Felszólalás adatai

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Ma, aki hallgatja a rádión keresztül ezt a költségvetési vitát, és egy kicsit ért a költségvetés vitájához, látott már korábbiakat, akkor azt jegyezheti meg, hogy egy kicsit az általános vita helyett már részletes vitát is folytatunk, és egy-egy területről esik szó szakpolitikusok részéről. Én most szeretnék ezen egy kicsit változtatni, és általánosságban szólni a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetése kapcsán, mit tartalmaz a 2006. évi költségvetés slágvortokban.

Először is azt, hogy a 2006. évi költségvetés alapja egy, az uniós átlagnál gyorsabban fejlődő gazdaság. Az, hogy dübörög, nem dübörög, legyen vita témája, de a lényeg az, hogy pluszforrást biztosíthat a jövő évi elképzelésekhez. A jövő évi költségvetési tervek között 4 százalékkal emelkedik a reálbér és a nyugdíj. A nyugdíjasok megkaphatják teljes összegben a 13. havi nyugdíjat a jövő évben már. Csökken az infláció, egy árstabilitás alakul ki, ami úgy a gazdaságban, mint a magánéletben tervezhetőbbé, kiszámíthatóbbá teszi az ember életét, és egyszerűbbé is, például a hitelek olcsóbbá válhatnak.

Csökkennek az adók, a kormányzat megpróbál olyan koncepciót kialakítani, ami több évre szólóan tervezhetőbbé teszi úgy az egyén, mint a vállalkozó életét. Igazságosabbá válik a családtámogatás, lehetőség nyílik önerő nélkül is azon rászorultak részére lakásszerzésre, akik eddig kiszorultak ebből a körből. Azért, hogy az ország kevésbé megközelíthető helyein is normális, az uniós szinthez közelítő életmódot lehessen kialakítani, mintegy 260 kilométer új autópálya épül, és ez az úthálózat teheti lehetővé a későbbiek során az ottani iparfejlesztést például. Növekvő uniós támogatásokból egyre több beruházás valósulhat meg, mintegy 140 milliárd hazai költségvetési forrás bevonásával, 320 forintnyi uniós költségvetési támogatással.

Ezenfelül az Uniótól még kapunk 175 milliárdnyi pénzt, elsősorban agrárcélra mint támogatást. Mindezzel szemben persze 217 milliárd forintot be is kell fizetnünk az uniós költségvetésbe, ugyanakkor azt tudom mondani, hogy jelentősen pozitív ez az egyenleg. És ezt azért nem szabad szó nélkül hagynunk. Azon persze lehet vitatkozni, hogy ebből mennyit és hogyan, milyen formában, milyen ütemezésben veszünk igénybe, ugyanakkor ez olyan tény és olyan lehetőség, amit mindenféleképpen meg kell fogni.

Ha eljön a részletes vita, részletesebben fogok szólni a mezőgazdaságról, de agrárosként erről néhány szót hadd mondjak: a jövő évi büdzsébe minimális mértékben, igaz, de 400 milliárdot meghaladó forráslehetőség van, amelynek az előbb említett okokból adódóan két lába van, van egy hazai, illetve van egy uniós lába. Ennyi még nem volt soha a magyar agrárköltségvetésben, persze biztos, hogy fogunk még sokat vitatkozni arról, hogy elég-e, jó-e a megoszlása, ennek az agrárgazdaságnak, ennek a vidékfejlesztésnek biztos, hogy több kellene. De kollégáim, képviselőtársaim az egyéb ágazatrészeken hasonló módon nyilatkoztak, tehát ebből adódóan akár kétszer akkora költségvetési pénzt is el lehetne osztani egy-egy területen belül is.

Mindenesetre ennek a költségvetésnek, ennek az agrárköltségvetésnek, ha egyes elemeiben vitatjuk is, elegendőnek kell lenni, és ha jól osztjuk be, gondolunk arra is, csökkenjen a bürokrácia, jobb legyen az eloszlás, értelmes célokra fordítódhassanak ezek a támogatások, akkor, azt mondom, megint léphetett egy kicsit az agrárium, illetve léphetett előre az ország is. Csak ennyit szerettem volna mondani, nem elvéve képviselőtársaimnak az idejét.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)