Felszólalás adatai
| 3. ülésnap (1998.06.30.), 130. felszólalás | |
|---|---|
| Felszólaló | Dr. Bazsa György (MSZP) |
| Beosztás | |
| Bizottsági előadó | Oktatási bizottság |
| Felszólalás oka | Bizottság kisebbségi véleményének ismertetése |
| Videó/Felszólalás ideje | 10:17 |
Felszólalások: Előző 130 Következő Ülésnap adatai
A felszólalás szövege:
DR. BAZSA GYÖRGY, a kisebbségi vélemény ismertetője: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Minden egészséges társadalom arra törekszik, hogy ifjú generációjának minél nagyobb hányadát minél magasabb műveltségi szintre, minél jobb szakképzettséghez és ezzel együtt minél jobb életesélyekhez juttassa. Biztos vagyok benne, hogy a magyar társadalom és adott esetben annak pártjai is így gondolkodnak.
Ha ennek a célnak az érdekében a felsőoktatás pénzügyi rendszerében megfelelő intézkedéseket tervezünk, akkor mindenekelőtt egy komplex rendszerben kell gondolkodnunk, olyan rendszerben, amelynek célja - az előbb említettek szerint - a társadalom jelentős rétegének nagyobb esélyt biztosítani a magasabb képzettséghez és a továbbtanuláshoz. Ez egyébként e
gyáltalán nem új gondolat, és ha szabad idéznem Ladányi Andor kollégám segítségével Trefort Ágostont, a magyar oktatásügy jelentős és nagy alakját a múlt század második feléből, akkor azt olvasom fel, hogy "a szegényt nem a tandíjak nem nagy összege, hanem az ellátási költségek nagysága tartóztathatta vissza fiának főtanintézetbe való küldésétől", és ezen Trefort szerint nem a tandíjak megszüntetésével lehet segíteni, melyben szegény, gazdag, jó és rossz tanuló egyaránt részesülne, hanem a szegény, de jó tanulóknak adományozott ösztön- és segélydíjakkal. A dolog lényege a komplexitás, és nem egyetlen elemnek a fetisizálása vagy kiemelése.Ami ezen belül ezt a tandíjkérdést illeti: már elhangzott, hogy a Fidesz milyen dokumentumokból idézhetne. Én egy '94-es,
itt elhangzott álláspontját idézem: a Fidesz programja szerint akkor "a felsőoktatásban részt vevő hallgatók közvetlen és közvetett egyéni haszna nagyobb a képzésből kimaradó, és azt csupán adójával támogató polgár közvetlen hasznánál, és méltányos, hogy a nagyobb haszonra szert tevő hallgató a nem tanuló polgártársainál fokozottabb módon járuljon hozzá a felsőoktatás költségeihez". Azt gondolom, a megfogalmazások világosak.A most előttünk szereplő, a felsőoktatási törvény módosításáról szóló előterjesztés természetesen indoklást is tartalmaz. Ennek első két eleme arról szól, hogy a tandíjfizetési kötelezettségről bebizonyosodott, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A remények valószínűleg nehezen definiálhatóak, mert különböző embereknek, rétegek
nek különbözőek a reményei. Azt gondolom egyébként, néhány - egyébként nem lényegtelen - remény beteljesedett, vagy legalábbis abba az irányba mozdultak el a dolgok, nevezetesen: az intézmények egy olyan, bár nem nagyon jelentős, de rugalmasságában, felhasználási, szabadsági fokában igen kedvező bevételhez jutottak, amelyet nagy felelősséggel, a hallgatók bevonásával olyan célokra fordítottak és fordíthattak, amelyeket meg lehetett mutatni a hallgatóságnak: ifjú barátaim, hozzájárulásotok kiképzéseteket, magasabb felkészültségeteket - alkalmasint mondjuk egy klub formájában - segítette, jobb életkörülményeteket szolgálta.Ugyanígy az sem volt jelentéktelen, hogy az a hallgatóság, amelyik nagyon jól tudjuk, az utcán tiltakozott a tandíj bevezetése ellen, végü
l is megértette, hogy adott szituációban megrendelővé válik, és az a tudat alakult ki benne, hogy mi most valamiért valamit kérünk, alkalmasint jobb előadást, laborfelszerelést, tartalmasabb szemináriumot, gazdagabb könyvtárat. Azt gondolom, ez a szemlélet egyáltalán nem vált a hallgatóság kárára, sőt, a Hallgatói Önkormányzatok Szövetsége mondta azt, hogy ez javította, egészséges irányban fejlesztette a hallgatóság gondolkodásmódját.Azt az indoklási mondatot, miszerint a tandíj kötelezővé tétele azt eredményezte, hogy sok fiatal egyoldalú szociális okok miatt arra kényszerült, hogy a továbbtanulási szándékairól lemondjon, úgy gondolom, teljesen alaptalannak kell minősíteni. Mindenki tudja, elhangzott itt is, hogy manapság a felsőoktatási tanulmányok havo
nta, helyzettől függően 15-20-25 ezer forinttal terhelik meg a család kasszáját; ezen belül a 2000 vagy esetleg most valamelyest növekvő tandíj nem meghatározó tényező. Foglalkozásomból adódóan, gyakorló szakemberként azt merem mondani, hogy ebben a tekintetben egy kézen meg tudjuk számolni a kimaradó hallgatókat, de nem ez volt az ilyen jellegű tapasztalatok oka.Ami a felsőoktatásban a jelentkezéseket mutatja: ez egyáltalán nem arról szól, hogy akár kényszerű okok miatt is csökken az érdeklődés, hanem egyszerűen nő, nem tudjuk mindazokat fogadni, akik szeretnének továbbtanulni. Valószínű, hogy a legszegényebb rétegeknél sem a tandíj az, ami ezt az okot jelenti, annál is inkább, mert a tanulók 20 százaléka eleve tandíjmentes volt, és most is megvan a tanul
ók negyedének a lehetősége arra, hogy tandíjmentesek legyenek. Így azt gondolom, az indoklás tényleg nem állja meg a helyét.Amit az indoklás második oldala tartalmaz, állítom, hogy nem értem. Azt mondja ugyanis, hogy a javaslat az első diploma ingyenes megszerzéséhez nyújt lehetőséget, és minden további végzettség vagy szakképesítés megszerzésekor a további tanulmányokra kirótt díjfizetési kötelezettséget nem kívánja feloldani. Tisztelettel kérdezem: az első kiegészítő alapképzés mióta első diploma? Az el
ső szakirányú továbbképzés mióta első diploma? Teljes a fogalomzavar (Horn Gábor közbeszólása.), rendkívül restellem, hogy a magyar Országgyűlés elé ilyen dokumentum kerülhet. Azt gondolom, ezt alaposan meg kellett volna gondolni. Az a benyomásom ugyanis, megint arról van szó, hogy a Fidesz és a koalíció egy választási ígéretet megvalósítson, de legalábbis realizáljon valamilyen formában. Úgy érzem, ezt a javaslatot nem gondolták át. Mint utaltam rá, önellentmondásos a javaslaton belül az indoklás, a megtett javaslattal nemhogy összhangban nincs, de szigorú és jól kimutatható ellentétben van.Ugyanakkor amit a Trefort-idézettel akartam illusztrálni, részmegoldás. Nem egyetlen kérdésen, nem a tandíjon múlik a hallgatóság szociális helyzete, a tanulmányi feltételek rendszere ennél sokkal bonyolultabb. A hallgatói támogatást ugyanúgy lehetne és kellene emelni, mint ahogy lehet most a tandíjat elengedni. Kompenzációs rendszert kell kialakítani, hitelkonstrukciót kell megvalósítani; szóval, ez egy ol
yan egyedi elemkiemelés egy komplex rendszerből, ami helyett én konstruktív módon azt javaslom, hogy a felsőoktatás hallgatóinak szociális és tanulmányi eredményeken nyugvó támogatása feltételrendszerének kialakításáról szóló csomagot kellene benyújtani. Mi ebben készek vagyunk közreműködni, és természetesen partnerek vagyunk benne.Azt gondolom, abban a tekintetben is előkészítetlen a javaslat, hogy a Hallgatói Önkormányzatok Szövetsége, a Magyar Rektori Konferencia, a Főiskolai Főigazgatók Konferenciája nem kapott alkalmat arra, hogy véleményt mondjon róla. Tessék elképzelni, ha ez így valósul meg, hogy az első szakirányú továbbképzés tandíjmentes, a Mérnöki Továbbképző Intézet összeomlik, a pedagógus szakvizsga, amibe most több ezer pedagógusnak kell be
kapcsolódnia - amely más oldalról ugyan kap támogatást, de az intézmények ezek után nem tudom, hol kapják a támogatást -, meg sem indul, pedig a szándék valószínűleg egyértelmű, nagyon szükséges és fontos. Minden szakirányú továbbképzés, amely eddig elég általánosan, már évtizedek óta térítéses képzés formájában folyt, most egyszerűen talaját veszti, és az összeomlás veszélye fenyegeti.Lehet persze egy rugalmas megoldást találni, és nem tandíjnak, hanem költségtérítésnek fogjuk nevezni az egészet. A dolog ebben a pillanatban helyreáll, csak akkor az elképzelést nem úgy valósítottuk meg, ahogy ezt eredetileg megfogalmaztuk, és jólhangzóan exponáltuk.
(16.40)
Egyébként azt is mondom, érzem, hogy az első doktori képzésben részt vevők, a legfiatalabb, legkiválóbb szakemberek - legalábbis ígéretek - anyagi támogatására szükség van. De ez sem első diploma! Doktori képzésre nem lehet diploma nélkül jelentkezni! Gondolom, ez mindenki számára hasonlóan világos.
Végül: a törvényjavaslat így most semmiféle garanc
iát nem nyújt az intézmények számára a kieső bevételek kompenzálására. Elhangzott, és föltételezem, hogy így is lesz, hogy ez majd bekövetkezik; de most egy dolog, amiről a parlament dönt, és más dolog, amire van ígéret. Azt tartanám a komplex megközelítés teljes egészének, ha arról is határozott írott szó volna, hogy hogyan és meddig tart majd ez a kompenzáció. Mert ha ebben az évben még valami van vagy akár teljes kompenzáció van, a következő évben már félő, hogy csak mérsékelt és részleges lesz, utána már senki semmit nem mond és nem ígér, és ez az intézményeknek - még egyszer mondom - mindössze 3-4 százalékos, de attól függetlenül nem elhanyagolható bevételt jelent.Én tehát összességében úgy értékelem, hogy ebben a formában ez a javaslat - bár szándéka
szerint támogatható és támogatandó elképzelést fogalmaz meg az esélyegyenlőségi lehetőségek növelésével - annyira kidolgozatlan, átgondolatlan, és annyira kiragad egy elemet egy komplex kérdéskörből, hogy így nem tudom elfogadásra javasolni.Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)
Felszólalások: Előző 130 Következő Ülésnap adatai