A felszólalás szövege:

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Remélem, hogy most már ön sem és a kormánya sem vitatja a klímaváltozás tényét, és nem fogják tovább azt állítani, hogy ez egy kommunista trükk. Magyarország különösen kitett, elég gyakran lehetett ezt olvasni az újságban, fideszes politikusok nyilatkozták. A klímaváltozás különösen érinti Magyarországot, elegendő példa, hogy ma, aki ki tudott menni az utcára, érezhette, hogy 28 fok hőmérséklet volt. Tegnap évszázados rekord dőlt meg.

(18.20)

Nem véletlen egyébként, hogy az ENSZ főtitkára szeptember 23-ára klímacsúcsot hívott össze New Yorkba, ahol azt mondta, hogy tettekre van szükség és nem szép szavakra.

Az ENSZ főtitkára is, Ferenc pápa is klímavészhelyzetről beszél; az utóbbi időben több parlament hirdette ki a klímavészhelyzetet, legutóbb az osztrák parlament vállalta a klímavészhelyzet kihirdetését. (Dr. Völner Pál: Pótcselekvés.)

Miniszterelnök úr, nem kell félni a klímavészhelyzet kihirdetésétől, ez tulajdonképpen csak azt a politikai akaratot fejezi ki, hogy a kormány tisztában van a probléma súlyosságával, és kifejezi azt, hogy igen, tenni akar ezekért a feladatokért.

És nem csak akkor akar tenni, ha az Európai Uniótól pénzt kapunk. Nagyon sürgős feladatok vannak: nagyon fontos lenne, hogy csatlakozzunk és támogassuk az Európai Unió szigorúbb célkitűzéseit; hogy Magyarország nekifogjon a klímatörvény elkészítésének. És, miniszterelnök úr, az is nagyon fontos lenne, hogy a kormányon belül ön létrehozza a klímaügyi és fenntarthatósági minisztériumot.

Azt szeretném megkérdezni miniszterelnök úrtól, hogy támogatja-e a magyar fiatalok és nagyon sok magyar ember akaratát, hogy a kormány is kifejezze a politikai akaratát, hogy tenni akar a klímaváltozás megfékezéséért. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Miniszterelnök úr, Németországban a települések  nagyon sok  egyre-másra hirdetik ki a klímavészhelyzetet. (Moraj a kormánypárti padsorokban.  Dr. Fónagy János: Szenet használnak!) Tehát vannak települési szinteken is ilyen feladatok, de országos szinten is kihirdetik. Nagyon szerencsés lenne, hogyha Magyarországon is a kormány vagy az Országgyűlés kihirdetné a klímavészhelyzetet. Szeretném miniszterelnök úr figyelmét felhívni arra, hogy ez a 2030-as 90 százalékos szén-dioxid-mentes villamos energia nagyon ingatag lábakon áll. Három elemből épül: hogy a napenergia-termelést megháromszorozzák; a másik a szén kivezetése, a szénbányak bezárása; és a harmadik csak a Paks. Az elsőhöz annyit, hogy ma az összvillamosenergia-termelésen belül a napenergia 0,5 százalék. Könnyű a 0,5 százalékot megtízszerezni, az majd csak 5 százalék lesz, az édeskevés lesz a 90 százalékhoz. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) A másik, a szénbányák bezárásához: hogy az ITM honlapján egyre-másra jelennek meg azok a koncessziós pályázatok (Az elnök ismét csenget.), amelyek szénhidrogénmezők feltárását és kitermelését célozzák. Tehát nagyon ingatag lábakon áll ennek a feladatnak majd a teljesítése. (Taps az ellenzéki padsorokból.  Dr. Fónagy János: Szilézia meg Ruhr-vidék? 30 százaléka szén-dioxid-alapú!)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Szeptember 23-án az ENSZ főtitkára kezdeményezésére klímacsúcsot tartottak New Yorkban, és ennek a klímacsúcsnak több üzenete van az egyes országok számára, így Magyarország számára is. Az egyik legfontosabb üzenet, hogy a felgyorsult éghajlatváltozást nem lehet tovább a szőnyeg alá söpörni, nem elegendők a szép és üres szavak  hogy egy példát hozzak, miniszterelnök úr többször mondta, hogy Magyarország klímabajnok , hanem cselekedni kell, és tettekre van szükség. Azt is látni kell, hogy a világ egyes országait különböző mértékben sújtja az éghajlatváltozás, és Magyarország sajnos eléggé kitett az éghajlatváltozásnak, Európában az egyik legérzékenyebb országnak számít. A New York-i klímacsúcson felszólalt az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk is, aki beszélt az Európai Unióban formálódó szigorúbb célkitűzésekről. Kiemelte azt, hogy a Bizottság új vezetője, Ursula von der Leyen célkitűzése, hogy 2050-re az Európai Unió szén-dioxid-mentes legyen, és ennek érdekében 2030-ra 55 százalékkal kell majd csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást.

Donald Tusk azt is kiemelte, hogy az Európai Unió az éghajlatváltozás megfékezésében vezető szerepet kíván beölteni. Egyébként Donald Tusknak ezt a kijelentését alátámasztja az EU finn elnökségének múlt héten összehívott tanácskozása is, amelyet a fenntartható fejlődési és környezetvédelmi bizottságok delegációi számára rendezett. Ezen a tanácskozáson értelemszerűen a téma az Európai Unió 2050-es szigorúbb klímacélkitűzései voltak, és hogy 2030-ra 55 százalékkal csökkenteni kell a szén-dioxid-kibocsátást. Ott azt is megtudtuk, Dánia bejelentette, hogy 2030-ra 70 százalékos csökkentést vállal, Finnország 60 százalékosat. Én egy kicsit rosszul éreztem magam, mert Magyarország továbbra is a legalább 40 százalékos csökkentéshez ragaszkodik.

Viszont tudjuk azt, hogy mivel Magyarország földrajzi elhelyezkedésénél fogva különösen érzékeny, és a nemzetközi és hazai nyomás is növekedni fog, ezért a kormány nem ragaszkodhat a legalább 40 százalékos csökkentési célhoz. Be kell látnia a kormánynak, hogy a magyar emberek érdeke az 55 százalékos csökkentés, és ezt 2030-ra Magyarországnak is vállalnia kell.

Kérdés az, hogy Magyarország hogyan áll, tényleg igaz-e a miniszterelnök kijelentése, hogy klímabajnokok vagyunk. A válasz egyértelműen nem. A klímabajnoki címet a miniszterelnök úr alapvetően két tényezőre alapozza, az egyik az, hogy 1990-hez képest mostanra 32 százalékkal csökkent a szén-dioxid-kibocsátás, illetve hogy 2030-ra a villamos energia 90 százaléka szén-dioxid-mentes lesz. Mind a két állítás gyenge lábakon áll, egyrészt azért, mert a miniszterelnök úr nem akarja tudni, hogy Magyarországnál már 2014-ben a szén-dioxid-csökkentés 40 százalék volt, azóta 8 százalék előnyt veszítettünk, és ha ez így marad, akkor még a 40 százalékot sem fogjuk 2030-ra teljesíteni.

De a másik állítással is gond van, mégpedig azzal, hogy 90 százalék szén-dioxid-mentes lesz 2030-ra, ugyanis ennek érdekében három állítás van: megtízszerezzük a naperőművi kapacitást, befejezzük a szén energetikai hasznosítását és bővítjük az atomerőművi termelést. Tegnap a miniszterelnök úrnak is elmondtam, hogy a naperőművi kapacitás tízszeres megsokszorozása gyakorlatilag kevés, majdnem hogy semmi, 0,5 százalék ma a villamosenergia-használaton belül a naperőmű-kapacitás.

S lemondott-e a kormány a szénvagyon és egyéb fosszilis vagyon hasznosításáról? Egyikről sem. Tavalyi kormányhatározat alapján bővítik a bányákat, újranyitják, a fosszilis vagyonra pedig pályázatokat hirdettek meg.

A helyzeten változtatni kell, ezért mindenképpen azt várjuk, hogy a kormány hirdesse ki a klímavészhelyzetet, tegyen lépéseket annak érdekében, hogy a klímatörvény kidolgozása elkezdődjön Magyarországon, és Magyarország csatlakozzon az Európai Unió szigorúbb klímacélkitűzéseihez. Köszönöm szépen.

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen, megvárom miniszterelnök urat.

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Megvárom miniszterelnök urat.

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Egyértelműen ki lehet jelenteni erről a projektről, hogy ez kínai érdeket szolgál, és nem magyar érdeket. Emlékezzünk arra, hogy amikor a projekt indult, akkor a kormány számítása szerint azt mondták, hogy ez 472 milliárd forintba fog kerülni, aminek 85 százaléka kínai hitelből lesz biztosítva, és 15 százalék lesz a magyar rész. Már most tudjuk, hogy szakértők azt mondják, hogy nem 472 milliárd forintba fog kerülni ez a beruházás, hanem el fogja érni várhatóan az ezermilliárdot. Az egy érdekes kérdés, hogy a megduplázódás hogyan fog történni. Annak is a 85 százalékát a drága kínai hitelből fogjuk fedezni, vagy pedig az a másik 500-1000 milliárd forint hirtelen zúdul a magyar állampolgárok nyakába?Itt tulajdonképpen 166 kilométeres szakaszról van szó, és kiszámították, hogy ha a megtérülést nézik, akkor körülbelül 2400 év szükséges ahhoz, hogy ez a befektetés megtérüljön, és ha azt is megnézzük, hogy egy kilométerre mennyi a fajlagos költség, az bizony közel 3 milliárd forint, ami horribilis összeg, egyszerűen elfogadhatatlan.

A kiszivárgott információk szerint azt is tudjuk, hogy a kínaiak jelentős szerepet kapnak az építkezésben, itt is tetten érhető a kínai érdek. Sőt, a kínaiak azt is szeretnék, hogy ne magyar mozdonyok és kocsik közlekedjenek majd a vonalon, hanem az ő mozdonyaik és az ő kocsijaik. Így viszont azt látjuk, hogy a magyar gazdaságnak ebből semmi haszna, de tényleg semmi haszna. Kára viszont lehet, mert a vonal nemzeti parkokon megy keresztül, kisajátítások szükségesek, és a több mint ezermilliárdos adósságot pedig a magyar állampolgároknak kell kifizetniük. Kérjük, támogassák a tárgysorozatba vételt. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A Jobbik hozzászólása kapcsán szeretném itt leszögezni és elmondani, ami a mostani vitában is tükröződik, illetve igen, a jobbikos képviselőtársam hozzászólásában, hogy sajnos Magyarországon soha nem biztosították azt a lehetőséget, hogy le lehessen folytatni azt a vitát, hogy az atomenergia miért kell, és miért nem kell. Évtizedeken keresztül a magyar emberek fejébe azt próbálták belesulykolni, hogy az atomenergia tiszta, olcsó és biztonságos. Nem folyt le az a vita, hogy miért nem. Paks II. kapcsán azért az kiderül, és ami erkölcsi kérdés is, hogy a nagy aktivitású hulladéknak több tízezer év a lebomlási ideje, és nincs rá biztonságos megoldás. Én kérdezem azt, hogy hogyan szereti a szülő a gyerekeit, amikor azt mondja, hogy én most marha jól élek, de te majd oldd meg azt a problémát. Tehát itt nagyon-nagyon komoly problémák vannak.

És az sem igaz, hogy olcsó az atomenergia. Azért nem igaz, mert egy energiánál is az egész életciklus költségeit kell belepakolni. Itt gyakorlatilag kiemelik csak a működtetés költségeit, de amibe került, az nem épül bele az… Ne bólogasson, nézzen utána! Nem épül bele! (Balczó Zoltán: Nem bólogatok, rázom a fejem!) Nem épülnek bele a nagy aktivitású hulladék elhelyezésének a költségei. Tehát gyakorlatilag az atomenergia nem olcsó.

A világ egy választás előtt van. Egyre nagyobb erőket fektetnek be abba, hogy megtalálják a napenergia raktározási lehetőségét. (Balczó Zoltán: Nincs meg!) És meg is fogják találni. (Balczó Zoltán: Akkor tegyék vissza!) Öt-tíz-tizenöt éven belül. Viszont az atomenergia: Paks II.-vel elkötelezzük magunkat egy olyan technológia mellett, ami ráadásul kockázatokat rejt. Ma nem biztonságos, bármikor a terrorizmus időszakában fel lehet robbantani egy atomerőművet.

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A törvény kész tényként kezeli az öntözéses gazdálkodás elkerülhetetlenségét, más alternatívát nem is vizsgál, ezzel kapcsolatosan hatásvizsgálati tanulmány nem is készült a törvényhez, pedig kellene. A törvény szemérmesen elhallgatja, hogy az öntözésre kényszerítő elégtelen csapadékmennyiség igencsak kapcsolatban áll az éghajlatváltozással, annak következményeként értelmezhető. Viszont, ha az öntözéses gazdálkodás és az éghajlatváltozás kapcsolatát vizsgáljuk, érthetővé válik a szemérmes hallgatás. A tervezett intézkedés ugyanis, miközben adaptációs célokat szolgál, szembemegy a mitigációs, üvegházhatásúgáz-csökkentési célokkal, mivel az öntözéses infrastruktúra kiépítésének, fenntartásának és működtetésének energiafelhasználása hozzájárul az éghajlatváltozás okaihoz.Mint ahogy államtitkár úr is a bevezetőjében említette, itt nagyberuházásról van szó. Egy hatásvizsgálat talán feltárhatta volna ezt a mindenki által tudható tényt, és számszerűen is rámutathatott volna erre az ellentmondásra. De gondolom, az öntözés közérdeke mellett az éghajlatváltozás közérdeke eltörpül a kormány számára, annak ellenére, hogy az öntözés kényszere éppen abból származik. Igaz viszont, hogy a kedvező éghajlat megőrzését még nem nyilvánította a kormány közérdeknek. Az LMP ezt várja.

Az nyilvánvaló, hogy az embereknek élelemre van szüksége, de ennek szűkössége az éghajlatváltozás mellett nem javítható öntözéssel, hiszen a szűkösség nemcsak a talajnedvességgel, de számos más ökológiai tényezővel is összefügg. Az öntözéses gazdálkodással szembeni kétségek azonban nemcsak az éghajlatváltozás okaihoz való hozzájáruláson keresztül fogalmazódnak meg, hanem a termőtalajjal kapcsolatos aggályok nyomán is. Az öntözés hatására a talaj termékenységében romlás következhet be, amelynek mértéke sok esetben felülmúlja a kedvező hatásokat. Az öntözéses gazdálkodás egyik jellemzője, hogy az öntözés eredménye az első termesztési évben jelentkezik, míg a káros hatások esetleg csak több év alatt fejlődhetnek ki. A kedvezőtlen folyamatok több évig vagy végleg meggátolhatják az eredményes növénytermesztés lehetőségét, a talaj javítása pedig igen nagy költséget jelenthet.

A jellemző problémák: a szikesedés, a tápanyagok kilúgozódása, a talaj tömörödése, a felszín kérgesedése, cserepesedése és az erózió. A kedvezőtlen hatások közül a legelterjedtebb a talaj szerkezetének leromlása, a szerkezeti elemek, talajmorzsák szétiszapolódása. A szétiszapolódott felszín akadályozza, lassítja a víz talajba szivárgását, ami már viszonylag kis csapadék- vagy öntözésintenzitáskor is túlnedvesedést, tócsásodást, felszíni lefolyást, sőt talajlehordást eredményez, súlyosbítja a talajeróziót. A törvény általános keretek, tervek és körzetek kialakításán keresztül kívánja majd biztosítani a megfelelő, a talajt nem károsító öntözést, ám a termőhelyek ökológiai változatosságának sokszínűsége aligha enged meg általánosításokat, receptre felírt használatot.

Amennyiben alternatív megoldást keresnénk az öntözéssel szemben, akkor meg kellene vizsgálnunk, túl azon, hogy a gazdák rugalmasan tudjanak alkalmazkodni az elégtelen csapadékmennyiség okozta kihívásokhoz, miért is kell öntöznünk termőföldjeinket.

(13.00)

Ez a kérdés azonban fel sem merül, hiszen akkor szembe kellene nézni azzal a kellemetlen ténnyel, hogy az eddig folytatott talajforgatásos technológia következtében kialakult talajállapot vészesen lecsökkentette legtöbb mezőgazdasági talajunk víztározó képességét. Ilyen körülmények között persze az öntözés hatékonysága és hatásának tartalma is igen csekély, majdhogynem az öntözés időtartamára korlátozódik.

A termőhelyi tényezők közül a talaj határozza meg a tábla vízgazdálkodását, melyet a helytelen művelés leront. A sekély, elművelt, szerkezetében megváltoztatott, élővilágtól szinte teljesen megfosztott talaj nem képes vizet tárolni. A probléma eredete a talajforgatásos technológia, amely nem hagy szerves takarót a talajfelszínen, így a talaj  vegetáció hiányában  borítás nélkül marad, és ki van téve a víz és a szél koptató hatásának, a napi hőingásoknak, a fokozott kiszáradásnak és a tápelemek intenzívebb kimosódásának.

A talajforgatás az eredeti rétegrend felborítása miatt megváltoztatja a talajélet dinamikáját, a talaj szerves szénkészletének feléléséhez, végső soron a növény természetes táplálkozását biztosító baktériumok és gombák tömeges pusztulásához, a talajban működő tápláléklánc megcsonkításához vezet.

A talajélet művelt talajainkban a természetes töredékére csökken, 50 év alatt a tizedére, mint ahogyan ezt Nagy István miniszter úr a legutóbbi miniszteri meghallgatásán is kiemelte, holott a növények tápanyag-utánpótlását éppen a talajban lévő elhalt biomassza lebomlása biztosítaná. A műtrágyázás tovább rontja a helyzetet mindamellett, hogy gyártása és felhasználása jelentősen hozzájárul a mezőgazdasági ühg-kibocsátáshoz, a denitrifikáció által eltávolított dinitrogén-oxid miatt. Ezen kibocsátásokhoz járul még hozzá a talaj szerves szénkészletéből felszabadított szén-dioxid, amelyek miatt mezőgazdasági talajaink szénraktározása folyamatosan csökken.

Nem mellesleg a talaj vízháztartásában ugyancsak a talajélet játszana döntő szerepet, ha azt nem tennénk tönkre. A talajszemcséket nagy víztározó kapacitással rendelkező stabil morzsákká egy glomalin nevű óriásmolekula ragasztja össze, amelyet gombák fonalai termelnek. Ez a glomalin nemcsak a víz megkötésében, a növények táplálkozásában, hanem a szénkötésben is jelentős szerepet játszik, a talaj szerves szénkészletének 15-20 százalékát tárolja. Azonban ezekért a jótékony hatásokért felelős gombafonalak képtelenek egy állandóan bolygatott talajban fennmaradni, mint ahogy azon más szervezetek is, amelyek nélkülözhetetlenek a televény termőtalaj fenntartásában.

Tisztelt Országgyűlés! A teremtés gondoskodott az emberről: bőséggel látta el termőfölddel. A Teremtő csupán a felelős gondoskodást bízta az emberre, de ehelyett az ember ezeket az ingyen kapott áldásokat teszi tönkre, és próbálja helyettesíteni művi módon. Teszi ezt azért, hogy az elkövetett hibák jó táptalajai legyenek a további gazdasági növekedésnek, hogy mesterségesen, ipari módon kelljen pótolni a talaj tápanyagait, a benne lévő baktériumokat, mikroelemeket, és ahogy most látjuk, a vizet is.

Az Európai Unió immár 70 éves agrárpolitikája milliárdokat költött és költ egy olyan agrárgazdaság támogatására, amely hozzájárul az éghajlatváltozáshoz, talajpusztuláshoz, sivatagosodáshoz, az élőlények sokféleségének és az ökoszisztémák nyújtotta szolgáltatások csökkenéséhez, amely egyre csökkenő mértékben támogatja egészségünket, és amely elveszi a lehetőséget a jövő generációktól. És itt most szeretnék utalni az IPCC legutóbbi jelentésére, ami specifikus jelentés volt, amely jelentés megállapította, hogy ez a szántásos mezőgazdálkodás nagyon komolyan hozzájárul az éghajlatváltozás felgyorsulásához.

Ugyanakkor azt látjuk, hogy a talajmegújító gazdálkodásnak ma már számos formája ismert, a mulcshagyó direktvetéstől kezdve az agroökológiai rendszereken át az élő mulcsig, amelyek a teremtés erejére támaszkodva a teremtett világ tönkretétele nélkül nyújtanak kenyeret mindenkinek. Éppen ideje lenne tehát a közös mezőgazdasági politika gyökeres reformjának, hogy a gazdáknak szánt támogatások ténylegesen a közjót szolgáló technológiákra történő átállást szolgálják.

A tárgyalt konkrét törvény kapcsán javasoljuk, hogy további, a helyzetet súlyosbító döntések helyett inkább a termőfölddel való felelős gazdálkodásról benyújtandó törvény keretében rendezzük a vízhiánnyal kapcsolatos problémákat, a felelős, a teremtett világra támaszkodó, de azt megtartó, fenntartó gazdálkodás megköveteli, hogy az idejétmúlt, a fenntarthatatlanságát már bizonyított talajforgatásos, kemizált gazdálkodást fokozatosan kivezessük a gyakorlatból. Ennek ütemtervét, a helyettesítő technológiák széles körű megismertetésének és bevezetésének módját egy merőben új törvényben szükséges rendezni.

A benyújtott törvénytervezettel kapcsolatosan arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy alapvetően hiányzik a vízkészletek rendelkezésre állását a klímamodellek alapján tisztázó elemzés. Újra készíteni kellene egy országos vízgazdálkodási kerettervet, a környezeti, ökológiai szempontokat, korlátokat figyelembe véve, a klímaváltozás miatt szigorú vízkészlet-gazdálkodási megközelítéssel. Minden kormányzati intézkedést, beleértve a jogszabályalkotást, a vízár- és támogatáspolitikát ehhez igazítva kellene újragondolni; mert a kormány nagyon is tudatában van annak, hogy a víz a XXI. század aranya, stratégiai jelentőségű készlet. Felszín alatti vízkészleteink csak feltételesen és emberöltők távlatában pótlódnak, felszíni vízkészleteink 96 százaléka határon túlról érkezik, ha érkezik. Éppen ezért először a vízkészleteinket, a talajok vízmegtartó képességét kellene növelni, a térségi vízháztartás feltételeit javítani.

Tisztelt Országgyűlés! Muszáj észrevenni, hogy az egyre inkább szorító ökológiai válságért mi, emberek vagyunk a felelősek, és ebben a felelősségben a döntéshozó jobban részesül. Az nem lehetséges a végtelenségig, hogy talajaink termőképességének biztosítása érdekében mindent, ami a növénytermesztéshez szükséges, mi vigyünk oda mesterségesen.

Hozzászólásom a józan észre, a bölcs belátásra támaszkodik. Arra hívja fel a figyelmet, hogy a világot nem lehet szektorok, partikuláris érdekek mentén szemlélni és irányítani. Egyszer el kell kezdeni az egymást kioltó döntések, cselekvések felszámolását. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Szeretnék Nacsa képviselőtársamra reagálni. Azt az idő hamarosan el fogja dönteni, hogy ki megy kivel szemben, viszont szeretném a figyelmébe ajánlani  és minden képviselőtársamnak  az IPCC, az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének legutóbbi jelentését. Ez a jelentés, ezek a jelentések egyértelműen azt mondják, hogy az emberiségnek nincs sok hátra. Tíz-tizenkét évet említ arra, hogy nagyon radikális változások legyenek a gazdaságban és a mindennapi, hétköznapi életünkben is. A gazdaság a mezőgazdaságra is vonatkozik. Az biztos, hogy az a mezőgazdasági gyakorlat, ami itt az elmúlt évtizedekben folyt, nem folytatható, tehát lehet még próbálkozni. Ebben a megközelítésben ez az öntözéses törvénytervezet semmi másról nem szól, mint hogy ugyanabban a szellemben, ugyanabban a szemléletben folytatjuk, hogy akkor most megint valamit javítunk, megpróbáljuk ezt így kezelni. A kérdés persze az, hogy ha a szántásos talajra, tehát arra a talajra, amin nincsen talajtakarás, le fog esni az eső, az leverődik, tovább fog tömörödni, komoly további problémák lesznek. Meg kellene állni egy pillanatra, és végig kellene gondolni, hogy hogyan tudjuk megállítani ezt a folyamatot, és hogyan tudunk egy valami újat elkezdeni felépíteni. Ehhez biztos, hogy először foglalkoznunk kellene a talajjal. A talajjal, ami nagyon-nagyon tönkrement, ami már nem termel olyan élelmiszert, ami az ember egészségéhez szükséges. Tehát nem folytatni kell, hanem meg kell állni, gondolkodni kell, és újra kell kezdeni. (Taps a Jobbik soraiból.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Font Sándor képviselő úr hozzászólására szeretnék reagálni. Én egyáltalán nem gondolom azt, hogy a mezőgazdaság a főbűnös, és a mezőgazdaság a fő oka a változásoknak. A parlamentben soha nem folytattuk le azt az érdemi vitát, hogy miért van bajban az ember, az emberiség és a magyar társadalom is, tehát itt nagyon nagy bajok vannak. 1,75 bolygót használunk, és ez a globális kitekintésre is vonatkozik, és nemcsak az éghajlatváltozás iszonyú nagy probléma, hanem a biológiai sokféleség pusztulása is: egymillió fajt fenyeget a közvetlen kihalás, és sok más vonatkozása van a mélyülő ökológiai válságnak. Nyilván a mezőgazdaság és a mezőgazdasági eddigi gyakorlat is elősegítette vagy részese volt ennek a nem jó irányú folyamatnak. Akár akarjuk, akár nem, biztos, hogy a kényszer, tehát a körülöttünk lévő problémák rá fognak kényszeríteni bennünket arra, hogy alapvetően változzunk. Egy példát hozok: egy évvel ezelőtt még az én saját szűkebb köreimben sem hitték el, amikor a klímaváltozás felgyorsulásáról beszéltem; egy év nem telt el, és berobbant, érezhetők a problémák. Biztos vagyok abban, hogy ez a mezőgazdasági kérdés és a talajjal foglalkozás szintén be fog robbanni, nem fog éveket igénybe venni.

Azt látom, hogy most ki akarunk építeni egy hatalmas infrastruktúrát úgy, hogy közben a talaj vízmegtartó képességével és a talajélettel nagyon-nagyon nagy gondok vannak. Ez a módszer, ha így fogunk öntözni, tovább fogja rontani a talaj szerkezetét és egyáltalán a talaj minőségét. Tehát itt lenne az ideje, amint mondtam, hogy megálljunk egy pillanatra, és végig kellene gondolni azt, hogy hogyan tovább, és ha öntözni is akarunk, akkor hol, mert nyilván a talajtakarásos módszer előbb-utóbb nagyon komoly teret fog kapni. Egy ilyen esetben egészen más lesz, mondjuk, a lehullott csapadék nem fog pillanatok alatt elpárologni például a nyári időszakban, és folytathatnám a sort. Az ilyen szakmai vitákra (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), érdemi beszélgetésekre szükség van, és néha meg kell állnunk egy pillanatra. (Taps az ellenzéki sorokban.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Magyarország 2020-ra 14,65 százalékos megújulóenergia-részarányt vállalt az Európai Unióban. A 2017-es adatok szerint 13,3 százalékon állunk, tehát látszólag jó úton haladunk, de a látszat csal.2017-ben változás történt a háztartási tűzifa statisztikai előállításában. (Sic!) Korábban csak az erdészek által jelentett, igazolhatóan fenntartható forrásból származó mennyiséget számolták el. Az új módszertan szerint viszont a tűzifa-felhasználást a KSH „háztartási, költségvetési és életkörülmény” adatfelvétele során becsülik meg, a lakossági válaszok alapján. Ezzel a trükkel sikerült a tűzifa-felhasználást két és félszeresére növelni. Mivel a tűzifa teszi ki a teljes megújulóenergia-fogyasztás 80 százalékát, az új számítási módszertan 5 százalékponttal növelte a teljes megújulóenergia-felhasználási arányt is, amivel máris elérhetőnek tűnik a vállalt célkitűzés.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mennyire tekintik pontosnak a KSH-adatokat? Mivel magyarázzák, hogy nagy eltérés van a fenntartható erdőgazdaságból származó tűzifa és a KSH által mért lakossági tűzifa-felhasználás között? Tekintve, hogy Magyarország nettó tűzifaexportőr, megítélésünk szerint az állhat a háttérben, hogy a lakosság nagy mennyiségű, illegálisan kitermelt tűzifát, szenet és hulladékot is éget; e kettő utóbbi egyébként erősen környezetszennyező.

Semmi garancia nincs rá, hogy az illegálisan kitermelt fákat pótolják. Kérdezem: elfogadhatóe a kormánynak, hogy illegálisan kitermelt tűzifával és megkérdőjelezhető számítással teljesítjük az európai uniós megújulóenergia-célszámot? Várom megtisztelő válaszát. (Taps az LMP és a DK soraiban.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Magyarországon is kötelező erejű az az európai irányelv, amely szerint az azbeszt által okozott környezetszennyezést meg kell szüntetni. Nem véletlen, hogy a 2014 és 2020 közötti időszakra szóló országos hulladékgazdálkodási terv célul tűzte ki a mintegy 1,6 millió tonna azbeszt 2030-ig történő eltávolítását és szakszerű ártalmatlanítását.A kitűzött cél megvalósításához szükséges intézkedéseket azonban a kormány folyamatosan elszabotálja. Hiába voltak már az 1990-es években felmérések a környezetvédelemért és az egészségügyért felelős tárcák együttműködésével, és hiába kezdődött meg a program végrehajtása, sajnos forrás hiányában megtorpant. Az utóbbi években a kormány úgy tett, mint ha ez a probléma nem is létezne, és nem is lenne sürgető feladata e téren. Évtizedek óta tudjuk, hogy az azbeszt mennyire egészségkárosító, a tüdőben hegesedést okoz.

(13.40)

A tüdőrák kockázata is bizonyítottan nő az azbesztnek való kitettséggel. És nincs olyan kis levegőbeli koncentráció, amely ne jelentene kockázatot akár 15-35 év lappangási idő mellett. Sok ezer lakásról, középületekről és sok-sok ezer emberről van szó. Nem lenne szabad odajutni, mint a Heves megyei Lőrinci és Zagyvaszántó települések lakói: az azbesztmegbetegedések miatt a magyar állammal szemben elindított kártérítési pereket leggyakrabban már a hozzátartozók fejezik be. Ezért kérdezem, államtitkár úr: lesze végre elegendő forrás az azbesztmentesítési program ütemezett végrehajtására, és a következő költségvetésben erre megfelelő összegű forrás? Köszönöm. Várom a megtisztelő válaszát. (Taps az LMP, a DK és a Jobbik soraiban.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Én örömmel meghallgatnám miniszter urat, de remélem, megbocsátja nekem, megvárom miniszterelnök urat. Köszönöm.

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt hónapokban egyre többen kongatják a vészcsengőt a nagyvilágban: a gazdasági növekedés ideje lejárt. A külső környezet romlása önmagában is nagy hatással van a hazai folyamatokra, amiket várhatóan a következő évben tovább fog rontani az uniós pénzek felhasználásának lassulása, valamint az önkormányzati választási időszak végével lecsengő állami beruházások megtorpanása. 2020-ban Magyarországon a gazdasági növekedés minden valószínűség szerint jelentősen, 3 százalék alá csökken. (Folyamatos zaj.  Az elnök csenget.) Ez különösen érzékenyen érinti majd azokat, akik már az elmúlt évek növekedéséből sem részesedtek megfelelő módon, azaz az időseket és a nyugdíjasokat. Sajnos egyértelmű, hogy a kormánynak esze ágában sincs korrigálni a nyugdíjrendszer hibáit és csökkenteni az egyenlőtlenségeket. Az idősek aránya pedig nő, és egyre kevesebb gyermek születik.

Már ez a tendencia is nagyon veszélyes a magyar nyugdíjrendszerre, mivel annak lényege, hogy az épp aktív dolgozók tartják el befizetéseikből a nyugdíjasokat. Ráadásul az állam az utóbbi években egyértelműen a multiknak kedvez a magyar emberek ellenében, azaz nem a munkáltatókra teszi a nagyobb terhet, hanem a dolgozókra. A munkavállalói befizetések aránya az elmúlt években egyre nő a munkáltatói hozzájárulásokhoz képest. A dolgozó magyar emberek viszont hiába adnak egyre többet a nyugdíjasoknak, mivel az alap fő fedezetéül szolgáló, a munkáltatók által fizetendő szociális hozzájárulási adó évenkénti csökkenése miatt egyre kevesebb jut a nyugdíjra.

Míg 2010-ben a nyugdíjkiadások összege a GDP 11,9 százaléka volt, a költségvetési törvény alapján jövőre ez csupán 8,3 százalék lesz, vagyis csökken. Ez a szám nemzetközi összehasonlításban is szégyen: az EU 28-ak átlagosan a GDP-jük 12,8 százalékát költik nyugdíjakra. Ha a gazdaság lassul, az növekvő munkanélküliséget, valamint sokkal kevesebb adót és járulékot fog jelenteni, a jelenlegi nyugdíjrendszer pedig összeomolhat.

Tisztelt Államtitkár Úr! Hogyan készül a jelentős gazdasági lassulásra a kormány? Ha ez bekövetkezik, akkor miből fogják finanszírozni a nyugdíjakat? És a harmadik kérdésem: valóban nem fognak jövőre nyugdíjprémiumot fizetni, ha a gazdasági növekedés 3,5 százalék alá csökken? Várom érdemi válaszát.

Köszönöm. (Taps az LMP és az MSZP padsoraiból.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Nem fogadom el, de köszönöm szépen, államtitkár úr, hogy követi az oldalamat. Remélem, be is lájkolta, mert elég sokat beszélek a klímaváltozásról. (Zaj és közbeszólások a kormányzó pártok padsoraiból.)Államtitkár Úr! Önök az elmúlt években hibát hibára halmoztak, és ennek a magyar emberek és a nyugdíjasok fogják meginni a levét. Először is, a gazdasági növekedés: már a miniszterelnök úr és Varga Mihály is rendszerint arról beszél, hogy a gazdasági növekedés a világban lassulni fog, és ez Magyarországon is meg fog történni. Ez viszont azt jelenti, hogy ha a gazdasági növekedés csökken, akkor Magyarország sokkal nagyobb bajban lesz, mint a többi ország, mert függővé tették az autóipartól a magyar gazdaságot. Márpedig egy válságban az emberek autót nem vesznek.

Önök büszkék arra, hogy idén volt nyugdíjprémium, de azért azt kell látni, hogy az elmúlt tíz évben csak kétszer fordult elő, és nem minden évben, tehát csak nagyon keveset részesültek a magyar nyugdíjasok a gazdasági növekedés hasznából. (Közbeszólások a kormányzó pártok padsoraiból: Vége!  Idő!) De önök a bérpolitikában is hibát követtek el, mert csak az elmúlt években növekszik a bérpolitika… (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Ennek következtében sok százezer ember külföldre ment, és… (Az elnök kikapcsolja a szónok mikrofonját.)  a fedezetét…

(16.20)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az önök kormányzásának elmúlt tíz évéről a környezetpolitika vonatkozásából nem sok jót tudok elmondani. 2010-ben, amikor önök elkezdték a kormányzást, akkor az első lépések között gyakorlatilag szétverték a környezetvédelem intézményrendszerét, először megszüntették az önálló környezetvédelmi minisztériumot, majd következetesen elkezdték gyengíteni a környezet- és természetvédelmi hatósági rendszert.Ezek a hatóságok ma már nem a környezet- és természetvédelmi szempontokat helyezik előtérbe, hanem sokkal inkább egyes beruházói csoportok rövid távú gazdasági érdekeit. Ezek az érdekek előbbre valók, mint az élhető, egészséges környezet. Erre jó példa a Normafánál tervezett 220 fa kivágása Natura 2000 területen, amelyre az illetékes hatóság kiadta a kivágási engedélyt. Vagy említhetek egy másik példát: a közelmúltban jelentette be Palkovics miniszter úr, hogy 2022-ben a gyorsasági motoros világbajnoksági futamnak akarunk helyet adni, ráadásul zöldmezős beruházásként.

Miniszterelnök úr, ma az éghajlatváltozás felgyorsulásának időszakában sokkal inkább zöldfelületi moratóriumot kellene kihirdetni, nem pedig egy környezetileg káros projektnek helyt adni, aminél említhetem azt is, hogy komoly levegőszennyezettséget okoz, ráadásul zajszennyezés is van.

Miniszterelnök úr, azt szeretném megtudni, hogy lesze változás a kormány környezetpolitikájában, visszaállítjae a környezet- és természetvédelem intézményrendszerét. Lesze Magyarországon újra a környezet-, természetvédelemnek, fenntarthatóságnak, klímaügynek önálló minisztériuma? Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Miniszterelnök úr, remélem, ön is tudja, hogy a szép szavak ideje lejárt. Nem elegendők szép célok, szép programok ahhoz, hogy ezek megvalósuljanak, ehhez intézményrendszerre és forrásokra van szükség. Sajnos, ma Magyarországon a környezetvédelem intézményrendszere gyakorlatilag nincs, és azt kell mondjam, környezetvédelmi, természetvédelmi célokra nagyon kevés forrást biztosít a kormány.

(17.10)

Említhetném például az azbesztszennyezést. Évek óta az azbesztmentesítésre  pedig sok ezer családot érint  nincs forrás. Vagy említhetem a levegőszennyezettséget. Ma Magyarországon 15 ezer ember korai halálát okozza a levegőszennyezettség, holott némi forrással jelentősen csökkenthető lenne. De említhetem a mérgezett örökségünket. És említhetem akár a nemzeti parkokat is. A nemzeti parkokat gyakorlatilag arra kényszeríti a kormány, hogy csak a turizmust és ezt a célt, az ökológiai turizmust szolgálják, és gyakorlatilag igazi természetvédelmi munkára nincs forrás. Európai uniós forrásból gazdálkodnak elsősorban, a költségvetésben ezeknek nincs helye. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az öntözéses gazdálkodásról szóló törvényjavaslat vitájában az LMP egyedül maradt a kisebbségi véleményével. A vita során kaptam hideget-meleget. Egy gondolat azonban különösen megragadott, amely szerint nem vettem észre, hogy a forgalommal szemben megyek az autópályán. Érdekes azonban, hogy a velem szembejövőknek sem jut eszébe, hogy esetleg ők tévedtek rossz sávba. Pedig én úgy látom, hogy pontosan ez a helyzet napjainkban, és ebben a tekintetben az öntözés kérdése csak egy a sok közül. Mert bizony ma az egész világ szembe megy azokkal a kevesekkel, akik az ökológia elvei és értékrendje szerint ítélik meg világunk gondjait.A partikuláris szakmai tudás, a partikuláris érdekek és az ezt kiszolgáló szakpolitikák és politika mennek szemben a rendszerszemléletű ökológiai megfontolásokkal, a jövő nemzedékek és önmagunk létérdekével. Amíg volt egyáltalán környezetpolitika, addig az ilyen megoldásokat, mint az öntözés, ily módon cső végének nevezte, jelezve, hogy nem az okozatot, hanem az okokat kellene kezelni. Igen, akkor is csak jelezte, de nem nyúlt az okokhoz, és mivel nem tette, és azóta igazából még nem tesszük, helyi problémáink globálissá bokrosodtak.

Teszek még egy kísérletet arra, hogy meggyőzzem önöket a kérdés rendszerszemléletű megközelítésének szükségességéről. A kérdés beágyazottsága globális, regionális, Kárpát-medencei, országos, helyi, mindez pedig a vízkörzés, a vízgazdálkodás, a talajművelés és az ökoszisztéma-szolgáltatások tükrében értelmezendő. A feladatok sorrendisége így az okok felől a cső vége felé haladva a következő. Először is: nemzetközi felismerés és erőfeszítések szükségesek ahhoz, hogy a globális vízkörzést, a megbolygatott, globális csapadékszállító szalagokat helyreállítsuk, az ezt a mechanizmust biztosító globális erdőborítást fenntartsuk és regeneráljuk.

(15.40)

Másodsorban: regionális, határainkon átnyúló egyezségekre van szükség ahhoz, hogy a tengerektől a szárazföld belsejéig húzódó kék folyosókat kísérő galériaerdőket, azok folytonosságát helyreállítsuk és a csapadékszállító rendszer mezőstruktúráját rekonstruáljuk.

Harmadik: Kárpát-medencei szintű intézkedésekre van szükség, hogy a korábban elhibázott, a medence kiszáradásához vezető vízrendezéseket újragondoljuk, a medence vízmegtartásáról gondoskodjunk.

A következő: hazai intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy az alacsony ökoszisztéma-szolgáltatásokhoz vezető szántóföldi kultúrákra alapozott mezőgazdaság szerkezetét átalakítsuk, és javítsuk hazánk természetes vegetációval való borítottságát.

Ötödik: fel kell számolni a talajszerkezet romlásához, a talaj biodiverzitásának pusztulásához vezető talajforgatásos és kemizált technológiákat, át kell állni a folytonos mezőgazdaság talajkímélő megoldásaira.

A következő: a talajkímélő, talajmegújító technológiák bevezetésével helyre kell állítani talajaink vízmegkötő és víztartó képességét.

És végül: ha mindezek után mégis szükség lesz mesterséges vízpótlásra, azt szigorú szabályok közé szorítva, az adott agroökológiai adottságokra való tekintettel lehetne csak megtenni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ma kezdődik Madridban a 25. klímacsúcs. A tét nagy, az ENSZ környezeti programja, a UNEP néhány nappal ezelőtt jelentette meg a legújabb, legfrissebb jelentését, amelynek az az üzenete, hogy az emberiség elveszítette a klímaváltozás elleni küzdelmet. Gondolom, átérzik ennek a jelentőségét. Emlékeztetőül: 2015-ben a párizsi klímacsúcson arról született megállapodás, hogy a hőmérséklet-emelkedést 2 Celsius-fokon belül tartjuk az ipari forradalom előtti időszakhoz képest, de a kívánatos cél a másfél Celsius-fok.Mi történt azóta? Lényegében semmi. Minden ugyanúgy megy tovább, mintha nem lett volna ez a klímacsúcs. Múlt évben a szén-dioxid-kibocsátás csúcsot döntött. A UNEP most közzétett jelentése szerint 2030-ig évente 7,6 százalékkal kellene csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást, ha szeretnénk elérni a párizsi klímacélkitűzést. Azt kell látnunk, tisztelt képviselőtársaim, hogy Magyarországon is a kitűzött célokkal ellentétes folyamatok zajlanak. Szó sincs már szén-dioxid-csökkentésről. Bár a kormány azt kommunikálja, hogy klímabajnokok vagyunk, de 2014-től évente több mint 5 százalékkal nő Magyarországon a szén-dioxid-kibocsátás. Hát, hogy ebből hogyan lesz majd 7,6 százalékos csökkenés, azt gondolom, sehogy, és semmi nem fog megvalósulni, ha a kormányon múlik.

Engedjék meg, hogy üdvözöljem itt az Országházban az Európai Parlament strasbourgi döntését, mellyel kihirdették, megállapították a klímavészhelyzetet, és azt, hogy környezeti válság, környezeti vészhelyzet van. Gratulálok az Európai Parlament kormánypárti képviselőinek is, akik bátrak voltak, és meg merték szavazni ezt a határozati javaslatot annak ellenére, hogy a kormány itt, a magyar Országgyűlésben ezt nem engedi.

A ma kezdődött madridi klímacsúcson az Európai Unió azt fogja képviselni, hogy 2030-ig 55 százalékos szén-dioxid-csökkentést kell elérni, és 2050-re karbonsemlegessé kell tenni az Európai Uniót. És mit mondunk mi? Mit mond a magyar kormány? A magyar kormány azt mondja, hogy megelégedhetünk a 40 százalékos csökkentéssel. Én azt gondolom, hogy ez elfogadhatatlan, hiszen Magyarország különösen kitett az éghajlatváltozás következményeinek.

Múlt héten a Fenntartható fejlődés bizottsága ülésén több, klímavészhelyzet kihirdetésével kapcsolatos határozati javaslat volt. Az ülésre meghívtam miniszterelnök urat, és meghívtam Karácsony Gergely főpolgármester urat is. A miniszterelnök urat meghívtam, mert itt, a plenárison nem folytathatunk érdemi vitát erről a kérdésről. Azt gondoltam, hogy a bizottság jó alkalom arra, hogy ezeket a kérdéseket ott együtt megvitassuk. Nem ért meglepetésként, a miniszterelnök úr nem jött el; Karácsony Gergely főpolgármester eljött, és tájékoztatta a bizottságot a tervezett lépésekről. Gondolom, senkit nem ér meglepetésként, hogy hogyan döntött a Fenntartható fejlődés bizottsága a klímavészhelyzetes határozati javaslatok tárgysorozatba vételéről: egyhangúlag leszavazták, még csak nem is tartózkodtak.

(14.00)

Pedig a határozati javaslatok sok fontos és jó lépést tartalmaztak. Az LMP első alkalommal május elején nyújtotta be a klímavészhelyzet kihirdetésére vonatkozó határozati javaslatát, és ha önök engedték volna, hogy ez napirendre kerüljön és hogy elfogadjuk, akkor ma Magyarországnak nagy valószínűséggel lenne klímatörvényre. Egyre nagyobb lemaradásban vagyunk, az Európai Bizottság is bejelentette, hogy klímatörvényt fog kidolgozni, mint ahogy Németországban a közelmúltban fogadták el Németország klímatörvényét, pedig nem olyan régen kezdték el. Erre nagy szükség lenne, mert a törvény erejével kellene a célokat kitűzni, hozzárendelni az eszközöket és a forrásokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nincs több időnk. Nem érünk rá arra, hogy a kormány kettős beszédet folytasson, hogy van éghajlatváltozás, vagy nincs éghajlatváltozás. Az üres beszéd és az eldugott konzultációk ideje lejárt. Cselekedni kell, és az emberek és a fiatalok cselekedni akarnak.

Az LMP ezért kezdeményezett a héten zöld-népszavazást. Lehetőséget akarunk adni az embereknek, hogy döntsenek a jövőjükről, mert a jövő vagy zöld lesz, vagy nem lesz. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP, a DK és az MSZP soraiból.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Tisztelt Ház! A múlt héten több fontos nemzetközi esemény zajlott a klímaváltozás ügyével kapcsolatosan. Ezek közül számunkra talán az Európai Tanács ülése volt a legfontosabb. Mint ahogyan tudjuk, a korábbi Európai Tanács-üléseken többször megvétóztuk az Európai Unió szigorúbb klímacélkitűzéseit, és most örvendetes az, hogy Magyarország nem vétózott, és most már csak Lengyelország tartja lehetetlennek azt, hogy 2050-re elérjük a klímasemlegességet. Ugyanakkor azt gondolom, hogy nem mehetünk el szó nélkül miniszterelnök úr kijelentései mellett. Először is kezdeném a klímabajnoksággal, vagyis, hogy Magyarország klímabajnok. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez nem focimeccs, itt nincsenek győztesek, és nincsenek vesztesek. Itt csak vesztesek vannak. Itt a kérdés az, hogy a veszteségeket az elkövetkezendő években mennyire tudjuk minimalizálni. Gondoljunk csak arra, hogy ha a jelenlegi trendek folytatódnak, akkor az évszázad végére el fogjuk érni a 4 Celsius-fok vagy annál magasabb hőmérséklet-emelkedést. És ennek pedig nagyon komoly, tragikus hatásai lesznek Magyarországra, a magyar mezőgazdaságra, hiszen itt, a Kárpát-medencében különösen kitettek vagyunk az éghajlatváltozás következményeinek.

Ráadásul a klímabajnokság, amire a miniszterelnök úr asszociál, tehát azok az adatok nem igazak. Ha valaki klímabajnok, a bajnoki címért valaki tesz is. De Magyarország azért, hogy 2013-ig csökkent a szén-dioxid-kibocsátás 1990 óta, semmit nem tett. Ez gyakorlatilag annak a következménye, hogy összeomlott a rendszerváltás után a nehézipar, és annak a következménye, hogy 2008-ban világgazdasági válság volt. Tehát Magyarország semmit nem tett azért, hogy 2013-ig csökkent a szén-dioxid-kibocsátás.

Ráadásul 2014 óta évente több mint 5 százalékkal emelkedik Magyarországon a szén-dioxid-kibocsátás. 2014-re elértük a 40 százalékos csökkentést, most már csak 32 százaléknál tartunk. Kérdezem azt, hogyan fogjuk 2030-ra elérni a 40 százalékos csökkentést. Ezt se fogjuk elérni, ráadásul lehet, hogy az Európai Unió 50-55 százalékra fogja a közös csökkentési célt meghatározni.

A miniszterelnök úr azt is mondta, hogy fontos a klímaváltozás elleni tett, cselekvés, viszont ez nem járhat azzal együtt, hogy emelkednek az élelmiszerárak, és emelkedni fognak az energiaárak. Az élelmiszerárak emelkedéséhez annyit szeretnék elmondani, hogy a múlt században Európában 0,9 százalékkal nőtt az átlaghőmérséklet, Magyarországon 1,2 százalékkal; tehát nagyon komoly hatása van a magyar gazdaságra, a magyar élelmiszeriparra. Ha ez így halad, és nem teszünk semmit, és csak pénzre várunk, akkor az azt fogja jelenteni, hogy a mezőgazdasági terméseredmények radikálisan csökkenni fognak, az árak pedig égbe fognak szökni.

Ugyancsak szólni kell az atomenergiáról is. Ha a kormány összeadná azt, hogy Paks II. mibe kerül, kezdve a tervezési költségektől, a megépítési költségektől, a kis és közepes aktivitású hulladék elhelyezéséig, a nagyaktivitásúhulladék-lerakó kutatásáig, megépítéséig, akkor rögtön kiderülne, hogy rettentően drága lesz a villamos energia Magyarországon, ha Paks II. belép a rendszerbe. Éppen ezért, ha olcsóbb energiát akarunk, akkor a Paks II.-t nem szabad megépíteni, és a megújuló energiába kell fektetni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Abban is nagy a felelősségünk, ha az élelmiszerárak és az energiaárak növekednek, akkor az a legszegényebb családokat, a legszegényebb embereket és a fiatalokat fogja sújtani.

Tisztelt Ház! Azt kérem önöktől, hogy a következő parlamenti időszak legelején vegyük napirendre a klímaváltozással kapcsolatos feladatokat, a klímavészhelyzet kihirdetésére vonatkozó ellenzéki javaslatokat, amit az LMP kezdeményezett, és határozati javaslatban foglaljuk össze a legfontosabb feladatokat, mert a klímavészhelyzet kihirdetése nem szép szavakat jelent, hanem a cselekvés kezdetét. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt hónapokban a klímaválság megoldását szorgalmazók kaptak hideget és meleget a kormánypárti politikusoktól; kezdve onnan, hogy ez bolsevista trükk, a klímaválság nem is létezik, mert klímaváltozás mindig volt, és mindig lesz. Ezért is meglepő a kormánynak a 180 fokos fordulata a klímaváltozás és a klímavédelem érdekében, és meglepő a bejelentett akcióterv is. Csakhogy a bejelentett intézkedésekkel, ha ezeket megvalósítjuk, még akkor is fényévnyi távolságra leszünk 2050-ben a karbonsemlegesség eléréséhez. De nem csak ez a probléma az akciótervvel, hogy megkésett és kevés. A kormánynak a környezet- és természetvédelem területén óriási hitelességi deficitje van. Az elmúlt tíz évben a Fidesz politikája hatalmas környezet- és természetkárosítást okozott, és a kormány gazdaságpolitikája az elmúlt években csökkentette az éghajlatváltozási kilátásainkat is, hiszen 2014 óta évente több mint 5 százalékkal nő a szén-dioxid-kibocsátás.

A kormány mindent feláldozott a hibás és erőltetett beruházások, a nagyüzemi földbirtokrendszer és a multik oltárán. Szijjártó miniszter úr konkrétan kiállt Brüsszelben a német autóipar érdekében. Az elmúlt években szinte korlátlanul lehetett a zöldfelületet beruházási célra felhasználni; eszükbe sem jutott, hogy ezeket a fejlesztéseket barnamezőkre kellene terelni. A településeken számolatlanul vágták a fát, és a levegőszennyezettség is az elmúlt években drasztikusan megnőtt. Ma Magyarországon közel 15 ezren halnak meg idő előtt a levegőszennyezettség miatt, és több százezer embernek okoz légúti megbetegedést.

A miniszterelnök úr okkal szüntette meg 2010-ben az önálló Környezetvédelmi Minisztériumot, verték szét a környezetvédelem intézményrendszerét, gyengítették meg a hatóságokat, ugyanis erre nem volt szükség. A környezet- és természetvédelem csak zavaró tényező volt, mondhatni luxuscikk. A kormány nem véletlenül alkotta meg ezt az akciótervet. A közvélemény-kutatóik bemérték, hogy nőtt Magyarországon is az emberek érzékenysége a környezet- és természetvédelem iránt. Önök ezzel az akciótervvel gyakorlatilag csak szavazatokat akarnak szerezni, és zöldre akarják magukat festeni.

Néhány tételre szeretném felhívni a figyelmet, először is az illegális hulladéklerakók felszámolására. Ezt önöknek már régen meg kellett volna tenni, hiszen jogszabályok vonatkoznak rá. Gyakorlatilag csak be kellett volna tartatni a törvényt. De azt is tudni kell, hogy az illegális hulladéklerakók felszámolása érdemben nem fogja csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását. Az egyszer használatos műanyagok kivezetését is önök akkor tűzték napirendre, amikor már az Európai Unióban ez közös döntéssé vált. Miniszterelnök úr a multicégek megregulázását is megígérte, ugyanakkor tudjuk, hogy az elmúlt években milliárdokat öntöttek a támogatásukba. A hatszoros naperőművi kapacitás kiépítése fontos, de kevés, hiányzik a szélerőművi kapacitás a megújulók közül. A drága és veszélyes, környezetszennyező, a Paksi Atomerőműre épülő energiamix pedig sohasem lesz környezetbarát és zöld. Fát ültetni nemes ügy, ezt mindannyian tudjuk, de azt is látni kell, hogy 1 millió fa még nem erdő. S ha el is ültetik ezt az 1 millió fát, ez nem fog olyan szolgáltatásokat nyújtani, amelyek érdemben mérsékelnék az éghajlatváltozás okozta veszélyeket. Az elvárt, a helyzetünket érdemben befolyásoló intézkedések bejelentése pedig elmaradt; nagyon vártuk.

(13.20)

Tisztelt Ház! A klímavédelem, az élhető környezet, természeti értékeink, erőforrásaink megőrzése korunk egyik legnagyobb kihívása. Ha a kormány egy kicsit is komolyan gondolja, hogy érdemi lépéseket tesz, akkor először itt az Országgyűlésben kellene erről érdemi vitát lefolytatni, a helyzetértékelést át kellene nézni, közösen számba kellene venni az előttünk álló feladatokat. S azt is ki kell jelenteni, ha a kormány komolyan gondolja, hogy érdemi lépéseket tesz, akkor ezekben a kérdésekben kellett volna kezdeményeznie a társadalmi konzultációt.

Tisztelt Ház! Nem elég látszatintézkedéseket bejelenteni! (Taps az LMP soraiban.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Lassan már annak lesz hírértéke, ha valahol végre feloldható a szmogriadó valamelyik fokozata. Sokféle szennyezőanyag kerül a levegőbe, melyek külön-külön és együttesen is ártalmasak az emberre és az élővilágra is. A szmogtól tömegesen pusztuló városi fák jó példái ennek. Magyarországon a légszennyezés súlyosságát leginkább az határozza meg, hogy mennyi finom szállópor van a levegőben, ez a PM2,5. A szállópor-szennyezettségnek nincs biztonságos szintje, a legkisebb koncentráció is káros. Minél hosszabban van kitéve neki az ember, annál súlyosabbak a káros hatásai: a szív-, a tüdő- és az érrendszer megbetegedése, tüdőrák, asztma, allergia. Magyarországon évente közel 15 ezer ember hal meg idő előtt. Ez a helyzet egyszerűen tarthatatlan. Nem veszíthetünk el évente egy kisvárosnyi embert csak azért, mert a kormány már tíz éve nem veszi komolyan ezt a kérdést. A tennivalókat foglalta rendszerbe az országos levegőterhelés-csökkentési program, melyet a társminisztériumokkal, civil szervezetekkel egyeztetve éppen az ön minisztériuma készített el, és amelynek megvalósítása révén 2030-ra Magyarországon 5,4 hónappal nőhetne a várható élettartam, a légszennyezéshez köthető idő előtti halálozások száma több mint 5 ezerrel csökkenhetne. Csakhogy, értesüléseink szerint, a program leghatékonyabb intézkedéseinek zömét a Miniszterelnökség egyszerűen törölte. Leginkább a lakossági programokat, holott a levegőben található finom szállópor 84 százaléka lakossági forrásokból ered. Ez akkor azt jelenti, hogy továbbra sem kerül sor a korszerű bérlakásprogramra, a széles körű fűtés-korszerűsítésre, a lakóházak hőszigetelésére, a kényszerű hulladékégetés, a lignit-, szén- és fafűtés visszaszorítására. Ehelyett hoztak egy kormányrendeletet, mely szerint a kis tüzelőberendezésekkel kapcsolatos ügyeket a lakossághoz közel lévő járási szintű hivataloktól márciustól megyei szintre helyezik át. Tényleg azt gondolják, hogy ha messzebbről és fentebbről nézik a problémát, akkor az már nincs is?

Tisztelt államtitkár úr, válaszoljon, hogy mi lesz a program valóban hatékony, tervezett intézkedéseinek végrehajtásával. Válaszát előre is köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Nem, a választ nem tudom elfogadni. Ha valóban úgy történt volna, hogy önök érdemi lépéseket tesznek az elmúlt években, akkor ma nem lenne az egyik legkomolyabb probléma a környezetszennyezés, a magas levegőszennyezettség. A magas levegőszennyezettség ma már nemcsak a fővárosban és a nagyobb vidéki városokban, hanem kisebb településeken is nagyon komoly probléma. Önök ezen a területen is csak beszélnek és nem tesznek. Ha tettek volna, akkor múlt héten a gazdasági bizottsági ülésen két törvényjavaslatomat nem szavaztak volna le, az egyik a repülőjegyadó, a másik pedig a tömegközlekedés áfájának 5 százalékra való csökkentése. Ez utóbbi különösen fontos lett volna, hogy csökkentsük az autó okozta környezetszennyezést, és az emberek inkább a közösségi közlekedést válasszák. Önök mindig csak beszélnek, de amikor tettre kerül sor, akkor simán lesöprik az asztalról. (Taps az LMP, az MSZP és a Párbeszéd soraiban.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az éghajlatváltozás rendkívül gyorsul, a káros környezeti hatások egymásra rakódnak, és ennek bizony komoly egészségügyi és gazdasági vonatkozásai vannak. Ezt mindenki érzékelheti most már a pénztárcáján, például az élelmiszerárak drasztikus növekedésén, összefüggésben a múlt évi szélsőséges időjárási viszonyokkal. Azt látjuk, hogy a kormány még mindig a szép szavak szintjén maradt, és úgy gondolja, hogy potyautasok lehetünk ebben a nemzetközi folyamatban. Ebben az évben novemberben rendkívül fontos klímacsúcs lesz Glasgow-ban, ugyanis a 2015. évi párizsi klímamegállapodás értelmében meg kell hozni azokat a döntéseket, amelyek másfél Celsius-fokon belül tartják a hőmérséklet-emelkedést. Ezek között a legfontosabb kérdések a következők: a klímasemlegesség elérésének a céldátuma, a 2030. évi csökkentési célok, alkalmazkodási feladatok, pénzügyi kérdések, a fejlődő országok támogatása, hogy a legfontosabbakat soroljam. Ott az Európai Uniónak és minden egyes országnak színt kell vallania, hogy mit akar és mit vállal az éghajlatváltozás megfékezése érdekében.

Múlt héten klímavédelmi és környezetvédelmi szempontból fontos események zajlottak Brüsszelben. A Bizottság bemutatta a klímavédelmi törvény rendelettervezetét, amely tulajdonképpen megalapozza az Európai Unió alacsony üvegházgáz-kibocsátási stratégiáját. Ezt a stratégiát kell ősszel az ENSZ-nek benyújtani a párizsi egyezmény szerint. Mivel Magyarország tagja az Európai Uniónak, a saját stratégiánk nem lehet ellentétes az Unió stratégiájával.

S akkor most beszéljünk a kényes pontokról! Az Európai Unió egyelőre az 50-55 százalékos csökkentésben gondolkodik 2030-ra, és 2050-ben kívánja elérni a karbonsemlegességet, amit ősszel kell véglegesíteni a tagállamokkal történő konzultáció alapján. Gondolom, a kormányt ez a 2030-as célkitűzés sokkolja, mert ahogyan a nemzeti energia- és klímatervben szerepel, a kormány még mindig a 40 százalékos csökkentést akarja vállalni 2030-ig, azt a 40 százalékos csökkentést, amit már 2013-ban egyszer elértünk, és most növekvő szén-dioxid-kibocsátási pályán vagyunk.

A kormány számára az meg különösen rossz hír, hogy 2030-ra az európai zöldek és zöld civil szervezetek már az 50-55 százalékos csökkentést sem tartják elegendőnek. Szakértők, tudósok véleménye szerint ha a célt teljesíteni akarjuk, akkor 65 százalékos üvegházgáz-kibocsátási csökkentést kell elérni 2030-ra, a karbonsemlegességet pedig 2040-re 2050 helyett. A szigorúbb célokkal az LMP maximálisan egyetért.

Tisztelt kormánypárti Képviselők! Szeretném felhívni az önök figyelmét arra, hogy nem ücsöröghetünk azon az elképzelésen, hogy 2030-ra elegendő lesz a szén-dioxid-kibocsátásunk 40 százalékos csökkentése. Forgatókönyvet kell arra készíteni, és fel kell készülni, hogy a 40 százalékos csökkentési cél messze nem elég, könnyen lehet, hogy ez a 60 százalékot is meg fogja haladni.

Sajnos a kormány nyolcpontos akcióterve az éghajlatváltozás megfékezése szempontjából szinte semmit sem ér. Hanyagolják a keretrendszer elkészítését, amit mi nagyon hiányolunk. Ezt meg kell alkotni mind a csökkentési célokra, mind az alkalmazkodási feladatokra vonatkozólag. A NÉS-2-n már akkor is túlhaladott az idő, amikor azt önök többségi szavazattal elfogadták itt az Országgyűlésben. Nincsenek benne konkrét, megfelelő célok, a célokhoz teljesítési időpontok.

Tisztelt Ház! Az éghajlatváltozás ügye az egész magyar társadalom ügye, mindenkit érint. Éppen ezért elvárjuk a kormánytól, hogy a novemberi klímacsúcsra való felkészülés érdekében itt az Országgyűlésben legyen érdemi vita a hazai kitűzendő célokról és a végrehajtás feladatairól. A kormány ne az Országgyűlés háta mögött döntsön nemzetstratégiai kérdésekben! A nem cselekvés sokkal többe fog kerülni, mint az azonnali cselekvés.

Az LMP mindannyiunk közös érdekében felszólítja a kormányt, hogy számoljon 2030-ra a 65 százalékos üvegházgáz-csökkentéssel és a karbonsemlegesség 2040-re történő elérésével. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Igen.

ELNÖK: Elfogadja, öné a szó. Az ülés vezetését pedig átadom a mögöttem várakozó Jakab alelnök úrnak.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Általában a szabadkereskedelmi egyezmények sok sebből véreznek. Sokszor a szigorúbb környezetvédelmi, élelmiszer-biztonsági szabályok esnek áldozatául, vagyis az egészségünk és az élhető környezet. Úgy tűnt, hogy az USA-EU szabadkereskedelmi egyezmény lekerült a napirendről  de lehet, hogy mégsem? Az Unió kereskedelmi biztosának legutóbbi kijelentései komoly aggodalomra adnak okot. Arra az amerikai követelésre reagált, amely szerint lazítani kellene az élelmiszerek szermaradványaira, a baromfihús vegyi anyagos kezelésére  ez a klórozott csirke  és a génmódosított élelmiszerekre vonatkozó európai szabályozást. Nyilván az amerikai követelés célja az, hogy szabad utat kapjon a génmódosított, szermaradványokkal terhelt amerikai élelmiszer és a klórozott baromfihús az európai piacon, cserébe az európai autóipar amerikai vámkedvezményeiért. A kereskedelmi biztos kijelentette, hogy megoldásokat keres ezen szigorúbb szabályozási korlátok feloldására.

(17.10)

Meggyőződésem szerint, amennyiben a Bizottság enged az amerikai követelésnek, akkor nem csinál mást, mint feláldozza az európai polgárok egészségét és környezetét az autóipar oltárán. Amennyiben a magyar kormány komolyan gondolja a magyar emberek egészségét és a klímavédelmi akciótervet, akkor világosan nemet kell mondania erre a szándékra.

Miniszter Úr! Arra szeretnék választ kapni, hogy a magyar kormány hová áll: a szigorúbb európai élelmiszer-biztonsági és környezetvédelmi szabályok vagy az autóipar érdekei mellé. Várom válaszát. (Taps az LMP soraiban.)

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen. Szeretném jelezni miniszter úrnak, hogy több mint száz európai szintű civil szervezet írt egy közös közleményt, amelyben ezen aggodalmuknak adtak hangot, hogy titkos tárgyalások folyhatnak és folynak ezzel kapcsolatban.Nagyon jól tudjuk azt, hogy általában ezeket a szabadkereskedelmi egyezményeket rendkívül titkosan, zárt ajtók mögött tartják meg. Ilyen volt a CETA is, de legutóbb az európai zöldek is tiltakoztak a Dél-Amerika és az Európai Unió közötti szabadkereskedelmi egyezmények titkos volta miatt. Örülök annak, hogy a miniszter úr ezt a választ mondta, hogy a magyar kormány továbbra is kiáll. Szeretném azt mondani, hogy én ezt most nagyon-nagyon vastag betűkkel írtam fel a papírra, és ezt számon fogjuk önöktől kérni. Köszönöm szépen.