Felszólalás adatai

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Teljes mértékben egyetértek Pósán képviselő úrral abban, hogy nem ez az a módosító indítvány, amelyen istenigazában hajba fogunk kapni ebben a parlamentben. Tulajdonképpen sok vitás kérdés nem maradt ebben a törvényjavaslatban. Ez az egyik, és ez is inkább szimbolikus, mint tartalmi és érdemi.

Hadd mondjak először annyit az indítvány védelmében, hogy ha a magyar tudomány és annak letéteményese, a Magyar Tudományos Akadémia autonómiáját, függetlenségét kívánjuk, rögzítjük, alkotmányba is foglaltuk, akkor azt gondolom, ezzel a szabályozással, szándékkal nem igazán fér össze az, hogy miután az Akadémia, az akadémiai közgyűlés megválasztotta az Akadémia elnökét, az ő tevékenységének megkezdését még egy bármilyen szimbolikus külső jóváhagyáshoz kössük, bármiféle állami szerv, legyen az köztársasági elnök, kormány, Országgyűlés bárki vagy bármi más, ehhez kössük.

Pósán képviselő úrnak alapvetően kétféle érve volt. Az egyik, hogy ez egy fontos közintézmény, amely közpénzeket kezel, ezért tehát célszerű, ha a köztársasági elnök megerősíti az Akadémia elnökét, a másik pedig a hagyomány. Hát, ami a fontos közintézményt vagy a fontos intézményeket illeti, amelyek közpénzeket kezelnek, az önkormányzatok például közpénzeket kezelnek, közintézmények, de a polgármestereket nem erősíti meg tisztségükben a Magyar Köztársaság elnöke. Nem feltétlenül van ez így; Belgiumban például az a szokás, hogy a megválasztott polgármesterek listáját felterjeszti a belügyminiszter a királyhoz, és a király kinevezi a polgármestereket. Addig nem polgármester az illető, amíg a király ki nem nevezte őket. Magyarországon nem ez az alkotmányos szokás honosodott meg. Nem látom értelmét, hogy a Magyar Tudományos Akadémia elnöke esetében másképpen kellene eljárni.

Mondok mást: nem közintézmények ugyan, de mégis közhasznú intézmények, és bizony nem kevés közpénzt kezelnek az egyházak, mégsem erősíti meg a köztársasági elnök, mondjuk, a református egyház megválasztott püspökeit. Volt valaha ilyen eljárás, hogy most már Pósán képviselő úr másik érvére próbáljak reflektálni, a hagyományra; igen, volt ilyen hagyomány, a ius placetum regium, ha jól emlékszem, úgy fordították le, hogy királyi tetszvényjog. Tehát az a szokás, hogy az egyházak püspökeit kinevezésük után, de még felszentelésük előtt a király megerősítette. A magyar népi demokratikusnak csúfolt rendszer is átvette ezt az igényt vagy szokásjogot, hogy ne lehessen Magyarországon püspököket kinevezni, felszentelni, megválasztani állami jóváhagyás nélkül. Az elsők között, még a rendszerváltás tulajdonképpen meg sem történt, az 1990. évi IV. törvény ezt megítélésem szerint nagyon helyesen eltörölte. Úgy gondolom, hogy ennek a némileg feudális ízű jogszokásnak a Magyar Tudományos Akadémia esetében sem kell megmaradnia.

Pósán képviselő úr sorol különféle független intézményeket. Igen, de ezeket nem megerősíti a köztársasági elnök, tisztelt Ház. Ezeket a köztársasági elnök kinevezi. Az alkotmány, illetve az alkotmány alapján meghozott törvények úgy látták jónak elrendelni, hogy az egyetemi tanárokat a köztársasági elnök nevezze ki. Igaz, hogy ez egy formális kinevezési jog, ahogyan egyébként a minisztereket is a köztársasági elnök nevezi ki, ez is egy formális jóváhagyás tulajdonképpen a köztársasági elnök részéről, de azt mondja a törvény, hogy az egyetemi tanárt a szenátus javaslatára, a miniszter felterjesztésére a köztársasági elnök kinevezi. A Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesét a Legfelsőbb Bíróság elnökének javaslatára, felterjesztésére a köztársasági elnök kinevezi. Itt nem megerősítésről van szó, nem arról van szó, hogy egy demokratikus választás eredményeként megszületett személyi döntést utólag megerősít a köztársasági elnök, hanem vannak olyan állami tisztségek, amelyek kinevezését, mégoly formálisan bár, de a törvény, az alkotmány a köztársasági elnök kezébe helyezi le.

A Magyar Tudományos Akadémia elnökének helyzete nem ilyen. A Magyar Tudományos Akadémia elnöke a közgyűlés által meg van választva, ezért aztán nem sok értelmét látom annak, hogy a továbbiakban köztársasági elnöki jóváhagyáshoz is kössük ezt.

Pósán képviselő úrnak az az érve pedig, hogy ezzel degradáljuk tulajdonképpen az Akadémiát, én azt gondolom, hogy nem degradáljuk. Az Akadémia ma, általában a tudomány, a tudósok ma a legnagyobb presztízsnek örvendő közszereplők (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) ebben az országban - bocsánat, ez az utolsó mondat, elnök úr -, az ő presztízsük nem csökken és nem nő attól, hogy bárki más jóváhagyja az ő megválasztásukat.

Köszönöm szépen.

(19.10)