Felszólalás adatai

IKVAI-SZABÓ IMRE (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Újdondász képviselőként mindenképp az az illúzióm, hogy a költségvetés tervezése a legfontosabb politikai kérdés, de emellett bizonyos szakszerűségi elemeket is kell tartalmazzon. Magam mint a főváros költségvetéséért felelős, ugyancsak hajlok a költségvetési fegyelemre, egyszerűen abból a tanulási tapasztalatból, hogy ha ez nincs, akkor simán magunkra támadunk, legyen az időben most vagy jövőre, ebben a politikai ciklusban vagy egy másikban. Így azt gondolom, ha máskor nem, egy krízisidőszakban itt az ideje annak, hogy ezekről a kérdésekről tisztán beszéljünk.

Nem akarom elismételni Horn Gábor szavait, de aláhúzom, hogy a liberális frakció semmiképp nem érdekelt abban, hogy saját magára támadjon a költségvetés tárgyalása során, és rosszabb állapotot idézzen elő a jövő évben a köztársaságban, mint ami magától meg nem történne. Így mindenféleképpen jobbító és a hiánycélra és az egyensúlyi feltételekre tekintettel lévő indítványokat tudunk támogatni, és ilyeneket nyújtunk be.

Én mégiscsak önkormányzati emberként egy pici csomagot hadd emeljek ebből ki, különös tekintettel arra, hogy indítványaink arra irányulnak, hogy végérvényes károk ne történjenek. Ha végérvényes károk történnek, azt nagyon drága lesz a későbbiek során pótolni, szörnyű gazdasági, társadalmi kockázatokkal járhat, így tehát ha időben erről beszélünk - és nyugodtan beszélünk, és megtaláljuk a lehetőségeket -, akkor el tudunk kerülni a későbbiek során egy sokkal drágább közbeavatkozást igénylő problémát.

Három kérdést vetek fel nagyon röviden, amivel illusztrálni szeretném a liberális frakciónak a mindenáron való károk elkerülésére vonatkozó megközelítését.

A korai fejlesztés ügye ilyen. Ebben az országban évente 600 gyermek születik olyan problémával, koraszüléssel, amit a későbbiek során egy nagyon gyors, 5-6 éves korig tartó speciális beavatkozással vagy korai fejlesztéssel, vagy intervencióval lehet kezelni. Az ehhez szükséges támogatás közismerten kevés, de mégis az önkormányzatok jó szívvel egészítik ki ezt, mert ez egy nagyon jó befektetés a jövőbe, annál is inkább, mert ha a gyermek a családjában marad, ha a családnak a költségei nem nőnek az égig, akkor annak a társadalmi haszna a későbbiek során duplán megtérül. Az a nem egészen 40 millió forintos javaslat országosan és összesen, amivel a korai fejlesztés normatíváját módosítani kívánjuk, annak a 3 ezer 0-5 éves korú gyermeknek a jövő évi ellátását garantálja, akinél egyébként valószínűleg az országban sokkal több igényelné ezt a támogatást, de ha ezt elvesszük, végérvényes, visszavonhatatlan kár keletkezik. Jól érthető, hogy ha 0-5 éves korban jövőre valaki kiesik, nem kapja meg a korai fejlesztést, az már 18 éves kora fölött nem pótolható.

Egy másik ilyen kérdés, amit mindenféleképpen felvetek, ugyancsak egy önkormányzati ügy: a települési önkormányzatok belterületi útjainak felújítása. Mondhatják azt, hogy persze, mint ahogy a költségvetés indoklásában is megtalálható, hogy az európai uniós forrásokkal ez a kieső pénz pótolható, sajnos nem egészen. Megmondom, hogy miért. Azért nem, mert az önkormányzatok nagy része, miután ez egy 5-6 éves jó gyakorlat, hogy a települési belterületi utak felújítására pénz van, programokat készített. Az önkormányzat ilyen, hogy programot készít, méghozzá legalább 4 évre, a fővárosban 7 éves fejlesztési tervünk van, így arra a teljes önkormányzati költségvetési gazdálkodás ráfokuszál, hiszen azt egy hosszú távú programként kezeli.

Így történt ez Budapesten, de így történt ez Szegeden, Kecskeméten, Debrecenben, Győrött, mindenütt az országban. Ha persze az önkormányzat tudja azt, hogy majd ennek a jó világnak, nevezetesen, hogy erre állami forrás van, vége lesz, akkor persze nem készít több éves tervet, de készített az ártatlan, így a főváros is. Már csak azért is, mert erre sem a KÖZOP-ból, ott a nagy települések közötti közműfejlesztésekre van mód, sem pedig a ROP-ból, ami a regionális elérésre való, nem lehet forrást biztosítani, magyarán: a dolog hogy néz ki? Két település közt van fejlesztési pénzünk az útra, a települések közötti összeköttetésre, a ROP-ból meg tudjuk csinálni az elkerülőt vagy a kikerülőt, vagy éppen a körforgalmat, csak éppen úgy járunk, hogy a településünk határáig nem tudunk kimenni, meg nem tudunk bejönni, mert éppen a belterületi utak felújítására nem marad már pénz.

Nota bene, új programok indítását én se gondolnám válság idején. Nota bene, nem gondolnám támogathatónak új pénz beemelését a rendszerbe. De ha a megkezdett programok befejezéséhez most nem tudunk pénzt adni, az ki fog esni, és le fognak amortizálódni azok a beruházások, amelyeket ahhoz eszközöltünk, hogy az elérésünk és a regionális hozzáférésünk meglegyen. Tehát ez megint egy olyan befektetés tudna lenni, amit mindenféleképpen támogatni érdemes, ráadásul a krízisre tekintettel, ráadásul egyedi jelleggel egyáltalán nem gondoltunk átcsoportosítani, pusztán lehetővé tenni kivételes szabályként egy évre, hogy az útpénztárból is legyen indokolt esetben a már megkezdett programoknál, ahol az önkormányzat kötelezettségvállalással rendelkezik, finanszírozható.

Végül, de nem utolsósorban egy nagyon-nagyon fontos kérdés, ott, ahol a helyi önkormányzat arra kötelezett, hogy közösségi közlekedést tartson fenn. Tipikusan azok a települések, városok ezek, ahol nagy lakossági koncentráció van, agglomeráció van, így tehát egy debreceni, egy győri, egy pécsi, egy miskolci vagy éppen egy budapesti közösségi közlekedés nemcsak önmagáról szól, hanem a település és a terület fejlődéséről, illetve kibocsátáscsökkenésről, a modal splitről és így tovább.

Mindeddig módja volt az önkormányzatoknak, hogy a 4-es melléklet szerinti jövedelemdifferenciálás után visszaigényelje a beszámítási összeg 25 százalékát, ha azt a helyi közösségi közlekedésre fordítja. Budapesten az arányok érzékeltetése végett 2007-ben 417 milliárd forint személyi jövedelemadót fizettek be a budapestiek, ebből az akkor aktuális jogszabály alapján 8 százalék, mintegy 34 milliárd forint jutott volna vissza a városhoz, ha a jövedelemdifferenciálás ezt el nem téríti. Így tehát mi, a Fővárosi Önkormányzat mintegy 1,8 milliárd forintban részesedtünk a 417-ből.

Ez egy helyzet. De mégis módunk volt arra, hogy a visszaigénylés útján a közösségi közlekedés támogatására egy jó fél év elteltével az önkormányzat előző évi zárszámadását követően ezt a pénzt megigényeljük. Itt most egy tollvonással ez eltörlésre kerül, amire nem vagyunk felkészülve. Tehát ha ez egy kicsorgó, elfogyó lehetőség, az az adaptációs eszközökkel kezelhető. Ha ez egy más úton, más módon visszajuttatható támogatás lenne, arra tudunk reagálni. Arra nem tudunk reagálni, hogy a startpisztoly eldördülésekor leintik a futamot, így tehát beragadunk. Ez azt fogja jelenteni, hogy 7 milliárd forinttal kevesebb támogatás jutna a tavalyelőtti számok bázisán a közösségi közlekedés támogatására, és ez számunkra vállalhatatlan.

Ehhez kérem a parlament támogatását, különösen a kormány támogatását, annál is inkább, mert nem igényelnek új forrásokat ezek a javaslatok. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiban.)