Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha már Schiffer képviselő úr föltette ezt a kérdést, bár igaz, nem nekem, de azt gondolom, valóban ne legyünk naivak, és ha az indokolásba a valós indokokat írta volna az előterjesztő, akkor valószínűleg az valahogy így hangozhatott volna: a törvényjavaslat célja a Magyar Nemzeti Bankban biztosított szabad rablás eltitkolásának elősegítése, valamint a tolvajok fejedelmének és helytartóinak fizetésemelése, érdemeik elismerése végett. Ha valós indokokat akarjuk nézni, akkor, Schiffer képviselő úr, valószínűleg ezek voltak. Nyilván Bánki képviselő úrtól nem várható el, hogy ilyen leplezetlen őszinteséggel ugyanezt elmondja.

Két körben szeretnék én is néhány gondolatot felvetni, amiről eddig is a vita szólt. Valóban, a fizetésemelés az egyik központi eleme ennek a történetnek, már csak azért is, mert az ember egész egyszerűen érzi, és joggal vérlázítónak érzi, hogy amíg, mondjuk, egy Heves megyei vagy Csongrád megyei egészségügyi fizikai dolgozó napi bére 2722 forint a KSH adatai szerint, addig a megemelt összeg alapján Matolcsy Györgynek ugyanígy az egynapi fizetése 227 272 forint lesz. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Szégyen!) És ehhez persze hozzá kell adni majd azt, amit az alapítványokból hozzá keres, mert ezt önök mindig elfelejtik hozzátenni. Ugyanis, amikor hasonlítgatják a jegybankelnöki fizetéseket egymáshoz, akkor azt mindig elfelejtik, hogy az alapítványokból Matolcsy György még jó néhány millió forintot keres havonta, illetve évente, ellentétben a korábbi jegybankelnökkel. De az, hogy egyébként két-három nullát lehet az ő fizetése mögé írni ahhoz képest, mint amennyit egy egészségügyi dolgozó keres, na, ez az igazi szégyen. És még mindig várom azt a statisztikát, hogy ezek az emberek vajon hol állnak a 28-as összehasonlításban. Mert tartok tőle, hogy nagyon is valahol a sor végén.

És amikor önök Simor András fizetését emlegetik, mindig ezt hozzák példaként, itt két problémát szeretnék felvetni. Először is, hogy amikor igazán magas lett a Magyar Nemzeti Bank elnökének fizetése, az az első Orbán-kormány idején történt, ekkor hívták a jegybankelnököt Járai Zsigmondnak, aki Orbán Viktornak korábban a pénzügyminisztere volt. Ez az első probléma. Azaz nem Simor András idejében emelkedett meg ilyen mértékben; kétségkívül, hogy nála ehhez képest valamivel magasabb lett.

(11.10)

A másik probléma azzal van, tisztelt képviselőtársaim, hogy önöket egyáltalán nem az motiválta, amikor a fizetést csökkentették, hogy tegyük rendbe az állami vezetők bérezését. Ha ez lett volna a motivá­ció, valószínűleg az összes ellenzéki párt ehhez tá­mo­gatást adott volna, ugyanis igen, igaz, hogy amikor egy országnak igazán jól megy, akkor elnézhetjük azt, hogy sokat keresnek az állami vezetők. Amikor azonban olyan helyzetben van, mint ma Magyarország vagy akár akkor Magyarország, akkor valóban az állami vezetőknek ugyanúgy, ahogy a képviselőknek vagy a minisztereknek, ugyanúgy a jegybankelnök­nek is indokolt lehet a fizetés csökkentése. Csak tudják, nem ez volt az önök motivációja akkor, és ez mindenki számára nyilvánvaló volt, aki akkor képviselő volt ebben a Házban, de szerintem azok számára is, akik netán nem, ugyanis ez egy folyamat része volt.

A folyamat nagyjából úgy zajlott, hogy az önökhöz nem lojális állami vezetőket, független állami szervek vezetőit eltávolították a pozíciójukból. Így járt Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, akinek még három év volt hátra a mandátumából, amikor önök kirúgták; egyébként az Európai Emberi Jogi Bíróság meg is ítélte neki a kártérítést, amit majd a magyar adófizetőknek kell szintén vállalni és kifizetni a volt elnök úrnak az önök hibájából. Ugyanígy az Országos Választási Bizottságot szétverték a mandátumának lejárta előtt. Ugyanígy járt a Költségvetési Tanács elnöke, én még emlékszem rá, egy egészségügyi törvényhez benyújtott zárószavazás előtti módosító javaslattal rúgták ki a mandátumának a lejárta előtt. Ugyanezt szerették volna csinálni önök a jegybankelnökkel, csak éppen hogy ez nem si­került, nem sikerült az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank ellenállása miatt, ugyanis Magyarország ezt már nem tudta megengedni magának.

Éppen ezért a hadjárat egy más formát öltött, megpróbálták kiszervezni a hatásköröket az akkori jegybankelnök alól, és ennek a része volt az, hogy a fizetését bosszúból lecsökkentették, azaz szó nem volt arról, hogy emögött egy elfogadható koncepció állt, egész egyszerűen önöknek ez a hadjárata indokolta ezt a fizetéscsökkentést. És hogy mi sem indokolja vagy mi sem bizonyítja ezt jobban, később, amikor önök föltöltötték a monetáris tanácsot fideszes tagokkal, akkor a monetáris tanács tagjainak hirtelen elválasztották a fizetését a jegybankelnöki fizetéstől, és azt külön megemelték. Majd amikor jött Járai Zsigmond és a felügyelőbizottság elnöke lett a Nemzeti Bankban, akkor hirtelen azt is elválasztották a jegybankelnöki fizetéstől, és az ő fizetését külön megemelték ‑ Járai Zsigmond tehát többet keresett, mint korábban az fb-elnök -, és csak a jegybankelnök és az alelnökök maradtak meg az alacsonyabb fizetési besorolásban.

Az önök politikájának a lényege tehát nem más, tisztelt képviselőtársaim, fideszes képviselőtársaim, mint hogy nem a pozíció szabja meg a fizetés mértékét, hanem az, hogy ki tölti be azt a pozíciót. Hogyha az önök embere tölti be azt a pozíciót, akkor magas fizetést kap, hogyha meg önök számára kevésbé kedves ember tölti be azt a pozíciót, akkor pedig kevesebb fizetést kap. És az, tisztelt képviselőtársaim, hogy indokként merülhet föl, hogy majd a piac elszipkázza ezt a kiváló szakembert, Matolcsy Györgyöt vagy a helyettesét, bármelyiket, akiért nyilvánvalóan kapkodnak nemcsak Magyarországon, hanem Európa-szerte (Gőgös Zoltán: Az egész világon!), hiszen oly mértékben felkészült és kiváló ember, erre egyet tudok mondani. Mi itt az Országgyűlésben konkrétan a 15 százalékát kapjuk fizetésként annak, mint amit Matolcsy György fog most az önök javaslata alapján. Higgyék el, képviselőtársaim, én önöket sokra becsülöm, és biztos vagyok abban, hogy önök a piacon, ahogy én magam is, ennél jóval többet tudnánk megkeresni, higgyék el, és ezt önök is tudják. Nem azért vagyunk itt, hanem elhivatottságból vagyunk itt, és azok az emberek, akiknek nem elég az elhivatottság mellé, mondjuk, még 2-3 millió forint, hogy a pozíciójukban maradjanak, az, tudják mit, az ne maradjon ott. Ez az érv, tisztelt képviselőtársak ‑ hogy mondjam? ‑ kamu.

Egy kérésem lenne csak a fizetést tekintve, és aztán röviden áttérek néhány alkotmányossági kérdésre: azt a fizetést biztosítsák csak Matolcsy Györgynek és az alelnökeinek, amit az elődjének önök biztosítottak, egy fillérrel se kevesebbet és egy fillérrel se többet. Önök szerint az volt az igazságos jegybankelnöki fizetés, hiszen önök állapították meg, akkor tartsuk ezt meg, és Matolcsy György keressen ugyanannyit, mint annak idején Simor András keresett, de teljesen mindegy a név szerintem.

A másik probléma, ami ennél lényegesen nagyobb, az az alkotmányossági, de a Törvényalkotási bizottság ülésén erről már kicsit hosszabban szót is ejtettem. Tudják, van egy egyszerű jogtétel, az első évfolyamon szokták tanítani a jogi karokon, ezt pedig úgy hívják, hogy jogszabályi hierarchia. Ennek része, hogy a magasabb fokon álló jogszabállyal nem lehet ellentétes egy alacsonyabb fokon álló, egy alacsonyabb rendű jogszabály. Ilyenformán az Alaptörvény ennek a hierarchiának a csúcsán áll ‑ amióta az önök jóvoltából Magyarországnak alkotmánya nincsen -, ezzel nem állhat ellentétben semmilyen más jog­­szabály.

Egy probléma van, hogy bármilyen egyébként hangzatos érvet önök most elmondanak ennek a törvénynek a védelmében, ez a törvény ellentétben áll az Alaptörvénnyel. De mondok még valamit: egy feles törvény nem állhat ellentétben kétharmados törvénnyel. A nemzeti vagyonról szóló törvény kétharmados törvény, márpedig ezzel is ellentétben áll ez a jogszabály.

Hogy ne a saját véleményem mondjam, hanem a NAIH elnökétől idézek egypár gondolatot, idézném: „A fentiekre tekintettel megállapítható, hogy a javaslat említett rendelkezése egyrészt sérti az Alaptörvény 39. cikk (2) bekezdését, a nemzeti vagyonról szóló törvény sarkalatosnak minősülő 7. és 10. §-ait, valamint az Ávtv. 5. §-át. A Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény javaslat szerinti módosításának hatálybalépése esetén továbbá belső koherenciazavar állna elő a jogszabály egyes rendelkezéseinek kol­lí­ziója miatt. A javaslatban megfogalmazottak továbbá teljes mértékben ellentmondanak a vonatkozó alkotmánybírósági, bírósági és hatósági gyakorlatnak. A javaslat kifogásolt rendelkezése ezért súlyos alkotmányossági aggályokat vet fel.”

Folytatnék még egy bekezdést: „A javaslat 5. §-ában foglaltak további alkotmányossági kérdéseket vetnek fel, a rendelkezés ugyanis, amelynek értelmében a javaslat 4. §-ában rögzítetteket a folyamatban lévő közérdekű adatok megismerésére irányuló kérelmek teljesítésére a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság előtt folyamatban lévő eljárása és a bíróság előtt közérdekű adat kiadása iránt indított perekben is alkalmazni kell, visszamenőleges jogalkotásnak minősül,” ‑ tudom, hogy ezt önök szeretik ‑ „amely alapjaiban érinti az Alaptörvényből levezetett, a demokratikus jogállam egyik legfontosabb garanciáját képező jogbiztonság elvét. A hatóság továbbá hangsúlyozni kívánja, hogy a javaslathoz fűzött indokolás azon kitétele, amelynek értelmében a módosítást megelőzően keletkezett, illetve még ki nem adott adatokra is vonatkozik, sértheti az igazságszolgáltatás függetlenségének a követelményeit.”

Tehát, tisztelt képviselőtársaim, ahogy mondtam, még egyszer mondom, nincs ezzel a javaslattal semmi probléma, mint hogy alaptörvény-ellenes, ellentétben áll a nemzeti vagyonról szóló sarkalatos rendelkezésekkel, ellentétben áll az infotörvénnyel, sérti a jogbiztonság elvét, és sérti a bírói függetlenség elvét (Gőgös Zoltán: Kukába vele!), más probléma tényleg nincs alkotmányosan ezzel a törvénnyel. Éppen ezért, tisztelt képviselőtársaim, én azt gondolom, hogy nem kérdés az, hogy egy ilyen törvényt megszavazni nem szabad.

Egyet szeretnék még végül hozzátenni: ne higgye senki, ne higgye senki azok közül, akik most ezt teszik, hogy ezzel a lopást megússzák, ne higgye senki! Aki ma úgy áll hozzá, hogy mosolyogva azt gondolja magában, hogy az ellenzék tépje csak a száját, teljesen mindegy, ez úgyis meg lesz szavazva, úgysem megy semmire vele, nos, az nagyot téved. Ugyanis, ahogy ma talán nem én vagyok az első, aki elmondja, ezeknek a bűncselekményeknek, amiket ezzel a törvénnyel leplezni akarnak, az elévülési ideje 10 vagy 15 év legalább. Az azt jelenti, hogy annyi idő múltán meg lehet indítani az eljárást valakikkel szemben, ilyen időtávlat pedig a politikában beláthatatlanul hosszú idő.

Úgyhogy aki arra számít, hogy ezzel megússza, olyan nagyon nyugodtan ne aludjon. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)