Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Azt a címet is adhattam volna ennek a felszólalásnak, hogy merjük-e megünnepelni a reformációt. 500 évvel ezelőtt forradalmi változás indult el a világban; látszólag, első megközelítésben egy vallási eseményről van szó, amelyet egyházszakadásként is szoktak emlegetni. Ám sokkal mélyebb jelentőséget hordoz a napjainkban is hatást gyakorló reformáció.

Hazánk egy egész esztendőt szentelt a reformáció emlékévének, ám sajnos még most, a lezárás előtti napon is találkozunk olyan gondolatokkal, amelyek megpróbálják elrontani, meggyalázni ezt az ünnepet. Azt csupán szerencsétlen megfogalmazásnak tekinthetjük, hogy egyes magyar katolikus egyházi vezetők nem ünnepként tekintenek a reformációra, nem úgy, mint a keresztény felekezetek közeledését jelentősen és hathatósan előmozdító Ferenc pápa.

A minap találkoztam egy olyan üzenettel, amelyet magukat katolikusnak nevező személyek terjesztenek. Ezt üzenik, idézem: „keresztényként ünnepelni a reformációt olyan, mint magyarként ünnepelni Trianont”. Katolikusként, keresztényként, gondolkodóként egyaránt el kell utasítanunk az ilyen hazug hasonlatokat. A reformáció ugyanis nem a szakadásról szól, hanem a megújulásról. Luther soha nem akart egyházszakadást, azt halála után idézte elő a zsinat döntése.

Minden keresztény fájó teherként hordozza a felekezeti szembenállást, a különvált állapot botrányos terhét, ám míg időközben gyógyulnak a sebek, mindenkinek, a katolikusoknak is el kell ismerniük, hogy mind a szakadáshoz, mind annak előidézéséhez igen sok közük, igen sok közünk van, mondom ezt én is katolikusként.

Mit ünneplünk a reformáció által? Leginkább azt, hogy a reformátoroknak köszönhetően szabad kérdezni. Szabad kételkedni felülről hatalmi erővel elénk adott kijelentésekben. Ünnepelhetjük azt is, hogy néhány bátor ember szembe mert szállni az adott kor korrupt rendszerével, pénzért megváltást, mennyei előnyöket ígérő aljas vezetőivel. A reformáció szakítást jelent a birkaszerű behódolással, a manipulálhatósággal is.

Aki ma, félezer év múltán ünnepként tekint a reformációra, az egyszerre ismeri el az ember esendő voltát, a hibák, bűnök megvallásának szükségességét, egyben nemet mond a korrupt vezetők előtti hajlongásra, kritikus hangok elhallgattatására, a fekete-fehér gondolkodásmódra. Meggyőződésem, hogy hazánk társadalmának is nagy szüksége van az állandó megújulásra, folyamatos és őszinte reformációra.

Ünnepeljük ezért együtt méltón a reformáció 500. évfordulóját, legyünk mi magunk is korunk elszánt reformátorai. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)