Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt hetekben nagy vihart kavart, hogy a Nemzeti Egészségbiztosítási Alap vaklicitet írt ki olyan hatóanyagokra, amelyek nem teljesen felcserélhetők egymással. A miértekre a mai napig nem születtek meg a megnyugtató válaszok, helyette ment a ködszurkálás és a homályos cáfolatok egész sora. Ideje tehát a kormányzat részéről tiszta vizet önteni a pohárba és nem köntörfalazni tovább, itt ugyanis a magyar emberek életéről van szó. Ha a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapnak igaza van, és a hazai körülmények között nem teljesítették a gyógyszerek az azoktól elvárható egészségügyi kimeneteleket, akkor ennek mi lehet az oka? Miért van az, hogy a külföldi alkalmazás során lemért eredményeket nem sikerült a magyar betegek esetében elérni?

Nemzetközi példákból is tudjuk, hogy bizonyos szintig elfogadható, ha eltéréseket tapasztalunk, de azt, hogy a gyógyszerek a máshol bizonyított hatásukat ne tudják még csak megközelíteni sem, nem tartjuk elfogadhatónak. Az okokat keresve muszáj beszélni arról, hogy Magyarországon ma összesen 16 onkológiai centrumban használják az úgynevezett CATO-rendszert, ami arra szolgál, hogy számítógép által ellenőrzött módon történjen a dózis kiválasztása, és minden milligramm gyógyszer felhasználása követhető legyen. Ma a legnagyobb kemoterápiás betegforgalmat a Szent László Kórház bonyolítja, de ott sincs CATO, ahol egyébként a legutóbbi felújítást is adományokból végezték el, pedig ahol nincs CATO, ott még a keverékeket előkészítő egészségügyi személyzet sincs biztonságban, hiszen nincsen olyan centralizált labor sem, ahol ezek a veszélyes anyagok biztonságosan kezelhetők. Márpedig ezek a szerek rendkívül veszélyesek, így sem az adagolásba, sem a keverék előállításába nem csúszhat hiba. Ezeknek a laboroknak és számítógépes rendszereknek a költsége elenyésző ahhoz képest, hogy milyen drágák a szóban forgó gyógyszerek, ráadásul értelmetlen lehet ezeknek a gyógyszereknek a megvásárlása és beadása, ha nincs meg hozzá a biztonságos háttér.

Hadházy Ákos képviselőtársam munkája nyomán ismertté vált az is, hogy az Állami Egészségügyi Ellátó Központ sorozatban folytat szabálytalan pályázatokat, amelyekkel olykor a tényleges ár kétszeresén próbálnak eszközöket beszerezni. Az így elfolyt pénzeken már régen rendbe rakhatták volna a hazai kemoterápiás ellátást. Márpedig, ha ezek a kemoterápiás ellátóhelyek rendben lennének, akkor aligha merülhetne fel az, hogy a más országban bizonyított hatású gyógyszer itthon valamiért mégsem működik.

Tehát a kérdésem megismétlem: a külföldi alkalmazás során lemért eredményeket miért nem sikerült a magyar betegek esetében elérni? Várom megtisztelő válaszát.