Felszólalás adatai

Ez az általános vitában is elhangzott, hogy gyakorlatilag itt egymástól jól elkülöníthető, de persze bizonyos kapcsolat is felfedezhető a foglalkoztatási szövetkezetek és a szociális szövetkezetek között. A tervezetben ezek olyan messze állnak egymástól megvalósításban, célokban, szerkezetben, nagyságrendekben, országos lefedettségben, illetve területi lefedettségben, hogy ha ezt a foglalkoztatási szövetkezetet besoroljuk a szociális szövetkezet kategóriába, akkor úgy éreztem, hogy érdemes közelíteni egymáshoz ezt a két típusú szerveződést, és ezért erre vonatkozóan adtam be javaslataimat.

Az egyik arra irányult - ahogy Gúr képviselőtársam is nagyon helyesen és jó emlékezőtehetségre vallóan idézte -, hogy 50 főre le kellene szállítani a foglalkoztatási szövetkezetnek a létszámát egyszerűen azért, mert települési szinten ott igazán fog tudni működni egy ilyen foglalkoztatási szövetkezet. Tehát egyrészt a foglalkoztatási szövetkezet létszámának a leszállítására irányult az egyik javaslatom. A másik pedig az - éppen itt az átmenetet említettem -, hogy egyébként a települési szociális szövetkezetnek pedig adjuk meg azt a mandátumot, adjuk meg azt a lehetőséget, hogy ő nem foglalkoztatási szövetkezetként a saját munkaerejének a kölcsönzésével is tudjon foglalkozni, ezt felvehesse a tevékenységi körébe.

Azt az ellenérvet kaptam a bizottságban erre a javaslatra, hogy de ha azt egyébként is a TEÁOR lehetővé teszi, akkor fel lehet venni. Azt gondolom, kifejezetten ilyen, hogy egy szövetkezet a saját munkaerejét kölcsönadja, nem szerepel a TEÁOR-ban, tehát én továbbra is szükségesnek tartanám, hogy ebben a törvényben ezt szabályozzuk. Miért? Azért, mert mintegy - hiszen az államtitkár úr expozéjában is elhangzott a szám - háromszáz szociális szövetkezet működik 2006 óta; nem egyszerre, fokozatosan jöttek létre, és hogy ezek közül közel kétszáz az, amelyik vagy nem működik, vagy bukdácsolva működik.

Ezeken a tapasztalatokon el kellene gondolkodni, hogy mi az eredménye annak, hogy ezek ilyen rosszul működtek a múltban. Ennek több oka lehet természetesen, de az egyik mindenképpen az, hogy igazán ezek nem piacképes szerveződések, ezt a nem piacképes voltukat kellene elemezni, és ezt minden eszközzel segíteni. Az egyik ezek közül az, hogy mondjuk, többnyire a mezőgazdaságban szerveződtek ezek, esetleg bizonyos közfeladatok ellátásra, önkormányzati megbízások teljesítésére, ami rendben van, működik, de azért az is esetleges és szezonális, viszont a mezőgazdaságban betöltött szerepük mindenképpen szezonális. És ha ezeknek a szövetkezeteknek megadnánk a lehetőséget, hogy amikor nem tudnak a saját tevékenységi körükben, termelő és szolgáltató tevékenységi körükben munkát biztosítani, akkor ezt a jól prosperáló vállalkozásoknak a településen vagy kistérségi szinten kikölcsönözhessék. Ezzel azok a munkatársaik továbbra is a munkaerőpiacon maradnának, és amikor a szövetkezetnek újra a termékei - vagy szezonális okokból, vagy a piaci viszonyok miatt, vagy a konjunkturális szempontok miatt - ezt lehetővé teszik, akkor újra ott tudják foglalkoztatni.

(22.10)

Tehát ezt a rugalmasságot szerettem volna így megvalósítani. Egy kicsit optimistább voltam az általános vitában az államtitkár úr véleménye alapján is, a bizottságokban valóban sorra leszavazták ezeket a módosító javaslatokat, pedig ezek nem ilyen csípőből ellenzékiek, hogy csak mondjunk valami mást, mondjunk valami nagyot. Én azt gondolom, ezeknek a szociális szövetkezeteknek a működőképessége volt az egyes számú vezérlő elv, amit én próbáltam itt bevenni.

A másik, ami ezeknek a szövetkezeteknek a fogyasztási jellegét erősítette volna. Nem fogyasztási szövetkezetekről beszélek, hiszen azok, tudom, létrehozhatók, és más módon üzletet, boltot működtethetnek és a többi, de ezeknek a szociális szövetkezeteknek a munkatársai, ugye, az egy hatalmas lehetőség, hogy a szövetkezeten belüli árucsere, szolgáltatás és termékek áfamentesen közvetíthetők. Ez olyan jelentős árcsökkentő tényező, hogy ezt a kaput mindenképpen ki kellene nyitni, hogy ezek a szövetkezetek a saját tagjaik fogyasztási szükségleteit kielégítsék. Tudom, hogy részben benne van a tervezetben, de azt javasoltam ebben a módosítómban, hogy egy adott településen azok számára is nyissuk meg ebbe a szociális szövetkezetbe való belépésnek a lehetőségét, akik egyébként nem dolgoznának ott, máshol dolgoznak, de így, fogyasztóként szeretnék fogyasztani ennek a szövetkezetnek a javait, és mindjárt termelő és fogyasztási szövetkezetről beszélhetünk, de sajátos módon, a szociális szövetkezetekbe beágyazottan.

Gyakorlatilag ez a Hangya típusú szövetkezés (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.), tehát nem kellett ezt újra kitalálni, ez ki van találva, és rögtön, '90 után, az 1992. évi I. törvény alapján hoztuk létre ezt a szövetkezetet, és azóta is ezekkel a bukdácsolásokkal, de elég jól működik.

Köszönöm szépen, a továbbiakat a második vitaszakaszban fogom elmondani. (Taps a Jobbik soraiban.)