Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Csepreghy államtitkár urat keresem a szememmel; no, majd videón visszanézi, ha érdekli. Neki szeretnék először is válaszolni, hiszen soron kívül szót kért, és a történelmi emlékezetemet hiányolta, és elmondta, hogy a 2002-es ígéreteit a szocialista-liberális kormányzat nem tartotta be, és az önkormányzatokra terhelte azokat az összegeket, az önkormányzatok próbálták kifizetni a pedagógusokat, és emiatt adósodtak el.

Én nagyon pontosan emlékszem ezekre az időkre, annál is inkább, mert ekkor éppen gimnáziumban tanítottam, tehát nem hiányoznak a történelmi emlékeim, a legkevésbé sem.

Tisztelt Csepreghy Államtitkár Úr! Ezzel az állításával egyébként az érvemet erősíti, ugyanis azt állítottam, hogy az önkormányzatokat kiéheztették, kormányzati szintről tették ezt. Az, hogy ezt 2010 előtti kormányzatok tették, ez nem változtat itt a tényen, de egyébként én akkor is ezt mondtam, de önök jelen pillanatban is ezt teszik, az alsóbb szinteket nem juttatják megfelelő forrásokhoz, nem biztosítják az önkormányzatoknak a megfelelő forrást, ezért keletkezik ez az adósság.

Itt éppen Tilki képviselő úr az imént szólalt fel és említette újra és újra ezt az 1300 milliárdot. (Dr. Tilki Attila Tuzson Bence mellett ülve: Itt vagyok!) Itt van, köszönöm. És az 1300 milliárd forint, ami többször elhangzott, erre utalnék. Önök is pontosan tudják, hogy ez az 1300 milliárd, ennek a legnagyobb része nem az oktatás forráskivonása miatt történt. Ha polgármester volt, azt is tudja, hogy milyen szerepet játszottak ebben a kötvények, amelyek jelentős részben fejlesztési… (Dr. Tilki Attila közbeszól.) Sokkal nagyobb városokban. (Folyamatos zaj. ‑ Az elnök csenget.) Nyilván emlékszünk még ezekre, annál is inkább emlékszem, mert 2006-tól én is egy fideszes vezetésű város alkalmazottja voltam, úgyhogy legyenek szívesek emlékezni, a történelmi emlékezetüket vegyék egy kicsit elő. (Folyamatos közbeszólások a Fidesz soraiból.) Kérem elnök urat, hogy a párbeszédet legyen szíves megszüntetni, sokkal nagyobb időkerete van a Fidesznek.

Tehát azt állítottam, hogy ezek jelentős részben azokra a kötvényekre mentek, amelyeket fölvettek, és pontosan tudom, hogy ezek a kötvények miről szóltak. Az 1300 milliárdos adósság közel sem az oktatás kiadásaiból, a működtetés-fenntartás kiadásaiból adódott.

Az én állításom továbbra is az, hogy az önkormányzatok jó gazdái az iskoláknak, ha megkapják hozzá az államtól a forrást. Jobb gazdái, mint a központosított, felülről vezérelt óriási intézmény.

(17.40)

Ezt elvi alapból támasztottam alá, szubszidiaritás alapján mondom ezt ‑ a KDNP-s kollégám hivatkozta ezt az elvet. Ez egyébként az ökopolitikának is az egyik az alapelve, hogyha helyi szinten el tudnak valamit dönteni, hogyha tudnak valamit vezetni, akkor azt helyi szinten kell megtegyék, nem pedig központosítással kell ezt megoldani, mert központi szerv soha nem lesz képes olyan jól megoldani azt a problémát, ami helyben keletkezik, ráadásul sokkal költségesebben is működik, bár nyilván sokkal kevésbé vezérelhető kézi módon.

Az állításom harmadik része pedig az, hogy az önkormányzatok sem 2010 előtt, sem utána nem kapták meg a tisztességes forrásokat. Ezeket állítottam, Csepreghy államtitkár úr azt mondta, hogy a történelmi emlékezetem hiányzik, én azt állítom, hogy vagy nem figyelt rá, amit mondtam, vagy pedig ő hiányzott a logikaóráról.

Nézzük ezeket az összegeket, mert önök azt állítják, hogy óriási összegeket tesznek bele az oktatásba: 2003-ban a GDP-arányos ráfordítás 5,7 százalék volt, ennyit fordítottak az oktatásra. 2013-ban ez 3,9 százalékra csökkent GDP-arányosan. Ez 30 százalékos csökkenés. Tisztelt kormánypárti Képviselő Urak és Hölgyek! 30 százalékkal kevesebbet adnak az oktatásnak!

Más megközelítésben, nézzük a költségvetés fő számait: 2010-ben ‑ és ezt vegyük akkor bázisszámnak ‑ 1571 milliárd volt az oktatás főösszege. Ebben nyilván benne vannak a fejlesztési források. Hogyan változott ez? 2011-re 1551 milliárd, a bázisszámhoz képest, 2010-es évhez képest 20 milliárddal csökkent. ’12-ben 1447 milliárd lett, a bázisszámhoz képest 124 milliárddal csökkent. ’13-ban 1581 milliárd, 2010-hez képest 10 százalékkal növekedett. ’14-ben 1574 milliárd, 24 milliárddal csökkent. ’15-ben 1610 milliárd, 39 milliárddal növekedett. És végül a ’16-os előirányzat 1617, ez pedig a 2010-es bázishoz képest 46 milliárddal növekedett. Hogyha ezeket összeadjuk, megnézzük, akkor azt látjuk, hogy ez alatt a hat év alatt 73 milliárddal szántak kevesebbet az oktatásra. Ezeket a számokat hallhatták, nem tudom, mennyire figyeltek. Az állításom először az volt, hogy GDP-arányosan 30 százalékkal csökkent 11 év alatt, és az elmúlt öt évet, az önök kormányzatát számokkal alátámasztva ‑ költségvetésből vett számokkal, sehonnan máshonnan nem vettem számokat ‑ kimutattam, hogy 73 milliárddal szántak kevesebbet erre.

OECD-adatokat tudnék még mondani. Ezek azt mondják ‑ nyilván ezek régebbiek, 2012 utáni adatok még nem elérhetők -, hogy míg Magyarországon 71 százalékkal csökkent hét év alatt a középiskolai tanárok fizetése, addig Lengyelországban 120 százalékra növekedett.

Együttérzésem egyébként Palkovics… (Németh Szilárd István: Ez melyik időszak?) Ez 2005-2012, tehát ez az önök által emlegetett fizetésemelések előtti időszak. De ha figyelte ezeket a számokat, akkor abból is jól látja, hogy összességében még mindig csökkentésről beszélünk. Itt ’16-ig bezárólag tartó időszakról beszéltem, Németh Szilárd úr. Palkovics államtitkár úr felé pedig az együttérzésem, hiszen hogy lehetne ilyen mínuszból jót kihozni. Tehát tényleg nagyon kevés téglát adnak ahhoz, hogy ezt a várat megépítse.

Földi László képviselő úr, jegyző úr állítása, hogy az ellenzék azt állítja, hogy a fideszesek gyermekellenesek és pedagógusellenesek. Hát ezt nem állítom, nem mernék ilyet állítani, csak azt látom, hogy ezt a szeretetüket a gyerekek felé nem fejezik ki kellőképpen, hiszen hogyha ezt kifejeznék, akkor az meglátszana finanszírozási oldalon is, önök komolyan ráfordítanának erre, ebbe befektetnének, többet szánnának erre. Azt gondolom, nem kell ennél konkrétabb példát hozni: hogyha valamit nagyra tartunk, ha valamit fontosnak tartunk, annak a forrásoldalát növeljük, nem pedig csökkentjük.

Tilki képviselő úr is azt hangsúlyozta, hogy a gyerekek a legfontosabbak. Ha a saját gyerekeink fontosabbak, akkor nem azt mondjuk nekik, hogy rajtatok szeretnénk spórolni, hanem... (Dr. Tilki Attila nemet int.) Ezt a tények mutatják, tehát az állítását tiszteletben tartom, csak többet kellene erre ráfordítani, azt állítom.

Azt is állította Földi László úr, hogy az ellenzék úgy állítja be a Fideszt, hogy haragszanak a pedagógusokra, pedagógusellenesek. Nagyon úgy tűnik az önök elmúlt hetek során mutatott cselekedeteiből, hogy igen, erre rászolgáltak, hiszen olyat állítanak a pedagógusokról, amit nem tettek meg, fölsorakoztattak 25 pontot, összeállítottak egy széles együttműködés következtében, és ebben nem szerepel bérigény. (Révész Máriusz: Nem tudsz olvasni!) Önök pedig kiszámolták, még azt is mondták, hogy 18 százalékkal többet igényelnek. Nincs ilyen, képviselőtársaim, nem kértek ilyet sehol! (Révész Máriusz: Nem tudsz olvasni! ‑ Az elnök csenget.) Dehogynem! Sokszorosan állították azt, hogy ahhoz, hogy az ő követeléseiket teljesítsék, 18 százalékos bérnövekedést kellene számukra biztosítani. Én többszörösen kértem, hogy ezt vezessék le, hogy hogy jön ki ez a 18 százalék, nem szerepel ilyen az ő követeléseikben. Elhiszem, hogy önök azokat az anyagokat olvasták, amit a tanácsadóik a kezükbe adtak, de kérem, nézzenek utána, ezek tények, hogy ezt az összeget nem kérték ezek a pedagógusok.

Végül arra szeretném fölhívni a figyelmet, amilyen helyzetben vagyunk. Tehát mi 2010 óta vagyunk a parlamentben, és mi keressük az együttműködések lehetőségét, keressük az egyeztetések módjait. Önök 2011-ben egy olyan köznevelési törvényt vittek át a parlamenten, amit nem előztek meg megfelelő egyeztetések. Mi akkor ott helyben elmondtuk az ehhez kapcsolódó mondásainkat, amit nyilván az elveinkből vezettünk le, és azt látjuk, hogy egyrészt az elveink sem változtak, másrészt a mondásaink se, mi ezt azóta mondjuk, a 2011-es köznevelési törvény óta. Hogy ezt akkor sokan nem értették meg, aztán mostanra ez egy országos szintű elégedetlenségbe csapott át, arról nem mi tehetünk, mi ugyanazt mondjuk, és nem bujtogatunk senkit, mi 2011 óta, az adott törvény vitája óta ugyanazt mondjuk.

Végül ‑ sajnos az időkeretünk elfogy -, fontosnak tartom, hogy a vitanapon elhangozzék az, hogy az oktatás ügyének olyannak kellene lenni, és egy vitanap végén oda kellene valahová eljutnunk, ami mindannyiunk számára fontos, amiben meg kellene keresni azokat a minimumokat, amiben egyetértünk, mert hiszen az oktatás egyik legnagyobb betegsége az, hogy akár négyévente, akár nyolcévente egy óriásit fordul, kidobhatják a könyveket, kidobhatják az alaptantervet és annyi minden mást. Meg kellene találni a közös minimumot, többet kellene rá fordítani. Nyilvánvalóan sok lehetőség lenne, hogyha önök erre nyitottak lennének. Köszönöm.