Felszólalás adatai

VARGA GÉZA (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Én a 1498/332. módosítónkhoz szeretnék hozzászólni. Ezt csak azért mondom, hogy megnevezzem, a részletes vitában mihez szeretnék hozzászólni. Nyilván, ahogy képviselőtársaim is, bizonyos eltéréseket én is megengedek magamnak. Úgy gondolom, hogy azok az ellenzéki módosító javaslatok, amelyek átmentek a gépezeten, meglepő módon elég sok fennmaradt. Azonban ezek a módosító javaslataink, amelyek fennmaradtak a szűrőn, általában kis horderejű módosítók voltak, vagyis ebből látszik az, hogy a kormánypárt ezeket a kisebb hatósugarú, kisebb jelentőségű módosítókat engedi át.

Azonban volt néhány stratégiai módosítónk is, ezeket már jelentősen megszűrte a kormánypárt, ezek nem tudtak átmenni. Nyilván itt nagyobb összegek átcsoportosítását kezdeményeztük, igyekeztünk arra figyelni, hogy minden módosítónk, azok is, amelyek nagyobb, mondjuk 10 milliárdos nagyságrendet érnek el, igazodjanak a Fidesz kormányprogramjához és a különböző lózungokhoz, ami itt-ott elhangzik a kormánypárt vagy államtitkárok, miniszterek részéről. Nos tehát, a stratégiai irányt hiányoljuk egyáltalán a költségvetésből, és ezért a módosítóink általában erre irányultak, hogy ezt helyreállítsuk.

Ez a módosító, aminek a számát megadtam, a 332., az Új Magyarország vidékfejlesztési programhoz illeszkedik. Azért ezt ragadom ki, mert ez egy olyan módosítónk, ami átment, köszönet érte a kormánypártnak, tehát még mindig versenyben van, ahogy mondjuk, és reménykedünk abban, hogy esetleg ezt megfontolásra érdemesnek tartják a végszavazásoknál is. Nos, ez a program, ez a módosító az Új Magyarország vidékfejlesztési program négy tengelye közötti átcsoportosításokra tesz javaslatot. Ha megfigyeljük a számokat a költségvetésnek ebben a fejezetében, a XII. fejezetről, a Vidékfejlesztési Minisztérium fejezetéről beszélek, akkor azt látjuk, hogy itt a rendelkezésre álló összegek szinte mindegyik tengelynél megemelkedtek, ha a tavalyit nézzük. Ennek az emelkedésnek az okát teljesen nem ismerjük, mert részletes alábontás nincs az egyes fejezetekben a tételek között, azonban feltételezhető és erősen valószínűsíthető, hogy a növekedésnek, a tavalyi évhez képest az egyes tengelyekre javasolt összegek növekedésének egyik fő oka, hogy az idén gyakorlatilag állnak a kifizetések, és ezeket nyilván jövőre át kell ütemezni.

A másik azonban már lehet szándékolt növekedés is. Különösen gondolok itt az I. és a II. tengely megnövekedett költségvetésére. Ezt mi nem értjük, különösen, ha az I. tengelyre gondolok, nem értjük, hogy a tavalyi évhez képest a kormány miért javasolja ennek megnövelését, hiszen minden kormányprogramban az volt, néhány kormánypárti vezető kedvenc szóhasználatával, a tőkéstársaságokat mint kedvezményezetteket szokták említeni. Ez az I. tengelyből kifejezetten kiegészítő támogatás a tőkéstársaságoknak és általában a nagyüzemeknek, amelyeknek nem volt elég az, amihez a közvetlen kifizetések során hozzájutottak.

Most tehát mi az I. tengelyből egyebek mellett javaslunk egy átcsoportosítást a III. tengelyre. Ha a III. tengelyre történhetne ez az átcsoportosítás, akkor itt a kormányprogram megvalósulását tudná ez segíteni, hiszen a III. programban vannak a vidéki települések fejlesztései, a vidéki foglalkoztatás diverzifikációja, és nem sorolom. Nos tehát, azt kérem legalább a jelen lévő kormánypárti képviselőtársaimtól, hogy ezt fontolják meg, és támogassák ezeket az átcsoportosításra vonatkozó javaslatainkat. Hiszen itt nemhogy egy fejezeten belüli, hanem egy altételen belüli átcsoportosítást javaslunk.

Én magam végigkísértem a vidékfejlesztés útját. Ha csak '98-tól datálom, '98-ban a polgári kormány idején nagyon helyesen már a SAPARD-program készítését delegálta a kistérség szereplői számára. Nagyon nagy öröm volt ez számunkra vidéken, hogy végre akkor beleszólhatunk a sorsunk alakításába. Itt a kormány '98 és 2002 között engedte, hogy a vidéki emberek, a civil szféra vagy az önkormányzatok és a tudomány képviselői, egyetemek neves tanárai alkothassák meg a vidékfejlesztési programokat. Aztán persze ez a 4 év nem volt elég arra, hogy ezek a programok meg is valósuljanak, mert a SAPARD-kifizetések már nem ebbe az irányba mentek.

Aztán ugyancsak a polgári kormánynak volt egy kiváló kezdeményezése. Látta, tudta azt, hogy 2004-ben, mert 2002-ben ismert volt, hogy csatlakozni fogunk az Unióhoz, hogy a magyar vidéket a LEADER-programon keresztül lehet felkészíteni leginkább arra, hogy a kezébe vegye a sorsát, érezze azt, hogy bevontuk a döntésekbe legalább az őt érintő kérdésekben. Ezt a sokat ropogtatott szép szót, a szubszidiaritást elkezdtük megvalósítani. Ezt egy kísérleti LEADER-programnak nevezte ezt a kormány, mert akkor még nem lehetett LEADER-nek nevezni, hiszen a copyrighthoz nem volt jogosultságunk. Ez megint olyan volt, amire jó lett volna visszatekinteni, hogy így kell működni egy vidékfejlesztési programnak. Vagyis hagyták, hagyta a kormány, hogy ezen a kísérleti programon belül valóban az emberek, a helyi emberek, a vidéki emberek találják ki a jövőjüket, a sorsukat.

Ez a program 2005-ig zajlott, azután jött a villámcsapás, amikor az MSZP is felismerte azt, hogy ebben esetleg olyan lehetőségek vannak, amivel klientúrát tud építeni, és ez onnantól kezdve rányomta a bélyegét. A 2004-2006-os programban még nem annyira, mondhatnám így, még nem ébredt fel, mondjuk a szocialisták mohósága, és ott még volt bizonyos mozgásterük a vidéki embereknek, az AVOP keretén belül zajlottak ezek a vidékfejlesztési programok, köztük a LEADER is. De aztán, ami a 2007-2013-as programot illeti, na hát, aztán ott elszabadult a pokol. Ott ténylegesen nyomon követhető a klientúraépítés és annak minden káros következménye.

Ezt a folyamatot, amit most próbáltam leírni, egy gesztorszervezet vezetőjeként éltem meg, tehát ad absurdum a bőrünkön tapasztaltuk azt, hogy mi is történik. Utána itt vagyunk már napjainkban, a most zajló LEADER-programoknál, a 2010-es kormányváltás előtti LEADER-programnál. Mindannyian tudjuk, többször szó volt arról, hogy ez a bizonyos LEADER Egyesület hogyan nyúlta le a pénzeket, mennyire indokolatlan kifizetések történtek ott vidékfejlesztés címén. Ezért indokolt volt szerintünk is ennek leállítása és újragondolása. Azonban most azt gondoljuk, hogy V. Németh Zsolt államtitkár úr, aki a vidékfejlesztésért felelős, járja az országot roadshow-szerűen, és ahogy nyilatkozik az embereknek ezeknek a programoknak az újraélesztéséről vagy átgondolásáról, az megint pánikot kelt vidéken. Pánikot kelt azért, mert ismét egy kormányzati beavatkozás az, ami a helyi, vidéki emberek önálló döntési jogát, a szubszidiaritáshoz való jogát csorbítja.

Arról van ugyanis szó, én magam is említettem, hogy egy klientúraépítés zajlott a 2010-es kormányváltás előtt a szocialisták részéről. Ugyanakkor ez a klientúraépítés nem érintett minden olyan embert, aki a LEADER-programban részt vett. Magyarul, a megfelelő emberek a kulcshelyekre oda lettek téve, tudtuk, hogy viszonyulnak a kormányzathoz, ugyanakkor, amikor programokat elindítottak, az emberek pályáztak, és ahogy távolodunk a klientúra gócpontjaitól, egyszerű, tisztességes magyar vidéki embereket találunk. Most, amikor V. Németh Zsolt államtitkár úr járja a vidéket, és az egész program befagyasztásáról, leállításáról, átalakításáról beszél, akkor ezek az emberek bizony aggódnak.

(12.20)

Aggódnak azért, mert az átcsoportosítások, amiket mi javasoltunk, nem az ő érdeküket, illetve az az ő érdeküket szolgálná, hiszen tudjuk, hogy a forrásoknak időarányosan a jelentős része elfogyott.

Az, hogy a működési költségekre - államtitkár úr nyilatkozataira utalnék - aránytalanul nagy összegek folytak el, teljesen igaz, egyetértünk vele, még a 2004-2006-os programoknál 15 százalékot kaphattak a gesztorszervezetek a működésre, ez most 20 százalékra lett felemelve, viszont nem helyes és nem arányos és nem igazságos - az adótörvényeknél ezt a két mantrázott szót mondtuk - az, hogy ezt százalékhoz kötjük, hiszen nem sokkal több pályázatot kell elbírálniuk vagy kezelniük ezeknek a helyi munkaszervezeteknek, mint amit a 2004-2006-os időszakban. Tehát az, hogy ezeket csökkenteni kell, teljesen helyes, ebben egyetértünk az államtitkár úrral.

Amit elmulaszt a Fidesz ezzel a jelenlegi benyújtott és előttünk fekvő költségvetéssel, az az, hogy a saját programjának a megvalósítására itt akkor ismét elúszik egy év, mert ezt a költségvetést most fogadjuk el, most tárgyaljuk, most lesznek kőbe vésve a számai, és majd az agrárstratégiáról, a birtokpolitikáról, vidékpolitikáról és sok minden másról majd csak jövőre fogunk tudni beszélni a dolog természetéből adódóan. Azt gondolom, hogy ezzel a költségvetéssel már ezt a stratégiát lehetett volna előkészíteni. Azt teljesen megértjük, hogy 6 hónap alatt nem lehetett egy tízéves agrárstratégiát vagy vidékstratégiát elkészíteni, de azért a fő irányai már láthatók a kormányprogramból, az új Széchenyi-tervből és másokból, és ezeket lehetett volna itt megalapozni. Mi ezzel a 332-es módosítóval, amikor az Új Magyarország vidékfejlesztési program tengelyének az átcsoportosítását javasoljuk, akkor azt mondjuk, hogy itt egy lehetőség van arra, hogy egy új stratégiát megalapozzunk már vele.

Miért volna szükség erre az új stratégiára? Azért, mert ez lehetőséget adna nekünk arra, hogy a globalizáció túlhangsúlyozásától tegyünk egy lépést: hadd nevezzem itt most glokalizációnak. Ha erőltetettnek tűnik a szó, úgy érzik, csak azért tűnik erőltetettnek, mert ismeretlen még ez a szó, de valójában azt fedi, legalábbis ahogy én ezt szeretném alkalmazni és itt bevezetni, hogy a globalizáció túlhangsúlyozása, ha azt egy fának tekintjük, akkor az egy nagy, öreg fa, amely a kiszáradás jeleit már mutatja. Hoz még gyümölcsöt természetesen ez a globális versenyben való gondolkodás, ezeket a gyümölcsöket természetesen egy kormánynak kötelessége mind leszedni. De ugyanakkor a kiszáradás jeleit is látnunk kell. Ezért, ami nagyon helyesen szintén benne van a kormányprogramban, ehhez egy alternatívát kellene lassan felépíteni. Úgy, hogy ha még ehhez a képhez visszatérhetek, hogy ennek a kiszáradóban lévő fának a gyümölcsét szedjük le, de az új hajtásait ápolgassuk, és az az új hajtás lehetne, hogyha a vidékfejlesztésre koncentrálnánk, és a vidékfejlesztésen keresztül próbálnánk egy olyan stratégiát megvalósítani így közösen, de természetesen a kormánypárt vezetésével és felelősségével, amely a globális túlhangsúlyozásáról a lokális felé - és itt most megint a glokalizációt mondanám - mehetne el.

Ez a módosítónk kifejezetten ezzel a szándékkal született, még egyszer mondom, hogy a társaimmal, szakértőtársaimmal, kabinettel megnéztük a kormány programját, és azokat a pontokat kerestük, hogy melyek lennének azok a módosítások ezen a költségvetésen, amelyek ebbe az irányba viszik el.

A globalizációhoz tartozik a GDP-növekedésnek a túlhangsúlyozása. Minden vitánkban, akkor is, amikor az adótörvényről beszélünk, amikor a nyugdíjtörvényről, mikor az adósságainkról, mikor a különadó kivetéséről, mindig-mindig azt gondoljuk és azt reméljük, hogy majd a GDP-növekedés fogja ezt megfizetni nekünk, vagy ott nyerjük el a jutalmunkat ezért a gondolkodásért. Ezzel én vitatkoznék. Kellene a GDP-növekedésre irányuló koncentrációnk és figyelmünk mellett egy másikra - most hadd nevezzem közjónak -, a közjóra figyelni, és akkor ez a közjó, miközben a GDP-növekedés a globalizáció kiszáradó fájához tartozik, ez a bizonyos új hajtás pedig azt tudná kifejezni, amit a közjó jelent, ami a vidéki emberek jól-létét támaszthatná alá.

Még egyszer mondom, noha egy picit elkalandoztam talán, úgy tűnhet, de a módosítónkról beszélek folyamatosan, akkor is, amikor egy picit tágabb perspektívában próbálom ezt megvilágítani, hogy tehát a vidékfejlesztésen keresztül egyedülálló módja volna a kormánynak arra, hogy stratégiai változást, ha úgy tetszik, paradigmaváltást hajtson végre a vidékfejlesztés szemléletén belül. Ha ezt meg tudná tenni, akkor ez nagyon jól jönne akkor, amikor ennek a kiszáradó fának további ágai fognak elsorvadni. Itt most nem soroltam végig a görög, ír és hasonló nehézségeket, ezek nem egyszeri jelenségek. Itt egy folyamatot kell látni, és a módosító javaslataink, különösen ez, amiről beszélek, arra irányulnak, hogy amikor ez a fa kezd recsegni, és a nagy ágai kezdenek letörni, akkor nekünk legyen egy olyan menedékünk, ahova a vidéki emberek vissza tudnak menekülni.

Köszönöm szépen, és kérem, hogy támogassák ezt a módosító javaslatunkat. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)