Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Ország­gyűlés! Először is ‑ nem ezzel akartam kezdeni, de Szakács képviselő úr kifogásolta, hogy miért emle­get­jük fel a 2010 előtti időszakot. (Dr. Szakács László: Megfogtad a lényegét.) Tisztelt Képviselő Úr! Viszonylag egyszerű a dolog. Igen jelentősen meg­nőtt az önök ideje alatt az államadósság (Közbekiáltások az MSZP soraiból.), és itt mondott sok milliárdot, de nagyobb számot fogok mondani, mert az a helyzet, hogy a tavalyi évben 1200 milliárd forintot voltunk kénytelenek kifizetni egyébként adósságtörlesztésre. 1200 milliárdot!

(19.10)

2014-ben egyébként 1350 milliárd forintot. Hogy nem tudja értelmezni egyébként a költségvetési táblázatokat, azt hagyjuk, de az elmúlt években nagyjából 1100 milliárd forintot költöttünk oktatásra, ez kétségkívül a szükségesnél kevesebb, de gondoljon bele, képviselő úr, hogy ez a szám kisebb, mint amit önök miatt adósságtörlesztésre fordítunk. És emlegetheti egyébként a V4-országokat, de az a helyzet, hogy a V4-országokban egyébként az adósság aránya lényegesen kisebb, és mondjuk, ha mi is 40-50 százalékos adósságot lennénk kénytelenek törleszteni, akkor egyből találnánk a költségvetésben minden évben nagyjából 600 milliárd forintot. Hatszázmilliárd forintot, képviselő úr, ez az önök felelőssége. (Dr. Szakács László: Mi a mi felelősségünk? Miről beszélsz? Hat éve kormányoztok!)

Tisztelt Országgyűlés! Az a helyzet, hogy tanár voltam, egy kerületben 16 éven keresztül vezettem az oktatási bizottságot, van számtalan tanár rokonom, tanár ismerősöm, ismerem az igazgatókat, és az a helyzet, abban kétségtelenül igazuk van, hogy rendkívül súlyos problémák voltak az oktatásban az elmúlt időszakban. Valóban igaz, hogy a KLIK túlságosan centralizált, valóban igaz, hogy a KLIK alulfinanszírozott, igaz az, amit elmondtak, hogy a tanároknak túlságosan sok az adminisztrációs teher, valóban igaz, hogy késtek a kifizetések, és valóban van sok-sok probléma. De mindez nem vezethet oda, hogy azt mondjuk magunkban, hogy az előző időszak teljesen jó volt, minden rendben volt.

Az az igazság, tisztelt képviselőtársaim, hogy egyáltalán nem volt rendben. Balla György képviselőtársamnak ebben a kérdésben teljesen igaza volt. Az az oktatási rendszer, ami Magyarországon működött, az minden volt, csak nem baloldali oktatási rendszer. Ezért felháborodtak, de gondoljanak bele, hogy egyébként mi volt ennek az oktatási rendszernek a lényege. Ez az oktatási rendszer úgy működött, hogy a legszegényebb települések rosszabb minőségi oktatást tudtak biztosítani a szegényebb településen élő gyermekeknek, mint a jobb módú településeknél. Az az igazság, hogy ennek az oktatáspolitikának az lett a következménye… ‑ önök nagyon sokat beszéltek egyébként esélyegyenlőségről, küzdöttek a szegregáció ellen, de ha megnézzük európai összehasonlításban, a magyar oktatási rendszernél szegre­gál­tabb oktatási rendszer nem volt az OECD-országok között, és nem volt Európában.

Az a helyzet, képviselő úr, hogy ezen kellett változtatni. Még egyszer mondom, mi elfogadhatatlannak tartottuk azt, hogy egy gyerek sorsa akkor eldőljön, amikor hatéves korában az édesanyja, édesapja kézen fogja, és beíratja az általános iskolába. (Dr. Szakács László: Most már a születés után eldől.) Ugyanis ez a rendszer történt.

Valóban, ha megnézzük, akkor pontosan ebből fakadnak azok a hatalmas méretű esélyegyenlőtlenségek, amiket a PISA-mérésekben kimutattak. Ebből fakadt az, hogy mire a gyerek nyolcadik osztályos lett, a gyerekek nagy része nem tudott írni, olvasni, és a matematikai, szövegértési kompetenciái egészen egyértelműen katasztrofálisak voltak.

Hiller úr kiadott egy könyvet minisztersége idején, ami például a szakképzésről is mutatott néhány adatot, grafikont. Ebben a következő szerepel. A szakképzésbe beiratkozott gyerekeknek ‑ hiába a 18 éves tankötelezettségi életkor ‑ az egyharmada lemorzsolódott. Ez az a rendszer, amit önök védenek. De ebben a könyvben volt még egy további adat is, hogy a szakképzésbe beiratkozott hátrányos helyzetű gyerekeknek az 50 százaléka morzsolódott le, és ha nemzetközi összehasonlításban megnéztük egyébként, hogy milyen ezeknek a gyerekeknek a szövegértése, milyen ezeknek a gyerekeknek a matematikai képessége, készsége, akkor egészen katasztrofális eredményeket láttunk.

Tisztelt Képviselő Urak és Hölgyek! Ezen a rendszeren kellett változtatni. Mi azt gondoljuk, nem elfogadható az, hogy egy gyerek életesélyét az határozza meg, hogy milyen településre születik. Nem elfogadható, hogy aszerint dőljön el az iskola minősége, hogy gazdag településen, jómódú önkormányzatban születik a gyerek, vagy pedig szegényebb településen. Ez állt egyébként az oktatási rendszer átalakításának a központjában, ez volt a célkereszt. Ezért hoztuk meg a következő döntéseket: a hároméves kortól kötelező óvodáztatást, ezért vezettük be az egész napos iskolát, illetve az egész napos foglalkoztatást, és ezért próbáltuk átalakítani a szakképzési rendszert is.

A szakképzési rendszer átalakításához, tisztelt képviselő urak, még egyetlen gondolatot hadd tegyek hozzá. Számomra meglehetősen furcsa, hogy mondjuk, a baloldali képviselők kivont karddal tiltakoznak az ellen, hogy adminisztratív módon a családi pótlék iskoláztatási támogatásával próbáljuk a gyerekeket arra kényszeríteni, hogy menjenek iskolába és tanuljanak, mert úgy lesz esélyük az életben, majd ugyanezek a képviselők átbucskáznak a fejük fölött, és azt követelik, hogy 17 éves korban adminisztratív eszközökkel kötelezzük az írni-olvasni nem tudó vagy alig tudó gyereket, hogy menjen szakiskolába. Tisztelt képviselő urak, nem érzik az ellentmondást?

A problémákat meg kell oldani. Azzal kezdtem, hogy a problémák egy jelentős részét, a tanári követelések egy jelentős részét egyébként mi is látjuk. Ráadásul, ha megnézik, hogy Palkovics államtitkár úr milyen nyilatkozatokat tesz, mit mondott a kerekasztal után, akkor teljesen egyértelműen látszik, hogy nincsenek olyan messze az álláspontok. A tanárok azt követelik a szakszervezetekkel együtt, hogy a KLIK-et ilyen formában ne működtessük tovább. Palkovics államtitkár úr megígéri, hogy nem fog ilyen módon tovább működni, mert decentralizálva lesz. Azt követelik, hogy a KLIK-nél a forráshiányt szüntessük meg. Palkovics államtitkár úr megígéri, hogy megszünteti, és egyébként már 38 milliárd forintot kapott is a KLIK erre a félévre. Azt követelik, hogy a pedagógusok adminisztrációs terhei csökkenjenek; Palkovics államtitkár úr azt mondja, hogy az adminisztrációs terhek csökkenni fognak. Azt követelik, hogy ne kelljen 32 órát bent lenni az iskolában végig; Palkovics államtitkár úr elmondja, hogy egyébként erre megvan a lehetőség, nyitott, meg kell beszélni. Azt követelik, hogy a tananyagot tekintsük át; Palkovics államtitkár úr elmondja a kerekasztal után, hogy át fogjuk tekinteni a tananyagot, ez egy kicsit hosszabb idő.

Majd ezt követően Mendrey úr, például ott volt az első kerekasztal-tárgyaláson, elégedetten nyilatkozik az eredményekről; innentől egyébként ez nem szakpolitikai változás, hanem politikai változás állt be. Egyébként köszönjük Mendrey úrnak ezt a mai levelet, mert innentől kezdve nekünk nem is kell mondani semmit, ez a levél önmagáért beszél: nem szakpolitikai kérdésről van szó az ön esetében, hanem ez átment pártpolitikába. Miközben ugyanazokat a kérdéseket, amiket önök követelnek, az államtitkárság teljesíteni próbálja, azt mondják, hogy nem vesznek részt a tárgyaláson, és abcúg, s a többi, minden.

Tisztelt Képviselő Urak! Azt gondolom, hogy aki figyel arra, hogy mi történik a kerekasztalon, aki figyeli államtitkár úr nyilatkozatait, az látja, hogy a tanári követelések 80 százalékában nincs is vita, a tanári követelések 80 százalékát egyébként teljesíteni fogjuk, teljesíteni fogja az új államtitkárság. (Dr. Szakács László: Ezeket már senki nem hiszi el, az a helyzet!) Önöknek a lelkük rajta, hogy ebben a folyamatban részt kívánnak venni, ebbe a folyamatba be akarnak kapcsolódni, vagy pedig ezeket a problémákat egyébként a szakszervezetek és önök nélkül fogjuk megoldani. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)