Felszólalás adatai

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Dr. Hargitai János képviselő úr nagyon tételesen, világosan és megalapozottan sorolta fel azokat az indokokat és okokat, amelyek miatt ez a törvényjavaslat igazából tárgyalásra alkalmatlan, és rendkívül durva módon sérti a Magyar Nemzeti Bank függetlenségét, annak alkotmányosan biztosított függetlenségét.

Mire megy ki a játék? Többen is feltették ezt a kérdést a korábbi vita során. Miért akarja a kormány maga alá gyűrni a Magyar Nemzeti Bankot? Alapvetően kibújt a szög a zsákból, és elhangzott az, hogy gyengébb forintot akar; alacsonyabb kamatlábat és gyengébb forintot. Nyilvánvalóan ennek csak egyoldalú gazdasági magyarázatát adták elő; nevezetesen, azt a magyarázatot, mely szerint az exportnak adna egy lökést, egy ösztönzést egy gyengébb forintárfolyam, ám ez a hatás, enyhén szólva, gazdaságilag is kérdéses. Ugyanis hosszabb távon az export tekintetében egy gyenge árfolyam nem jelent előnyt. Ideiglenes előnyt jelent, de ha nem versenyképes a tevékenység, akkor ez az ideiglenes előny, hamar elillanhat. Hosszabb távon nem hat a magyar versenyképességre pozitív módon, viszont hat az inflációra.

Az infláció növekedését eredményezi azon keresztül, hogy az összes behozott importtermék - az élelmiszerektől a ruházati termékeken keresztül az üzemanyagig, az autók jó részéig, és lehetne folytatni - drágább lesz. Ugyanannyi euró vagy bizonyos mennyiségű dollárral szemben több forint áll, ha gyengébb a forint. A magyar embereknek kell megfizetni ilyen értelemben a magasabb árakban a kormánynak azt a szándékát, hogy a forint árfolyama gyengüljön.

A magyar családok tekintetében nem beszélnek arról - Göndör Istvánt még egyszer sem hallottam arról beszélni -, hogy Magyarországon az energiahordozók ára növekedhet, ha gyengül a forint. Ugyanis az energiahordozók árát befolyásolja a nyersanyagárak világon történő alakulása, és ezen túlmenően befolyásolja az árfolyam. Ha az olaj egyhordónyi ára nem változik, de gyengül a forint, akkor az üzemanyag, a benzin és a gázolaj ára emelkedik az árfolyam gyengülése következtében. Kik fogják ezt megfizetni? Göndör Istvánon kívül, aki biztos örömmel teszi ezt, a tízmillió magyar ember, a négymillió magyar háztartás fogja majd megfizetni ennek az árát.

(16.30)

Mint ahogy a gyengülő forint a magyar vagyon leértékelődését jelenti egyúttal. Szokott-e erről beszélni Göndör István, vagy Kóródi Mária? Én még nem hallottam erről beszélni, ugyanis ez azt jelenti, hogy amennyiben az Európai Monetáris Unió tagjai leszünk, és euróval fizethetünk, akkor nem mindegy, hogy azt milyen forintárfolyamon visszük majd be, és történik majd meg az átváltás. (Göndör István: 2010-ben.) Ha nagyobb lesz az infláció, akkor nyilvánvalóan egy rosszabb forintárfolyamon, és a magyar vagyon kevesebbet ér majd euróban, a nyugati országok pénzében ahhoz képest, mintha egy erősebb forinttal mennénk be.

Most miről szól a történet? Arról, hogy 2010-ben szeretnénk az Európai Monetáris Unió tagja lenni, azaz euróval fizethessen mindenki itt, Magyarországon. Ehhez viszont mi kell? Ehhez viszont az kell, hogy nem elég az Európai Unió tagjának lenni, hanem az úgynevezett maastrichti kritériumokat is teljesíteni kell. A maastrichti kritériumok egyik legfontosabbika az infláció. Ha itt a szocialista kívánalmaknak megfelelően a forint árfolyama csökken, akkor nyilvánvalóan ez az infláció növekedését eredményezi, és ezáltal nehezedik azon feltételek teljesítése, hogy az infláció a három legmagasabb inflációjú országénál magasabb szintre ne menjen följebb.

Az infláció sajnos ma 6-7 százalék közötti szinten van, ennek csökkentése egy hosszabb távú folyamat eredményeképpen valósulhat meg. Ugyanígy az államháztartási hiány csökkentése tekintetében is sajnos messze vagyunk még a Monetáris Unió tagságához szükséges szint elérésétől. Tehát itt a monetáris tanács működésének függetlensége, a monetáris politika függetlensége mögött jelentős mértékben szerepet játszik az, hogy mikor tudunk belépni az Európai Monetáris Unióba. A monetáris politika függetlensége és egy erős és független jegybank a nemzetközi tapasztalatok alapján alacsonyabb inflációt jelent, és a Nemzeti Bank függetlenségének az a típusú támadása és durva megsértése, amelyet most a kormánykoalíció próbál, egyértelműen a monetáris politika függetlenségének csökkenését, ezáltal az infláció növekedésének veszélyét hordozza magában.

Nemcsak a konkrét tettek és lépések váltanak ki hatásokat, hanem a várakozások is. Ha itt egy olyan politikai hisztériát kelt a kormányoldal a Magyar Nemzeti Bank körül, amely ezen törvényjavaslat beterjesztésével történik, az egyértelműen megrendíti, illetve csökkenti a befektetők bizalmát. A befektetők biztonságban szeretnék a pénzüket tudni. Azok a külföldiek, akik sajnos a szocialista kormány alatt drasztikusan növekvő magyar államadósság finanszírozásában szerepet vállalnak, stabil és kiszámítható gazdaságpolitikában érdekeltek. Amennyiben azt tapasztalják, hogy a gazdaságpolitika legfőbb szereplői között, nevezetesen: a kormány és a Magyar Nemzeti Bank között nincs meg az egyetértés és az összhang, azt nyilvánvalóan a kockázatok növekedésének veszik, és emiatt magasabb kamatszinten finanszírozzák a magyar államadósság kezelését. Sajnos, a magyar államadósság nő, és mindig újabb és újabb kötvényeket kell kibocsátani ezen államadósság finanszírozására.

Tehát az a törvényjavaslat, amit ma itt a parlament tárgyal, nemcsak konkrét lépéseiben és jogszabályi előírásaiban, mint ahogy Hargitai János kimutatta, hanem a bizonytalanság és a kockázatok növelése révén szellemiségében is rendkívül komoly károkat okoz. Rendkívül komoly károkat okoz az országnak, a magyar gazdaság megítélésének. (Göndör István: Erről gondoskodnak, képviselő úr!)

Én a tizennégy és fél éves képviselői múltam alatt nem nagyon használtam olyan kifejezést, amelyet sajnos, most használnom kellett, hogy szégyen. Szégyen a magyar parlament működésére ezen törvényjavaslat napirendre kerülése, szégyen az, hogy a magyar kormány részéről ilyen gátlástalan hatalmi politika jeleit tapasztaljuk. És szégyen az, hogy másfél évtizeddel a rendszerváltás után az a Szocialista Párt, amelyik magát demokratikusnak szereti hirdetni, és annak szeretné tudni magát, azután, hogy átalakult MSZMP-ből MSZP-vé, és a diktatúra állampártjából a vagyon megfelelő átvitele után egy parlamenti párttá, nem tudja azt tudomásul venni, hogy a hatalomnak egy demokráciában vannak korlátai. El a kezeket a Magyar Nemzeti Banktól, el a kezeket a kormányzati hatalomnak azokról a területekről, amelyeket az alkotmány nem biztosít hatalmi jogkörébe!

Tehát vonják vissza a törvényjavaslatot, és fejezzék be ezt a rendkívül áldatlan és felelőtlen vitát, amelyet szítanak a Magyar Nemzeti Bank működése körül! Ez használna az országnak, ez használna Magyarország nemzetközi megítélésének.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)