Felszólalás adatai

MANNINGER JENŐ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Röviden néhány szót, ha már felmerült az autópálya kérdése a költségvetéssel kapcsolatban. Igazából azt láthatjuk, hogy az autópálya finanszírozása nincs megoldva. Korábban, néhány évtizeddel ezelőtt maga az autópálya-építés volt a gond, az, hogy hogyan lehet autópályát építeni, megvan-e hozzá a nyugati technológia. Ez ma már nem kérdés, az, hogy autópályát épít valaki, önmagában nem jelent nagyobb érdemet, természetesen nem elvonva a dicsőséget az építőktől.

De az autópályákat igazából nem tudjuk kifizetni. Az az igazi kérdés, hogy ki fogja kifizetni az autópályát. A mostani kormány ezt viszonylag egyszerűen oldotta meg, mert nem fizetett ki semmit, a jövőben fogja kifizetni az egész összeget. Itt tulajdonképpen a nagyságrendekkel van igazából gond. Mindannyian tudjuk, hogy vissza szoktak ilyenkor utalni arra, hogy az Orbán-kormány alatt és az MFB-ben hogyan finanszírozták. Úgy gondolom, hogy igazából a nagyságrendekkel van gond, ez a fajta nagyságrendi finanszírozás egy ilyen trükkel megoldva bizony nehéz helyzetbe hozta a költségvetést.

Az előttem szólókkal egyetértek: feltétlenül szükség van az autópályákra, bizonyára egy Szombathely-Zalaegerszeg autópályára is rendkívül nagy szükség van, de hát az a helyzet, hogy nem ez a kérdés igazából, hanem az a kérdés, hogy gazdálkodik-e olyan jól a kormány, hogy legalábbis részben meg tudja oldani azt, hogy a költségvetési hiányt az előírt mértéken belül tartja. Mint tudjuk, ezt nem sikerült megoldani. Tehát nem az autópálya-építéssel van gond, hanem az egyéb gazdálkodási és költségvetési kérdésekkel.

Persze, az autópálya-építésekkel is van gond, és belejátszik abba, hogy a hiány miért ilyen nagy, hiszen ha megnézzük az egész autópálya-csomagot, akkor azt látjuk, hogy a költségek jelentősen megnövekedtek, a bekerülési költségek a korábbinál lényegesen nagyobbak. Azt lehet mondani, hogy körülbelül 2,5 milliárd forint/kilométerre mondható az elmúlt két-három évben és a következő évre már leszerződött összegeknek az átlagos kilométerára. Természetesen még nagyobb az emelkedés egyes műtárgyaknál, a hidaknál 50-60 százalékos emelkedés is megfigyelhető. Ennek az okairól már sok vita volt, ezt most nem kívánom megismételni, de ténykérdés, hogy ez ennyibe kerül, sőt ha majd hozzáadjuk még a finanszírozás többletköltségeit is, akkor láthatjuk azt, hogy ez igazából jelentősen még több.

Habár természetesen nem lehet megkérdőjelezni, hogy autópályára szükség van, de azt igen, hogy milyen módszerekkel. Annak idején egy gazdasági és közlekedési minisztériumi előterjesztésben - amit Kóka János miniszter úr jegyzett - írták le, hogy majd később, amikor már az uniós programot hajtják végre, tehát uniós finanszírozás keretében folyik majd az autópálya-hálózat fejlesztése, akkor majd gondosan ügyelnek arra, hogy az autópálya-fejlesztést gazdasági és hatékonysági megtérülési számítások alapján állítsák össze.

Feltehető a kérdés, hogy eddig igazából mi történt, habár kétségtelenül nem lehet vitatni azt, hogy önmagában bármelyik megépített autópálya-szakaszra szükség volt-e vagy nem volt szükség. De azt már inkább lehet vitatni, hogy vajon az uniós pénzeket miért nem vonták be jobban, hiszen három évvel ezelőtt rendkívül nagy volt a csatazaj, a mai kormánypártok nagyon sokszor naponta mormolták el imamalomként, hogy uniós pénzekből kellene autópályákat építeni. Most megjelent ugyan a 2006-os költségvetésben némi kis uniós pénz, de ez az autópálya-programnak mintegy 1,5-2 százalékát teszi ki, tehát igazából az egészet tekintve érdemi jelentősége nincs, noha ez is az egyik oka annak, hogy a költségvetési hiányhoz - ahogy említettem - az autópálya-finanszírozás is hozzájárult. Természetesen más előnye is lehet. Úgy néz ki, ha uniós forrásokból finanszíroznak egy autópályát, az még talán olcsóbb is lehet, egyrészt az uniós források miatt, másrészt a végeredményt számítva is olcsóbb lehet az autópálya megépítése.

De az autópálya-építéssel kapcsolatban természetesen nemcsak az infrastruktúra finanszírozása a gond, hanem az a fajta csodavárás is, amit a korábbi években úgy fogalmaztak meg, hogy majd uniós forrásokból megoldható lesz az ország felzárkóztatása. Hát ez ebből a költségvetésből így nem köszön vissza. Azt persze lehet látni, hogy lényeges fejlesztések lesznek uniós forrásokból, de ez egyáltalán nem oldja meg a vasút és a közút problémáit. Azt is lehet látni - ahogy a mai napon korábban képviselőtársaim elmondták -, hogy a közútra fordítandó összegek nem nőnek.

Külön szeretném kiemelni azt a problémát, ha az összegekben összességében esetleg nincs is olyan nagy különbség, az igazi problémát az összegek összeállítása okozza, nevezetesen az, hogy uniós forrásokból rendkívül nagy összegek kerülnek útfelújításokra - egyébként helyesen -, körülbelül 230 kilométert fognak a program keretében uniós forrásokból a 11,5 tonnás tengelyteherbírás miatt megerősíteni Magyarországon, ugyanakkor a 30 ezer kilométer egyéb főútra lényegesen kevesebb pénz jut, és ezt általában javaslom az infrastruktúra tervezésénél figyelembe venni. Elsősorban persze a tranzitútvonalakról van szó, amelyek a nemzetközi fuvarozás szempontjából elsődlegesen fontosak, és érdekük a nyugat- és a kelet-európai országoknak is ezeknek az útvonalaknak a felújítása, legyen szó akár autópályákról, vasútvonalakról vagy csak azokról a főutakról, amelyeket ennek a programnak a keretében erősítenek meg. Nagyon jó, hogy ez megtörténik, csak éppen a többire nagyon kevés jut, így rendkívül nagy lesz a kontraszt, és ha így haladunk tovább, előfordulhat, hogy néhány év múlva láthatunk majd kiváló közlekedési folyosókat és mellettük egy leszakadó Magyarországot, ahol a közúthálózat és a vasúthálózat megy tönkre, hisz - mint ahogy azt előttem szóló képviselőtársaim elmondták - ebben a költségvetésben sincs meg ezekre a megfelelő fedezet.

Ha megnézzük az uniós forrásokat, láthatjuk, hogy a kohéziós forrásoknál a korábbiakban betervezettekhez képest lényegesen alacsonyabb összegekkel számolnak a 2006-os költségvetés során is. Az irányító hatóságok korábbi összegeihez képest mintegy 15-16 százalékkal kevesebb a beállított összeg. Erre vonatkozóan azt a tájékoztatást kaptuk, hogy úgy látják, ez a reális.

(22.10)

Sajnálatos, hogy ezek az összegek csökkennek. Itt is fel akarom hívni a figyelmet, hogy szinte minden beruházásnál többéves késés figyelhető meg az elmúlt években, mind a vasúti fejlesztések, mind például a hulladékgazdálkodás különböző projektjei, de itt beszélhetünk a szennyvíztisztítókról is. Bizony, 1-2 éves, ha nem többéves csúszással kell számolni, és ennek is szerepe van abban, hogy kevesebb uniós pénzt tudunk felvenni, mint amennyit a megfelelő ütemezésben lehetne, ezt pedig a jövőre nézve kifejezetten veszélyesnek tekinthetjük, hiszen tulajdonképpen így nem tudja Magyarország megvalósítani azt a felzárkózási programot, amelyet persze a Kohéziós Alapból meg lehetett volna célozni.

Visszatérve az autópályára, az előttem szólók közül van, aki már elment: azt tudom mondani, természetesen itt nem arról van szó, hogy bárki is azt mondaná, nem kell autópályát építeni, mert az autópálya-építés nagyon fontos, csak lehetett volna olcsóbban, uniós forrásokkal építeni. Itt nyilvánvalóan a választók becsapása volt a cél ezzel a költségvetésen kívüli finanszírozással, hiszen maga a kormány is tudta, hogy várhatóan el fogja bukni ezt a finanszírozási modellt, csak úgy gondolta, ez esetleg csak a választások után fog majd kiderülni. Felhívom a figyelmet, hogy az autópályák 2006-os, 2007-es finanszírozása nagyon is kétséges, ez a költségvetésen kívüli finanszírozási modell nagyon is vitatható. Tehát a továbbiakban is várható, hogy bizony itt a költségvetésen kívüli autópálya-finanszírozás elszámolásával kapcsolatban komoly gondok lesznek.

A lényeg persze még az, hogy nagyon jó lett volna, ha az autópályákon kívül másra is marad pénz. Itt képviselőtársaim elmondták, például a turizmusra lényegesen kevesebb pénz jut. Tehát ha, mondjuk, arra gondolunk, hogy a Balaton környékén, Keszthelyen vagy a felvidék környékére egy-két év múlva végre el lehet majd jutni autópályán, ha a turizmus forrásai nem nőnek, akkor bizony ennek a környéknek a fellendítéséhez kevés a rendkívül nagy összegből megépített autópálya, ha egyébként a területfejlesztésre, a turizmus fejlesztésére nem lesz megfelelő összeg. Természetesen azt is lehet látni, hogy az uniós források nem elegendők a környezetvédelmi céljaink elérésére sem.

Itt csak azt hadd jegyezzem meg, hogy ebben a költségvetésben a nyomát sem fedezhettem fel annak a szándéknak, hogy például a Balatonra vonatkozóan, amelyről korábban az önkormányzati vezetők beszéltek, valamifajta nagyobb uniós projektet, uniós programot terjesztenének elő. Azt lehet látni, hogy csökkennek a költségvetési összegek, hiszen szinte csak az uniós fejlesztésekhez van pénz. Például a balatoni regionális közműprogramnál drasztikusan csökken a korábbi összeg, milliárdos nagyságrendekkel kevesebb, holott példa nélkül álló befejezetlen beruházások vannak már szinte két-három éve.

Tehát itt is azt lehet mondani, hogy a megtérülési hatékonysági számítások szinte egyáltalán semmit sem érnek, gyakorlatilag a pillanatnyi politikai szándékok döntik el a beruházások megvalósítását és azok ütemezését.

Köszönöm a figyelmet.