Felszólalás adatai

KUKORELLY ENDRE (LMP): Köszönöm a szót. Azt hiszem, reménytelen a vita. Nem tudom, hány malomban őrölünk. Gyorsan elmondok két példát. A testvérem, a húgom elvitte a gyerekét cselgáncsozni. Ez tartott egy-két évig. Olyan szinten terrorizálták a gyereket, olyan módon bántak vele, olyan módon kezelték, hogy hihetetlen. És amikor a húgom ezt szóvá tette, az edző megmondta neki, hogy ha bírja a gyerek, marad, ha nem, akkor tűnjön el.

(11.00)

Ugyanis az van, hogy csak az lehet élsportoló, aki mindent kibír. Tehát egyszerűen kiszorítják a gyerekeket abból, hogy sportoljanak, megutáltatják velük a sportot. Az egyik barátom ugyanígy járt a kisfiával, aki zseniálisan ügyes focista, olyan módon üvöltöztek az edzők velük, hogy egyszerűen elhozta az egyesületből a gyerekeket.

Szerintem lássuk be, tegyük félre a hipokrízist, a tömegsportnak, az utánpótlássportnak és az élsportnak, amelyik egy cirkusz, semmi köze nincs egymáshoz. Nem igaz az, hogy a tömegsport bázisából jönnek a gyerekek, ez egyáltalán nem igaz, ez régen, még az én koromban vagy még az annál is régebbi korban tényleg úgy volt, hogy az edzők lementek a grundra, és kiválasztották az ügyesebb gyerekeket. Ma már ez egyáltalán nincs így. Ma hároméves vagy nem tudom, hány éves kortól berakják őket egy gladiátorképzőbe, és ott azok, akik tehetségesek és akik kibírják a gyűrődést, megmaradnak, a többit meg eltanácsolják a sporttól. De nem elég, hogy eltanácsolják a sporttól, el is veszik tőle a kedvüket.

Még egyszer mondom, nyolcadszor mondom, természetesen nem vagyok az ellen, hogy a kiemelkedő sportolókat ne támogassa az adófizetők pénzéből a kormányzat, egyáltalán nem, sőt jutalmazzák meg őket, hogyha ráteszik az életüket, és elérik azt a sikert, amit elérnek, de nem szabad szerintem befeküdnünk annak a borzalmasan erős lobbinak, a versenysport lobbijának, és nem szabad föláldoznunk - ha tetszik, most nem akarok ilyen nagy szavakat mondani - (Az elnök csenget.) a népegészségügyet s a többit ennek a cirkusznak.

Köszönöm szépen. Elnézést.