Felszólalás adatai

Akkor, amikor önök, példaként említem, azt mondták, hogy megvédik a nyugdíjakat, akkor az lett, hogy 3 millió embertől nagyjából 3000 milliárd forintnyi magán-nyugdíjpénztári megtakarítás elkobzásra került. Ezért néha egy kicsit a félelem úrrá lesz rajtam, amikor elgondolkodom, hogy önök most meghirdetik a munkahelyek védését, és mi lesz ennek a következménye. Remélem, nem ugyanaz, mint amit csináltak a megtakarított nyugdíjakkal. Remélem az, hogy az emberek holnap is biztonságban tudják élni az életüket. Remélem, nem kárt fognak okozni, mint ahogy tették ezt a nyugdíj-megtakarítások elkobzása kapcsán. (Babák Mihály: Mit beszél?)

Én azt gondolom, én azt hiszem, hogy az a fajta logika, ami arról szól, hogy célzott járulékcsökkentéseket érdemes és szükségszerű tenni, az nem hibás; azt gondolom, hogy nem hibás, de messze elkésett. Önöknek két és fél évvel ezelőtt kellett volna ezt meglépni, az első pillanattól kezdve mondtuk. Akkor Matolcsy miniszternek ott, a pulpituson nem úgy kellett volna kezdeni a mondandóját, hogy elfogadhatatlan a helyzet, és elkezd beszélni a tartós munkanélküliekről, a pályakezdőkről és sok mindenki másról. Igen, őmiatta, meg az apparátusa miatt, amely ezekben a kérdésekben nem lépett semmit. (Babák Mihály: Nem mond igazat!)

Tudják, önök azt ígérték ennek az országnak, ebben az országban élő embereknek, hogy 1 millió új munkahelyet teremtenek 2020-ig. Ez nagyjából azt jelenti, hogy 400 ezer új adófizető munkahelyet hívnak életre. Önök adófizető munkahelyet azzal az intézkedési sorral, azzal a gazdasági környezettel, amit formálnak, nem hívtak életre egyet sem. A foglalkoztatás tekintetében dobálóznak különféle számadatokkal. Szeretném jelezni: Magyarországon ma, jelen pillanatban - KSH, Rogán Antal frakcióvezető úr, KSH! - kevesebben dolgoznak, mint a válság előtt. A válság előtt 3 millió 924 ezer ember volt foglalkoztatott, most pedig a 3 millió 900 ezret éri el egy adott időpillanatban, nem éves viszonylatban.

Azt szeretném mondani önnek, hogy a munkanélküliség tekintetében önök egy olyan rendszert hívtak életre, ahol mindenkit megpróbálnak kiszorítani, kilökni a rendszerekből, ellehetetleníteni, segítő kezet nem nyújtani. A mi időszakunkban befogadó jellegű és segítőkész volt a rendszer, arra vonatkozóan, hogy új lehetőségeket kapjanak az emberek a munka világában való elhelyezkedéshez. Önök egy 9 hónapos futamidejű álláskeresési támogatást 3 hónapra csökkentettek, a mértékét is csökkentették, persze a járulékokat a munkaadóktól és a munkavállalóktól ugyanúgy beszedték.

Radikális adócsökkentést ígértek az embereknek, és a kis jövedelmű emberek az elszenvedői mind ennek a történetnek, nem a haszonélvezői. Gazdasági növekedésről beszéltek, s recesszió van ebben az országban. Ha csak az elmúlt két negyedév eredményeit nézzük, akkor nem növekedés, hanem csökkenés van. 4 millióan élnek ma nagyjából a létminimum alatt. 1,2 millió ember az, aki a szegénységi küszöb alatt él. Tudja, ez azt jelenti, hogy az egy főre eső 32-33 ezer forintot nem haladja meg az az összeg, amiből meg kell élnie. És tudja, van 500 ezer gyermek ebben az országban, a Fidesz-kereszténydemokrata közös kormányzás időszakában, aki nem kapja meg a mindennapi kenyerét - a kereszténydemokratáknak mondom, célzottan és hangsúlyozottan. Lenne miért tenniük, lenne miért tenniük, lett volna miért tenniük az elmúlt két és fél esztendőben.

Matolcsy miniszter feláll a pulpitusra, és arról beszél, hogy a foglalkoztatás nő, a munkanélküliség csökken. A munkanélküliség tekintetében csak jelzőszámokat mondok önöknek. 18 hónapos az átlagos munkanélküliség időtartama. A tartós munkanélküliek aránya a regiszterben 47 százalékos, így növekvő trendet rajzol az elmúlt két és fél esztendőben. A pályakezdők 28 százaléka - 28 százaléka! - munkanélküli, az utcán kezdik az életüket, vagy kínkeservvel máshol keresik a boldogulásukat. A tartós munkanélküliek aránya 40 százalékot meghaladó.

Miről beszélnek? Ellehetetlenült helyzetről? Önök hívták életre, önök okozták mindezt. S most kapkodva próbálnak olyan eszközökhöz nyúlni, amelyek révén majd új gondolják, eredményt lehet elérni. Lehet, hogy lehet eredményt elérni, és szorítok is érte, és teszek is érte, de azt kell hogy mondjam, önök két és fél év utáni ébredési folyamatban vannak. Ezt Magyarország nem engedheti meg magának. Tudják, amikor akár célzott járulékcsökkentésről van szó, az nyilván segítheti adott esetben a kifehérítést is, de a kirekesztődés folyamatát is, a kiszorító hatást is magában hordozza.

A munkaadók terhei csökkennek. Tényszerű, nem vitatom el, rendben is van, támogatom. Az a 300 milliárd forintos nagyságrend, amiről beszélnek, azért persze kérdőjeles a költségvetés soraiban, hogy hol, hogyan, miképpen fog majd megmutatkozni.

A vállalkozói adó- és járulékterhek vagy a munkaadói adó- és járulékterhek mindezek mellett viszont nem változtak. A munkaadó oldalán megjelenik a segítség, a munkavállaló viszont abba a helyzetbe kerül, csak egy rövid példát mondok, amibe önök hozták őket, hogy 2010-ben egy 73 500 forintos bruttó minimálbér mellett is 60 200 forint volt a nettója, amit hazavitt, és ezért mehetett vásárolni, ma meg 93 ezer forintos bruttó minimálbér mellett, ami után a munkaadó sokkal több járulékot fizet be az állami kasszába, emellett a munkavállaló nem keres többet, mint 61 ezer forint. Ja, hogy ez nem ér csak 51-52 ezer forintot a 2010-es 60 200 forinthoz képest, 10 ezer forinttal kevesebbet? Erről nem beszélnek, ezt úgy elhallgatják. Ez úgy rendben van. Hogy bevezetik a 47 ezer forintos közfoglalkoztatási minimálbért; hogy a munka törvénykönyvén keresztül regionális minimálbér bevezetésének a lehetőségét teremtik meg, és sok minden egyéb mást, ami megnyomorítja az embereket? - erről nem beszélnek!

Azt akarom tehát mondani, hogy hibás az a gondolkodás, ami azt akarja elhitetni a társadalommal, hogy 300 milliárd forintot adunk a munkaadóknak, mondom, miért.

(12.10)

Csak azért, mert a jövő évben, a 2013-as esztendőben azzal, hogy a telefonadót, a tranzakciós illetéket, adót bevezették, azzal, hogy az adójóváírás kivezetésének kompenzációját csökkentik, azzal, hogy a minimálbér kompenzációját csökkentik a vállalkozások számára, azzal nagyjából 200 milliárdot vesznek el tőlük. Miről beszélnek önök? Mit adnak önök a vállalkozásoknak? És most csak négy apró tételt mondtam.

Összességében, ha összeadnám a számokat, az jönne ki, hogy negatív a szaldó. Sem a vállalkozásoknak nem adnak, őket is megnyomorítják, falhoz szorítják, sem az általuk foglalkoztatott munkavállalóknak nem adnak, mert mint mondtam, a minimálbéren keresztül is 10 ezer forinttal kevesebb a vásárlóerő-értéke annak, amit ők hazavisznek, megkeresnek, mint ami volt két és fél évvel ezelőtt.

És amellett, hogy ilyen helyzetet teremtenek, amellett, hogy az embereket olyan gazdasági környezet és körülmények közé szorítják, ahol a megélhetésük nehezebb, még a mindennapi biztonságukat is veszélyeztetik. Nem akarok kitérni a téma kapcsán az azeri baltás történetre, de azt szeretném mondani önöknek (Felzúdulás, közbeszólások a Fidesz padsoraiban.), hogy a gazdaság, a mindennapi megélhetés biztonsága mellett az is fontos, hogy a nemzet minden egyes embere a holnapját is biztonságban érezze.

Igen, nagyon egyszerű a dolog! Ne attól kelljen félnie, hogy a magyar kormány milyen olyan negatív folyamatokat indít el, amelyek beláthatatlan következményekkel bírnak. És az utolsó gondolatom pedig arról szól, hogy először hitelesnek kellene lenni. Tudják, Orbán Viktor azt mondta, hogy 400 milliárdot hoz. A hiteltelenség meg: 400-at visz, az már 800 milliárd mínuszban. Hitelesnek kellene lenni, a hitelesség mellett pedig olyan gazdasági környezetet, kiszámítható környezetet kellene teremteni, ami segítene abban, hogy befektessenek és ne elmenjenek innen.

Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)