Felszólalás adatai

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy évvel ezelőtt, 2009. december 1-jén lépett hatályba az Európai Unió új alapokmánya, a lisszaboni szerződés, aminek jelentősége abban rejlik, hogy megnyitotta az utat egy olyan Európai Unió megszületéséhez, amely végre lezárja az évtizedes szervezeti vitákat, és végre azokra a feladatokra koncentrál, amelyek polgárait a leginkább foglalkoztatják. E szerződésre építve véleményem szerint az Unió képes lehet választ adni a legégetőbb kérdésekre: hogyan lehetnek sikeresek az európai nemzetek a globalizált világban, hogyan tartható fenn, illetve terjeszthető ki az európai jólét az Unió minden polgárára, hogyan egyeztethető össze a versenyképesség erősítése a szociális biztonsággal, és hogyan őrizhető meg a nemzeti identitás a multikulturális Európában.

Azonban azt is reálisan látni kell, tisztelt képviselőtársaim, hogy a lisszaboni szerződés önmagában még nem oldja meg ezen kihívásokat, de véleményem szerint először teremti meg az ehhez szükséges jogi és intézményi kereteket. Mindez annak a közös európai gondolkodásnak az eredménye, amiből a Konvent munkája során a Magyar Országgyűlés képviselői is derekasan kivették a részüket, ahol valójában három vitás kérdés fogalmazódott meg: a belső struktúrák kérdése, az integráció továbbmélyítése, valamint az EU nemzetközi szerepvállalása. Egy évvel a szerződés hatálybalépése után, úgy hiszem, érdemes végiggondolnunk itt a tisztelt Ház falai között, hogy mely területeken érezhető ennek a szerződésnek a hatása, és mely kérdések rendezése várat még magára.

Tisztelt Elnök Úr! Új dolog, hogy a szerződés jogi személyiséggel ruházta fel az Uniót, meghatározta annak hatásköreit, tisztázva, hogy melyek továbbra is a tagállami kompetenciák. A bevezetett döntéshozatali reform hozadéka az Európai Parlament szerepének jelentős növelése. Ami az intézményi keretet illeti, önálló intézményként került meghatározásra az Európai Tanács, és létrehozta annak elnöki posztját. Így Herman van Rompuy átvette a korábbi soros elnökség miniszterelnökének feladatait. Úgy vélem, izgalmas dolog lesz az egymáshoz való viszonyuk tisztázása. A magyar álláspont az, hogy a soros elnökségi állam- vagy kormányfői szerep ne váljon jelentéktelenné, hanem a miniszterelnök kapjon egyfajta raportőri szerepet a csúcstalálkozókon.

A másik jelentősebb újítás a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő posztjának megteremtése. Catherine Ashton munkáját az Európai Külügyi Szolgálat segíti; valószínű, hogy ennek felállása még várat magára.

A lisszaboni szerződés egyik legfontosabb vívmánya, hogy jogi erőre emeli a 2000-ben kidolgozott alapjogi chartát. A szerződésben éppen magyar javaslatra olyan új alapértékek jelentek meg, mint a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelme, és első alkalommal szerepel a kulturális és nyelvi sokféleség tiszteletben tartása.

Végül, tisztelt képviselőtársaim, mint az Országgyűlés európai ügyek bizottságának elnöke, fontosnak tartom, hogy beszéljünk a szerződés nemzeti parlamenteket érintő rendelkezéseiről is. A nemzeti parlamentek ugyanis kikerülhetetlen szereplővé váltak az uniós döntéshozatali eljárásban. Meggyőződésem, hogy a parlament megnövekedett szerepe vitathatatlan legitimációs erőt biztosít a magyar állampolgárok felé. A lisszaboni szerződés hatálybalépése óta azonban még nem telt el annyi idő, hogy messzemenő következtetéseket tudjunk levonni. Meggyőződésem, hogy nekünk mint a soros elnökséget egy hónap múlva betöltő tagállamnak a legfontosabb feladatunk az új intézményi rendszer egyensúlyi kialakítása lesz. Nem kis feladat tehát megtalálni a soros magyar elnökség, valamint Van Rompuy, Ashton és Barroso közötti együttműködésre vonatkozó kiegyensúlyozott viszonyokat. Rajtunk Európa szeme, hogy ezt hogyan tudjuk megoldani a következő félévben.

A magyar elnökség jelentőségét tehát az is emeli, hogy a tavaly létrehozott új intézményrendszer teljes mértékben csak a magyar elnökség alatt kezdi meg működését. Ezért is kíséri majd figyelem tevékenységünket kontinensszerte. A sors talán így kárpótol bennünket a XX. századi nagy veszteségeinkért, hogy az Európai Unió történetében a lisszaboni szerződés életbelépésével kezdődő új korszak alakításában éppen Magyarországnak jut fontos feladat. Most csak rajtunk múlik, tisztelt képviselőtársaim, ennek sikeressége.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)