Felszólalás adatai

DR. DANCSÓ JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár úr azt mondta, hogy a pénzügyi rendszernek nagyobb biztonságot, stabilitást fog nyújtani ez a két törvényjavaslat. Reméljük, hogy így lesz. El kell gondolkodni azon, hogy valóban nagyobb biztonságot és stabilitást ad-e ez a két törvényjavaslat a magyar pénzügyi rendszernek. Elhangzott Molnár képviselő úrtól is, amit én is vallok, hogy a magyar pénzügyi rendszer alapvetően stabil, jól működik, a tőkemegfelelése rendben van, és a bizalmi elv, amit képviselő úr is emlegetett, úgy gondolom, helyén van, rendjén van.

A pénzügyi rendszereknek alapvetően három olyan kritériumuk van, amelyek a stabilitást mutatják, eredményezik. Ebből az egyik a betétek biztonsága. Tehát ha valaki, bármely gazdasági szereplő megtakarít, akkor nagy valószínűséggel számíthat arra, hogy a betétjét, illetve a megszolgált kamatokat is vissza fogja kapni. A másik ilyen kritérium az, amikor nem következhet be egyoldalú szerződésmódosítás a pénzügyi rendszer bármelyik szereplője részéről. A harmadik stabilitási kritérium a pénzforgalom biztonságos működtetése. Az előző kettővel az elmúlt hónapokban igen részletesen foglalkozott az Országgyűlés, a betétbiztosítás szabályai némileg módosultak, ahogy képviselő úr is utalt rá, éppen a múlt héten fogadtuk el közösen ezek szabályait. A fogyasztóvédelemmel is összefüggő, egyoldalú szerződésmódosítások kérdése már sokkal nagyobb vitát okozott, és úgy gondolom, hogy még a mai napig sincs nyugvóponton.

A fizetési vagy pénzforgalmi szolgáltatásokkal kapcsolatosan pedig el kell gondolkodni azon, hogy a mostani módosítás valóban a nagyobb stabilitás, nagyobb biztonság felé mutat-e. Véleményem szerint nem biztos, hogy így van. Egyrészt, ha feltételezzük azt, ahogy Molnár képviselő úr is elmondta, én is elmondtam, hogy jelenleg a magyar pénzügyi rendszer stabilan működik, ebbe beletartozik az, hogy a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása is rendben zajlik, mind a kereskedelmi bankok egymás közötti vagy a pénzintézetek működése kapcsán, vagy pedig az állam által beavatkozásként megvalósuló pénzforgalmi tevékenység kapcsán.

Ebbe a jól működő rendszerbe így belenyúlni veszélyes és odafigyelést igénylő kérdés. Azért is mondom ezt, mert éppen tegnap kaptuk meg a Bankszövetség álláspontját arra vonatkozólag, hogy mennyire nem történt a szakmával egyeztetés, mennyire nem vették figyelembe a Bankszövetség véleményét, álláspontját a törvényjavaslat benyújtása során. Ezért bizony óhatatlanul kérdések merülnek fel, hogy szabad-e, lehet-e talán a leginkább érintett érdek-képviseleti szervet kihagyni az egyeztetésekből.

Azt jól láttuk, hogy amikor éppen a jelzálogbankokkal kapcsolatos szabályozásról volt szó vagy egyéb fogyasztóvédelmi szabályokról, milyen óriási problémákat okozott az, hogy a kormány a szakmai szervezetekkel, akár a Gazdasági Versenyhivatallal, akár a Bankszövetséggel, akár az értékbecslők szakmai szervezeteivel nem folytatta le a kellő egyeztetéseket, és milyen idegőrlő egyeztetési folyamatokat kellett végrehajtani annak érdekében, hogy mégis valamennyire összefércelt és elfogadható törvényjavaslatok kerüljenek végül a parlament asztalára. Most ugyanezt érzem.

Nem értem, hogy miért hagyták ki a Bankszövetség munkatársait. Bízom benne, hogy az elkövetkezendő napokban, hetekben ezt az egyeztetést, ha már a kormány nem végezte el, a képviselők meg fogják tenni, és akkor talán szerencsésebb javaslatot tudunk majd közösen elfogadni. Azért mondom, hogy közösen, mert a pénzforgalmi rendszer működésével kapcsolatos szabályokat, úgy gondolom, nem lehet jobbról vagy balról nézni, azok nagyon egzakt módon kell hogy működjenek, hiszen ahogy említettem is, a pénzügyi rendszer stabilitásához ezek a szabályok elengedhetetlenül fontosak.

Szóba került a két törvényjavaslat kapcsán, azt hiszem, a költségvetési bizottság előadója jóvoltából, hogy miért is kell benyújtani ezt a törvényt. Többek között az szerepel: "a pénzforgalom fejlődését akadályozó nemzeti határok felszámolása kapcsán". Ezen el kell gondolkodni, hogy mit is értünk a pénzforgalom fejlődése alatt. Nem tudom, hogy ezek a szabályok fejlődést hoznak-e egy stabilan működő rendszerbe, vagy pedig nagyobb káoszt idéznek elő. Olyan érzésem van, hogy inkább a nagyobb káosz felé léptünk. A fejlődést akadályozó nemzeti határok eltörlése pedig olyan érzetet kelt az emberben, mintha nem is történt volna pénzügyi válság, többek között az Amerikai Egyesült Államokból kiinduló jelzálogpiaci válság, ami az egész világot megrengette és megrendítette. Ennek éppen az volt az egyik lényege, hogy a globális piac jóvoltából, mert a nemzeti határok gyakorlatilag ilyen szempontból eltűntek, akadálytalanul végigsöpört a pénzügyi válság valamennyi fejlettebb pénzügyi rendszerrel rendelkező országon, és mindenkit elért.

Ezzel a javaslattal kimondva is azt érezzük, azt tapasztaljuk, hogy igen, továbbra is bontsuk le a nemzeti határokat, ezáltal a globális piac még könnyebben tudja befolyásolni a magyar piacot is, és ennek érdekében ezeket a szabályokat próbáljuk meg elfogadni. Megértem, hogy az Európai Unió irányelve erről szól, de azt is el kell mondanom, hogy ebben a javaslatban sokkal több van benne, mint amit az európai uniós irányelv alapvetően előír, más szabályok is megváltoznak. Azért nemcsak európai uniós országok vannak, és Magyarország sem csak az európai uniós országokkal van kapcsolatban. Igen bizonytalannak hagyja a pénzforgalmi szabályokat a tekintetben, amikor nem európai uniós országgal állunk kapcsolatban. Márpedig ha belegondolunk, az ország határain túlmenően vannak olyan szomszédos országok, amelyek nem tagjai az Európai Uniónak, és elég komoly pénzforgalmi kapcsolatunk van velük; gondoljunk Horvátországra, Szerbiára vagy Ukrajnára. Ezeket a kérdéseket nem szabályozza ez a javaslat, sőt nehezíti ezeknek a pénzforgalmi rendszerekhez való kapcsolódását, megfelelését, többek között a devizanemek közötti bizonytalanság révén. Úgy gondolom, erre is figyelni kell, már csak az ország nemzeti érdekei szempontjából is.

Ami fontos még a pénzforgalmi szolgáltatásról szóló törvény kapcsán, hogy új fogalmakat hoz be a törvényjavaslat, a fizetési számla fogalmát, a kis összegű készpénzt helyettesítő fizetési eszköz fogalmát. Elképzeltem, hogy ezt mire lehet használni, sok mindenre szerintem nem, hiszen maximum 9 ezer forintot lehet forgalmazni vele, és 45 ezer forint tartható rajta. Biztosan megvan ennek is a nagyon fontos piaci szerepe, én ugyan nem fedeztem fel ebben, de államtitkár úr majd biztosan jelzi azt, hogy milyen területeken elengedhetetlenül fontos, hogy ilyen készpénz-helyettesítő fizetési eszközök is rendelkezésre álljanak.

Fontos kérdés, Molnár képviselő úr is utalt rá vezérszónoklatában, az ügyfél pénzeszközeinek elkülönítése a pénzforgalmi szolgáltatók pénzeszközeitől, amivel nyilván egyet kell és egyet lehet érteni. Viszont behoztunk a rendszerbe egy új intézményt, egy új, szofisztikált szabályokkal körülbástyázott intézményt, ami azért alapvetően más, mint egy bank, egy pénzintézet, aminek az a lényege, hogy az ügyfél pénzét sajátjaként használja, és különböző banki műveleteket végez ennek segítségével.

Azt is tudjuk, hogy igen, ki lehet mondani olyan szabályokat, hogy ne használhassa az ügyfél pénzét bizonyos műveletek, tranzakciók végrehajtására. Az élet éppen azt bizonyította, hogy olyan területeken, ahol kimondtuk ezt, akár biztosítási területeken, akár értékpapír-kereskedelemmel foglalkozó cégek esetében, bizony előfordultak olyan esetek, és a botrányos esetek közé tartozott, amikor az ügyfelek pénzéhez igenis hozzányúltak ezek az intézmények. Ez egy nagyon fontos elvi kérdés, hogy engedjük-e ezeket az intézményeket, hogy ilyen formában belépjenek-e erre a piacra vagy sem.

(10.30)

Nyilvánvalóan, ha engedjük, akkor ezt a kitételt, ezt a tilalmat meg kell tennünk, mert egyébként csak összevisszaság és káosz lenne belőle.

Nagyon fontosnak tartom, és ezt a törvényjavaslat pozitívumaként említem a továbbiakban, hogy az ügyfél kifejezett kérelmére, kérelme alapján történhet csak, hogy készpénzt helyettesítő fizetési eszközt kapjon. Eddig azért komoly gyakorlat volt, hogy ha kellett, ha nem, magyarul: bankkártyát kaptak az ügyfelek, és csak csodálkoztak, hogy hirtelen három, négy, öt bankkártyájuk is lett, került a birtokukba, annak ellenére, hogy ők nem kértek egyet sem. Nyilván ez a pénzintézetek marketingtevékenységéhez is hozzátartozott és a fizetési eszközök elterjedésének ösztönzéséhez, viszont fogyasztóvédelmi szempontból rendkívül fontosnak tartom azt, hogy csak kifejezett kérelem alapján lehet készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel ellátni egy-egy ügyfelet.

Fontos dolognak tartom azt, hogy végre világos szabály mondja ki azt, ami eddig nem volt ennyire körbeírt, hogy 45 ezer forintig kell a kártyabirtokosnak helytállni, amennyiben eltulajdonítják a kártyáját, és a szükséges intézkedéseket meghozza. Tehát úgy gondolom, hogy ez végre világos szabályt teremt, hiszen nagyon sok jogorvoslati probléma merült föl e tekintetben, hogy ki milyen mértékben felel egy-egy kártya elvesztése, tehát készpénz-helyettesítő fizetési eszköz elvesztése vagy ellopása esetén.

Új fogalomként bekerül a fizetési titok az eddigi banktitok mellett, illetve a sorba állításról is szól a javaslat, viszont nagyon hiányzik belőle az előnyösen rangsorolt fizetési meghagyások ügye. Gyakorlatilag ezekről a javaslat nem szól, márpedig az eddigi gyakorlatban ezek jól működtek, és bizony voltak olyan fizetési formák, módok, amik megelőzték bizonyos sorbaállás során a sorba állt tételeket, tehát bizonyos rangsorokat állított föl a fizetési rendszer. Úgy gondolom, hogy ezek továbbra is hiányoznak, különösen az állam érdekei szempontjából ezek fontosak lennének. Ennek a beemelésén vagy visszaemelésén érdemes elgondolkodni, úgy gondolom. A fizetési módok meghatározása is megtörténik a javaslatban.

Amit nagyon fontos dolognak tartok, képviselő úr is utalt rá, hogy nem 53-at, én 81-et számoltam meg, tehát szerintem 81 jogszabály fog módosulni, amennyiben a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásáról szóló javaslatot elfogadja az Országgyűlés, és bizony ebben nemcsak technikai átvezetések vannak, hanem érdemi módosulások is. Gyakorlatilag a teljes törvénykezést át kell tekintenünk ahhoz, amennyiben ezeket a javaslatokat át kívánjuk vezetni a magyar jogrendszeren. Az élet valamennyi területét nagyon komolyan vagy kevésbé komolyan, de mindenképpen érinti, hiszen a '90-es évek elejétől egészen a 2008-as év végéig gyakorlatilag a módosuló jogszabályok megtalálhatóak. Tehát nagyon oda kell figyelni, magam is úgy vélem, amikor ezek a módosuló szabályok megtörténnek, bekövetkeznek.

Ami pedig a törvényjavaslat másik lábát érinti, hogy ezt mondjam, nyilván logikus, hogy a hitelintézeti törvény módosítását, módosulását át kell emelni a hitelintézeti törvénybe, és a pénzforgalomról szóló módosuló jogszabályokat. Úgy gondolom, hogy ebben is vannak problémás területek, még akkor is, ha alapvetően a szabályozás, a szofisztikáltság, a státus jól el van helyezve.

Az indulótőke fogalma bekerül a törvényjavaslatba az eddigi jegyzett tőke, alaptőke helyébe. Nyilván ez az új intézmény, amely létrejön, a pénzforgalmi intézmény, gyakorlatilag 37 millió 500 ezer forinttal is alapítható, de amennyiben csak, mondjuk, készpénz-helyettesítő eszközt bocsát ki, abban az esetben már 6 millió forinttal is elindítható. Azért elég kockázatos dolog ilyen alacsony tőkekövetelménnyel rendelkező szervezeteket, társaságokat beengedni erre a piacra, még akkor is, ha úgymond kockázatos tevékenységet vélhetőleg nem nagyon fognak folytatni, bár egyéb tevékenységeket épp a törvényjavaslat engedi, hogy működtethetnek, folytathatnak, tehát azért a veszélye megvan annak, hogy az egyéb tevékenység kapcsán nehéz helyzetbe kerülnek, és akkor adott esetben veszélyeztethetik a kis tőkekövetelmény miatt a pénzforgalmi rendszer jól működését is.

Azon is el kell gondolkodni, hogy beengedjük a piacra őket, és máris kiszervezhetik a tevékenységüket, ami azért egy veszélyes precedens. Szabályozási oldalról mindig problémát jelent, hogy hogyan lehet ellenőrizni ezek után a kiszervezett tevékenységet, milyen szabályokat, szabályrendszert állítsunk föl annak érdekében, hogy ne veszélyeztessük a pénzintézeti rendszer működését. Tehát ez egy szintén veszélyes precedens. Ez azért nincs benne az európai uniós irányelvben, hogy azonnal ki lehet szervezni az ilyen jellegű tevékenységeket.

Fontos kérdés az, belekerült a törvényjavaslatba, hogy a központi hitelinformációs rendszerhez csatlakozni kell a pénzforgalmi intézménynek, csakhogy a központi hitelinformációs rendszerről szóló törvényjavaslat végül is nem került a parlament asztalára, tehát igazán nem is tudom, hogy mihez kell így csatlakozni majd ezeknek a pénzforgalmi intézményeknek.

Érdekes kérdést vet föl a vezető testületek esetében, különösen a felügyelőbizottsági tagok vonatkozásában az összeférhetetlenségi szabályok rendszere. Megítélésem szerint elég homályos a megfogalmazás. Másrészt különösen, ahogy utaltam rá a felügyelőbizottságok vonatkozásában, elég furcsának tartom, hogy szakmai, banki, pénzintézeti gyakorlatot nem ír elő kötelezőként a vezető tisztségviselőknek, márpedig egy felügyelőbizottsági tagnak kell igazán helytállni, ellenőrzési tevékenységet végezni és nagy gyakorlattal rendelkezni egy-egy intézmény ellenőrzése kapcsán. Ezen szabályoknak az ilyen módon történő enyhítését nem igazán tartom szerencsésnek.

A tőkekövetelmény meghatározása a pénzforgalmi intézményeknél rendkívül szofisztikáltan történt. Tehát ha ezt precízen végrehajtják, akkor úgy gondolom, hogy az elég komoly odafigyelést igényel. Ráadásul azt sem értem, hogy a sávhatárok miért így lettek meghatározva. Biztosan megvan ennek az oka, de talán szerencsés lett volna, ha az indokolási részben ezt részletesebben kifejtik, mert ilyen intézmények még nincsenek, és mégis elég konkrét sávhatárok és százalékok, ezrelékek lettek meghatározva. Szerencsés lett volna erre vonatkozólag valami tanulmányt bemutatni, hogy ez miért így került meghatározásra, mint ahogy a felügyeleti díj újraszabályozása is megtörténik alapdíj és változó díj tekintetében. Erre vonatkozólag sem láttunk összehasonlító számokat, hogy eddig hogyan és mennyi folyt be, és az új szabályokkal milyen módon fog változni majd a felügyelet, a díj összege hogyan terheli meg az ebben a szektorban működő vállalkozásokat.

A belső ellenőrzés szabályai megítélésem szerint szintén túl engedékenyek, hiszen az szerepel a javaslatban, hogy szövetkezeti hitelintézetek esetében például három helyen is végezhet valaki belső ellenőri feladatokat különböző összeférhetetlenségi szabályok mellett. Azért én elgondolkodnék azon, hogy szabadon lehet-e engedni, hogy egy belső ellenőrt vagy egy belső ellenőrzési rendszert akár három helyen is lehessen működtetni ugyanolyan formában vagy ugyanazon személy által.

Szólni kell még természetesen az ügynökök nyilvántartásba vételéről, mert Molnár képviselő úr is érintette. Az ügynökök szerepe a pénzintézeti rendszerben igen jelentős, különösen a hitelezés, a lakossági hitelezés területén. Magam is egyetértek azzal, hogy a jelenlegi helyzet kaotikussága nem tartható fönn, a nyilvántartásuk szükséges, csakhogy ez a rendszer most körülbelül 30 ezer embert érint közvetlenül. A mostani szabályozás alapján az én megítélésem szerint talán egy-két ügynök, ha megfelel a szabályozási kritériumnak.

(10.40)

Gyakorlatilag megszüntetjük az ügynöki tevékenység lehetőségét a pénzintézeti rendszerben, márpedig véleményem szerint nem lehet célja a kormányzatnak, hogy ez a 30 ezer ember munka nélkül maradjon. Érdemes végiggondolni, hogy a jelenlegi szabályozatlan rendszer helyett szükséges-e ez a hihetetlenül erőteljes és nagy követelményeket támasztó szabályozás, mert - ahogy utaltam is rá - megítélésem szerint ez jelentősen és drasztikusan fogja visszavetni a lakossági hitelezést, hiszen a bankok tulajdonképpen kvázi kiszervezték az ilyen jellegű tevékenységüket az ügynöki hálózatnak. Az egyeztetések során mindenképpen érdemes lesz szót váltanunk arról, hogy valóban ez-e a cél. Ha az a cél, hogy ez a jellegű tevékenység szűnjön meg, akkor ezt ki kell mondani, deklarálni kell, és nem olyan szabályokat kell felállítani, amelyek hihetetlenül bürokratikusak, gyakorlatilag betarthatatlanok, mert ezzel elüldözzük őket a piacról.

A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség összességében érti az európai uniós jogharmonizációs követelményt, amelyet november 1-jéig meg kell valósítani. Ez az igen nagy horderejű törvényjavaslat mindenkinek érinti az életét - hiszen az egyszerű sárga csekkek befizetésével mindenkinek bajlódnia kell, de természetesen a komolyabb banki műveletek vonatkozásában is -, érinti a mindennapjait. Ahogy már utaltam rá, több mint nyolcvan törvényt módosít ez a két javaslat. Megítélésem szerint sokkal nagyobb körültekintés és szélesebb körű egyeztetés szükséges az ilyen horderejű törvényjavaslatok benyújtásához, illetve szakmai leegyeztetéséhez.

Ezért javaslom a kormánynak, hogy az egyeztetéseket haladéktalanul kezdje meg, azokat folytassuk le annak érdekében, hogy ezeket a kérdéseket megnyugtató módon tudjuk lezárni, és a törvénybe foglalt szabályokat mindenki megelégedésére tudjuk elfogadni. Amíg ezek nem történnek meg, addig nem tudjuk határozott támogatásunkról biztosítani a kormány benyújtott javaslatait, de ha a szakma által is elfogadott módon sikerül rendezni a vitás kérdéseket, nyugvópontra helyezni a vitás ügyeket, akkor - bízom benne - igenlő szavazatunkat is tudjuk adni a javaslathoz.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)