Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Minden ellenzéki pártnak dilemma, hogy ha bejön egy javaslat, és azt kérik az előterjesztők, hogy térjünk el a házszabálytól, akkor ezt a hozzájárulást megadja-e vagy sem, hiszen minden ellenzéki párt, mi, szocialisták is joggal követelhetjük meg az előterjesztőktől, hacsak valami különleges válsághelyzet nem adódik, akkor ne alkossunk kapkodva törvényeket, ne hozzunk két nap leforgása alatt határozatot a Magyar Országgyűlésben, ha ezt rendes módon, a szokásos törvényalkotási eljárásban, nem két nap alatt, hanem adott esetben néhány hét alatt is meg tudjuk tenni. Alaposabb kivitatásra, nagyobb megfontoltságra adna mindez lehetőséget.

Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy a mai házszabálytól való eltérésnél azért támogattuk ennek a határozati javaslatnak a tárgyalását, mert a céljaival egyetértünk, maximálisan egyetértünk, és mindig mérlegelni kell, hogy a célokhoz képest a technika van-e olyan fontos érv, hogy megtagadjuk a hozzájárulást. Miközben fenntartjuk a kritikai észrevételeinket általában az ilyen gyors törvényalkotási munkával kapcsolatban, ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy itt a cél sokkal fontosabb annál, mint hogy a módszereken, a részleteken vitatkozzunk. Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy azért néhány észrevételt tegyek.

Vigyáznunk kell sokszor a megfogalmazással. Világos, hogy az Európai Unió országainak egy része eleve soknemzetiségű. Most ugyan éppen távozni készül az Unióból az Egyesült Királyság, de többnemzetiségű országról beszélünk eleve. Többnemzetiségű ország, amely nem tagja az Uniónak, ilyen értelemben Svájc, ahol a kantonok egy részében az olasz, a kantonok egy részében a francia és a kantonok egy részében a német az uralkodó, a tipikus anyanyelv. Az Unió tagja Belgium, ahol eleve flamandok és vallonok élnek együtt évszázadok óta, sajnos az utóbbi időben nem feltétlenül harmóniában. A szemünk láttára zajlik a katalán válság, a spanyol válság, ami világosan jelzi, hogy a kisebbségek jogait, kulturális identitását minden országban tiszteletben kell tartani, mert ebből különben baj lesz.

Tehát nem csak egyszerűen arról van szó, hogy az Unió ‑ bár Magyarország sokszor szokta ezt hangoztatni, a magyar kormány is hangoztatja ezt sokszor ‑ nemzetállamokból áll, erős nemzetállamokból; az az igazság, hogy nem feltétlenül áll nemzetállamokból. És amikor mi, magyarok arról beszélünk, hogy nemzetállamok alkossák az Uniót, erős nemzetállamok, akkor gyakran elfeledkezünk arról, hogyha a szomszédos Romániában vezető politikusok beszélgetnek arról, hogy Románia egy nemzetállam, akkor ez sérti a mi fülünket, mert elhallgatja azt, hogy az egyes országok nem tisztán egy nemzetiségből állnak, egy nemzet tagjai, hanem soknemzetiségűek, és élnek nemzeti kisebbségek is az országban. Pláne sérti a fülünket, amikor felelős magyar politikus odáig merészkedik, és arra ragadtatja magát, hogy etnikailag homogén Magyarországról beszél, ami egyszerűen képtelenség a történelmi előzmények és a jelen helyzet miatt is.

Akkor járunk el helyesen, ha a magyar kisebbségek jogaiért úgy küzdünk, hogy tudomásul vesszük, hogy nem magyarok vannak egyedül kisebbségben Európában, itt a Kárpát-medencében, hanem nagyon sok országban élnek kisebbségben különböző nemzetiségek. Akkor van esélyünk a magyar kisebbségek jogait érvényesíteni a szomszédos országokban, ha tudomásul vesszük más európai kisebbségek hasonló törekvéseit és jogait is. Ebben az esetben ugyanis nem lehet egy szájból egyszerre hideget és meleget fújni: amit mi megkövetelünk a magyar kisebbségeknek, azt meg kell adni a Magyarországon élő nem magyar kisebbségeknek, és meg kell adni minden európai országban élő kisebbségnek.

Összegezve tehát: minden technikai vagy külpolitikai kritikai észrevételünk dacára úgy gondoljuk, hogy ez egy nagyon fontos kezdeményezés, amit a Magyar Országgyűlésnek támogatni kell, és az MSZP frakciója támogatni is fogja. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)