Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BOLDOG ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt rátérnék az előre megírt beszédemre, szeretném Heringes Anita képviselőtársam figyelmét felhívni arra, hogy a pedagógusokról több tisztelettel kellene beszélni. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így igaz.) Nem illik azt mondani a pedagógusokra, ugyanis közben kaptam az sms-eket, nem illik azt mondani a pedagógusokra, hogy nem tudják motiválni a diákokat. Azokra a pedagógusokra, akik akkor, amikor az önök kormánya elvette a 13. havi fizetésüket, szinte nyomorba döntött településeket, akkor is kitartottak és oktatták gyermekeinket, nem illik azt mondani, hogy nem tudják motiválni a gyerekeket. A pedagógusok igenis régen is, ma is mindent elkövetnek azért, hogy a lehető legnagyobb tudást adják a gyermekeinknek.

Most az ön hozzászólása bizonyította azt be, amiről itt egész nap beszéltek képviselőtársaim, hogy önöknek a pedagógusok problémái csak arra kellenek, hogy hogyan lehetne leváltani Balog miniszter urat, ahogy a Jobbik követeli, hogyan lehetne megdönteni a kormányt. (Gőgös Zoltán: Így van.) Erről szól az önök egész pedagógusok mellé állása, amit most ön elárult azzal, hogy egyszerűen úgy beszélt a pedagógusokról, hogy lenézi őket. Ne haragudjon meg!

A másik, önök egész nap arról beszéltek itt, hogy a gyerekek nem szeretnek iskolába járni. Akkor hadd hangozzék már el egy pozitív példa el! Érdekes, a mi falusi iskolánkba, amit még Hiller István se tudott bezáratni, szeretnek járni a gyerekek. Az én kisfiam nagyon szeret iskolába járni. Ma reggel azért nem tudott elmenni, mert egyébként beteg. De ha nem lenne beteg, ő nagyon szeret iskolába menni, első osztályos. Nem hiszem, hogy nálunk a pedagógusok máshogyan oktatnak, mint máshol. Igenis a gyerekek szeretnek iskolába járni, és igenis a magyar pedagógusok mindent elkövetnek azért, hogy a gyerekek a legnagyobb tudást kapják. És kikérem magamnak a pedagógusok nevében is, hogy önök ezt nem tisztelik.

Tisztelt Országgyűlés! 2010-ben országgyűlési képviselőként első hozzászólásaim egyike arról az időszakról szólt, amikor Hiller István oktatási miniszterként sikeresen bezáratott több száz iskolát, és elvett a pedagógusoktól egyhavi fizetést. Intézkedéseivel kistelepülések százait taszította nyomorba, vette el a legfontosabb dolgot, amire egy falunak szüksége van, a jövő reményét. Hiszen, ahogy Reményik Sándor megfogalmazta: ne hagyjátok a templomot és az iskolát. Mi, magyarok tudjuk, hit nélkül és oktatás nélkül nincs jövő. Ennek köszönhető, hogy a települések az utolsó erejükig küzdöttek a Gyurcsány-Bajnai-kormány vidéket tönkretévő intézkedései ellen. És mindent elkövettek, hogy megtartsák az iskoláikat. Ezért adósodtak el. Újkori történelmünk legnagyobb iskolabezárója, több ezer pedagógus munkahelyének megszüntetője: Hiller István. A politika sajátossága, hogy ma, amikor a pedagógusok jogos kérést fogalmaznak meg a kormány felé, akkor a nagy iskolabezáró és elbocsátó Hiller István a leghangosabb. Mellette állnak azok a szakszervezetek, amelyeket nem zavart a kisiskolák bezárása, a pedagógusok elbocsátása, az óraszámok ellentételezés nélküli megemelése, a 13. havi fizetés elvétele.

2010-ben szinte mindenki azt gondolta, sok mást terület mellett az oktatási rendszeren is sürgősen változtatni kell, mert a pedagógusok lelkiismeretesen, tudásuk legjavát próbálták átadni az ifjúságnak, gyermekeink tudása a felmérések szerint mégis elmaradt a nemzetközi szintektől. A legtöbben úgy éreztük, az államnak sürgősen javítani kell a pedagógusok életkörülményein, át kell alakítani a magyar oktatási rendszer egészét. Az iskolabezárási hullámot túlélő oktatási intézmények nagy része nem felelt meg a XXI. század kihívásainak.

Az elmúlt öt esztendőben az én választókörzetemhez tartozó településeken több mint 2,5 milliárd forintot költöttünk az iskolák fejlesztésére és az oktatás modernizálására. (Gőgös Zoltán: És erről ki döntött?) Oktatási intézményeket újítottunk fel, informatikai eszközökkel láttuk el az iskolákat. Az épület- és az eszközfelújítások mellett sok lehetőség nyílt a pedagógusok tudásának fejlesztésére az iskolák által szervezett képzéseken. A tanulók az oktatás mellett olyan ismeretszerzési lehetőségekhez is jutottak, amelynek keretén belül megismerhették a határon túli magyarság életét.

A mindennapos testnevelés által sportosabb, egészségesebb fiatalokat tudunk nevelni. Tisztában vagyok vele, hogy a mindennapos sportolás biztosításához tornatermekre és tanuszodákra van szükség. Az idei esztendőben az ország más településeihez hasonlóan Törökszentmiklóson is elkezdődik a tanuszoda építése. A következő években folytatódik a tornatermek felújítása és újak építése. Tudom, még az út legelején járunk. Nagyon sok munka van még hátra, mire az összes iskolát a XXI. század kihívásainak megfelelővé alakítjuk. De soha nem szabad elfelejteni a kiindulási pontot, azt, amikor hat évvel ezelőtt átvettük a kormányzást, milyen örökséget hagyott ránk a szocialista kormány. Ők milliárdokat vettek ki az oktatásból, mi ezt most visszatesszük, sőt többet.

A tanári munka nem azonos a módszeres ismeretközléssel, még akkor sem, ha rendszeresség, szigor és következetesség jár vele ‑ ezek Németh László szavai. Akik a pedagóguspályát választják, nem egy munkahelyet, hanem egy hivatást, egy szolgálatot választanak. Mindig arra törekszenek, hogy napról napra tudásuk legjavát adják gyermekeinknek, ezzel szolgálják nemzetünk felemelkedését. Az elhivatottságukat jól mutatja, hogy a legnehezebb időkben, amikor Hiller Istvánék a megélhetésüket tették kockára, akkor is számukra a legfontosabb gyermekeink oktatása, nevelése volt.

Örülök annak, hogy az elmúlt években Mezőtúron, Törökszentmiklóson, Kunszentmártonban és még sorolhatnám, sokan megtiszteltek bizalmukkal, és azokat a problémákat, amik az oktatásban a jelenlegi törvény elfogadása előtt és a törvény elfogadása után merültek fel, megosztották velem. Természetes, hogy egy ilyen nagy reform után nem minden működik tökéletesen, de az a fontos, hogy a problémákat párbeszéd útján rendezzük. Pedagógus ismerőseim jó érzéssel vettek részt az oktatási államtitkárság által szervezett tankerületi fórumokon. Éltek a javaslattételi és kritikai lehetőségeikkel.

Az elmúlt napokban sikerült beszélgetnem néhányukkal Mezőtúron, Törökszentmiklóson, és azt a véleményt fogalmazták meg, hogy látják és hallják, mi történik az oktatási kerekasztal megbeszélésein, és ez bizakodással tölti el őket. Hiszen azok a javaslatok, amelyeket ők elmondtak, egytől egyig ott is megbeszélésre kerülnek. Mindannyian tudjuk, hogy a magyar jövő szempontjából a legfontosabb, hogy gyermekeink megfelelő oktatás, nevelés után indulhassanak el a nagybetűs életbe, és ezért számunkra első a gyermek.

Kormányunk a pedagógusok mellett áll. Megbecsüli munkájukat, ezért voltak ők, akiknek az első életpályamodellt kidolgoztuk. A kormány a pedagógusok minden felvetését meghallgatja, és azon van, hogy a problémákat közösen megoldjuk. A pedagógusok, a szülők, a gyerekek és a kormányzat közös összefogásával arra törekszünk, hogy minél előbb megtaláljuk a problémákra a legjobb megoldásokat, és az oktatás arról szóljon, amire a magyar pedagógusok a legnehezebb időben is mindig törekedtek, hogy gyermekeinket képességeikhez mérten a legnagyobb tudással vértezzék fel.

Szülőként arra kérek minden pedagógust és szülőt, ne engedjük, hogy a politika tért nyerjen az iskolában. A politikusok helye nem ott van. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban. ‑ Több szocialista képviselő felállva tapsol.)