Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szeretnék úgy járni, mint az egyszeri képviselő, aki valahogy úgy kezdte, hogy mielőtt elmondom a beszédemet, azért mondanék is valamit, de az a helyzet, hogy mielőtt rátérnék az előre átgondolt gondolataimra, nem hagyhatom ki, hogy néhány szóval reagáljak arra, ami itt elhangzott.

Először is Sallai képviselő úrnak, aki valószínűleg elrohant trágyát hordani valahol (Bangóné Borbély Ildikó: Jaj, istenem!), mondanám, hogy az, hogy valaki bejön és aljas módon hazudozik, az biztos, hogy nem segíti a politikai vitát. Ön volt az, képviselő úr, Ikotity képviselő úr, a párttársa, aki elismerte, hogy Sallai képviselő úr hazudik. Ugyanis ő azt állította, hogy bárki a Fideszből vagy pontosabban a Fidesz egyébként a tanárokkal szemben, a tanárok ellen beszélt volna, és lebecsüli a tanárokat.

Tisztelt Képviselő Úr! A patkónak ezen a részén nem­csak a szavaink nem voltak soha ilyenek, hanem a tetteink is világosan beszélnek. Mi nem elvettünk egy­havi bért a pedagógusoktól, hanem béremelést ad­tunk nekik. Itt nem hallottak egyetlenegy olyan hozzászólást sem, aki a legkisebb mértékben is a pe­da­gógusokat lebecsülte volna, mert mi tudjuk, hogy a legfontosabbat, a gyermekeinket bízzuk rájuk, és ehhez képest állunk hozzájuk, és a legnagyobb tisztelettel beszélünk róluk. (Taps a kormánypártok soraiban. ‑ Ikotity István: Csak a forrásokat veszik el!)

Sallai képviselő úr mondta azt is, hogy nem vagyunk hajlandóak megérteni a problémákat. (Bangóné Borbély Ildikó: Hát nem is!) Ez önmagában aljas hazugság. Az a helyzet, hogy abban a pillanatban, amikor a 25 pontos kéréssorozat a pedagógusoktól megjelent, a kormány egyből reagált. Minden egyes tankerületben az összes iskolához elmentek, megkérdezték a problémákat, 5 ezer pontból álló sor van jelenleg a kormány birtokában. Összehívták az oktatási kerekasztalt, ahová meghívást kapott mindenki, aki el akarta mondani a véleményét. Mi az, hogy nem vagyunk hajlandók egyébként a problémákkal szembenézni és nem vagyunk hajlandóak erre reagálni?! Mit kellene még csinálni? Meg kellene talán hallgatni, ezt tesszük, meg kell érteni, munkabizottságokban dolgozunk azért, hogy a felmerült problémákat ki tudjuk küszöbölni. Tisztességtelen, hazug és csak hangulatkeltésre alkalmasak azok a mondatok, amelyek arról szólnának, hogy nem nézünk szembe az állami fenntartás problémáival, és nem akarunk ezen javítani.

Hogy pozitív hozzászólásról is beszéljek, Farkas Gergő képviselő úr, leszámítva az első mondatát, amiben nyilván pártutasításra kötelezően el kell mondani a Fidesz-arroganciát, oké, ezen túl képviselő úr érdemi hozzászólást tett, és azt kell mondjam, hogy minden egyes felvetése (Mirkóczki Ádám: Ki is zárjuk. ‑ Derültség a Jobbik soraiban.), amit elmondott az óraszámcsökkentéssel kapcsolatban, a nyelvoktatás kérdésével kapcsolatban, az vitára alkalmas, az megbeszélésre alkalmas.

Az óraszámcsökkentés kérdésére abszolút nyitottak vagyunk, érdekes kérdés, és nem mondta ki még senki ebben a Házban, akkor kimondom én. Az a helyzet, hogy az OECD-országok ‑ amit már többször hallottak ‑ és a magyarországi óraszámok közötti különbség, amelyben nem a magyar a nagyobb, hanem az OECD-átlag, az abból fakad, hogy az OECD-országokban nincsen ilyen hosszú szünet. Tehát aki önmagában csak arról beszél, hogy egy héten kevesebb óra legyen, az azt is mondja, hogy hosszabb legyen a tanév. Szerintem ez nem a Jobbik javaslata, és biztos, hogy nem a Fidesz javaslata. Csak beszéljünk világosan, hogy ez a különbség ebből adódik. Aki ma azt mondja, hogy mindentől függetlenül egyébként maradjunk versenyképesek, de csökkentsük az egy napra eső órák számát, az azt is mondja, hogy júniusban legyen végig, meg július közepéig tanítás, meg ne legyen őszi szünet ‑ az erről beszél.

(Az elnöki széket Sneider Tamás,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A nyelvoktatás ügyében mélyen osztom a képviselő úr problémafelvetését; abszolút igaza van. Elképzelhetetlen és elfogadhatatlan az, hogy miközben a kormány, az oktatást fenntartók mindent megpróbálnak az ügyben megtenni, hogy Magyarország el tudjon mozdulni arról a tényleg siralmas állapotról, ami a nyelvtudást jelenti, eközben ennek az eredménye nem annyira látszik.

A vitám képviselő úrral csak abban van, hogy én, talán azért, mert jóval idősebb vagyok, önnel ellentétben nem veszem magamnak a bátorságot ahhoz, hogy megmondjam, hogy ez a hiba miből adódik. Én nem merem azt mondani, hogy ez azért van, mert túl sokat kell magolni, meg túl sokat kell nyelvtant tanulni, mert azt gondolom, hogy ez nem az én kompetenciám, hanem tipikusan a nyelvtanároktól várnánk azt a javaslatot, a kerekasztalon el is lehetne mondani, hogy hogyan alakítsuk át a nyelvoktatás rendszerét annak érdekében, hogy nem egy-két év alatt ‑ mert nyilvánvalóan ebben egyetértünk, hogy nem egy-két év alatt lett rossz a nyelvoktatás, hanem gyakorlatilag sosem sikerült jóvá tenni ‑ ez megváltozzon. De még egyszer mondom, képviselő úr, az ön hozzászólását köszönöm, mert arról szólt, amiről érdemes lenne egy vitának szólnia.

Az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy az Európai Bizottság vizsgálata nagyon lehúzza a magyar oktatást: „Nő az alapkészségek terén a gyengén teljesítők aránya, nem tanulnak elegen a gazdasági kulcságazatok képzéseiben, a tanulók társadalmi, gazdasági háttere jelentősen befolyásolja a teljesítményüket. A magyar diákok eredményei az uniós átlag alatt voltak, és a gyengén teljesítők aránya nőtt. A társadalmi, gazdasági háttérnek, valamint az iskola elhelyezkedésének ‑ városi kontra vidéki iskolák ‑ az iskolai teljesítményre gyakorolt hatása az egyik legjelentősebb az EU-ban. A már 6. osztályban érzékelhető nagy teljesítménybeli különbségek a 10. osztályra még szembetűnőbbé váltak.”

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez egy idézet volt, az Index nevű liberális hírportál minap megjelent cikkéből származik. (Bangóné Borbély Ildikó: Ma is jelent meg egy cikk!) Felteszem, hogy nem a kormány melletti kiállás vezette a cikk íróját. Viszont azt gondolom, hogy fiatal ember lehetett, és így a hilleri liberális oktatási rendszerben volt kénytelen az iskolapadot koptatni, ezért fordulhat elő, hogy bajban van a szövegértéssel. Ugyanis ez a felmérés, ez a jelentés a 2009-2012 közötti PISA-felmérésekre vonatkozik. 2009-2012 között talán mégsem az átalakított állami oktatásról volt szó, hanem ez azt jelenti ‑ még egyszer mondom: egy liberális hírportál hozta le és az Európai Unió Bizottságának a mondatait -, tehát azt gondolom, hogy kormánypártisággal nem vádolható. Teljesen világosan beszél. Arról beszél, hogy a liberális oktatási modell, a Magyar Bálint, Fodor Gábor, Hiller István képviselte modell megbukott. Annak ellenére bukott meg, ez a legborzasztóbb, hogy a tanárok eközben mindent megtettek. Mindent megtettek, hogy képességüknek megfelelően a legjobbat adják a diákoknak, és ennek ellenére jutottunk el oda, hogy az alapkészségeket tekintve sem sikerült elsajátítani, a gyerekek jelentős részének nem sikerült megszerezni a minimális tudást sem. Ez gyakorlatilag ezt jelenti.

(18.10)

Joggal tehetik fel a kérdést, én nem akarok elmenekülni ez elől sem, hogy vajon most jobb-e a helyzet. És szerintem, bár nem állnak rendelkezésemre adatok, azt gondolom, hogy nem. De annyi korrektséget talán mindenkitől el lehetne várni, hogy azt úgy megpróbálja felmérni, hogy egy diák úgy 3 éves korától, amikor óvodába megy, mire az első diplomáját megszerzi, alsó hangon 23 éves. Tehát 20 évig jár egy rendszerbe, akkor az nem elvárható, hogy az a trend, ami egyébként a 90-es évek elejétől, a liberális oktatáspolitika megjelenésétől van jelen, az egyik napról a másikra megforduljon. Ez akkor sem lenne így, hogyha minden tökéletes lenne. De messze nem tökéletes minden.

De egy dologra, azt gondolom, hogy világos választ ad: az, amit önök műveltek, tisztelt szocialista képviselőtársaim, az a rendszer nem folytatható. Annak a gyerekek látták a kárát. Az a liberális rendszer, amit önök építettek fel, 12 éven keresztül a kormányzásukkal folytattak, az egész egyszerűen azt eredményezte, hogy Európa élmezőnyéből Európa sereghajtójává vált a magyar oktatás. A gyermekeink Európa élmezőnyéből egyébként oda jutottak, hogy az átlagot sem érték el, és az alapkészségeket sem tudták elsajátítani. És nem csak ez volt a baj.

Az a helyzet, hogy nemcsak az eredményt tekintve mondott csődöt az önök rendszere, hanem értelemszerűen a finanszírozást tekintve is. (Dr. Varga László: Éljen a KLIK! Fogadjatok el egy határozatot!) Nézzék, 1990 óta voltam önkormányzati képviselő. Voltam városvezető pozícióban, voltam ellenzékben. Voltam mezei képviselő, voltam alpolgármester. Volt, hogy feleltem a költségvetés elkészítéséért, volt, hogy nem. Egy dolog egészen biztos volt: minden önkormányzatnak minden évben a költségvetés elkészítésekor a legnehezebb dolga az intézményhálózat költségvetésének a megtervezésekor volt, és akármit is mondanak, az az 1300 milliárd forintos hiány, amivel konszolidálni kellett az önkormányzatokat, annak nagy része sajnos nem fejlesztési, hanem működési hiány volt, aminek döntő eleme például az oktatási intézményhálózat működtetése. Le lehet ezt tagadni, el lehet ezt hazudni, csak semmi értelme nincsen, mert ha ezzel nem nézünk szembe, akkor elhazudjuk azt is, ami valójában a problémát okozta.

Ha ehhez nem nyúlunk hozzá, ha nem konszolidáljuk az önkormányzatokat és meghagyjuk intézményfenntartónak, akkor az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy ma nincsen közoktatás. Egyáltalán nincs, ma akkor mindenhol megszűnt volna, mert nem lett volna, aki ezt képes lett volna fenntartani. Erre az önkormányzatok már nem voltak képesek.

Persze, könnyű azt mondani, hogy azt kellett volna csinálni, hogy akkor az adósságot elvesszük, adunk sok pénzt az önkormányzatoknak, és maradjon minden úgy, mint eddig. Pontosan ugyanúgy újratermelte volna a hiányt. Hiller úr, biztos vagyok benne, hogy ezt pontosan ugyanolyan jól tudja, mint én. (Dr. Hiller István bólint.) Akkor miért ragaszkodnak ehhez? Akkor miért jó ez önöknek? Akkor miért nem abban segítenek, hogy keressük meg közösen az utat (Dr. Varga László: Hol kerestetek ti velünk utat?), keressük meg közösen azt az utat, hogy hogyan lehet egy normális állami feladatot ‑ mert a közoktatás mégiscsak állami feladat ‑ állami módon, állami szervvel, jól ellátni? Miért abban érdekeltek, mondja meg nekem, miért abban érdekeltek, hogy visszahozzák azt, ami már csődben volt? (Bangóné Borbély Ildikó: Nem ugyanarról beszélünk, az a baj!) Én elmondom önöknek.

Azért, a magyar baloldal azért akarja visszahozni azt, ami volt, mert nem baloldali. (Közbeszólások az MSZP soraiban.) A magyar baloldal nem baloldali (Szabó Sándor: Ezt ne te mondd már meg!), mert ha baloldali lenne, akkor pontosan tudná, hogy az a program, ami az oktatás állami kézbe vételéről szól, az egy tipikus baloldali program. (Dr. Varga László: Te meg szégyelld magad!)

Az, hogy minden településen, a legkisebbtől a legnagyobbig ugyanazt a tudást lehessen megkapni minden gyereknek, az egy baloldali program. Az, hogy a legkisebb faluban és Pest vagy Buda legdrágább részén ugyanabból a tankönyvből tanulhassanak a gyerekek, az egy baloldali program. Az, hogy ugyanaz legyen a fizetése az Ormánságban nehéz sorsú gyermeket tanító tanárnak, mint mondjuk, az V. kerületi elitiskolában tanító tanárnak, az egy baloldali program. (Dr. Hiller István: Az egy szép XIX. századi baloldali program.) Lehet, hogy XIX. századinak tartja a képviselő úr; én arra emlékszem, hogy az, amit ön művelt, az lehet, hogy XXI. századi, csak oda vezetett, hogy a kistelepüléseken nem volt tanár, mert ott az önkormányzat képtelen volt egyébként hitelből finanszírozni a pedagógusbéreket (Bangóné Borbély Ildikó: Miért, most van?), az ön által vezetett remek XXI. századi programban tízezer pedagógust kellett elbocsátani (Gőgös Zoltán: Hányat vettél vissza belőle?), az ön által vezetett XXI. századi programban 200 milliárd forintot vontak ki az oktatásból (Gőgös Zoltán: Most meg 400-at!), az ön által vezetett XXI. századi program hozta azt az eltérést, hogy az elitiskolákban egyébként magas szintű képzést kaptak az elit gyerekek, a szegény sorsú gyerekek, ami pedig egy baloldali pártnak mégiscsak a célja kellene hogy legyen (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban. ‑ Az elnök csenget.), hogy az oktatáson keresztül fel tudjanak kapaszkodni (Felemeli a hangját.), azok pedig teljesen elestek, teljesen lesüllyedtek, teljesen elestek, esélyük nem volt arra, hogy képesek legyenek egyébként felkapaszkodni! (Gőgös Zoltán: Elnök úr, gyógyszert kérünk!) És ön mondja nekem azt, hogy én XIX. századi módon gondolkozom?! (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban. ‑ Az elnök csenget.)

ELNÖK: Képviselő úr…

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Gratulálok, miniszter úr! Hála a Jóistennek, hogy vége van annak, amit ön művelt!

ELNÖK: Képviselő úr, lejárt az ideje! (Gőgös Zoltán: Nincs ilyen! Hadd mondja!)

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Hála a Jóistennek, hogy vége van annak, amit ön művelt! (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban.) Én nagyon sokáig azt gondoltam, hogy önök kényszer alatt cselekszenek, hogy nem a saját gondolatuk, hanem az SZDSZ kényszeríti önökre mindazt, amit egyébként műveltek. De most már azt kell mondanom, hogy világos, liberális gondolatok mentén irányították az oktatást. (Bangóné Borbély Ildikó: A mostanról beszéljünk, képviselő úr!) Mi ennek a célja? Nőjön a különbség, a szegény gyereknek szegény tanár jusson. (Gőgös Zoltán: Ezt most te mondod?) Egy szegény gyerek ne kaphassa meg azt a tudást, amit egyébként egy gazdag gyerek megkaphat.

Legyen nagy tankönyvválaszték, jó drágán (Gőgös Zoltán: Salgótarjánban erről már döntöttek, jobb, ha leülsz!), hogy mondjuk, a középosztály, akivel önök sosem foglalkoztak, a középosztály gyerekeinek vagy a szüleinek megterhelő legyen azt a tankönyvet kifizetni. (Heringes Anita: Nem is engeditek egyetemre a középosztály gyerekeit!) Aztán csinálunk majd jó, méregdrága, mások számára megfizethetetlen alapítványi iskolákat az elit gyerekeknek, ők megszerzik a tudást, mindenki más pedig le van ejtve. (Rig Lajos: Ugyanezt csináljátok Matolcsyval!)

Ez volt az önök oktatáspolitikája, ezt szeretnék visszahozni újra. És ehhez, amit most csinálnak, az egy gyalázatos színjáték. Gyalázatos színjáték, amit az ön frakciótársa, Harangozó képviselő úr itt folytatott. Felolvasta egy szakszervezeti vezető levelét. (Közbeszólás az MSZP soraiban: Mi ebben a gyalázatos?) Mi a gyalázatos? Az, hogy ha valakit meghívnak, elvileg képviseli azokat az embereket, akik mondjuk, megválasztották (Bangóné Borbély Ildikó: Hat év után meghívják valamire!), meghívják egy kerekasztalhoz, azt kérik, hogy mondja el a problémákat, tegyen javaslatot, ezek után oda nem megy el, beül ide az önök szakértői páholyába, majd felolvastat egy szocialista képviselővel egy levelet. (Heringes Anita: Mert ti nem hallgatjátok meg őket! ‑ Taps az MSZP soraiban.) Gratulálok! Ez nem szakmai, ez tipikus politikai állásfoglalás. Ő nem a pedagógusok érdekeit védi, hanem a Szocialista Párt kampányát folytatja. Erről van szó. (Heringes Anita: Ezért zavarnak el titeket úgy, hogy a lábatok sem éri a földet!) De ez bennünket nem kell hogy meggátoljon semmiben, mert nekünk a gyerekek a fontosak, és pontosan tudjuk, hogy ebben az ügyben egyébként a szakszervezetekre nem, a Puklikra nem, a mindenféle Soros-cimborákra nem, de a pedagógusokra számíthatunk. (Szabó Sándor: Ha nem tetszik, hívjátok a kopaszokat!) Rájuk számítani is fogunk, velük meg is fogunk állapodni, és kijavítunk mindent annak érdekében (Gőgös Zoltán: A szkinhedeket mikor hozod?), hogy jól működő, állami fenntartású, igazságos iskolarendszere legyen Magyarországnak. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(18.20)