Felszólalás adatai

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! A költségvetési vitában a pénz a főszereplő, a pénz pedig mindig kiélesíti a magatartásformák dramaturgiáját. Ezért éreztük éppen most aktuálisnak, hogy pár percet a polgári ellenzék stílusára áldozzunk. Tudom, hogy következő mondataim se különösek, se érdekesek nem lesznek, mégis nemcsak bevezetés gyanánt, hanem a folyamatosság, a társadalmi-politikai logika hívének érzékeltetése végett egy-két evidenciával élnem kell. (Sic!)

Abból kell kiindulnunk, hogy a többpártrendszeren alapuló parlamenti politizálás az úgymond boldogabb országokban hosszú idő óta kicsiszolódott, hagyományokat, bevált módszereket követ. Magyarországon azonban alighogy létrejött ez a társadalmi formátum, máris világháborúk szaggatták szét, majd az egypárti diktatúra kiteljesedésével fél évszázadnyi szünet is következett.

A magyar demokratikus parlament tehát 1990-ben szerveződött. Az elmúlt 12-13 év is elegendő volt azonban ahhoz, hogy bizonyos megszokottság létrejöjjön. E megszokottság szerint a kormányra került pártok kormányoznak, az ellenzékbe kerültek pedig ellenkeznek. Az elmúlt választási ciklusokban mindkét oldal olyan ideológiai, tartalmi, módszertani törekvéseket jelenített meg és használt, amelyek leginkább megfeleltek pártszimpátiájuknak. Így tehát nem kellett sem különösebb politikai felkészültség, sem jóstehetség annak előrejelzéséhez, hogy melyik oldal, melyik párt hogyan dönt és szavaz. A parlamentbe került pártok többnyire irányzatuk szerint, saját pártérdekükben tusakodtak egymással. Az elmúlt parlamenti ciklusban a polgári pártok, a polgári kormány súlyos nehézségekben élte át ezt a parlamenti gyakorlatot, azt tapasztalta, hogy ennek mindenekelőtt a választók látták kárát.

Most arra szeretném hangsúlyosan felhívni a figyelmet, hogy több jele látszik annak, hogy okultunk ezekből a tapasztalatokból. A tavaszi választások eredményeként ellenzékbe került polgári pártok éppen ezért nem a megszokott módon akarnak ellenzéki politikát folytatni. Szándékuk az, hogy a népképviselet elvén működő demokratikus parlament erősödéséhez járuljanak hozzá. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az ellenzék megszokott, úgymond zsigerből való ellenkezése helyett a polgárokra, az országra, a nemzetre, illetve ezek érdekére tekintve, ezek szerint gondolkodva, az ő hasznukra döntve és szavazva valósítsák meg a polgári ellenzék parlamenti politizálását.

Tisztelt Képviselőtársaim! A sajtó vagy nem figyel, vagy hallgat arról, hogy az új parlament működésének ideje alatt szokatlan tendenciák jelentek meg az ellenzék részéről. Az eltelt rövid idő szavazásainak elemzését tekintve világossá válik, hogy gyakoribbak lettek az úgynevezett együttszavazások, eladdig, hogy a polgári ellenzéket a kormányhoz való csatlakozással is hírbe hozzák. E rövid idő alatt arra is van példa, hogy a politika valóban a közösség érdekét szolgálhatja, és nem pártérdekről, hát még nem személyi szimpátiától függ.

A polgári kormány négy éve alatt attól volt hangos a sajtó, hogy a kormány Budapest főpolgármesterén akar bosszút állni. Most, hogy ugyanez a főpolgármester koalíciós huzakodás közepette elegendő költségvetési pénz nélkül látszik maradni, a budapestiek érdekében a polgári ellenzék parlamenti támogatásáról biztosította ugyanezt a főpolgármestert. Az ellenzéki gesztust a főpolgármester, talán eddigi megszokásától indíttatva, gúnyos szavakkal utasította vissza.

A polgári ellenzék mégis kéri és reméli, hogy az Európai Unióba lépés előtt, majd utána a magyar parlament a demokratikus népképviselet színtere lehet. Hogy ennek érdekében a jelenlegi kormányzó pártok mit tudnak és mit akarnak tenni, annak éppen a most terítéken lévő költségvetés a nagy iskolája és vizsgája.

Köszönöm figyelmüket. (Taps.)