Felszólalás adatai

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök úr, csak kérdezem, hogy a tízperces időkeret min alapszik.

ELNÖK: A házbizottság ajánlásán... (Bauer Tamás: Amit a kormánytöbbség fogadott el!) ...és a megszavazott napirenden. (Bauer Tamás: Miért kaphat szót? - Balczó Zoltán közbeszólása.) Ez most normál hozzászólás.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Elkerülte a figyelmemet. Köszönöm a tájékoztatást és hogy felhívta a figyelmemet erre a körülményre.

Sok minden elhangzott, és sajnos a tíz percben nem fogok tudni mindenre válaszolni, ezt előre kell bocsátanom. Megpróbálom a leglényegesebb kérdéseket kiemelni.

Talán először arra térek vissza, ami a mulasztást - mármint hogy december 15-éig a Ház nem alkotta meg a házszabály-módosítást - és a konszenzuskeresést illeti. Szeretném azt előrebocsátani, hogy véleményem szerint azoknak, akik ezt a munkát az albizottságban bojkottálták, nincs morális alapjuk arra, hogy a kormánytöbbségnek határidő-mulasztásokat rójanak fel és hányjanak a szemükre.

Ne haragudjon, Hack Péter képviselő úr, de én cinizmusnak tartom azt mondani, hogy azzal is a munkát mozdítottuk előre, hogy nem vettünk részt az albizottság ülésén (Bauer Tamás: Nem ezt mondta!), mert legalább, ha jól emlékszem a szavaira, nem zavartuk a kormánypárt munkáját. (Dr. Hack Péter tagadólag rázza a fejét.) Akkor ezt a cinizmust továbbvihetném és mondhatnám azt, hogy akkor most se zavarják a javaslataikkal a munkánkat, de ez nyilván komolytalan érvelés, tehát így ne tessenek érvelni!

Konszenzuskeresésről akkor lehet beszélni, ha részt vesznek a munkában, ami az albizottságban nem történt meg. Az albizottság hosszú időn át, hónapokon át működött, dolgozott, az egyik ellenzéki párt, a MIÉP részt vett, az SZDSZ és az MSZP nem vett részt, hanem az utolsó ülésen állt elő - puszta tagadással. Nem konkrét javaslattal, mint a MIÉP, amely letett egy konkrét javaslatot már az albizottság alatt, hanem puszta tagadással!

Csákabonyi képviselő úrnak az elmúlt ciklusból való akkori MSZP-SZDSZ-kormánypárt nagy konszenzusképességéről hadd mondjam el, hogy az úgy történt - azt nem mondta el a képviselő úr -, hogy miután a napirendi felszólalás számos, az ellenzék számára nagyon fontos szabályát megvonták, megüzenték az ellenzéknek, hogy a keddi napirendi felszólalást meghagyják, ha az ellenzék hajlandó megszavazni; ha nem, akkor azt sem hagyják meg. Hát ez volt az az elegáns konszenzus (Bauer Tamás: Ez egyszerűen nem igaz!), amire aztán az ellenzék, nem lévén a maga ellensége és látta, hogy a 72 százalékos többséggel azt csinál az igen tisztelt MSZP és SZDSZ koalíció, amit akar, erre kényszerűen ezt a lehetőséget megszavazta.

Egyébként, képviselő úr, teljesen alaptalan hangulatkeltő szavak voltak azok, hogy ez az Országgyűlés alkotmányellenesen működik. Ez az Országgyűlés nem működik alkotmányellenesen. A háromhetes ülésezési rendről azt mondták az alkotmánybírák, hogy az önmagában megfelelhet a folyamatos és rendszeres működésnek. Ezt Kiss László alkotmánybíró mondta el, és ezt idéztem ismét. (Bauer Tamás: Ha konszenzussal állapodnak meg benne!) Nem konszenzussal (Bauer Tamás: De azzal!), a képviselő úr rosszul emlékszik. De kérem, hogy ne zavarjon, mert nem fogok tudni a hátra lévő időben minden felvetésükre válaszolni. (Dr. Hack Péter: Az nem baj!) Nem a konszenzusról van szó, hanem azt mondta, ha a Házszabályban megvannak az előírások a működési rend szabályaira nézve, akkor akár háromhetes működés meghatározásával is a Ház alkotmányszerűen működik. Tehát önmagában a háromhetes működési rend fennállta nem teszi az Országgyűlés működését alkotmányellenessé.

Egyébként is itt vitatkoznék azokkal a nézetekkel, amelyek arra hivatkoznak, hogy az egyhetes ülésezési rend demokratikus követelmény és kritérium lenne.

(23.10)

Ha ez igaz, akkor Németország nem demokratikus ország. Mert ott nem hetente van ülésezés, hanem kéthetente van egy vagy két plenáris ülés.

Nagyon köszönöm, hogy arra is mondott példát Tóth András képviselő, hogy bizony feles döntéssel is lehet ilyen kérdésekben dönteni, és attól még lehet egy ország demokratikus. Hadd tegyem hozzá, hogy természetesen minden országban megkísérelnek a döntésekhez minél nagyobb számú szavazót a parlamentekben megnyerni, hiszen a vitáknak is az a célja, de egy pont után, ha nem sikerül megegyezésre jutni, akkor a parlamentáris demokráciában általános a többségi elv.

Itt fölmerült egy olyan gondolat is, hogy döntsön a munkarendről a mindenkori kétharmad. Szeretném megkérdezni, hogy mi van akkor, ha egy munkarend sem kap kétharmados többséget: akkor nincs Országgyűlés? Akkor az alkotmánynak az a rendelkezése lépne előtérbe, hogy egész pontosan fejezzem ki magam, hogy az Országgyűlést az Országgyűlés elnöke hívja össze ülésekre.

Tehát, kérem szépen, szembe kell azzal nézni, hogy természetesen minél nagyobb konszenzus alakul ki bizonyos döntések felett, mellett, az annál jobb, az annál célszerűbb és annál megfelelőbb. Azonban mereven ragaszkodni egy ilyen szabályhoz működésképtelenséget eredményezne, mert hiszen ha egyetlenegy variációban sincs kétharmados megállapodás, akkor nincs. Az pedig mégiscsak a dolgok fejük tetejére állítása lenne, ha azt mondanánk, hogy ha nincs kétharmados többség, akkor döntsön a kisebbség. Mert akkor kezdjünk el azon vetélkedni, hogy ki tud minél kisebb kisebbségi támogatású javaslatot előterjeszteni, és minél kisebb egy kisebbség, annál inkább annak a kisebbségnek van igaza. Ez, kérem szépen, a parlamentarizmus működésével összeegyeztethetetlen. Ha nem sikerül a kétharmados többségeket kialakítani, akkor minden Házszabály, minden parlamenti jog az egyszerű többségnek nyit lehetőséget.

Az Alkotmánybíróság sem azt írta elő, hogy a működési rendben esetenkénti döntéseket a parlamentnek kétharmados többséggel kell meghozni. Nem! Az Alkotmánybíróság beszél kétharmados többségről, arról beszél tudniillik, hogy a Házszabályban, amely kétharmados többséggel meghozandó állami irányítás egyéb jogi eszköze, kétharmados többséggel meghozandó országgyűlési határozat, abban kell meghatározni azokat a szabályokat, amelyek a működési rend kialakítása szempontjából lényegesek. Ez a módosító javaslat ezt a célt, ennek a megoldását szolgálja. Ennek kell valóban eleget tenni, és ennek álláspontom szerint - vitatkozva ellenzéki képviselőtársaim felszólalásával - ez a javaslat eleget is tesz.

Szabad legyen utalnom arra, hogy az Alkotmánybíróság határozatában szerepelnek ezek a kitételek, nevezetesen, hogy az ülésezési rendnek biztosítania kell az Országgyűlés folyamatos működését; hogy az ülésezési rendnek biztosítania kell az Országgyűlésnek az alkotmányban és más törvényben meghatározott feladatai ellátását; hogy az ülésezési rendnek biztosítania kell azt, hogy a rendes ülésszakok alatt az ülések az ésszerű időtartamot meg nem haladó módon kövessék egymást. Ezeket az Alkotmánybíróság maga határozta meg határozatában, és azt tettük, hogy ezeket az elveket, ezeket a szabályokat szó szerint emeltük be az ügyrendi bizottság javaslatába.

Na, most ne tessék mondani, hogy ez a jogi technika ismeretlen, mert tessék már megnézni a Házszabály 51. §-át! Hogy szól? "Napirenden nem szereplő, országos jelentőségű, halaszthatatlan és rendkívüli ügyben, a felszólalás tárgyát és okát megjelölve, lehet napirenden kívüli felszólalással élni." Én is ugyanazt megkérdezem, amit Hack Péter képviselő úr: ki állapítja meg azt, hogy egy kérdés országos jelentőségű, halaszthatatlan és rendkívüli? Hát majd az erre jogosultak meg fogják állapítani, de ez természetes, a Házszabály számos ilyen elvont természetű rendelkezést tartalmaz.

Vagy például ki állapítja meg azt, hogy az Országgyűlés elnöke a feladatai ellátása körében megteszi, illetőleg kezdeményezi az Országgyűlés biztonsága érdekében szükséges intézkedéseket? Ki fogja azt megmondani, hogy mely intézkedések azok, amelyek ehhez szükségesek? Tehát egy elfogadható jogi technika, amit ez a javaslat fölvet, és nem értem ezzel szemben az ellenállást.

De befejezésül - mert elfogyott lassan az időm - szeretnék utalni arra, hogy azzal a módosító indítvánnyal, melyről Tóth András úr beszél, még nem találkoztunk. Bizonyára be van nyújtva, meg fogjuk tekinteni, át fogjuk nézni.

Mi úgy gondoljuk, hogy nem (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) merev szabályozásra van szükség; egy olyan szabályozásra, amelyben benne van akár a (Az elnök ismételt csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) háromhetes, de a kéthetes és az egyhetes ülésezési rend választásának a lehetősége...

ELNÖK: Képviselő úr, lejárt a tízperces időkeret.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): ... egy olyan szabályozás megfelelő döntési mechanizmus mellett korrekt megoldást jelenthet. Meg fogjuk tekintetni ezt a javaslatot, és ki fogjuk alakítani erről az álláspontunkat. A konszenzuskeresés... (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.)