Felszólalás adatai
| 3. ülésnap (1998.06.30.), 71. felszólalás | |
|---|---|
| Felszólaló | Dr. Nagy Sándor (MSZP) |
| Beosztás | |
| Bizottsági előadó | |
| Felszólalás oka | felszólalás |
| Videó/Felszólalás ideje | 7:36 |
Felszólalások: Előző 71 Következő Ülésnap adatai
A felszólalás szövege:
DR. NAGY SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Különös pillanatok részesei vagyunk a Magyar Országgyűlésben. Ugyanis azt hiszem, egy hirtelen felindulásból elkövetett tévedés folytán egy országgyűlési határozattervezet helyett egy nehezen tisztázható műfajú dokumentumot kaptunk, amely leginkább egy felszínesen és pontatlanul megfogalmazott emlékeztetőre hasonlít. Az emlékeztető, mint tudják, az a papír, amely akkor készül, ha egy hosszú értekezleten viszonylag sok ember viszonylag hosszú időn keresztül összevissza beszél, ezért valakinek meg kell kísérelnie, hogy összefoglalja a teendőket, a feladatokat, határidőt és felelősöket írjon mellé.
Nos, ez az emlékeztető megítélésem szerint saját műfaján belül is nagyon rosszra sikeredett. Pongyola, pontatlan, és egyes pontjai megfejthetetlenek, mint egy nyomdahibás keresztrejtvény. Nem fogok minden részletre kitérni, már csak azért sem, mert az illetékes bizottság kisebbségi véleményeként elhangzottak jól példázzák, hogy mire gondolok. De néhány példát azért említek, és néhányat talán meg is ismétlek a nyomaték kedvéért.
Az indoklás első mondata így szól: "A családi támogatások rendszerét a leköszönő kormány az egyes családok számára hátrányosan változtatta meg." Ha a mondat úgy szólna, hogy "egyes családok számára", és nem úgy, hogy "az egyes családok számára", azaz teljeskörűen kiterjesztve a családok egészére, akkor természetesen ezen még el lehetne gondolkozni, lehetne róla vitatkozni; már csak azért is mondom ezt, mert önök nagyon jól tudják, tisztelt kormánypárti képviselők is, hogy a Szocia
lista Párt nem jókedvében választotta az alanyi jogú támogatás szisztémája helyett a rászorultság elvét.
(14.20)
Azt gondolom, el kell azon gondolkodni, hogy a mai magyar társadalom vagyoni, jövedelmi viszonyai között támogatni kell-e a leggazdagabbakat
is, vagy inkább többet kellene adni a kevésbé tehetőseknek. Nem vitatom, azok a kérdések, amelyekre Selmeczi Gabriella is utalt - jövedelemhatár konstrukciója, ennek a mértéke, a jövedelemigazolás helyzete -, azok valóságos problémák. Ha ez az előterjesztés arra tenne kísérletet, hogy ezek megoldását helyezi kilátásba, akkor azt gondolom, lehetne érdemben miről beszélni. De ilyen összefoglalóan minősíteni ezt a lépéssorozatot, ahogy az indokolás első mondatában szerepel, az természetesen nem elfogadható.Ez az indokolásszöveg ugyanis figyelmen kívül hagyja, hogy 1997-ben igen jelentős reálérték-növekedés történt a családi pótlék esetében, '98-ban pedig a szociális kiadásokra fordított teljes összeg 329 milliárd forintról 398 milliárdra növekedett. Ennek t
ermészetesen része a gyermektámogatásra fordított összeg is, és itt is jelentős reálérték-növekedésről van szó, legalábbis magasabb ez a növekedés, mint az ez évre várható reálkereset-növekedés. Az előterjesztés a társadalmi esélyegyenlőségről szól, illetve azt jobban szolgáló megoldásokat ígér. Nagyon nehéz belátni, már csak a mondottak miatt is, hogy a legtehetősebbek költségvetési támogatása hogyan szolgálja ezt a bizonyos esélyegyenlőséget.A továbbiakban arról is olvashatunk, hogy a gyermek tanköteles
korától a családi pótlékot iskoláztatási támogatás váltja fel. Meddig szól ez a támogatás? A tanköteles kor végéig? Vonatkozik-e azokra, akik mondjuk kényszerű okokból, például egészségi okok miatt kényszerülnek megszakítani tanulmányaikat? Honorálja ez a szisztéma az évismétlést, a befejezetlen tanulmányokat? Mi történik ezekkel a gyerekekkel? És mi a viszonya a családi, gyermeknevelési támogatás egyéb formáihoz?A gyermekgondozási segély alanyi jogon jár minden anyának, ez van ebben az emlékeztetőben. De mi van akkor, ha a gyermeket nem az édesanyja neveli, mondjuk objektív okok miatt, például azért, mert meghalt. Az édesapa, a nagyszülő vagy a nevelőszülő a gyermek után nem jogosult erre a támogatásra?
Egy további ígéretről is tudósít a feljegyzés, mikor azt mondja: a személyi jövedelemadóból leírható kedvezmény illeti meg a szülőket. Mihez képest? Ez fölötte van vagy kívül van a családi pótlék rendszerén? Csak azokra vonatkozik, akiknek van kellő nagyságú adóköteles jövedelmük? Hogyan illeszkedik
egymáshoz a családi pótlék folyósításának és az adóból nyújtott kedvezménynek a rendszere? Végül még egy nagyon fontos kérdés, szintén csak a példázat kedvéért: mi történik a gyermeknevelés támogatására szolgáló egyéb formákkal, például a rendszeres gyermekvédelmi támogatással?Ezeket a kérdéseket, ezeket a megválaszolatlan kérdéseket igen hosszan folytathatnám, de nem teszem. Természetesen magam is tudatában vagyok, és a szocialista képviselőcsoport is tudatában van annak, hogy egy országgyűlési határozaton nem lehet számon kérni a számos jogszabályt érintő konkrét előterjesztések tartalmát. De hát akkor mi a funkciója ennek a határozattervezetnek?
Az indokolás látszólag választ ad erre a kérdésre, hiszen azt mondja: "tekintettel arra, hogy a családtámoga
tási rendszerek pénzügyi feltételei már csak a következő költségvetési évben teremthetőek meg, indokolt, hogy a kormány világos jelzést kapjon a parlamenttől, hogy mikor és milyen módon kezdje meg az előkészületeket". Hogy mikor kezdjen hozzá a kormány, arra bizonyosan azt lehet mondani - jó szívvel -, hogy akkor, amikor szükségesnek és lehetségesnek gondolja. Hogy hogyan, ahhoz mi adhatunk egy önzetlen tanácsot: ha egy mód van rá, körültekintően.Ami viszont az egyéb jelzéseket illeti, meg kell mondani őszintén, zavarban vagyunk. Látva ugyanis, hogy az újonnan megalakult Országgyűlés elé hogyan kerülnek előterjesztések, hogyan kerülik meg a kormánypárti képviselőcsoportok az elemi egyeztetési, együttműködési normákat, hogyan erőltetnek be egy-két napos hat
áridővel rendkívül jelentős kérdéseket - utalok akár a kormányprogramra, akár a társadalombiztosítás államosításáról szóló indítványra -, ezeket ismerve bizonyos lehetséges változatai a jeleknek és a jelzéseknek a mi oldalunkról valóban felmerülhetnek, de nagy valószínűséggel az előterjesztők nem ezekre gondoltak. Hát akkor mire? Arra, hogy a kormánypárti képviselőcsoportok emlékeztessék saját kormányukat a választási kampány során tett ígéretekre? De kedves kormánypárti képviselők! Miért ilyen bizalmatlanok saját kormányukkal? Lehet, hogy meglepő amit mondok, de minden új kormánynak, így az önökének is kijár valamennyi türelmi idő, legalább addig, míg megalakul.De komolyra fordítva a szót, azt gondolom, végül is van válasz ezekre a kérdésekre. Ugyanis az e
mlékeztető 5. pontja azt mondja, hogy a szükséges törvénymódosításokat 1998. november 30-áig kell az Országgyűlés elé terjeszteni. Itt van a kutya elásva. Az államháztartásról szóló törvény értelmében ugyanis szeptember 30-ig be kell terjeszteni a költségvetést és az azzal összefüggő jogszabálytervezeteket. Vajon miért nem ez a dátum szerepel az országgyűlési határozattervezetben? Azért, mert valójában a hivatalba lépő kormány nem rendelkezik még konkrét elgondolásokkal, vagy ha igen, azt előlünk titkolja, vagy nem tudja megítélni annak realitását. Viszont az önkormányzati választások előtt úgy akar tenni, mint aki megkezdte programjának végrehajtását, miközben azt bizonytalan tartalommal, bizonytalan kimenettel az önkormányzati választások utáni időpontra tolja ki. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Így van!) Ez ennek az előterjesztésnek a lényege. (Taps az MSZP padsoraiban.)Tisztelt Országgyűlés! Az újonnan választott Országgyűlés alakuló ülésén Áder János házelnök úr az én személyes ízlésem szerint egy mértéktartó, jó hangvételű beszédet mondott. Nem von le ebből a teljesítményből semmit, hogy eleve javította a pozícióját az a körülmény, hogy ő a 2000. év küszöbén nem ajánlotta a Magyar Országgyűlés figyelmébe Pinochet tábornokot, ahogy ezt a korelnök Var
ga László képviselő úr tette. Mindenesetre az ő beszédéből való az az idézet - meg kell mondanom, én egyetértek vele -, hogy az Országház valóban legyen az ország Háza, és - ahogy ő is mondta - az Országház tevékenységét az őszinteség, a tisztesség és a hozzáértés jellemezze. Nos én önökre bízom, hogy ezt az előterjesztést egybevessék ezzel a három követelménnyel.Végül szeretnék hangot adni azon reményünknek, hogy a Fidesz frakcióülésén vagy valamelyik korábbi választási gyűlésén lefolytatott vitáról készült feljegyzések, emlékeztetők a jövőben nem az Országgyűlés plenáris ülésén keresztül kerülnek el a kormányhoz. Mi ismerünk rövidebb utat is.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)
Felszólalások: Előző 71 Következő Ülésnap adatai