Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

VONA GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm szépen a szót. Hallgatva a KDNP vezérszónokát, sokféle érzés magával ragadta az embert. Egyet­lenegy érzés viszont nem, hogy az új Barankovics Istvánt hallgatjuk. Ez az érzés azért nem lett úrrá rajtam.

S ha már Rétvári Bence szóvá tette, hogy hogy következhet be az, hogy Tóbiás József és Gyöngyösi Márton egy íven kezdeményez vitanapot, erre én is azt tudom mondani, hogy ez szinte hihetetlen, nem történhet meg olyan, hogy ez a két ember egy íven gyűjtsön. Ehhez tényleg önök kellenek. (Derültség az ellenzéki oldalon.) Ez csak akkor történhet meg, amikor az önök kormánya olyan oktatáspolitikát folytat, mint amilyet. Én is látom, hogy ez egy unortodox lépés volt, de az önök politikája sajnos ezt kikényszerítette.

Az oktatás a mi véleményünk szerint nem egy ágazat a sok közül, hanem az egészségügy mellett talán a legfontosabb ágazat, amelyen, ahogy az már többször elhangzott ma, de sajnos kevés konkrétummal, a magyar jövő és a magyar jelen múlik és dől el. Szerintem egyébként nagyon egyszerű a képlet: az az ország, az a kormány, amelyik anyagi és társadalmi megbecsülést biztosít ennek az ágazatnak, egy sikeres országot teremt és az egy sikeres kormány. Amelyik ezt nem teszi meg ‑ és önök ezt nem teszik meg -, az meg egy sikertelen kormány, és egy sikertelen országot teremt.

Az elmúlt 26 év egy szinte folyamatos zuhanása volt a magyar közoktatásnak. Ha olyasvalaki nézte ezt a vitát, aki eddig nem nagyon követte a politikát, az mit láthatott? Azt látta, hogy a Fidesz azt mondja, az MSZP tönkretette a magyar oktatást. Megmondom őszintén, hogy ezzel egyetértek. Aztán azt látta, hogy az MSZP szerint a Fidesz folytatta az oktatás tönkretételét, a Fidesz is rossz irányba vitte az oktatáspolitika folyamatait. Ezzel is egyetértek. Egyetértek azzal is, amikor a Fidesz azt mondja, nem szabad, hogy az MSZP oktatáspolitikájához térjünk vissza. Egyetértünk vele. Mint ahogy azzal is egyetértünk, amikor az MSZP azt mondja, hogy arról az útról, ahová a Fidesz vitte az oktatáspolitikát, le kell térni. Ezzel is egyetértünk.

Az a helyzet, hogy jelen pillanatban az zajlik, hogy a Fidesz és az MSZP egy menthetetlenül XX. századi vitát folytat. Bekövetkezett az, hogy a kormánypártok, a Fidesz és a KDNP vezérszónoka mindenről beszélt, csak arról nem, hogy az elmúlt hat évben mit csináltak. Menthetetlenül XX. századi ez a vita. Itt meg kell állnom egy picit, mert a XX. század kontra XXI. század mint politikai tény a magyar közéletben nemcsak az oktatáspolitikát, hanem nagyon sok más területet megmagyarázhat azok számára, akik nem értik, hogy történhetnek meg Magyarországon dolgok. A helyzet az, hogy van két XX. századi párt, a Fidesz és az MSZP, és van két XXI. századi párt, a Jobbik és az LMP, és közöttünk egy nagyon-nagyon komoly generációs, politikai generációs szakadék van. Miközben Rétvári Bencével egy generációba tartozom az életkor alapján, mégis úgy érzem, hogy politikai értelemben egy Matuzsálemmel állok szemben, aki egy elmúlt század, egy letűnt század hírnöke. Ez a két XX. századi párt egymással van elfoglalva. Egyikük sem arról beszélt, hogy mit kellene tenni a közoktatással, mit kellene tenni az oktatással. Az egyik arról beszélt, hogy az MSZP ilyen rossz, a másik meg arról beszélt, hogy a Fidesz olyan rossz. Hát ez így sehová nem vezet, és különösképpen káros a magyar oktatáspolitikára ebben a vitában is.

Ki kell jelenteni mindezekből tanulságképpen, hogy sem a Fidesz, sem az MSZP nem fogja megoldani az oktatás helyzetét Magyarországon. Egyrészről saját alkalmatlanságuk miatt. Nem azt akarom mondani, hogy ez szakmai alkalmatlanság, Isten ments ilyet mondani, mert hiszen mind a két pártban vannak nagyon komoly és nagy tudású szakpolitikusok, hanem egyszerűen a XX. századi politikai generációs alkalmatlanságuk miatt. Másrészről pedig az elmúlt 26 év tapasztalata alapján, ami miatt önök a pedagógustársadalom számára vagy legalábbis annak nagy része és politikailag nem manipulált része számára mind a ketten hiteltelenek.

Úgyhogy a megoldás egy leendő kormányra vár, reményeink szerint egy Jobbik-kormányra majd 2018-tól, de addig is van feladat, ami pedig nem más, mint a kárenyhítés, a kármentés, azoknak a problémáknak az enyhítése vagy megoldása, adott esetben ellenzékből is, amit önök itt felhalmoztak. Nem véletlenül indítottuk el a valódi nemzeti konzultáció kezdeményezését 2016-ban, ami a korrupció és az egészségügy mellett pontosan az oktatás területére kíván fókuszálni, és kívánja megkérdezni a magyar társadalom véleményét ezekben a kérdésekben.

De azt is szeretném önöknek tanácsolni a legnagyobb jó szándékkal és őszinte reménnyel, hogy a Fidesz és a KDNP politikusainak nagyon sok dologban változniuk kell akkor, ha a hátralévő két évben próbálnának bármiféle pozitív irányt venni az oktatáspolitika terén. Az egyik, ami talán a legirritálóbb, az az arrogancia, ahogy ehhez a kérdéshez hozzáállnak. Az a fajta nagyképűség, flegmaság, ahogy a nyilatkozataikat megteszik. Szerintem ezen érdemes volna változtatni.

De az egyeztetések megspórolása is kirívó, hiszen önök úgy döntöttek a KLIK-ről, a tankönyvpiac rendezéséről, a pedagógusképzés átalakításáról, a minősítési rendszer kialakításáról, hogy megspórolták az egyeztetést. Majd amikor kiderült még az önök számára is, hogy ez nem működik, akkor hirtelen elkezdtek egyeztetni. Ezen a lovon is egy picit furcsán ülnek.

Ami pedig különösen felháborító, az a pedagógusok démonizálása. Egyrészről azt próbálják róluk be­állítani, hogy a magyar pedagógusok pénzéhes összeesküvők, akiket igazából nem motivál semmi más, csak az, hogy a pénzüket megszerezzék. Persze így ellenszenvessé tehetők ők a társadalom többi cso­port­ja számára. Másrészről pedig ‑ Rétvári Bence eb­ben tényleg nagyot alkotott ma ‑ megpróbálnak min­den­féle politikai szálakat találni benne, és biztos le­het is, csak nem ez volna a cél.

Azon is érdemes volna elgondolkodni, hogy ne ebből az alapállásból viszo­nyuljanak a kérdéshez, ne ebből az alapállásból forduljanak a pedagógusokhoz, hogy most ki melyik pártnak a szimpatizánsa, melyik pártnak a tagja, meg hogy csupán a béremelést akarják, hanem próbál­janak meg egyszer esetleg nyitottan, higgadtan, a meg­oldás irányába vezetve ezt a kérdést hozzáállni a magyar pedagógusokhoz. Szerintem megérdemelnék.

És néhány gyakorlati lépésre is szükség volna. Az egyik: mindig elhangzik, hogy mennyi pénzt fordítanak az oktatásra, meg hogy elmennek az ország teherbíró képességének a határáig ‑ ezt a miniszterelnök úr szokta mondani -, de ez egész egyszerűen nem igaz, mert ha megnézzük a GDP-arányos ráfordítást az oktatási területre, akkor azt látjuk, hogy amíg a kilencvenes években 6 százalék fölötti volt a GDP-arányos ráfordítás az oktatás területére, de még 2003-ban is 5 százalék feletti volt, addig 2013-ban 3,9 százalékra csökkent, egyébként pedig regionális sereghajtók vagyunk. Tehát nem Nyugat-Európához hasonlítva, hanem a regionális versenytársainkhoz hasonlítva is ez egy nagyon riasztó szám.

Azon is el kellene gondolkodni, szintén a gyakorlati kérdések kapcsán, hogy az a struktúra, amit ez a szuperminisztérium jelent, működőképes-e vagy sem. Szerintem nem. Ne haragudjon, miniszter úr, én is úgy gondolom, ahogy az ma már szintén elhangzott, hogy elfogyott ön körül a levegő. Nemcsak intézményi problémák vannak, hanem azt gondolom, hogy miniszter úrnak is le kellene vonnia a személyi konzekvenciákat, és le kellene mondania. S nem azért, mert ön adott esetben ne lenne alkalmas ennek a minisztériumnak a vezetésére, hanem azért, mert az ön feladata az én meggyőződésem szerint a miniszterelnöktől pontosan az volt, hogy ne vigye előre ezeket a területeket, hanem megpróbálja lefojtani őket. Szerintem ilyen méltatlan feladatot, miniszter úr, ön tovább ne vállaljon.

Zárásképpen a KLIK-kel kapcsolatban azt gondolom, hogy kerülni kell mind a két szélsőséget. Az sem jó, ha a teljes államosítás, és az sem jó, ha a teljes szabadon engedés politikáját választjuk. A szakmával le kell ülni és ki kell alakítani a KLIK feloszlatása után egy új koncepciót. Ezt kell létrehozni, önöknek pedig be kell látni, hogy a KLIK működése tovább nem tartható. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)