Felszólalás adatai

Az indítványaimban ezekre mondok ismét példákat. Arra is gondoltam, hogy miután a fejezetek végösszegei rögzítve vannak, hogyan lehet a fejezeteken belül ezek után megtakarításokat kivenni, ha már egyszer a végösszeg mozdíthatatlan. Én erre azt a módszert, azt a technikát választottam, amit nem magam találtam ki, hanem tanultam a tisztelt pénzügyi kormányzat gyakorlatából. Nevezetesen azt a technikát, amit a tavalyi költségvetés módosításakor vezetett be, hogy minden fejezetbe betettek egy fejezeti egyensúly-biztosítási tartalékot, mert hiszen elfogyott a pénz jóval korábban, mint a költségvetési év lezárulása.

(23.20)

Ez a fejezeti egyensúly-biztosítási tartalék akkor lesz felszabadítható, úgy lesz felszabadítható, különösen a kormány hatókörébe nem tartozó fejezeteknél, ha az Országgyűlés ezekről határozatot hozott, és a határozatban úgymond úgy döntött, hogy megtarthatják ezt a pénzt vagy nem tarthatják meg.

Nos tehát, mielőtt még a technikai kezelése kritikát kaphatna, ezt előrebocsátottam, hogy kezelhető fejezeten belül is ez a fajta megtakarítási javaslatcsomag, aminek - mint mondtam - az összege nem egészen 20 milliárd forint. Ebből a következőket szeretném itt konkrétan ismertetni.

Az egyik megint egy kormányzati szent tehén, a Terrorelhárítási Központ, aminek a támogatását 3 milliárd forinttal javasolja növelni a tisztelt pénzügyi kormányzat, annak ellenére, hogy lényegében nem indokolja meg, hogy mire kell ez a 3 milliárd forint plusz. Ez 30 százalékos emelés, hogy legyek itt a kései órán kicsit demagóg: ez a 3 milliárd forint a szűkebb pátriámban 15 abaúji falu éves költségvetése, amit egyetlen firkantással ez a Terrorelhárítási Központ megkaphat jövőre. Nem vagyok ebben a témakörben szakember - szerencsére -, de én nem látok hál' istennek Magyarországon olyan terrorveszélyt, ami ezt a drasztikus fejlesztést indokolttá tenné ezen a területen, hacsak nem arra gondolunk, hogy a miniszterelnök úr volt munkatársa ennek a központnak a vezetője.

És hát az már csak hab a tortán, hogy ez a férfiú volt szíves úgy nyilatkozni a közelmúltban, hogy a Jobbik kezelhető problémája a Magyar Köztársaságnak. Hát egy ilyen kijelentésért egy hasonló vezető egy demokratikus köztársaságban veszi a kalapját - vagy vetetik a kalapját -, és már nincs a helyén. Tehát szereptévesztésben van ez a jóember, hogy politikai nyilatkozatokat tesz, miközben egészen más a dolga. Nos, egy ilyen emberre rábízni 13 milliárd forintot, az önmagába is kockázat. Tehát ez egy tétel, aminek az indokolása hiányzik az általános indokolásból is, és az itteni, szóbeli vitákban sem hangzott ez el, hogy ugyan mi az, ami indokolná ennek az intézménynek az ilyen mértékű fejlesztését.

Egy másik konkrét példa egy másik indítványból, ami talán ennél is pikánsabb kérdés. Ugyanis itt szemérmességből mi soha nem hozzuk szóba a Köztársasági Elnöki Hivatal finanszírozását, mert a köztársasági elnök bírálhatatlan, érinthetetlen úgymond, és az ott lévő összegeket sem illik firtatni, hogy miért pont annyi, amennyi. Nos, ugye ott is közpénzekből gazdálkodnak, és el kell mondanom, hogy csaknem másfélszer akkora támogatást irányzott elő a pénzügyi kormányzat a Köztársasági Elnöki Hivatalnak, mint amekkorát erre az évre a költségvetés tartalmaz. Egyszerűen nem értem, hogy másfélszer akkora növekedés - hát mi indokolja ezt? És ezen belül vannak az állami kitüntetések, ezek 100 millió forinttal nagyobb összeget tartalmaznak a javaslatban, mint tavaly, 400 millió forintot. Azt gondolom, hogy az ország nem olyan időszakát éli, amikor az állami kitüntetéseket egyharmadával növelni kell vagy növelni illik. Legyünk szerényebbek! Miért ne lehetne szerényebb ez a költségvetési fejezet?

Nekem szerencsém van a köztársasági elnök urat több mint húsz éve személyesen ismerni, én feltételezem - ismervén a habitusát -, lehet, hogy ő nem is tudja, most ezt persze némi naivitással mondom, de lehet, hogy nem is tudja, hogy mekkora költségvetést terveztek neki, és abban bízom, hogy ha ezeket az érveket hallja vagy elolvassa vagy elmondják neki, akkor ő maga azt mondja, hogy ennek a közel másfélszeres finanszírozásnak az igényéről - ha egyáltalán volt ilyen igény benne - lemond. Mert az ország első polgárának - ha valakinek, az ország első polgárának - példát kell mutatnia, nemcsak a forint nagysága, nagyságrendje miatt, hanem a morális súlya miatt, hogy azt kommunikálhassa, mondjuk, majd az újévi beszédében, hogy az általam vezetett hivatal nem használt másfélszeres támogatást az adófizetők pénzéből.

Nem tudom, milyen szervilis magatartás volt az a pénzügyi kormányzat részéről, ami ekkora nagy ugrást - úgymond - javasolt a Köztársasági Elnöki Hivatal számára. És bizony azt mondom, akármennyire is szentségtörésnek hangozhat, hogy ez a fejezeti egyensúly-biztosítási tartalék jelenjen meg a köztársasági elnöki fejezeten belül is, és akkor majd mondja azt a parlament, ha végiggondolta, hogy mégiscsak szabadítsuk ezt föl, és használja fel egészséggel a köztársasági elnök úr ezt az összeget, ha úgy gondolja, hogy ennek a pénznek nincs jobb helye ebben a meglehetősen nehéz pénzügyi helyzetben.

A további példa, tisztelt elnök úr, azt gondolom, hogy hasonlóképpen kicsit pikáns terület. Itt nem az összeg nagyságrendjéről van szó, hanem a gesztusról. Itt arról van szó, hogy a volt köztársasági elnökök - név szerint Göncz Árpád, Schmitt Pál, Sólyom László - számára 73 millió forintos keretösszeget irányoz elő a költségvetési törvényjavaslat, és ezeknek a rendeltetése lényegében közpénzekből való adományok, adakozások, karitatív célú juttatások. Azt gondolom, 73 millió forintot ebben a helyzetben nem szerencsés fejenként ilyen célokra fordítani, és ennek a redukálását javasolom. Tudom, hogy ez a 150-200 millió forint egy bagatell összeg, de ez is egy falu éves költségvetése, és ezen belül is még disztingválni szeretnénk. Az meg, azt gondolom, morálisan védhetetlen, hogyha az előző köztársasági elnöknek olyan lehetőséget fog megszavazni a parlament, hogy ő is elkölthessen 73 millió forintot közcélú adományokra. Kérem szépen, módos ember - mint tudjuk -, van neki tisztességes legális jövedelme, és ha ő ilyenfajta adományozásokra gondol, akkor szíveskedjék a magánvagyonából, a magánjövedelméből finanszírozni. Tehát ennek megint üzenetértéke van.

A költségvetés nyilvános, és nagyon helyes, hogy nyilvános. A költségvetést bárki megnézheti, föllapozhatja, és ha ilyen előirányzatokat talál benne, hogy a volt köztársasági elnököknek a Magyar Országgyűlés 2012 őszén ekkora összegeket szavaz meg olyan pénzügyi helyzetben, amilyenben az ország van, hát ez erkölcsileg szerintem védhetetlen, különös tekintettel Schmitt Pálra.

Végül, de nem utolsósorban a Nemzetgazdasági Minisztériumot szeretném még példaként fölhozni. Itt meg "a suszter cipője lyukas" hasonlatot tudnám felmutatni. Kérem szépen, itt olyan anakronisztikus intézmények vannak ebben a fejezetben, mint az egykori Országos Tervhivatalra emlékeztető Nemzetgazdasági Tervezési Hivatal 100 fővel, meg aztán az európai támogatásokat auditáló főigazgatóság - hát kérem szépen, az auditálást vagy az Állami Számvevőszék, vagy az Európai Számvevőszék végzi; én nem értem az elnevezést sem, ami itt megjelenik ebben a fejezetben -, a szervezetátalakítási alap 3 milliárd forintos támogatással, és így tovább. És ha már itt van, államtitkár úr, akkor hadd említsem meg, hogy én nem tudom, mit csinál a boldogságkutató műhely ebben a minisztériumban. Boldogságkutató műhelyt működtet a tervezéskoordinációs államtitkárság a Nemzetgazdasági Minisztériumban. Kérem, itt annyi államtitkárság van, hét államtitkárság. Rettenetes! Küzdünk a bürokrácia ellen szavakban, hát én ezt a szervezetet - már engedelmet kérek, államtitkár úr - igencsak szeretném átvilágítani, ha erre lehetőségem volna, de hát nincs. Ezért aztán tisztelettel javasolom, hogy nézzenek már a saját portájukon körül, hogy kell-e egy ekkora mamutapparátus, ilyen funkciókkal. Hét államtitkársággal, boldogságkutató műhellyel?

(23.30)

Ilyenekre akarják önök az adófizetők pénzét a jövő esztendőben költeni.

Nos, ezek a példák, és lehetne persze folytatni, de mint mondtam, az én lehetőségeim szerények, de a kormányéi nagyok vagy az Állami Számvevőszéké például. Azt gondolom, el kellene jutnunk oda, hogy minden állami hivatalnak, minden állami intézménynek valamiféle átvilágítására kerüljön sor. Egy önbevallással vagy önértékeléssel kezdve, és utána ezt megfelelő szakértői szervezetekkel meg kellene nézni, hogy tényleg szükség van ezekre az intézményekre, vagy tényleg annyiért van rá szükség, amennyit ezek az adófizetők pénzéből elköltenek? Itt óriási tartalékok vannak, kérem szépen!

A Magyar Államkincstár törzskönyvi nyilvántartásában több száz, egészen pontosan hétszázvalamennyi önálló gazdálkodású központi költségvetési szerv működik, egyetemek, színházak, hivatalok, kórházak, megyei kormányhivatalok, és így tovább, és így tovább. Ezeknél semmiféle olyanfajta átvilágítás, olyanfajta értelmes takarékoskodási törekvés nem érhető tetten, ami ezt a hiánycélt - amit a költségvetés egyébként fő céljának tart -, ennek az elérését elősegítené. Idézem még egyszer ezt a kulcsmondatot a költségvetési törvényjavaslatnak az általános indokolásából: "A hiánycél elérését a közszféra működési kiadásainál érvényesített költségvetési takarékosság biztosítja." Hát hol van itt takarékoskodás? Nincs takarékoskodás.

Elnök úr, engedje meg befejezésként, hogy még egy indítványról tegyek említést, ami nem számokkal kapcsolatos, hanem a normaszöveg pontosítását célozza azzal a szándékkal, hogy valóban konstruktív ellenzékiként viselkedjek vagy viselkedjünk; és a magam részéről, ha Mátrai Márta asszony nem veszi rossz néven, nem veszem magamra azt a megjegyzését, ami szerint mi csak itt pocskondiázzuk a kormány munkáját. Én a kritikát azért mondom el, mert szakmai kötelességem meg politikai kötelességem is, és igyekszem konstruktív lenni. Tehát azt mondom, hogy ezeket a pénzeket meg lehet takarítani, és értelmesebb célokra lehetne fölhasználni.

Nos, befejezve tehát ezt a normaszöveg-pontosító javaslatot: azt írja a normaszöveg eleje, hogy az államadósság értéke, az államadósság mértéke helyett - mondom én. Az államadósság értékének is van értelme, mert hogy az államadósság mennyit ér, azt is lehet közgazdaságilag értelmezni, de azt gondolom, hogy itt a mértékről van szó és nem az értékről.

Elnök úr, köszönöm a türelmét, és azzal fejezem be a hozzászólásomat, hogy ebben a költségvetésben rengeteg tartalék is van, csak ez sok aprómunka. Itt nem lehet sem fűnyírómunkával, sem nagy, úgymond csontvázakkal operálni, itt sziszifuszi aprómunkával el kell végezni ennek a több száz költségvetési szervnek az átvilágítását, és ebből kinyerhetők azok az összegek, amelyek máshol meg hiányoznak.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)