Felszólalás adatai

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Frakcióvezető Urak! Hogy mivel van a baj, azt egyébként az SZDSZ frakcióvezetője majdhogynem pontosan idézte, de engedje meg, hogy az Alkotmánybíróság döntéséből magam egy szakaszt kiemeljek: "Az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet valósított meg azáltal, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló országgyűlési határozatban hiányosan, az alkotmány 2. § (2) bekezdésében meghatározott jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményeinek nem megfelelő módon szabályozta a rendes ülésszakokon belüli ülésezési rendet." Ez a bajok forrása. (Kuncze Gábor: Meg az, hogy visszaéltek vele!)

Ez a házszabályi rendelkezés, amit kiemelt az Alkotmánybíróság, 1994. IX. hó 30-án született. Azt a Házszabály-értelmezést és gyakorlatértelmezést, ami a későbbiekben is kialakult, azokat bizony - ahogy Szájer frakcióvezető úr elmondta - egy MSZP-SZDSZ-többségű Országgyűlés hozta meg. (Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Ötpárti! - Kuncze Gábor: Ön is megszavazta! - Taps a kormánypártok soraiból.)

Mesterségesen próbálom egészen higgadtan tartani a vita stílusát (Horn Gábor: Nehéz lesz!), hiszen egyikünknek sincs oka arra, hogy felemelje a hangját, tisztelt képviselő úr. Hiszen ha most feltesszük azt a kérdést a frakcióvezető úrnak, hogy ha a jövő héten visszaállna a heti rend, vajon ez az alkotmánybírósági kritériumnak megfelel? Nem felel meg! (Horn Gábor: De megfelel!) Nem felel meg, tisztelt képviselőtársaim, mert nem azt kifogásolta az Alkotmánybíróság, hogy hetente vagy nem hetente, hanem nem szabályozott (Kuncze Gábor közbeszól.) kétharmad módon a Házszabályban. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Az a görcsös és lázas igyekvés, amely az önök pártja részéről az ítélet vagy a határozat meghozatala óta a napi sajtóban megjelenik, teljesen érthetetlen számomra. Érthetetlen több okból is: nem mondta ki az Alkotmánybíróság a háromhetes ülésezés alkotmányellenességét, nem mondta ki az Alkotmánybíróság (Kuncze Gábor: Ügyrendi kérdés!), hogy kötelező lenne visszaállítani a korábbi rendet, és az Alkotmánybíróság egyetlenegy pontját sem semmisítette meg a Házszabálynak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Alkotmánybíróság egy olyan döntést hozott, amelyben több mint fél évet biztosított december 15-éig a Magyar Országgyűlésnek arra, hogy megoldást találjon arra a kérdésre, amelyre szeretném még egyszer azt mondani, önök és mi sem, amikor a Házszabályt megalkottuk, nem gondoltunk, nem került bele a Házszabályba.

(14.40)

Ezért ha a képviselő úr arcátlannak nevezte ezt a felszólalást, amelyet a Fidesz frakcióvezetője tett, akkor én az ön kifogásait tartom arcátlannak egy ilyen nyolcéves előkészítés után. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felmerülhet a kérdés, hogy adódik-e az Alkotmánybíróság határozatából most azonnali és semmiféle halasztást nem tűrő feladat. (Kuncze Gábor: A kétharmadosok után ezt inkább hagyjuk! - Horn Gábor: Jó az Igazságügyi Minisztérium!) Erre mint igazságügy-miniszter is a leghatározottabb nemmel tudok válaszolni a képviselő úrnak. Ezt az álláspontomat szeretném két dologgal alátámasztani. Az egyik az, hogy az Alkotmánybíróság határozata elvi alkotmányossági szinten maradt, a testület tehát nem foglalt állást sem a hetenkénti ülésezés, sem a háromhetenkénti ülésezés tárgyában (Horn Gábor: Az egyoldalú megváltoztatás az alkotmányellenes!), és a határozat nem csupán nem szabta meg követelményként a korábbi években folytatott ülésezési gyakorlathoz való visszatérést, képviselő úr, de nem is semmisítette meg azt az 1999. február 5-én hozott országgyűlési határozatot sem, amelyben a Ház elfogadta az új munkarendet. (Zaj, moraj. - Dr. Kóródi Mária: De nem nyúlhat hozzá! - Kuncze Gábor: Nem is nyúlhat hozzá! - Horn Gábor: Nincs joga hozzá! - Dr. Medgyasszay László: Elnök Úr! Csináljon rendet!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt tanácsolom mindenkinek, aki ebben ilyen indulatosan tud megszólalni, vegyen részt az ügyrendi bizottság ülésén, vegyen részt azon az egyetlen autentikus fórumon, amely nem az indulatok színtere, hanem annak a színtere, hogy megtaláljuk a megoldást arra, hogy valóban olyan megoldás legyen, amely biztosíthat egyfajta szabad mozgást az Országgyűlésnek, hiszen eléggé pulzál a szükséglet is, és változó is lehet. Azt hiszem, tisztelt képviselő úr, hogy talán azon az albizottsági ülésen, amelyen nem kívánnak részt venni, kellene szakmai érveiket kifejteni, semmint a hisztériakeltésnek ilyen módjával élni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)