Felszólalás adatai

DR. HARGITAI JÁNOS, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az emberi jogi bizottság először átfogóan '99. május 18-ai ülésén tárgyalta a kisebbségi biztos beszámolóját. Azért fogalmaztam így, hogy átfogóan, mert a beszámolónak több részmozzanatát, lényeges fejezeteit már többször és több alkalommal tárgyaltuk. Ezzel arra is utalok, hogy az emberi jogi bizottság és a kisebbségi biztos között nem az a formális viszony van, amit az ombudsmantörvény megkíván, hogy az ombudsmanok jelentését egyszer tárgyalja a bizottság és azt követően az Országgyűlés, hanem a biztos úr és a bizottság között szinte rendszeres és napi a kapcsolat.

A bizottság könnyen állapította meg azt, hogy az alkotmány 32. § b) pontjának (6) bekezdésében foglaltaknak és a '93. évi keltezésű ombudsmantörvény 27. § (1) bekezdésében foglaltaknak mindenben megfelel a biztos úr beszámolója. Sőt, a bizottság azt is mondta, hogy az egy jól szerkesztett anyag, grafikonokkal, táblázattal, a téma iránt kevésbé érdeklődő képviselők számára is könnyen áttekinthető anyagot juttatott a tisztelt Ház elé a biztos úr.

Nyilvánvalóan az emberi jogi bizottság is részletesen szólt azokról a kérdésekről, azokról az anomáliákról, amik a választással függnek össze, hiszen ahogyan az előbb a kisebbségi biztos kiemelte, nyilvánvalóan a témának aktualitást adott az, hogy '98-ban kisebbségi és települési önkormányzati választások voltak.

Szintén átfogóan foglalkoztunk a foglalkoztatás terén megnyilvánuló diszkrimináció problémájával, és megnyugvással láttuk azt, hogy a Szociális és Családügyi Minisztérium, illetve az Igazságügyi Minisztérium azokra az ajánlásokra kellőképpen és megfelelő hatékonysággal reagált, amit a biztos úr a jelentésében felvetett.

Nyilvánvalóan a bizottság vizsgálódásának homlokterében volt mindaz, amit a kisebbségi joganyag felülvizsgálata kapcsán a beszámoló tartalmaz. Érdekes vitákat folytattunk - és nem csak az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságban - általában a biztosok hatáskörét illetően. Sőt azt mondhatnám, hogy a legélesebb viták gyakorlatilag nem is a jelentés körül csúcsosodtak ki, hanem sokkal inkább az ombudsmanokra vonatkozó átfogó törvény sokféleképpen értelmezhető volta miatt adódtak viták.

Először fordult elő a Ház életében az, hogy a megszokott két bizottság mellett - az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság mellett a másik ilyen az alkotmányügyi bizottság, amelyik a kisebbségi biztos anyagát mindig is tárgyalta - két másik bizottság is napirendjére vette a kisebbségi biztos beszámolóját. Azt gondolom, más bizottságok érdeklődése a kisebbségi biztos tevékenysége iránt mindenképpen üdvözölhető. Azt a megállapítást tudtuk tenni, hogy a kisebbségi biztos úr más bizottságok ülésén is tudott az adott bizottság hatáskörébe és kompetenciájába tartozó kérdésekről, tehát aktualitásokról szólni.

(20.00)

Ahogy említettem, az emberi jogi bizottság, miután a maga ajánlását letette a Ház asztalára, az önálló indítványát is megfogalmazta az Országgyűlésnek, az önálló indítványát pedig annak tudatában fogalmazta meg, hogy az emberi jogi bizottság nyilvánvalóan nyomon követte azokat a vitákat, amelyek más bizottságokban lezajlottak, és ahogy említettem, a legélesebb vita nem a jelentés tartalma körül fogalmazódott meg egyes bizottságokban, hanem sokkal inkább az ombudsmantörvény kritikáját adták azok a megszólalók, akik ebben a vitában részt vettek.

Mindezek tükrében az emberi jogi bizottság egyhangúlag javasolja a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a biztos úr jelentését tárgyalja meg és fogadja el. (Taps.)