Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KUCSÁK LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Elég sok minden elhangzott a mai politikai vitanapon, és szerintem jóval több volt a politikai rész, mint ami valóban az oktatásról, a pedagógusok által elindított kezdeményezésről szólt volna.

De engedjék meg, hogy akkor elsőként is nagy tisztelettel köszöntsem a teremben jelen lévő Nemzeti Pedagógus Kar vezetőjét és képviselőjét, valamint az MSZP-szektor mögött helyet foglaló szakszervezetek és különféle szakmai szervezetek képviselőit.

És azt is engedjék meg nekem még a gondolatsor elején, hogy visszautaljak a tegnapi napra, mert többen voltak képviselőtársaim közül, akik kitüntették figyelmükkel az interpellációmat. Ezt azért merem szóba hozni, mert ha itt voltak és figyeltek, az interpellációmban is igyekeztem megfogalmazni mindazt, ami szerintem figyelemre méltó, jogos és közös gondolkodásra indító a pedagógusok által megfogalmazott felvetések közül. És ha itt voltak és figyeltek, akkor hallhatták azokat a válaszokat is, amelyeket az államtitkár úr fogalmazott meg erre vonatkozóan.

Ha pedig nem voltak itt mindannyian, és vendégeink közül többen nem lehettek itt, akkor engedjék meg, hogy ezekre a részletkérdésekre kitérjek, és különösképpen figyelmükbe ajánljam mindazt, ami egyébként a jelenben zajlik, érzékelve a felvetések komolyságát és súlyosságát, érzékelve azt, hogy valóban vannak tapasztalható problémák az oktatásügyben, és ennek megfelelően a jelenben milyen intézkedések valósultak már meg egyrészt, illetve a kerekasztal munkáját követően milyen további intézkedések várhatóak, éppen annak érdekében, hogy a jelenben a jövőre is megnyugtató választ tudjunk találni.

Mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy az oktatás-nevelés ügye nem egy pillanatfelvétel kérdése. Ha pedig valaki így tekint rá, akkor elég sok adatot, információt hallhatott már egyébként itt, ebben a politikai vitában arról, hogy milyen önkormányzati adósságállományt kellett átvállalnia az államnak; ez rávilágít arra, hogy milyen állapotban voltak az önkormányzatok, az intézményeket zömében fenntartó önkormányzatok. Adatokat, egyebeket egyébként én is kerestem elő korábbi időszakokból, hogy milyen forráskivonások történtek például az MSZP-SZDSZ-kormány idején. Ezek mind-mind érdekes politikai kérdések, de ha megengedik, most akkor egy picit tereljük a szót a szakpolitikára, hiszen a teremben már nem jelen lévő Sallai R. Benedek nem éppen Szent István-i intelmű, színvonalú hozzászólásában olyan utalásokat és megfogalmazásokat tett, amelyek nem a részletgazdag tudásról árulkodnak. Éppen ezért fontos, hogy a figyelmünket abba az irányba emeljük, hogy a kormány milyen lépéseket tett a pedagógusok által megfogalmazott kérdések, felvetések kapcsán.

A kormány létrehozta ‑ egy korábbi és működőképes szervezet, a felsőoktatási kerekasztal mintájára ‑ a köznevelési kerekasztalt. Miért tette ezt a kormány? Azért tette ezt a kormány, hogy ezen kerekasz­tal munkájába minden egyes körből érkező javasla­tok, felvetések, ötletek beemelhetőek legyenek ‑ ronda szó: ezt becsatornázásnak szokták nevez­ni, de inkább mondjuk azt, hogy beemelhetőek legye­nek. Miért is? Annak érdekében, hogy a gyermekek, a fiatalok ‑ ez többször elhangzott már képvi­selő­társaim felszólalásából is ‑ valóban versenyképes tu­dás birtokosaivá válhassanak egy nyugodtan, kiegyensúlyozott módon működő intézményrendszerben.

Mindannyian nagyon jól tudjuk, és ezért nagyrabecsüléssel is beszélünk erről, hogy ennek a munkának, az oktató-nevelő munkának a kulcsszereplői a pedagógusok és a pedagógusok munkáját segítő kollégák az oktatási intézményekben. Éppen ezért, és ez is elhangzott már, a kormány a maga módján ezt igyekezett kifejezésre juttatni a pedagógus-életpálya bevezetésével, az előmeneteli rendszerrel. Ez egyébként szintén nem tabutéma, hiszen ennek a belső finomítása is indokolt lehet, és többek között ez is szerepel a köznevelési kerekasztal tervezett ütemtervében.

A kerekasztal tehát február 9-én megkezdte a munkáját. Hat munkacsoport állt fel, így tartalomfejlesz­tési munkacsoport, gyermek- és tanulói életutak mun­kacsoport, pedagógus szakmai stratégia, pedagó­gushivatás, fenntartói és köznevelés-irányítási mun­kacsoport kezdte meg az érdemi munkát. A mun­kacsoportok eddigi ülésein közel száz szakember vett részt. A munkacsoportok első javaslatait már konk­rétan tárgyalta a február 23-ai kerekasztal plená­ris ülése. A munkacsoportok minden, a köznevelést érintő koncepcionálist kérdést, problémát lefednek. A február 23-ai ülésen 150 téma került említésre.

És hogy az ott említésre került témák és azon témák és felvetések között milyen kapcsolat mutatható ki, amelyek egyébként a korábban megtartott tankerületi fórumokon előkerültek, engedjék meg, hogy felidézzem önöknek azt az összesítést, amelyben a húsz legtöbbet említett probléma vagy felvetés található meg. Tehát a 198 tankerületben megtartott tankerületi fórumokon elhangzott felvetésekből állt össze ez a lista. Tehát a leggyakrabban említett felvetések: tanulóióraszám-, tananyagcsökkentés; pedagógus-óraszám csökkentése; intézmények önálló gazdálkodási joga; a pedagógusminősítési rendszer hibái; eszközök, anyagok biztosítása; pedagóguspótlékok; adminisztrációs terhek csökkentése; a nevelést, oktatást közvetlenül segítők fizetésének emelése; a nem kielégítő tankönyvek, szabad tankönyvválasztás; infrastruktúra biztosítása; a továbbképzési rendszer problémái; tankönyvellátási problémák; pluszjuttatások; struktúrafelépítés kérdése; az igazgatók munkáltatói jogkörének bővítése; az életpályamodell hibái; szakmai-stratégiai problémák, átgondolatlanságok; a konzultáció hiánya; a beszerzések anomáliái.

(16.50)

Ezek tehát a leggyakrabban említett felvetések, amelyek a tankerületi fórumokon előkerültek, és a kormány ezeket a felvetéseket, problémákat be is emelte egyébként már a köznevelési kerekasztal munkájába; olyannyira egyébként, hogy több részletkérdésben már döntést is hozott a kormány, és a következő időszakban újabb döntések várhatók ezzel kapcsolatban.

Hogy milyen ügycsoportok álltak össze, arról engedjenek meg néhány gondolatot. A köznevelési kerekasztal négy csoportra osztotta a megoldandó ügyeket az ütemezés szempontjából. Itt szerepel egy olyan kategória, hogy „nem azonnal megoldandó ügyek”. Ez a kifejezés azt fedi le, hogy ezek az ügyek, ezeknek a többsége jogszabály-módosítást igényel, és erre való tekintettel nem remélhető úgymond azonnali megoldás.

Tehát az első az azonnal megoldandó ügyek. Idetartozik több más mellett a KLIK közbeszerzési, beszerzési folyamatának átalakítása, a KLIK költségvetésének átalakítása, a jövedelemelmaradások rendezése ‑ a napi hírekből erről értesülhettek is a tisztelt jelenlévők -, a nyugdíjaskort elérők foglalkoztatása az adott időszak végéig, a tanfelügyeleti, önértékelési folyamatok egyszerűsítése.

A második csoportba a 2016. szeptember 1-jéig megoldandó feladatok tartoznak, így ezek között: a KLIK működésének átalakítása, a finanszírozás, a decentralizáció, a szervezeti rugalmasság, a folyamatok kérdése, a menedzsment szemléletű működés, a hatáskörök újraszabályozása a KLIK és az iskola között, a KLIK és az önkormányzatok működés-fenntartás kérdéskörének rendezése, a foglalkoztatási kérdések áttekintése.

A harmadik csoportban a 2017. január 1-jétől megoldandó feladatok szerepelnek, így ezek között: az előmeneteli rendszer felülvizsgálata, az adminisztráció csökkentése, az Oktatási Hivatal átalakítása, a nevelő-oktató munkát segítők jövedelmi rendszere, a pedagógusképzés tartalmi fejlesztése, a továbbképzési rendszer átalakítása, a tankönyvkérdés, a tartalmi átalakítás, a szabályozás koncepciója, a kerettantervek, a Nemzeti alaptanterv felülvizsgálata, a diákok terhelése.

És végül a negyedik kérdéskörben a hosszú távon vagy hosszabb távon megoldandó ügyek szerepelnek, így például: a digitális kompetencia kérdése, a módszertani kérdések, a térségi iskolahálózat ügye, a tanulói életút, az átjárhatóság, az esélyegyenlőség, a nevelő-oktató munkát segítők helyzetének áttekintése, a felsőfokú képzés.

A február 23-ai ülésen az aktuális, folyamatban lévő jogalkotási feladatokról egyeztettek a résztvevők a köznevelési kerekasztalon. A Civil Platform tekintetében elhangzott, hogy a kerekasztal várja a képviselőjük bekapcsolódását a kerekasztal munkájába. Tehát még egyszer: várják a bekapcsolódást a kerekasztal munkájába.

Az Alapítványi és Magániskolák Egyesülete és a Miskolci Herman Ottó Gimnázium képviselője eddig is meghívott volt, közülük a Herman igazgatója a február 23-ai ülésen is részt vett. Sajnálatos, hogy a Civil Platform nem áll szóba a kerekasztallal, és megszakította az együttműködést azokkal a szervezetekkel, akik részt vesznek a kerekasztal munkájában. Rajtuk kívül az EMMI továbbra is várja a szakszervezeteket, akik közül a 23-ai ülésen egy szakszervezet, az MZTSZ jelent meg, a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete vett részt tehát ezen az ülésen. A kerekasztal munkájában a továbbiakban részt vesz a Megyei Jogú Városok Szövetsége, a Kisvárosi Önkormányzatok Országos Érdekszövetsége, az antiszegregációs kerekasztal és szakértőként az OECD képviselője.

A köznevelési kerekasztal munkája a következő napokban a munkacsoportok keretei között zajlik. A következő plenáris ülésre március 8-án kerül sor, amikor már több kérdésben döntéseket fog hozni, és konkrét javaslatokkal fog élni.

Itt szeretném megjegyezni azt, hogy az állam­titkár úr tájékoztatása alapján ‑ jóllehet a kerekasztal munkájában a pedagógus-szakszervezetek, az egy em­lített szakszervezeten kívül nem vesznek részt ‑ a Pedagógusok Szakszervezete részéről egy szakmai komprehenzív anyag érkezett a tárcához, úgyhogy ezt a tárca nyilván érdemben tanulmányozni fogja. Én a magam részéről továbbra is kapacitálnám a szakszervezeteket, hogy vegyenek részt a kerekasztal munkájában, mert a felvetődött kérdéseket megválaszolni, a jelenleg meglévő problémákat megoldani, ezeket higgadt módon kezelni, és olyan válaszokat találni, amelyek a jövő számára is megnyugtató válaszoknak tekinthetőek, csak tárgyalásos úton lehet.

Magam úgy gondolom, hogy az érdemi érdekképviseleti tevékenység fokmérője az, hogy tárgyalásos úton sikerüljön ezeket a különféle felvetéseket, szempontokat úgy egybeemelni, hogy az a jövő nemzedéke számára a legmegfelelőbb megoldást jelentse, hiszen ahogy említettem, remélem, itt a teremben mindannyiunk számára a legfontosabb kérdés, kiemelten fontos nemzeti ügy a pedagógia ügye, amelynek kulcsszereplői a pedagógusok, és fókuszában, középpontjában ennek a tevékenységnek mindig is a gyermek és a fiatal kell hogy álljon. Erre hívja a különféle szakmai és szakszervezetek képviselőit is a köznevelési kerekasztal, várjuk minden egyes felvetésüket, és úgy gondolom, az összehozott anyagokból, felvetésekből megtalálhatjuk azokat a válaszokat, azokat a megoldásokat, amelyek mindannyiunk számára megnyugtatóak lesznek. Ebbéli reményemben köszönöm meg figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)