Felszólalás adatai

KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azzal kezdeném, hogy sok adótörvény, sok járulék, jogszabály módosítására kerül sor ebben a törvénycsomagban, azonban a legfontosabb eleme mégiscsak a személyi jövedelemadó-törvény, mert amikor az emberek a jövő évben az első fizetési borítékot kézhez kapják, mégiscsak az alapján döntik el, jó-e nekik ez, ha több van ebben a borítékban. Úgy gondolom, ez az adótörvény azt az esélyt adja meg, hogy a jövő évben mindenkinek több legyen a borítékban.

Ha tehát személyi jövedelemadó, akkor adócsökkenés. Az adócsökkenést kezdjük rögtön a kulcsok számánál, mert a háromkulcsos adórendszerből a kulcsok számát csökkentve kétkulcsos adórendszert alkottunk. Tállai képviselő úr gondolataira reagálva, úgy gondolom, a kétkulcsos rendszert kétkulacsos módon megfogni éppen azt jelenti, hogy valaki ennek a lényegét nem ismeri el, nem fogadja el, hogy ez a középső adósáv megszüntetésével mindenki számára, de leginkább az átlag körüli jövedelműek számára és az átlag alatti jövedelműek számára ad kedvezményeket.

Az átlagbérrel kapcsolatban már egy kétperces hozzászólásban elmondtam, ne keverjük össze ennek a pénznek a statisztikai állományi értékét és az összevonás alá eső értékét. Az összevonás alá eső érték eddig is, idén is és jövőre is valószínűleg másfél millió forint alá fog esni, ami itt a határ. Ha nagyon-nagyon másképp alakulnak a gazdasági folyamatok, akkor ebben a tekintetben nyilván ezen érték fölé csúszhat ez a szám, de akkor is csak a kicsike részmérték erejéig kerülhet a felső sávba. Most erre elég nagy biztonsággal azt mondom, nem fog becsúszni az átlagösszevonás alá eső jövedelem 2005-ben sem a másfél millió forint feletti felső adósávba; már nincsen a legmagasabb, már csak egy alsó és egy felső adósáv van.

A másik ilyen kérdés, amely vita tárgya volt, és sokféle vélemény elhangzott, a minimálbér kérdése, hogy vajon akinek nem tudunk adókedvezményt adni, hiszen az adójóváíráson és a kiegészítő adójóváíráson keresztül nulla az adófizetési kötelezettsége a személyi jövedelemadó tekintetében, annak vajon milyen kedvezményt adunk azzal, hogy ez a lépés bekövetkezett. Jeleztük, a minimálbér emelése az a kedvezmény, amely a részükre megadatik. Ez a minimálbér-emelkedés ebben az évben az 53 ezer forintos minimálbért tekintetbe véve legalább 4 ezer forint lesz, hiszen az adótörvénycsomag 57 ezer forintig teszi lehetővé a kiegészítő adójóváírást. Tehát függetlenül attól, hogy majd az Érdekegyeztető Tanácsban az érdekelt felek, a munkavállalók és a munkaadók hogyan alkudnak meg, ennél esetleg kisebb lesz az általuk országosan elfogadott minimálbér mértéke, az adótörvény 57 ezer forintig mindenki számára biztosítja az adómentességet, még ha nem is ez a minimálbér értéke.

Nos, akkor ez 4 ezer forint többlet. Egy egyszerű osztással kijön, hogy ez 7,5 százalék. Tehát nyúljunk vissza a már többször felolvasott táblázathoz? Hogyan változnak az egyes sávokban csak az adócsökkentés hatására a jövedelmek? Egyfajta logikát alkalmazok: a legmagasabb csökkenés a 125 ezer forintos sávban 5,3 százalék, tehát a legalacsonyabb jövedelmi sávban a minimálbéren élők 7,5 százalékot kapnak. Tehát mégis mintha az átlag alatti jövedelműeknek lenne a legkedvezőbb az adójogszabályok változása.

A másik ilyen terület a kedvezmények kérdése. A kedvezmények tekintetében szintén visszaidézném, az expozéban is elhangzott: 77 ezer ember az, aki valamilyen jogcímen - többféle jogcímen - eddig 100 ezer forintot meghaladó mértékű adókedvezményt érvényesíthetett.

Mit is mond azonban az előttünk fekvő adótörvény? Azt mondja, hogy 100 ezer forintban határozza meg az adókedvezmény mértékét, de kivételeket tesz. Csak 12 millió forint felett szűnik meg a családi és a fogyatékos adókedvezmény mértéke. Ki az, aki nem ért egyet azzal, hogy 1 millió forint havi jövedelem felett már ne lehessen ilyent igénybe venni?

A következő lépés, hogy 6,5 millió forint felett szűnik meg a többi - ha korábban nem került úgymond kivezetésre - adókedvezmény. Megint felteszem a kérdést: ki az, aki nem ért egyet azzal, hogy, mondjuk, a különféle biztosítási kedvezmények a havi 500 ezer forintot meghaladó jövedelműek esetében ne lehessenek igénybe véve?

Úgy gondolom, akkor a helyén vannak ezek a dolgok. Azt gondolom, a 77 ezer emberen belül látunk halmozódást, durván a felét tudjuk becsülni arra, hogy ennek a kedvezménymegvonásnak vagy korlátozásnak a tekintetében ők rosszabbul járnak, de az adórendszerben ők is jobban járnak a százalékok csökkentésével, és ez a kettő többé-kevésbé kiegyenlíti egymást; természetesen ahányféle jövedelem, annyiféle hatás. Ugyanakkor azt gondoljuk, ennek a 30-40 ezer embernek kell rendelkeznie annyi felelősséggel, hogy a másik, mondjuk, 3 millió adóbevallóból 2,9 millió számára nem teszi kabinetkérdéssé, hogy az ő számukra most az adókedvezmény érvényesíthető-e avagy nem.

A következő kérdéskör, amit még érintenék, a külön adózó jövedelmek kérdése, és ebben a kérdéskörben is az árfolyamnyereség. Itt is ismerünk bizonyos számokat: osztalékot 119 ezer ember vett igénybe, fizetett osztalékadót, árfolyamnyereség 25 ezer embernél jelent meg. Ebben a két körben is nyilván jelentős mértékű átfedés van.

Az árfolyamnyereség eddig csak a tőzsdén nem volt adóköteles. A tőzsdén kívüli kereskedelemben, a magánforgalomban történt ez az értékesítés, és ha volt árfolyamnyereség, akkor bizony adóköteles volt.

(17.10)

Nézzük meg, van-e ennek káros hatása. Hol volt a BUX-index, amikor eltörölte a szocialista kormány az árfolyamnyereséget? 9 ezer pont alatt. Most hol van a BUX-index? Éppen túllépegeti a 13 ezer pontot. Én azt gondolom, ma már megengedhető, hogy ilyen módon árfolyamnyereség-adó kerüljön bevezetésre. (Lengyel Zoltán: Hány ezer ember jár jól?) Most mondtam: 25 ezer ember az, aki árfolyamnyereséggel kapcsolatban adózik. De ha a képviselőtársak ezért a 25 ezer emberért szeretnének lobbizni, akkor tegyék egész nyugodtan.

Én úgy gondolom azonban, hogy van itt az adó-törvényjavaslatban olyan dolog, amihez hozzá kell nyúlni, nem mindegy, hogy hol húzzuk meg az árfolyamnyereség keletkezésének a határát, tehát majd módosító indítvánnyal erre javaslatot fogunk tenni. Természetesen azt szeretnénk, hogy a tartós befektetéseknél az eddig felhalmozódott árfolyamnyereség vonatkozásában azért a jövő esztendőben értékesítés esetén, vagy például egy kiszorítási eljárás esetén, ha valakinek el kell adnia a részvényét, akkor ilyen értelemben ne kelljen az egész árfolyamnyereség után megfizetni, hanem csak egy képzett, mondjuk, a 2004. év végétől kalkulálható árfolyamnyereség utáni adómértéket.

Általában pedig azt mondanám, hogy egy bizonyos problémát látok, amire itt utaltam a kétkulacsosság tekintetében, hogy nem lehet úgy elvárni a hiánycsökkentést - amiben elég nagy társadalmi egyetértés is van -, hogy az újraelosztás, tehát a kiadás folyamatosan növekedjen minden területen, miközben a bevételek egy jottányit se változzanak, sőt inkább csökkenjenek. Ez ellentmond egymásnak.

Addig kell nyújtózkodni, amíg a takaró ér. Úgy látom, az adótörvények mindent megtesznek azért, hogy az állampolgároknak ez jó legyen. Én már látni vélem a nagylábujjunkat, tehát erőn felül is teljesítünk valószínűleg ezzel a dologgal, de azt gondolom, ezzel együtt ez az adójogszabály jó, adócsökkentést jelentő és a versenyképességet, a foglalkoztatottságot, a jogbiztonságot és a megfelelő gazdasági környezetet - a beruházásokat és a befektetéseket segítő gazdasági környezetet - előidéző adótörvény lesz. Köszönöm szépen a szót.