Felszólalás adatai

DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Részben hálás feladat, de ugyanakkor megmosolyogtató is a miniszterelnök úr után beszélni, és úgy beszélni, hogy közben az ember Kóka János frakcióvezető urat is hallhatta.

Kóka János megemlített két nemrég kijelölt mutatót, amely alapján nem lehetünk büszkék önmagunkra. De azzal vigasztalja a miniszterelnök urat a frakcióvezető úr, hogy ez nem az ő bizonyítványa, ez a bizonyítvány az előző kormánynak szól, annak az előző kormánynak, amelynek ő meghatározó minisztere volt.

(13.30)

Bajnai Gordon miniszterelnök úr is szeret hasonlóan beszélni, mert azt mondja nekünk, és azt mondja a televíziónézőkön keresztül Magyarország polgárainak, hogy bizony az elmúlt években Magyarország utat tévesztett, mert többek között elfelejtettük megbecsülni a munkát; Magyarország felejtette el ön szerint. Nem, tisztelt miniszterelnök úr, Magyarország semmit nem felejtett el; a magyarok, magyar emberek ugyanúgy szeretnének tisztességesen dolgozni, tisztességesen adózni, befizetni a közterheket, és normálisan élni ebben az országban. Ha valaki elfelejtett valamit az elmúlt években, azok önök voltak, akik kormányon voltak, az MSZP az SZDSZ támogatásával. Ha úgy véli, hogy a munkának ma Magyarországon nincs becsülete, azt nem Magyarország úgy általában felejtette el megtenni, hogy becsülete legyen, hanem önök mulasztották el ezt megtenni. Ez az a kiinduló helyzet, amit el kellene ismerni (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.), és nem Magyarország polgáraira mutogatni.

Abban egyetértek önnel, hogy az elkövetkezendő időszaknak, az elkövetkezendő éveknek nyilvánvalóan a legfontosabb gazdaságpolitikai feladata, hogy változtassunk azon a lehetetlen helyzeten, hogy Magyarországon - Máltát leszámítva - a legkevesebb az aktív korú munkavállaló. Azt is mondhatjuk, hogy körülbelül egymillió munkavállalót kellene a munkaerőpiacra visszasegíteni vagy odajuttatni, és ehhez bizony lépéseket kell megtenni. Ön most bátran beharangozta azt, hogy erőteljes lépésekre is képesek lesznek.

Érdemes azt is megvizsgálni, hogy van-e önöknek, mondjuk, szabad akaratuk, mármint ennek a Bajnai-kormánynak, van-e igazán mozgáslehetősége a kormánynak. Mert én azt látom, hogy azok a nyugat-európai országok, amelyek az elmúlt időszakban hiteles gazdaságpolitikát folytattak, ma azt az utat járják ebben a válságszituációban, hogy keresletet élénkítenek, akár költségvetési forrásokkal vagy a hiány átmeneti növelésével pénzt pumpálnak a gazdaságba. Nekünk ez a lehetőségünk nincs meg, ezt mondjuk ki nyugodtan az ország lakóinak, mert mi, szemben ezekkel az országokkal, hiteltelen gazdaságpolitikát folytattunk, olyannyira hiteltelen volt a gazdaságpolitikánk, hogy az Európai Unió, az IMF és más nemzetközi pénzintézetek rendkívüli segítségére szorultunk. De ezek a pénzintézetek a hitelteleneknek, azaz nekünk, nem adják ingyen a pénzüket, feltételekhez kötik, és ezeket a feltételeket nekünk teljesítenünk kell. Ezért az, amit ön tesz, gyakorlatilag egy Brüsszellel egyeztetett folyamat; ha nem ezt tenné, ha azt a képzetet kelti itt az országlakók előtt, hogy önnek van önálló mozgáslehetősége, akkor nyugodtan rögzítsük, hogy nincs önnek mozgáslehetősége.

Azt a szégyent is először élte meg ez az ország, hogy kormányrendeletben kellett kihirdetni azt a gazdaságpolitikai lépéssort, amit fel kellett vállalnunk azért, hogy az IMF 25 milliárdos hitelcsomagjának következő feltételeit teljesítsük, és ezért a hitelcsomag következő részét lehívhassuk.

Ön persze ügyesen, ügyes kommunikációs fogással felsorolta azokat az adótételeket vagy azokat az adóváltoztatásokat, amelyek majd a magánembereket és a munkavállalókat is pozitívan érintik. Számszerűsítette, és azt mondta, hogy az átlagbéren keresők 2010-ben másfél havi jövedelemmel nagyobb jövedelmet fognak hazavinni. Amikor majd a számokat egyértelműen látjuk, akkor nyilvánvalóan erről is beszélni fogunk, de nem számszerűsítette azokat a tételeket, amiket viszont a munkavállalók és a munkaadók is kénytelenek elszenvedni.

Valljuk be már végre az országnak, hogy nincs önnek érdemi mozgáslehetősége, ezért nem nagyarányú adócsökkenés az, ami itt készül, ha egyáltalán készül valami, hanem csak egy adóátrendeződés. Az adóátrendezés irányát senki nem vitatja. Mi is elismerjük és helyeseljük azt, hogy a munkáltatókat terhelő költségeket csökkenteni kell, hogy könnyebb legyen munkahelyeket létesíteni. De azt lássuk be, hogy ennek az az ára, és ez a kormány csak erre képes, hogy ezért jelentősen megnöveli a fogyasztást terhelő adókat, elsősorban az áfára gondolok, ami viszont mindenki számára kivédhetetlen lesz. Vagyis amit adnak majd az egyik kezükkel, azt elveszik vagy esetleg többet elvesznek a másik kezükkel. Ez a világos beszéd (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ezt kell elmondani az országlakóknak.

Az pedig, amit vagyonadó kapcsán csinálnak, tényleg páratlan Európában, merthogy ott ismerik a vagyonadót, de az a fajta, amit önök bevezetni akarnak, az Európában eléggé sajátos. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)