A felszólalás szövege:

Magyarországon ma 2,1 millió öregségi nyugdíjas él, és meghaladja a 3 milliót azoknak a száma, akik öregségi nyugdíjasok vagy nyugdíjszerű ellátásból élnek. Ezekből a számokból is látszik, hogy indokolt annak az átgondolása, amit a beterjesztett javaslat megtesz, hogy az ellátások a megfelelő helyről kerüljenek finanszírozásra, mert a jelenlegi rendszer nem fenntartható. Szükséges a nyugdíjkassza átláthatósága és stabilitása miatt is: nagyon fontos, hogy a nyugdíjkassza bevételei és kiadásai egyensúlyban legyenek, és ne hitelből kelljen a kiadásokat finanszírozni.

Alapelvnek fogadtuk el, hogy nyugdíjat csak azok kapjanak, akik betöltötték az előírt korhatárt. Az időskori nyugellátás célja, hogy akkor nyújtson ellátást, amikor az életkor előrehaladásával a kereső tevékenységből eredő jövedelemszerzés erősen korlátozott. A már megállapított korhatár előtti nyugdíjak átalakulnak korhatár előtti ellátássá. Fontos, hogy ezek a változások nem érintik a 40 év munkával igénybe vehető nyugdíjkedvezményt. Nem hagyhatjuk idő előtt távozni a munka világából azokat, akik még töretlen munkaerővel rendelkeznek, az ember méltóságának, egészségének megőrzéséhez ugyanis alapvetően fontos a munkavégzés, amivel nemcsak önmagát, hanem a közösséget is segíti. Megengedhetetlen, hogy 30-40 évesen valaki nyugdíjas legyen, és mindez nemcsak a fizikai munkát végzőkre igaz; a lehetőség egyébként 15 éve áll fenn. Hányan kötöttek szerződést az állammal, akik már elmentek nyugdíjba, hogy így, ennek a kedvezménynek a birtokában választották a fegyveres szolgálatot, hiszen 25 év az elismert szolgálati idő? Azt hiszem egyébként jómagam is, hogy a kedvezményeket az ország teherbíró képességéhez kell igazítani.

S nézzünk néhány példát Európa jobb anyagi helyzetben lévő országaiból! Németországban a rendvédelmi dolgozók nem vagy csak alig részesülhetnek nyugdíjkorkedvezményben, ami azt jelenti, hogy az egyre növekvő nyugdíjkorhatár 65 évről 67 évre lesz emelve, és öt évvel korábban, azaz 60, illetve 62 éves korban mehetnek nyugdíjba. Ausztriában még szigorúbb a jogi szabályozás: a törvényes nyugdíjkorhatár 65 év, a rendőrségi állomány Ausztriában alig 1-2 évvel mehet korábban nyugdíjba. Franciaországban igen eltérő szabályozás vonatkozik a közalkalmazotti és közszféra egyes csoportjaira, ám teljes összegű nyugdíjra csak azok számíthatnak, akik legalább 37,5 évet ledolgoztak, illetve ez most már 2012-től 41 évre módosul. A rendőrök elmehetnek ugyan 50 évesen nyugdíjba, azzal a megkötéssel, hogy ebben az esetben nem kapnak teljes összegű nyugellátást.

Hogyan áll ez a környezetünkben lévő országokban? Lengyelországban most alakítják át a rendszert, mert nem tudják fenntartani. Szlovákiában 15 év után elmehetnek a fizetésük 30 százalékáért. Csehországban 30 év után kaphatják az utolsó nettó fizetésük 60 százalékát.

Érdekességként jegyzem meg, hogy 2010-re a 45 év alatt nyugdíjba ment fegyveresek száma összesen 42 267 fő, és 1421 főnek van 100 ezer forint alatti nyugdíja. Az átlagnyugdíj összege 176 574 forint. Egy utcai járőrrendőr nettó fizetése 110 ezer forint körül van éjszakai pótlékokkal és egyéb juttatásokkal együtt. Az átlag rendőrfizetés egyébként 207 ezer forint bruttó.

A rendszer átalakítása, a munkát vállalni akaró és képes emberek foglalkoztatásának elősegítése a célunk. Fontosnak tartjuk, hogy minden olyan kifizetés, amely a központi költségvetésből történik, kiadásként is ott jelenjen meg, ezzel az igénybevevőnek is egyértelművé válik, hogy milyen ellátást kap, és az miből kerül finanszírozásra. A törvényjavaslat ennek érdekében biztosítja a korábban már megállapított ellátások további, más jogcímen történő folyósítását, a jogszerzések lezárását, és a szerzett jogok érvényesítésének lehetőségét is. Az átalakítás nem hagy senkit ellátatlanul, kiszámíthatóvá válik és átláthatóvá.

A Fidesz-KDNP-frakció és a kormány számára rendkívül fontos a nyugdíjak értékállóságának megőrzése. Novemberben egyösszegű nyugdíj-kiegészítést kapnak a nyugdíjasok, januárban pedig megkapják az inflációnak megfelelő, több mint 4 százalékos nyugdíjemelést.

Most nézzük meg, hogyan alakult ez az elmúlt kormányok időszaka alatt! Az Antall-kormány idején a reálnyugdíj-változás mínusz 8,2 százalék; a Horn-kormány idején mínusz 11,9 százalék; az Orbán-kormány idején ez plusz 22,2 százalék; a Medgyessy-Gyurcsány-kormány idején 19,6 százalék, míg a második Gyurcsány-kormány idején ez mínusz 3,8 százalék.

Néhány korábbi intézkedés a kormányzati intézkedések közül: 2001-ben az Orbán-kormány törölte el a nyugdíj és a nyugdíj melletti foglalkoztatás jövedelmének összevonását, összevont adóztatását, amelyet a Gyurcsány-kormány ismét bevezetett; a 13. havi nyugdíj összegének maximálása, majd eltörlése; a 2009-es nyugdíjkorrekciót 2010-re halasztották.

A nyugdíjasok ellátásával foglalkozó intézmények "támogatását" hogyan alakította az előző kormány: az időskorúak nappali intézményeiben az egy ellátott után igényelhető normatíva 2006-hoz viszonyítottan 55 százalékkal csökkent; az emelt színvonalú bentlakásos intézményi ellátás normatívája pedig 52 százalékkal csökkent.

Mi Magyarország minden állampolgárának érdekeit tartjuk elsődlegesen szem előtt hosszú távon, ezért kérem, hogy támogassák javaslatunkat. (Taps a kormánypártok soraiban.)

LAKATOSNÉ SIRA MAGDOLNA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Véleményem szerint a változtatás, változtatás mindig kényszerre indul el. Ilyen kényszerítő erő, hogy a munka törvénykönyve talán kicsit idejétmúlt, de ilyen kényszerítő erő az is, hogy az Európai Unió, de a világ gazdasága is válsággal küzd. E válság indokolja, hogy minden lehetséges eszközzel segítsük Magyarország gazdasági növekedését.

Hazánkat a válsághullámok nagyon rossz gazdasági állapotban, legyengülten érték. A 2002-es választási évvel kezdődő államháztartási túlköltekezés öt éven keresztül tartósan, évi átlagban 8 százalékra emelte az államháztartás GDP-arányos finanszírozási igényét, és mivel a nettó háztartási megtakarítások ennek felét sem fedezték, elkerülhetetlenül a külföld tartósan magas, a GDP 6-8 százalékát kitevő finanszírozására szorultunk. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Most mennyi?)

(14.40)

Azt is meg kell jegyezni, hogy az elmúlt 5 év egészét tekintve a kelet-közép-európai új tagállamok közül egyedül Magyarországon romlott a foglalkoztatási helyzet, mindenütt másutt a foglalkoztatottsági ráta kisebb-nagyobb mértékben nőtt 2005 eleje és 2009 vége között. Ezt a Tárki elemzése írta le.

A munka törvénykönyvének változtatása befolyásolja az ország munkaerőpiacának rugalmasságát. A munkaerőpiac rugalmassága segítheti az ország foglalkoztatottságát, hiszen az agyonszabályozott, merev jogi környezet elriaszthatja akár a külföldi, akár a hazai vállalkozásokat is a legális foglalkoztatástól, illetve jelentős tényező hazánk versenyképességének vizsgálata szempontjából. Egyáltalán nem elhanyagolható szempont, amikor egy-egy vállalkozás, befektető döntést hoz. Ennek a változásnak elsődleges célja, hogy megfelelő kereteket biztosítson a minél magasabb szintű foglalkoztatásnak az országban úgy, hogy a tágabb környezetbe igazítva biztosítja hazánk munkaerő-piaci rugalmasságát, e tekintetben vett versenyképességét. A Világbank évente 175 országot vizsgál ebből a szempontból. Hazánk a vizsgálatok szerint a középmezőnyben van. Nem okoz majd meglepetést azok sora, akik megelőznek minket: az angolszász országok, Svájc, Kína, de Szlovákia is, csak hogy néhányat említsek.

Természetesen maga a munkatörvénykönyv önmagában nem teremt foglalkoztatást, de segítő eszköze lehet annak, hogy a magyar munkaerőpiac a legrugalmasabbak közé tartozzon Európában. Az új munkatörvénykönyvet az előbb elmondott indokaim miatt szükséges megalkotni és elfogadni.

Az új szabályozást szakbizottságom szemszögéből vizsgálva, az alábbi értékeit emelem ki.

A javaslat az Alkotmánybíróság döntésének megfelelően megteremti a cselekvőképtelen nagykorú személyek munkaviszonyban való foglalkoztatásának törvényi feltételeit és garanciáit. Ez a fogyatékkal élők életminősége szempontjából nagyon fontos.

A javaslat tartalmazza a szoptatási munkaidő-kedvezményt, és biztosítja a munkavégzési kötelezettség alóli mentesülést, a külön jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő egészségügyi intézményben történő kezelés időtartamára. Én azt gondolom, ez sok házaspárnak adhat lehetőséget, segítséget. A javaslat változatlanul 24 hétben határozza meg a szülési szabadság időtartamát, és ez jár a gyermeket örökbefogadási szándékkal nevelésbe vevőknek is, ezzel Európában Magyarország a legkedvezőbb lehetőségeket biztosító országok közé tartozik. Emlékeztetni szeretném önöket arra, hogy a jelenlegi kormány volt az, amelyik a gyermekgondozási segély időtartamát visszaállította az eredeti 3 évre. És ami talán a legfontosabb, a gyermeket nevelő szülők munkavállalása segítéseképpen a jelenlegi hatályos jogszabályok szerint a közszférában már korábban bevezetett kötelezés a munkaerőpiac, a versenyszféra tekintetében is kötelezővé lesz téve, ami szintén nagyon fontos, és egyébként azt remélem, hogy ezt ki lehet terjeszteni nemcsak a gyesen lévő anyukákra, hanem akár azokra is, akik gyetet kapnak.

A rugalmas munkaidő lehetőségére vonatkozóan rendelkezésre állnak nemzetközi adatok. Ezek azt mutatják, hogy az EU 27 tagországa között Magyarországon az egyik legnagyobb, 85 százalék azoknak a munkavállalóknak az aránya, akik munkaidejét teljes egészében a munkaadójuk határozza meg, vagyis semmiféle beleszólásuk nincs abba, hogy milyen időbeosztásban végezhetik a munkájukat. Ugyanez az arány a skandináv országokban 40-60 százalék között alakul, Ausztriában is csak 56 százalék, de a magyarországinál kedvezőbb a helyzet több volt szocialista országban is, például Csehországban 72 százalék, Szlovákiában 67 százalék, és még Lettország és Litvánia is megelőzi Magyarországot ebből a szempontból. Magyarországon a részmunkaidős foglalkoztatottság aránya az összes foglalkoztatotthoz képest alig haladja meg a 3 százalékot, míg Franciaországban mindez több mint 13 százalék, Lengyelországban meghaladja a 9 százalékot, Németországban a 22 százalékot.

Jómagam a törvény egyik legfontosabb változásának értékelem az úgynevezett atipikus munkaviszonyok szabályozását. A munkaviszonyban való foglalkoztatás rugalmassága megteremtésének ez az egyik alapvető eszköze. A javaslat ebben a tekintetben azt a célkitűzést valósítja meg, hogy tág teret enged a felek megállapodásainak, és e munkaviszonytípusok felek általi alakításába csak annyiban avatkozik be, amennyiben ez a munkavállalók garanciális érdekeinek biztosítása, illetve a nyomós közérdek védelme érdekében szükséges. Remélem, nálunk is bővül majd az atipikus foglalkoztatási formák rendszere a gyakorlatban is, és nemcsak részmunkaidős foglalkoztatást fog ez jelenteni, hanem növekszik majd a bedolgozói jogviszonyban foglalkoztatottak, a távmunkában foglalkoztatottak száma, és amiben Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei képviselőként én magam nagyon hiszek, hogy nagy lehetőségek vannak az önfoglalkoztatásban is, hiszen Magyarország a saját élelmiszer-szükségletének csak 40-60 százalékát állítja elő, amikor egyébként képesek lennénk akár 130 százalék előállítására is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

LAKATOSNÉ SIRA MAGDOLNA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! A területi felzárkóztatáshoz szeretnék hozzászólni. Területi felzárkóztatásról akkor beszélhetünk, ha egy elmaradott térség kiemelt pénzügyi forrásokhoz jut, és az elmúlt nyolc év gyakorlatában ez úgy működött, hogy az lhh-s térségek kaptak egy elkülönített forrást, amit egyébként a ROP-ból elvontak tőlük, vagyis hogy a ROP-ban nem pályázhattak ezek a települések, azaz nem jelentett semmilyen területi kiegyenlítést a támogatás.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

LAKATOSNÉ SIRA MAGDOLNA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én, ha megengedik nekem, egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kistelepülés polgármestereként szeretnék erről a törvénytervezetről véleményt mondani, és úgy is, mint ötgyermekes édesanya, aki saját tapasztalatából a gyermekei nevelése közben ismerte meg az alapfokú oktatás mindenféle helyzetét, mint szülő, mint fenntartó, és még régebben gyermek is voltam.

Azt gondolom, időszerű ennek a jogszabálynak a megszületése. Nagyon fontos dolog az, hogy nem dughatjuk a fejünket a homokba. Nem hiszem el, hogy elmehetnénk a mellett szó nélkül, hogy milyen ma a helyzet Magyarországon. Nem tudnak versenyképesek lenni a munkavállalóink akkor, amikor a gyermekeink nagy része nem képes az élete során háromszori szakmaváltásra. És én azt gondolom, hogy ennek elsősorban az az oka, hogy nem megfelelő alapokat szereznek ahhoz, hogy erre képessé váljanak.

Nagyon nagy problémának érzem azt, hogy már az iskolai oktatásba bekerülve két és fél év hátrányt hoznak magukkal. Ezért üdvözlöm a törvénynek azt a szabályozási változását, hogy az óvoda hároméves kortól kötelező. Hiszen így lehetőség nyílik már az óvodai ellátásban ezen hátrányok egy részének a kiküszöbölésére, és az iskolai oktatásba már kisebb hátránnyal tud érkezni a gyermek.

(15.40)

Nagyon fontosnak tartom arra is felhívni a figyelmet, hogy sajnos a gyermekeink nagy része funkcionálisan analfabéta. Ez is talán annak a szabályozásnak a következménye, hogy ebben az oktatási rendszerben vagy a korábbi oktatási rendszerben mindent meg lehetett tenni, előfordulhatott az, hogy a nyolc kilométerre lévő másik településre átköltöző gyermek ugyanabban az évfolyamban nem tudott tankönyvhöz jutni, mert a mi iskolánk mást használt, mint az az iskola, csak majd fél év múltán.

Fontosnak tartom azt is, hogy ez a jogszabály egy kerettörvény, hiszen lehetőség nyílik majd a részletek alapos szabályozására. Én mint kistelepülési polgármester, aki nyolcévfolyamos általános iskolát tart fenn a településén, örülök annak, hogy ez a jogszabály nem szól iskolabezárásokról. Teszem ezt azért, mert én az elmúlt tizenöt évben megtapasztaltam azt, hogy mit jelentett az előző kormány szóval ki nem mondott oktatási támogatása, hiszen olyan mértékben vonták meg a közoktatási normatívákat, amivel az enyémnél kisebb vagy ugyanolyan nagyságú települések sorát, tömegét kényszerítették arra, hogy bezárják az iskolákat, és tették ezt akkor is, hogyha ezt egyébként nem mondták ki jogszabályilag.

Én örülök annak, hogy az állam átveszi ezt a feladatot a kicsi önkormányzatoktól, hiszen mi képtelenek vagyunk arra, hogy olyan kiegészítéseket biztosítsunk az oktatás finanszírozásához, amit szerencsésebb településen élő önkormányzati társaink megtehetnek. Örülök annak is, hogy ezzel a jogszabállyal kizárásra kerül a túlóra és a helyettesítés, hiszen ez is egyfajta lehetőséget adott az iskolák közötti különbségre, ahogy azt képviselőtársam előttem megtett felszólalásában már elmondta, egy kistelepülési önkormányzat nem nagyon tudta ezeket a juttatásokat odaadni a pedagógusainak, még akkor sem, ha egyébként nagyon sokat dolgoztak a mi pedagógusaink is.

Úgyhogy én, államtitkár asszony, ezt a törvénytervezetet teljes szívvel tudom támogatni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

LAKATOSNÉ SIRA MAGDOLNA, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bizottságunk a törvényjavaslatot 2011. XI. hó 14-én megtárgyalta, és többségi véleménye az volt, hogy nagy szükség van erre az új szabályozásra, amely, reméljük, az általunk tapasztalt problémák nagy részére ad majd megoldást.

A törvényjavaslat változásait szükségesnek tartjuk ahhoz, hogy csökkenjenek az elkövetett szabálysértések. Az elkövetők azonnali felelősségre vonása, ennek a szigorítása, hogy a visszaesők szigorúbb büntetésre számíthatnak, egyértelmű ügyek esetén az elkövető meghallgatása nélküli határozathozatali lehetőség reményeink szerint mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az állampolgárok biztonságérzete javuljon, így bizottságunk 19 igen szavazattal, 1 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

LAKATOSNÉ SIRA MAGDOLNA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha megnézzük a 2010-ben elkövetett szabálysértések számát, akkor ma Magyarország minden tizennegyedik lakosa valamilyen szabálysértést elkövetett, ha visszaosztjuk az ország lakosainak lélekszámára. Azt gondolom, hogy ez megengedhetetlen.

Azt is gondolom, hogy egy olyanfajta szemlélet uralkodott el ebben az országban az elmúlt időszakban, hogy nem lett érték a munkából szerzett jövedelem. Ha mi megújuló Magyarországot építünk, akkor az összes, az Országgyűlés elé terjesztett szabályozást egyben kellene tekinteni. Engedjék meg nekem, hadd utaljak vissza arra, hogy hogyan próbálunk meg egy országot építeni. Ma tárgyaltuk az önkormányzati törvényt, aminek két szabályozási elemére hívnám fel a figyelmüket, ami kapcsolódik a szabálysértési törvényhez is. Az egyik szabálya az önkormányzati törvénynek, ami talán egy kicsit elsikkadt a többi szabály között, hogy a településeknek a települési önellátást meg kell teremteni.

A másik szabályozási elem, hogy az önkormányzatnak, ha megfelel az egyéb jogszabálynak, helyi piacot kell működtetni. Hogyan kapcsolódik ez a szabálysértési szabályozáshoz? Éppen úgy, hogy az élelmiszer-önellátást, ami a vidék Magyarországán megteremthető és jelentős mértékben növelhető, a munka értékét azzal, ha valaki bemegy a kertbe és lop, büntetjük, és ha ezt többször teszi, akkor szigorúbban büntetjük. Ez a két jogszabály így tud egymáshoz kapcsolódni, és így tud megteremtődni az a rend iránti igény ebben az országban, ami igen magas szinten van ma jelen Magyarországon.

Hadd hívjam fel még egy dologra a figyelmet. Megemeltük a vagyon elleni bűncselekmények értékhatárát. Ha egy fiatal ellop egy biciklit, az több mint 20 ezer forint. Azt gondolom, hogy ezzel a szabállyal éppen azt akartuk lehetővé tenni, hogy az egyszeri botlás ne minősüljön bűncselekménynek, és lehetősége legyen annak a fiatalnak a jó útra térni. És ha ellopunk egy csirkét, az mondjuk, 800 forint, de ha ezt Mariska nénitől mindennap megtesszük, akkor lehet, hogy a rendőrségnek azt a 800 forintos csirkét ellopó személyt be kell zárni. Merthogy azt mindennap megteszi. Erre a különbségre szeretném felhívni a figyelmet.

Azt gondolom, ez az új jogszabály lehetőséget teremt arra, hogy a közrend, közbiztonság megerősödjön, és kérem képviselőtársaimat, hogy szavazatukkal támogassák ezt a törvényt. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

LAKATOSNÉ SIRA MAGDOLNA, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság 2011. november 28-án megtárgyalta a nemzeti felsőoktatási törvénytervezetet.

A felsőoktatásról szóló új törvény világos szervezeti és tartalmi feltételeit kívánja adni az egyetemként, illetve főiskolaként működő felsőoktatási intézményeknek. A több képzési területen képzést folytató, alkalmazott kutatási területeken nemzetközileg elismert főiskola a kormány által meghatározott feltételekkel alkalmazott kutatások főiskolája minősítést kaphat, a kiemelkedő színvonalú képzést nyújtó, a tudományos életben elismert, az európai kutatási térség kutatási tevékenységéhez kapcsolódó tudományegyetem kutató minősítést kaphat.

A szabályozások szolgálják a felsőoktatási képzés minőségének emelése mellett a három intézménytípus olyan jellegű elkülönülését, amely azt eredményezi, hogy a főiskolák elsődlegesen gyakorlatorientált alapképzést folytassanak. Ezt bizottságunk különösen fontosnak tartotta.

A képzési szintek európai és országos képesítési keretrendszerhez történő igazítását a nemzeti felsőoktatási törvény garantálja. A képzési programok szervezeti, tartalmi keretei világosan igazodnak a képzés megfogalmazott céljaihoz, a munkaerőpiac, a társadalom kívánalmaihoz.

A főiskolákon gyakorlati célú, a munkaerőpiac igényeire gyorsan reagálni tudó képzések valósulhatnak meg. Ezt a lemorzsolódások szempontjából tartjuk rendkívül fontosnak, hiszen azok számára is lehetőséget biztosít, akik esetleg nem tudják a főiskolai képzési követelményeket teljesíteni.

Nagyon fontosnak tartottuk azt a változást, hogy a hallgatók jelentkezésének számát maximálja ez a törvényjavaslat, és legfeljebb öt helyre tudják benyújtani a jelentkezésüket a hallgatók.

Szintén kiemelendő elemnek tartjuk a törvényjavaslatban azt, hogy a hallgatók már kötelezően legalább egy nyelvvizsgával kell hogy rendelkezzenek ahhoz, hogy jelentkezhessenek képzésre. Ezt azért tartjuk rendkívül fontosnak, hiszen nagyon sok ma Magyarországon az olyan főiskolát vagy egyetemet végzett hallgató, aki azért nem jut a diplomájához, mert nem tudta teljesíteni a nyelvvizsga-követelményeket, és éppen emiatt a munkaerőpiacon sem tud esetleg úgy elhelyezkedni, ahogy arra a képesítése szolgálna.

Bizottságunk többsége általános vitára alkalmasnak tartja a törvénytervezetet, és arra kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák a törvényjavaslatot.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

LAKATOSNÉ SIRA MAGDOLNA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzeti együttműködés kormányának gazdasági és társadalmi romokban heverő országot kell újjáépíteni, fundamentumokat kell leraknia, hogy az országban végbemenjenek azok a változások, amelyek elengedhetetlenek a gazdasági-társadalmi megújulás érdekében. A benyújtott családvédelmi sarkalatos törvény egyike ezeknek a fundamentumoknak, amelyet a kormány a hosszú távú stabilitás, a megújulás érdekében az Országgyűlés elé terjeszt.

Az ember társas lény. A családi együttélés számára a legtermészetesebb együttélési forma, amely testi, lelki, szellemi fejlődése számára a legkedvezőbb. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy tovább élnek a házasságban élők. Ma sokan azt mondják, a család válságban van, ez azonban nem csupán a családi élet zavaraiból ered, hanem része napjaink mély és mindent átható társadalmi átalakulásának, amely semmibe veszi vagy felmorzsolja az emberi együttélés korábban megszokott és elfogadott normáit. Napjainkban a család veszélyeztetett helyzetbe került: nem vonhatja ki magát teljesen a korszellem, elsősorban az elszemélytelenedett haszonra és versenyre épülő társadalom hatása alól.

(9.00)

Ebben a környezetben kell kialakítani a család saját azonosságtudatát, sajátos értékrendjét, amely kiállja az idők próbáját.

Annál fontosabb ez, mert a mai társadalomban éppen a család tud leginkább emberi és érzelmi menedéket biztosítani az élet egyéb területein átélt nehézségekkel, kudarcokkal szemben.

Nehezíti a család és a házasság helyzetét a Magyarországon is tapasztalható értékvesztés, erkölcsi elbizonytalanodás, a fogyasztói társadalmi környezet és az egyént középpontba állító életszemlélet. Egyre többek számára válnak ismeretlenné vagy a felkínált formában elfogadhatatlanná azok az eszmények és igazságok, amelyek irányt, tartást és célt adhatnak az ember életének. Az életben nélkülözhetetlen értékek közül jó néhánynak társadalmi szabályzóereje csökkenni látszik: például a megbízhatóság, a hűség, a becsületesség, a szolidaritás, az egymásért való közös felelősségvállalás, a tisztességesen végzett munka. Gyorsan változó korunkban egyre nehezebb különbséget tenni a hamis és az igazi, a maradandó és a korral változó, az abszolút és a viszonylagos értékek között. Sokan csak rövid távú érdekeiket veszik tekintetbe, nem kívánják és talán nem is tudják életüket hosszabb távon megtervezni és tudatosan felépíteni.

Az új szabályozás az alaptörvény szellemiségével összhangban nem értéksemleges módon kívánja meghatározni a család intézményével kapcsolatos legfontosabb rendelkezéseket. Egyértelműen állást foglal a család, a házasság és a gyermekvállalás mint követendő és védendő társadalmi, nemzeti érték fontossága mellett, kifejezve továbbá egyfajta értékelköteleződésként azt is, hogy mindezek más együttélési, közösségi formákhoz vagy magatartásmintákhoz képest magasabb rendűek, és ennek megfelelő szintű társadalmi és állami megbecsülésre érdemesek. A családok védelméről szóló törvényjavaslat 7. § (1) bekezdése kizárólag e törvény alkalmazásában határozza meg a család fogalmát, vagyis szó sincsen arról, hogy a házasságon és egyenes ági rokonságon alapuló családfogalom bármilyen módon érintené a polgári törvénykönyvben vagy a családjogi törvényben szereplő, az élettársakra vonatkozó jogi szabályozást és a külön- vagy egynemű, bejegyzett vagy be nem jegyzett élettársi viszonyból fakadó vagyonjogi, öröklésre vonatkozó és egyéb joghatásokat, vagy pedig a családtámogatásokról és egyéb hasonló ellátásokról, kedvezményekről szóló szabályozást.

Ez a családbarát értékrend fejeződik ki egyes kedvezmények elnevezésének megváltoztatásában is, hiszen a törvényben kifejezésre jutó értéktartalomnak a benne szereplő kifejezésekben, a szóhasználatban is meg kell jelennie. Ezzel összhangban kerül átnevezésre például az anyasági támogatás várandóssági támogatásra, vagy a terhességi, gyermekágyi segély szülési juttatásra, továbbá a "terhes" szót a jogalkotó következetesen mindenhol "várandós"-sá alakította át.

Az elmúlt években több tucat családügyi tartalmú, párhuzamosan hatályban lévő, viszont gyakran egymástól független vagy akár egymásnak ellentmondó törvény szabályozta és befolyásolta a családok mindennapi életét közvetlenül vagy közvetetten. Ezek a jogszabályok a kormányzati elképzelések hatására folyamatosan változtak, az előző kormányzati ciklusban jelentős mértékben szűkült a családoknak járó kedvezmények köre. Mindez a gyermeket nevelő vagy gyermekvállalásra kényszerülő családok számára kiszámíthatatlan, bizonytalan helyzetet teremtett, hiszen nem lehetett hosszú távra előre látni, hogy az adott időszakban járó juttatások, támogatások a későbbiekben is megmaradnak-e, nem következnek-e politikai változások nyomán a szabályozásban is kedvezőtlen módosítások. Ez a képlékeny helyzet hátrányosan befolyásolta a gyermekvállalási kedv alakulását.

Az új családvédelmi törvény keretszabályozás. A legfontosabb szabályozási értékeket foglalja sarkalatos törvénybe, az egyszerű többséget igénylő részletszabályok pedig külön törvényekben kerülnek meghatározásra. Új kedvezményeket tartalmaz, mint például a gyermekgondozási szabadságról visszatérő szülőnek részmunkaidő, vagy a gyermek felnevelése a nyugdíjrendszeren keresztül elismerésre kerül.

A gyermekek, fiatalok számára a család a jövőt, az idősek számára a biztonságot, a fogyatékossággal élők számára pedig azt az életközösséget jelenti, ahol a legnagyobb a szeretet, és a számukra legmegfelelőbb gondoskodást kaphatják. Családban, házasságban több gyermek születik, és azok a gyerekek, akik családban nőttek fel, jó eséllyel fognak családot alapítani és gyermekeket felnevelni. A felnevelt gyermek adófizető lesz, ez a gazdaság számára a fenntarthatóságot, a nemzetnek a megmaradást biztosíthatja, ezért a készülő törvénytervezet kimondja: a gyermekvállalás nem eredményezheti a szegénységbe süllyedést, a családok támogatása a szociális rászorultság alapján működtetett ellátórendszertől elkülönül, és hogy Magyarország mindenkori költségvetésének tervezésekor előresorolt tényező a családok támogatása.

2011 júniusa és szeptembere között ezerrel több gyermek jött a világra, mint tavaly ilyenkor, ami egyértelmű fordulatot jelez, még akkor is, ha a teljes időszakot tekintjük, további csökkenés mérhető. A családi kedvezményeket is figyelembe véve az első féléves nettó átlagkereset 8,3 százalékkal, míg a reálkereset 4 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit a KSH adatai szerint. A keresetek reálértékének legnagyobb növekedése a sokgyerekes családoknál következett be. A kétgyermekes szülők nettó átlagkeresete 13,8 százalékkal, a három- és többgyermekeseké 22 százalékkal nőtt az első félévben, és ezzel a reálkereset 9,3, illetve 17,2 százalékkal emelkedett. Hiszek abban, hogy ha sikerül megerősíteni a magyar családokat, akkor a szeretetben és igazságban felnevelt gyermekek, akiknek azt megtanítva, hogy szeressék és szolgálják egymást és betartsák a tízparancsolatot, állampolgárként engedelmeskedjenek az ország törvényeinek...- megújul a magyar társadalom és felemelkedik az ország.

Ötgyermekes anyaként arra kérem képviselőtársaimat, hogy szavazataikkal támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

LAKATOSNÉ SIRA MAGDOLNA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én Veres János képviselőtársam felszólalására reagálnék, és felhívnám a figyelmét arra, hogy az előző kormánnyal szemben komoly területfejlesztési forráselosztás folyik a mostani kormány óta. Ugyanis területfejlesztésről csak akkor beszélhetünk halmozottan hátrányos helyzetű térségek esetében, ha a regionális forráselosztásnál nem lakosságarányosan osztjuk el a forrást és kapják ezt meg címkézetten az lhh-s települések, hanem olyan pályázatokat írunk ki, hogy egyrészről vannak ezek a címkézett támogatások, másrészt pedig az egyéb, akár regionális pályázatokra, akár központi pályázatokra pályázhatnak az önkormányzatok vagy vállalkozások.

Konkrét példát is szeretnék mondani: például az észak-alföldi régióban turisztikai szolgáltatásra amellett, hogy van az 5 ezer lélekszám alatti kistelepülések EMVA-s pályázati rendszere, amellett, hogy volt az lhh-s program, most az önkormányzatok lélekszámhatár nélkül is pályázhatnak turisztikai szolgáltatásfejlesztésre, természetesen nem ugyanazokra a fejlesztésekre, hanem különböző forrást igénylő fejlesztésekre. De ugyanez igaz a vállalkozásokra is, tehát központi forrásból pályázhatnak a kisvállalkozások technológiafejlesztésre, pályázhattak 5 ezer lélekszám alatt az EMVA-forrásból, és egyébként pedig pályázhatnak mikrovállalkozás-fejlesztésre szintén egy másik forrásból, vagy telephelyfejlesztésre a regionális operatív programból.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

LAKATOSNÉ SIRA MAGDOLNA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Véleményem szerint a társadalomban végbement negatív folyamatok, az értékvesztés, erkölcsi elbizonytalanodás, a fogyasztói társadalmi környezet és az individualista életszemlélet miatt rendkívül fontos a preambulumban meghatározott családérték, az az értékválasztás, ami a kormányzó pártot jellemzi.

Szeretném arra a csúsztatásra felhívni a figyelmet, amit Lendvai képviselőtársam folyamatosan hangoztat itt a mai kétperces vitákban. Pontosan idézem az adókedvezményre vonatkozó szabályozást: a családi adókedvezmény adóelőlegének megállapítása során a családi kedvezményt a házastársak, élettársak egymás között az összeg vagy a kedvezményezett eltartottak megosztásával megoszthatják azzal, hogy erre élettársak csak a közös háztartásban nevelt közös gyermekre tekintettel jogosultak. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

LAKATOSNÉ SIRA MAGDOLNA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mit jelenthet a magyar nemzeti értékekről és hungarikumokról szóló kerettörvény a kistelepülések, kisközösségek életében? Lehetőséget arra, hogy értékeik mentén újraszerveződhessen, szerveződjön vagy megerősödjön a helyi közösség. Az értékválságnak köszönhetően sajnos a mostani globalizált világunkban az egyén került előtérbe, már alig beszélgetnek egymással az emberek, és ennek következményeképpen fordulhat az elő, hogy egyedül élők megfagyhatnak kisfalvakban is. Meggyőződésem, hogy csak erős közösségre építve erősödhet meg az ország.

Ezzel a kerettörvénnyel lehetőség nyílik arra a közösségek számára, hogy kézenfekvő értékeik mellett kutassanak múltjukban, történelmükben, környezetükben, felmérjék, számba vegyék mindazokat az értékeket, amelyek homályba vesztek, feledésbe merültek. De lehetőség nyílik arra is, hogy a jövő érdekében most új értékeket hozzanak létre.

Feltehetik a közösségek a kérdést, hogy mi kerüljön a falu, a település kirakatába. Mi az, amiről fogják tudni az emberek azonnal, hogy azok mi vagyunk? De felmérésre kerülhetnek azok az értékek is, amelyek belső identitásunk miatt csak nekünk, a faluban élőknek fontosak, amelyek nem válnak megyei értékké, nem válnak nemzeti értékké. A megyejárásokban tapasztaltak megerősítették a hitemet abban, hogy a települési vezetőknek ebből a törvényből adódóan módjuk nyílik arra, ahogy olyan területen tevékenykedjenek, amely a legszebb feladatok közé tartozhat. S talán a legnagyobb elismerése lehet a helyi közösségnek, ha valamelyik értékük nemzeti értékké válik, hungarikum minősítést kap.

Nagyon fontos hozadéka lehet ennek a jogszabálynak, ha a települések a hagyományaikat újra számba véve felkutatják azokat az embereket, akik még az ezekkel kapcsolatos tudást átadhatják a gyermekeknek, fiataloknak, és azok megtanulva ezeket a hagyományokat újra élővé tehetik azokat. Irigylem a lengyel településeket, ahol a népzene- és néptáncoktatás már az óvodában elkezdődik a népi hangszereken való tanulással, s így már óvodás népzenei karok és táncegyüttesek is vannak, s természetesen minden korosztályban is.

Ez a törvény reményt adhat sok hátrányos helyzetű településnek, hiszen a szabályozás fontos része a hungarikumtanúsító védjegy hátterének megteremtése. A hungarikumnak, de akárcsak a helyi értékeknek nyilvánított termékek előállítása kisvállalkozásokat indíthat el, és ezzel munkahelyek teremtődhetnek ott, ahol erre másként nincs vagy nagyon kevés a lehetőség. Bízom abban, hogy a települések nagy számban élnek azzal a lehetőséggel, hogy saját élelmiszer-szükségletüket helyben állítsák elő, hiszen erre a jogszabályok ma már lehetőséget adnak, és újratanulják a gazdálkodást a falvainkban is, és nem fűnyíróval fogják művelni a kerteket. Hiszen a Magyarországra importált éves szinten ezermilliárd forintnyi élelmiszer nagy százalékban itthon is megtermelhető. Remélem azt, hogy sok helyi terméket készítő bemutatóhely, műhely jön létre az országban, és a déli harangszónál a vendégek asztalára mindenütt helyben előállított, minőségében összehasonlíthatatlanul jobb étel kerül, és citeraszó mellett gyönyörű magyar népdalokat énekelnek.

Engedjék meg nekem, hogy szatmári emberként Kölcseyt idézve fejezzem be: "Minden nemzet, mely elmúlt kora emlékezetét semmibe veszi vagy semmivé hagyja, saját nemzeti életét gyilkolja meg, s akármi más kezdődjék ezentúl, az a régi többé nem lészen."

Kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák szavazataikkal a törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

LAKATOSNÉ SIRA MAGDOLNA, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Bizottságunk a T/6320. számú előterjesztést 2012. március 14-én megtárgyalta, és 14 igen szavazattal, 3 nem ellenében támogatta azt. A többség támogatta azért, mert új eszköze lehet a javaslat a hátrányos helyzetű személyek foglalkoztatásának, lehetőség az önmagukért felelősséget vállalóknak és a településeknek a foglalkoztatási helyzet megváltoztatására.

Bizottságunk többsége időszerűnek, szükségszerűnek tartja a tervezett módosításokat, így azt támogatásra ajánlja. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

LAKATOSNÉ SIRA MAGDOLNA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én a foglalkoztatási szövetkezésről nem kívánok beszélni, hiszen képviselőtársam azt alaposan megindokolta. Én inkább arról szeretnék beszélni, hogy egy halmozottan hátrányos helyzetű kistelepülésen milyen jelentőségű lehet a most előterjesztett módosítás.

Túristvándi Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti szegletében található kistelepülés, az ukrán határtól 20 kilométerre, ahol nagyon magas a munkanélküliség, több mint 50 százalék. A 750 emberből jelenleg szociális segélyezett 140 fő, és ez nem a teljes munkanélküli-létszáma a településnek.

Milyen problémákkal néz szembe egy ilyen kis falu? Amellett, hogy nincsenek művelve a kertek, és nemcsak a romák kertjei, hanem általában véve senkié, hiszen a falusi ember is rászokott arra, hogy elutazik a városba, és megveszi olcsón a tömegterméket, teszi ezt azért, merthogy a felesleget nem nagyon tudja hol értékesíteni, gyakorlatilag a jelenlegi módosítással lehetőség teremtődik arra, hogy a településen amúgy is megteremtődött jövedelmet helyben tartsuk azáltal, hogy a település élelmiszer-szükségletét helyben termeljük meg. Ennek több lépcsője lehet. Egyrészt az lehet lépcsője, hogy az önkormányzat saját földterületén közfoglalkoztatásban mezőgazdasági tevékenységet folytat. Ez egy alaplehetőség. Azt gondolom, hogy ez akár az intézményi közétkeztetéshez az élelmiszer-alapanyagot, akár pedig a szociális segélyezettek önellátásához szükséges élelmiszereket biztosítani tudja.

Egy másik, következő lépcső az, amikor már nemcsak a közétkeztetéshez szükséges alapanyagot, hanem akár a teljes falu szükségletét tudja előállítani, mondjuk, egy szociális szövetkezet, ami lehetőséget ad arra, hogy tartósan kikerüljenek a munkanélküli-világból a munkanélküliek. Azt gondolom, hogy ennek a módosításnak éppen az a lényege, hogy több lépcsőn keresztül megteremtődjön annak a lehetősége, hogy nemcsak kvázi közfoglalkoztatásban, nemcsak tartósan, időszakosan bevonva a foglalkoztatásba legyen lehetőség a személyek foglalkoztatására, hanem arra is lehetőséget ad, hogy a munkanélküli tartósan, véglegesen kikerüljön ebből a rendszerből.

Én nagyon fontosnak tartom elmondani azt, hogy Magyarország ma 1000 milliárd forintnyi élelmiszert importál, 151 milliárd forint a közétkeztetéshez vásárolt élelmiszer-alapanyag, és ott van a magas munkanélküliség, ott van a közfoglalkoztatásra szánt jelentős forrás. Ha csak ezt az élelmiszer-szükségletet a halmozottan hátrányos helyzetű, egyébként mezőgazdasági adottságú kistelepülések valamilyen formában, akár szociális szövetkezeti formában is elő tudnák állítani, akkor azt gondolom, hogy egészen más minőségű élet lehetne ezeken a halmozottan hátrányos helyzetű településeken.

Én biztos vagyok abban is, hiszen felmértük, hogy a megfelelő szellemi kapacitás rendelkezésre áll. Nem biztos, hogy minden egyes nagyon apró faluban, de a települések egymás közötti összefogásában mindenképpen megtalálható az agrárképzettség és akár a szociális munkás is.

Én üdvözlöm a kormánynak ezt a programját, hiszen hosszú távon jelenthet ez megoldást, és azt is gondolom, hogy jelentős előrelépés az, hogy a szövetkezetnek az önkormányzat tagja lehet. Miért jelentős előrelépés? Azért, mert megteremtődik az önkormányzatnak nemcsak a közfoglalkoztatásban az érdekeltsége, hanem olyan érdekeltsége is, hogy mondjuk, a közétkeztetésbe bevonja a helyben termelt alapanyagokat. De nemcsak élelmiszerben gondolkodhatunk egyébként. Mondjuk, egy turisztikai adottságú település ajándéktárgyat is készíttethet a szociális szövetkezetének a tagjaival, amire eddig azért nem volt lehetőség, hiszen a polgármester személyesen bevonódhatott ezekbe a szociális szövetkezetekbe, de nem önkormányzati szinten, nem testületi szinten. Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos módosítási javaslat.

Nagy előnyét látom ennek a javaslatnak abban is, hogy illetékmentességet fog élvezni a létrehozni kívánt szociális szövetkezet, hiszen sok esetben ezek a munkanélküliek nem rendelkeznek az ahhoz szükséges tőkével, hogy mondjuk, egy ilyen szervezetet, egy jogi személyiségű, mégiscsak gazdasági tevékenységet folytató társaságot létrehozhassanak.

(21.10)

Az is egy jó lehetőség, hogy az önkormányzat jelenleg futó közfoglalkoztatási programjainak eszközeit használatba adhatja majd a szociális szövetkezetnek - megfelelő feltételek mellett természetesen -, hiszen ezek a szociális szövetkezetek azért nem terjedtek el országos szinten nagymértékben, merthogy tőkehiányosak. A munkanélküliek pláne, de egyébként ezekben a kistelepülések még a nem munkanélküliek sem rendelkeznek vagy bővelkednek jelentős mértékű tőkével.

Mindenképpen támogatom ezt a javaslatot, és nagyon örülök neki, hogy végre ez a törvénymódosítási javaslat megszületett, hiszen a szociális szövetkezetben nem csak tartósan munkanélküliek vehetnek részt a jelenlegi szabályozás szerint sem, mert hét természetes személy hozhat létre szövetkezetet, és legalább a felének kell munkanélkülinek lenni, a másik felének nem. Tehát olyan szellemi kapacitás is rendelkezésére tud állni a szociális szövetkezetnek, amit az előttem felszólalók kifogásoltak, hogy ilyen a szociális szövetkezetekben nem lesz. Azt gondolom, a szövetkezésnek magának az a lényege, hogy ha a lehetőségeinket, az adottságainkat összeadjuk, akkor más perspektívák teremtődnek mindannyiunk számára.

Ha csak Túristvándit tekintjük példának - most megdöbbentő számokat fogok önöknek mondani -, hogy ha a közétkeztetéshez szükséges élelmiszert termeljük meg helyben akár közfoglalkoztatásban, akár szociális szövetkezeten keresztül, akkor olyan 15 millió forintot tudunk egy 750 lelkes kistelepülésen helyben tartani. Ha a teljes falu élelmiszer-szükségletét megpróbáljuk helyben megtermelni - és egyébként örömmel jelenthetem, hogy 2012 júniusára Túristvándiban ez már teljes mértékben megvalósul, jelenleg az önkormányzat szerződést kötött 30 családdal, ahol vannak munkanélküliek, és felosztották a családok egymás között a teljes termékvertikumot, és megpróbáljuk már 2012 második félévére teljes mértékben megtermelni a falu szükségletét -, 72 millió forintot tudunk helyben tartani. Végig tudják-e gondolni, mit jelent az, ha egy 750 lelkes kistelepülésen 72 millió forint a helyi gazdaságban marad? Nem csak foglalkoztatási lehetőséget teremt a faluban, hanem megjelenhetnek olyan szolgáltatások is, amelyek most egyébként fizetőképes kereslet miatt nincsenek meg. Igény lenne rá, mondjuk, a háziasszony szívesen lenne csinos állandóan, és menne fodrászhoz havonta vagy kéthavonta egyszer, de nem teheti meg, hogy ő ezt megfizesse, de az a család, amely mondjuk, a település csirkehússzükségletének egy részét elő fogja állítani, az már majd megteheti, hogy ilyen szolgáltatásokat is igénybe tudjon venni.

Mi nem abban gondolkodunk, hogy minden portán legyen két tehén, két sertés és ötven vagy száz csirke, hanem abban gondolkodunk, hogy a falu élelmiszer-szükségletét állítsák elő családi gazdaságok, és ezek a családok ebből éljenek meg jól. Azt is gondoljuk egyébként, hogy ha ezeket az élelmiszereket minél nagyobb mértékben megpróbáljuk helyben feldolgozni, akkor még nagyobb az a lehetőség, amivel ezeket az egyébként a településről jelenleg kiáramló pénzeket helyben lehet megtartani. Én egy olyan Magyarországról álmodom, ahol a falvakban a mezőgazdasági termelésben helyi terméket kínálnak nekem - hogyha bármelyik magyarországi településre ellátogatok -, helyi sajtot, helyi mézet, helyi feldolgozott hústerméket, mert azt gondolom, ebben van a mi nagy erőnk. Ezt igazolják azok a statisztikai adatok is, amiket az előbb említettem, hogy ezermilliárd forintnyi élelmiszert importál az a Magyarország, amely képes lenne a teljes élelmiszer-szükségletének 130 százalékát előállítani.

Tehát azt gondolom, ez a javaslat megoldást jelent arra, illetve mindenképpen elindulási lehetőséget a törvényi szabályozás szintjén, és azt is gondolom, hogy az az ötmilliárd forint, amit a kormány erre a programra kíván szánni, igenis jó helyre fog kerülni, és biztos vagyok benne, hogy sok-sok magyarországi település halmozottan hátrányos vagy csak hátrányos helyzetű lakossága elindul egy másfajta úton. Nem lesz az az út egyébként könnyű, hiszen mi 2006 óta dolgozunk a település önfenntartó programján, és még mindig nem értünk teljes mértékben az út végére, de valahol el kell kezdeni.

Azt is látom, hogy a kormány programjának az elemei egymásra épülnek: szociális földprogram, közfoglalkoztatási mezőgazdasági program, most pedig a szociális szövetkezetek. A szociális földprogram az önellátáshoz ad lehetőséget, tehát a család élelmiszer-szükségletét támogatja. Nem jelent sem többet, sem kevesebbet. A mezőgazdasági önkormányzati program már lehetőséget ad egyfajta piacra termelésre, ha másképp nem, akkor a közétkeztetéshez. A szociális szövetkezet pedig visszaállíthatja a falunak azt a tradicionális rangját, hogy biztosítsa a városok élelmiszer-ellátását. Nemcsak a saját maga ellátását egyébként, hanem a környezetében lévő nagyobb települések élelmiszer-ellátását is.

Azzal a gondolattal szeretném mondandómat befejezni, ami egy evangéliumi igazság, hogy csak az erősebb tudja a gyengébb terhét is hordozni, és a szövetkezetben ez mint lehetőség benne van.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

LAKATOSNÉ SIRA MAGDOLNA (Fidesz): Én az gondolom, hogy nem akarjuk magunkat becsapni. Szándékosan félreértik a szabályozást. Foglalkoztatási szövetkezetnél kell az 500 fő, amikor szociális szövetkezetről beszélünk, akkor hét természetes személy, illetve most már önkormányzat tag hozhatja ezt létre. Hét személy még Túristvándiban is van.

Én azt is komolyan gondolom, hogy muszáj a minél magasabb élőmunka-igényes tevékenységeket ezekben a hátrányos helyzetű falvakban bevezetni, elindítani, hiszen ön mondta el, hogy hány embert foglalkoztat ez a szövetkezet. Én azt gondolom, hogy az a cél, hogy minél magasabb foglalkoztatás mellett minél magasabb minőségű élelmiszert helyben állítsunk elő úgy, hogy azok egyébként versenyképesek legyenek a multicégek termékeivel. Úgy tudnak versenyképesek lenni, hogy a termelőtől közvetlenül a fogyasztóhoz jut a termék, és nem lesz rajta 40-50-60 százalékos kereskedelmi árrés. Erre jók ezek a szociális szövetkezetek.

Én azt gondolom, hogy ha annak a 151 milliárd forintnak, ami országos szinten a közétkeztetésben lehetőségként megvan, egy bizonyos részét ezek a halmozottan hátrányos helyzetű falvak meg tudják tartani, magasabb és más minőségű élet teremtődik meg.

Köszönöm a figyelmet.

LAKATOSNÉ SIRA MAGDOLNA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Magyarországon a demográfiai helyzet a tavalyi népességstatisztikai adatok ismeretében annak a legoptimistább olvasatában sem mondható elégségesnek. Sajnos kevés gyermek születik, és ahol megszületnek a gyerekek, ott szinte biztos, hogy nem dolgoznak az édesanyák.

De vajon miért is van ez így? A válasznak bizony sok összetevője van, de egyet különösképpen szeretnék kihangsúlyozni. Manapság nincsenek könnyű helyzetben a fiatalok, és különösképpen a hölgyek, akik a családalapításban gondolkoznak. Az ifjak gyakran válaszút elé kényszerülnek, hogy a karrier vagy a családalapítás mellett döntsenek. Ha egy munkahelyről több nő is elmegy szülési szabadságra, akkor a vezetés már kismamajárványt emleget, ezért a hölgyek inkább eltitkolják vágyukat, sőt akár le is mondanak a gyermekvállalásról.

Komoly gondot jelent, hogy a nők megtalálják a megfelelő egyensúlyt a családi és munkahelyi kötelezettségeik között. Ezért olyan munkahelyekre van szükség, ahol támogatják a gyermekes családokat, és elősegítik a család, a magánélet és a munka összehangolódását. A rugalmas, családbarát munkahelyek megteremtése a munkáltatóknak egyfajta előnyt is jelentene a piaci versenyben, ahol a cél, hogy meg tudják szerezni és meg is tudják tartani a szakképzett munkaerőt, ezáltal növelhető az alkalmazottak motivációja és hatékonysága. Ezen intézkedésekből az alkalmazott és a vállalat egyaránt profitál. Míg a foglalkoztatónak gazdasági előnyöket hoz, a munkavállaló megkapja a lehetőséget arra, hogy a magánéletét összeegyeztesse a munkájával, egyszerre legyen szülő, férj, feleség és dolgozó ember.

Tisztelt Államtitkár Úr! Hogyan kívánja a kormány elérni azt a célt, hogy azok a fiatalok, akik gyermeket szeretnének vállalni, ne kényszerüljenek feltenni maguknak azt a kérdést, hogy: munka vagy család? Várom megtisztelő válaszát! (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

LAKATOSNÉ SIRA MAGDOLNA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország Alaptörvénye 8. cikkének (1) bekezdése értelmében legalább 200 ezer választópolgár kezdeményezésére az Országgyűlés országos népszavazást rendel el; a köztársasági elnök, a kormány vagy százezer választópolgár kezdeményezésére az Országgyűlés országos népszavazást rendelhet el.

A Lehet Más a Politika az alaptörvény felhatalmazása értelmében élni kívánt demokratikus jogával, és négy kérdésben kezdeményezett népszavazást a választópolgárok körében. A nemzeti ügyek kormányának eddigi intézkedéseit firtató felvetések azonban nem ütötték meg azt az ingerküszöböt, hogy arról országos referendumot is tarthassanak. Az aláírók száma a 2010-es választások ellenzéki pártokra leadott 1 millió 300 ezer szavazójának alig 10 százaléka, szóval, egyértelmű ítéletet lehetett mondani a kezdeményezésről: megbukott. A legtöbb ponton a munkavállalással kapcsolatos kérdést terjesztettek népszavazásra. Nem szabad elfelejteni, és szeretném is hangsúlyozni, hogy a kormány, a munkavállalók és a munkaadók között hosszas egyeztetések és tárgyalások folytatódtak le, hogy az új munka törvénykönyve a legrugalmasabbak közé tartozzon Európában.

A hatályos munka törvénykönyvének szabályai nem járultak hozzá a foglalkoztatás növeléséhez, ezáltal a foglalkoztatás nemzetközi viszonylatban kirívóan alacsony szintjére az elmúlt évtizedben nem sikerült érzékelhető javulást eredményező megoldást találni. Az új munka törvénykönyve megalkotásának szükségességét a szakmai visszajelzések is egyértelműen megerősítették, mert a hatályos törvénymódosításokkal már nem javítható, nem képes a kor igényeinek és a gyakorlati élet elvárásainak megfelelni, nem biztosítja a hazai munkáltatók versenyképességét, és legfőképpen nem segíti a munkahelyteremtést és a munkahelyek megőrzését.

A munka törvénykönyvének elfogadása előtt a felek megállapodtak, és a sajtó nyilvánossága előtt ratifikálták is a javaslatot. Ez ékes bizonyítéka annak, hogy a kormány és az érdek-képviseleti szervek között konszenzus jött létre a munkajog alapvető szabályait illetően, így a próbaidő és a szabadság szabályozását illetően is.

De nézzük sorban a kérdéseket! Egyetért-e ön azzal, hogy száz napnál hosszabb próbaidőt munkaviszony esetében ne lehessen kikötni? A jelenleg hatályos munka törvénykönyve szerint a próbaidő hossza 30 nap. Ez a törvényes próbaidő. Munkaszerződésben háromhavi, kollektív szerződés alapján hathavi próbaidő köthető ki. Az új, július 1-jétől hatályba lépő munka törvénykönyve értelmében a felek a munkaszerződésben a munkaviszony kezdetétől számított legfeljebb 3 hónapig terjedő próbaidőt köthetnek ki. Ezt kollektív szerződés hat hónapig terjesztheti ki. A próbaidő intézményének célja, hogy a felek kölcsönösen megismerjék a teljesítendő munkaviszony tartalmát, annak körülményeit, mint ahogy a jogintézmény neve is jelzi, kipróbálják a munkaszerződésben foglaltak gyakorlatban való érvényesülését. Próbaidő csak munkaszerződésben köthető ki, annak tartalma a munkaviszony kezdetétől számítandó. Próbaidőt a határozott idejű munkaviszony létesítése esetén is ki lehet kötni. Ha viszont a munkáltató személyében változás következik be, az átvevő munkáltató próbaidőt nem köthet ki, hiszen a változás a munkaviszonyt nem érinti, azaz újabb munkaviszony nem jön létre a munkavállaló és az átvevő munkáltató között. Amennyiben a felek ennél rövidebb tartamú próbaidőt kötöttek ki, a próbaidő legfeljebb egy alkalommal meghosszabbítható. A meghosszabbítás korábbi szabályozás szerinti tilalmát tehát a munka törvénykönyve nem tartja fenn. Természetesen a meghosszabbított próbaidő sem haladhatja meg az előzőekben említett három, illetve hat hónapot. A próbaidő meghosszabbítására is csak rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének megtartásával kerülhet sor. Ezért ennek akkor van helye, ha valamilyen okból, például a munkavállaló hosszabb távolléte miatt az intézmény a rendeltetését nem tudta betölteni.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a próbaidő meghosszabbítása csak a felek kölcsönös megállapodásával történhet. A népszavazási kérdésben megfogalmazott munkaviszony egyértelműen a versenyszférára utal. A versenyszférában 2 millió 600 ezer fő dolgozik. A próbaidő csak ott haladja meg a 3 hónapot, ahol a munkáltató és a szakszervezetek kollektív szerződésben így rendelkeznek. Az utóbbira is csak akkor kerül sor, ha a munkáltató tevékenységének jellege vagy a munkakör sajátosságai alapján a 3 hónap a felek számára nem elegendő egymás kölcsönös kipróbálására. Aki erre a kérdésre igent mond, az a kollektív szerződésekre mond nemet. Nem értjük, miért szeretné az LMP a munkavállalók kollektív szerződéses jogosítványait gyengíteni. Kiemelendő, hogy az Európai Unió szervezeteiben történő munkavállalás esetén az EU-intézmények jellemzően 6 hónapos próbaidőt kötnek ki.

Nézzük a következő kérdést! Egyetért-e ön azzal, hogy az alapszabadság kétharmadát a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban legyen köteles kiadni? Ennek a kérdésnek biztos könnyű lenne népszerűséget szerezni, de nézzük meg hozzá a valóságot, ne csak a magyar, hanem az európai valóságot is. A hatályos törvény szerint a munkavállaló az alapszabadság egynegyedével rendelkezhet, ez 20 nap alapszabadság esetén 5 nap, 30 nap alapszabadság esetén 8 nap. Az új munka törvénykönyve szerint valamennyi munkavállaló egységesen 7 munkanap szabadságról rendelkezhet. Ez 20 nap alapszabadság esetén már egyharmadnak felel meg. A szabadságot eltérő megállapodás hiányában úgy kell kiadni, hogy tartama legalább összefüggő 14 napot elérjen. A hatályos és az új munka törvénykönyve szerinti szabályozás is teljes összhangban van a közösségi joggal és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet előírásaival. Valamennyi EU-tagország munkajogi szabályozásával összhangban a szabadság kiadásának joga és kötelessége a munkáltatóé. A szabadság kiadása során ugyanakkor érvényesülnie kell a felek együttműködési kötelezettségének, ennek megfelelően a szabadságot a munkavállaló előzetes meghallgatása alapján kell kiadni.

Lássuk a következő kérdést! Egyetért-e ön azzal, hogy az álláskeresési járadék folyósításának leghosszabb időtartama 260 nap legyen? Közismert tény, hogy a 2010-es kormányváltáskor komoly adósságot és hiányt örököltünk. A 7 százalék fölötti GDP-arányos államháztartási hiány, messze 80 százalék fölötti államadósság komoly átalakításokat követel meg. Így született meg a Széll Kálmán-terv, amely a Nemzeti Foglalkoztatási Alap esetében is megtakarítást és hatékonyabb működést írt elő. Hangsúlyozni kell, hogy nem pusztán a megtakarítás volt a cél, hanem a hatékonyabb működés elérése is. Az új rendszer a munkakeresést jobban ösztönzi. Ennek egyik elemeként az álláskeresési járadék eddigi maximálisan 270 napos folyósítási ideje 90 napra csökkent. A passzív eszközök helyett - ilyen az álláskeresési járadék is - az aktív támogatásokat kívánjuk előnyben részesíteni, hogy az érintettek minél hamarabb munkába állhassanak, és minél rövidebb ideig kelljen fizetés helyett járadékból megélniük.

Az utolsó kérdés pedig így szól: egyetért-e ön azzal, hogy a tankötelezettség továbbra is annak a tanévnek a végéig tartson, amelyben az érintett személy a 18. életévét betöltötte? A korhatár csökkentésével nem célunk bárkit is kiszorítani az iskolapadból, aki tanulni szeretne, az természetesen ezután is tanulhat. Szeretném hangsúlyozni, hogy a tapasztalatok szerint a tankötelezettségi korhatár nincs szoros összefüggésben a szakmaszerzés időpontjával. A tankötelezettségi korhatár elérése után azok hagyják el rövid időn belül az iskolát jellemzően, akik 18 éves korukra sem szereznek szakmai végzettséget. A csökkentés életszerűségéről tanúskodik ugyanakkor, hogy egyébként 45 európai országból 36 esetében 16 éves korban vagy az alatt van meghatározva a tankötelezettség felső korhatára. A tankötelezettségi korhatár csökkentésével a kormány megteremti a tankötelezettség és a szakképzési idő harmóniáját. Lehetőséget ad arra, hogy a tanulás helyett inkább dolgozni kívánó fiatal szakmát tanulva kiléphessen a munka világába, azonban az állam továbbra is biztosítja a térítésmentes továbbtanulás lehetőségét a 16. életévüket betöltött fiatalok számára az érettségi, illetve az első szakképesítés megszerzéséig.

(19.00)

Tisztelt Országgyűlés! A nemzeti ügyek kormánya az elmúlt két évben rengeteg munkát végzett, olyan strukturális átalakításokat is meglépett, ami már a rendszerváltás óta váratott magára. Az LMP által szorgalmazott referendumban megfogalmazott kérdések az eddig elvégzett munkát és a munkavállalókkal és munkaadókkal közösen kialakított megegyezést rúgnák fel.

A választópolgárok már ítéletet mondtak a kezdeményezés felett: elutasították, ezért mi is azt javasoljuk, hogy az Országgyűlés az emberek szándékainak megfelelően ne rendeljen el népszavazást.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

LAKATOSNÉ SIRA MAGDOLNA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Először ügyrendi javaslatot szeretnék tenni, mielőtt rátérnék a normál felszólalásomra. Szeretném kérni, hogy az ülésnap végéig lehessen módosító indítványokat benyújtani a javaslathoz.

ELNÖK: Igen. Utánanézünk annak, hogy a részletes vita előkészítésének milyen technikai feltételei vannak, és válaszolni fogok a képviselő asszony kérésére.

LAKATOSNÉ SIRA MAGDOLNA (Fidesz): Köszönöm szépen.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A T/7678. számú, az egyes szociális tárgyú és egyéb kapcsolódó törvények módosítását a mindennapi gyakorlati tapasztalatok és a támogatási forrásokhoz szükséges jogszabályi háttér megteremtése teszik szükségessé. Gyakorló jogalkalmazóként rendkívül fontosnak tartom azt, hogy a szabályozás időnként a gyakorlati tapasztalatok és a jogalkotó által elérni kívánt cél szerint felülvizsgálatra kerüljön a rászorulók, az ellátottak, a polgárok és nem utolsósorban a jogalkalmazók érdekében.

Ma Magyarországon körülbelül 12 ezer fogyatékos személy él ápolást, gondozást nyújtó intézményben. Az intézményi férőhelyeket a kormány kiváltani kívánja annak érdekében, hogy a fogyatékos, pszichiátriai és szenvedélybeteg, valamint hajléktalan ellátottak családias körülmények között élhessenek.

A támogatott lakhatás bevezetésével lehetővé válik, hogy az ellátottak a helyi lakossággal azonos életkörülmények között és életfeltételek között vegyenek részt a helyi társadalom életében. Az átalakítás legfontosabb eleme, hogy szétválnak a lakhatás és a napközbeni tevékenységek, vagyis lakhatási szolgáltatásra és önálló életvitelt segítő szolgáltatásra válik szét a korábbi komplex intézményi szolgáltatás.

A támogatott lakhatásban történő elhelyezéskor komplex szükségletfelmérést kell végezni, amely alapján határozatlan vagy határozott időtartamban lehet biztosítani az ellátást.

A lakhatási szolgáltatás kétféle formában biztosítható: legfeljebb 12 fő számára kialakított lakásban vagy házban, vagy legfeljebb 50 fő elhelyezésére szolgáló lakások, épületek együttesében. Fontos, hogy az új szabályok biztosítják azt a lehetőséget, hogy ezeket a szolgáltatásokat a támogatott lakhatást nyújtó fenntartók együttesen, hálózatba szerveződve biztosítsák. Ez a hatékonyabb fenntartást, illetve az egyszerűbben megszervezhető, rugalmas, szükségleteken alapuló ellátást segíti elő.

Az új szabályok 2013. január 1-jével lépnek hatályba. A fogyatékos, pszichiátriai és szenvedélybeteg személyek ápolást, gondozást nyújtó intézményi ellátása fokozatosan alakul át az új szabályoknak megfelelően 2013. január 1-jét követően. Nagy létszámú intézményt átalakítani csak a támogatott lakhatás valamelyik formájában, új intézményt pedig csak legfeljebb 12 fős lakásban vagy házban lehet.

Ez utóbbi rendelkezés összhangban van a 2010 óta hatályos szabállyal, miszerint fogyatékos személyek ápolást, gondozást nyújtó intézményi ellátása céljából új férőhelyet létrehozni 2011. január 1-jét követően csak lakóotthoni formában lehet. A hatálybalépéskor már működő lakóotthonok számára kétéves átmeneti időt biztosít az előterjesztés. 2014. december 31-ig működhetnek a jelenlegi formában, ezt követően már meg kell felelniük az új rendelkezéseknek.

A szociális törvény módosításával megteremtődik a gondozási szükséglet nélküli házi segítségnyújtás lehetősége, amelyről nem kívánok hosszabban beszélni, hiszen képviselőtársam ehhez hozzá fog szólni. De mindenesetre szeretném elmondani ellenzéki képviselőtársaimnak, hogy ez nem megszorítást jelent, hanem éppen kiterjesztést, hiszen azok is igénybe vehetik majd ezt a szolgáltatást, akik képesek ezt megfizetni, egyébként pedig a gondozási szükségletük nem indokolja, hogy állami támogatásból legyen finanszírozva az ellátásuk.

2012. január 1-jétől bevezetésre kerül a befogadási eljárás, amely során számtalan olyan kérdés merült fel, amely indokolja a törvény módosítását. Házi segítségnyújtást biztosító, nem állami fenntartású szolgáltatóknak önkormányzati hozzájáruló nyilatkozatot kell csatolni, ha finanszírozásban szeretnének részesülni. Ez a kötelezettség kiterjesztésre kerül nemcsak új szolgáltatást elindítók esetében, hanem létszámbővítés esetében is szükséges ez a hozzájáruló nyilatkozat 2013. január 1-jétől, amelyhez a fél évvel korábbi megjelenése a szabályozásban a kötelezettnek lehetőséget biztosít a felkészülésre.

Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos szabályozási elem, hiszen az önkormányzattal való együttműködés azt is lehetővé teszi, hogy mindenki a településen igényelni tudja a szolgáltatást. Másrészről pedig az önkormányzatok is tájékozódnak arról, hogy milyen szolgáltatók vannak jelen adott esetben a településükön. Két esetben a kapacitástól független befogadhatóság kerül törvényi szinten szabályozásra: önkormányzat és megyei fenntartó kötelező feladatellátása, és ha a fenntartó pályázati úton elnyert hazai, illetve uniós támogatást.

A gondozás, nevelés nélküli munkanap bevezetése a bölcsődékben lehetővé teszi, hogy a bölcsődék napja nevelés nélküli munkanappá váljon, szakmai ünnepségeket, szakmai fejlesztéseket lehet ezen a napon tartani. Ha a szülők nem tudják megoldani a gyermekeik elhelyezését ezen a napon, a gyermek felügyeletéről az intézménynek gondoskodnia kell. Az erre vonatkozó részletszabályok végrehajtási rendeleti szinten kerülnek előírásra.

A települési önkormányzatok kötelező feladata a gyermekjóléti szolgáltatás biztosítása, amelyet az önkormányzatok több módon is teljesíthetnek: önálló intézménnyel, intézményegységben és a többi. Miután a szabályozás nem kellően egyértelmű, indokolt a módosítással összhangba hozni a jogszabályi rendelkezést a jogalkotó szándékával és a szolgálatok tényleges működésével, egyértelműen rendezve a települési önkormányzatok gyermekjóléti szolgálat vonatkozásában jelenleg is fennálló ellátási kötelezettségét, kimondva, hogy valamennyi települési önkormányzat köteles működtetni a gyermekjóléti szolgálatot.

A befogadási eljárási szabályok pontosítása, hasonlóan a szociális törvény módosításaihoz, a gyermekvédelmi törvényben is szükséges.

Itt a pályázati úton támogatott krízisközpont-szolgáltatás mentesül a befogadás alól. Indokolt ezeken felül kapacitástól függetlenül befogadni itt is a finanszírozási rendszerbe a szolgáltatást, ha a működési engedély módosítását szétválás, egyesítés, szolgáltatásiforma-váltás, illetve férőhelyek átcsoportosítása teszi szükségessé, de kizárólag azzal a feltétellel, hogy a változás nem jár költségvetési többletkiadással.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

(Móring József Attila elfoglalja jegyzői helyét.)

A gyermekvédelmi törvény bölcsődei térítési díjra vonatkozó szabályozása jogértelmezési vitára ad okot, amelyet az előterjesztés a szabályok egyértelmű megfogalmazásával igyekszik lezárni. Abban az esetben, ha a fenntartó nem kér a bölcsődei gondozásért térítési díjat, továbbra is a bölcsődékre korábban irányadó szabályozás érvényesül, tehát nem kell elvégeznie a jövedelemvizsgálatot, és nem kell alkalmazni a térítési díjra vonatkozó százalékos korlátozást sem. Kizárólag a gyermekétkeztetésre vonatkozó rendelkezéseket kell figyelembe venni, ezzel biztosítható, hogy az adminisztratív terhek ne növekedjenek azon fenntartóknál, akik továbbra is csak az étkeztetésért kérnek térítési díjat a bölcsődékben, és nem élnek a gondozási díj bevezetésének lehetőségével.

Módosításra kerül a szociális törvényben a keresőtevékenység. A szociális szövetkezet tagjának személyes közreműködése ellenértékeként kapott bevétel a szövetkezeti tagra irányadó kötelező legkisebb munkabér erejéig a szociális törvény alkalmazásában nem minősül jövedelemnek. Ez a halmozottan hátrányos helyzetű térségekben a szociális szövetkezeteken keresztül tartós munkahelyek létrehozásában segíti a települési önkormányzatokat, illetve azokat a munkanélkülieket, akiknek más esélyük nincs arra, hogy tartós foglalkoztatásban részesüljenek. A módosítások egyértelműen segíteni kívánják a jogalkalmazást, így mindezekre tekintettel kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák a javaslatokat.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

(14.10)

LAKATOSNÉ SIRA MAGDOLNA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország 2013. évi tervezett költségvetését Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kistelepülés, Túristvándi község polgármestereként elsősorban az önkormányzatokat, az állampolgárokat közvetlenül érintő változások szempontjából tekintettem át. Kormánypárti képviselőként azt a kérdést is fel kell tennem, hogy mennyiben támogatja a 2013. évi tervezett költségvetés azokat a számunkra kiemelten fontos területeket, amelyeket elengedhetetlennek tartunk az ország megújulása érdekében. Véleményem szerint a 2013. évi költségvetés szigorú költségvetési politikája szükséges a hiánycél tartása érdekében, amely mindannyiunk, minden magyar polgár közös érdeke. Ugyanakkor rendkívül fontosnak tartom, hogy pozitív változásokat támogasson ez a költségvetés.

Természetesen minden terv annyit ér, amennyi megvalósul belőle, így, kicsit értékelve az előző két évi terveket, rendkívül fontos eredményeket értünk el az ország gazdasági helyzetét is figyelembe véve. Csak néhány példa az általam legfontosabbnak tartottak közül. Az anyák újra három évig maradhatnak otthon gyesen, biztosítva ezzel azt a lehetőséget, hogy akik több időt szeretnének gyermekükkel tölteni, megtehessék. A nők 40 éves munkaviszony után nyugdíjba mehetnek, így az unokák nevelésében is nagyobb részt vállalhatnak. Tavaly 160 milliárd forinttal segítette az egykulcsos adórendszer azt a 800 ezer családot, ahol legalább az egyik szülő legálisan dolgozott.

A gyermek után járó kedvezmény miatt a nagycsaládosok keresete több mint 20 százalékkal nőtt. Vissza nem térítendő támogatást vezetett be a kormány új lakás vásárlásához, építéséhez, illetve használt lakás vásárlásához és korszerűsítéséhez kamattámogatást nyújt. A kormány a rezsiköltségek szabályozásával garantálja a családok szociális biztonságát. Ennek keretében nem változott a gáz ára 2011-ben, a 2012-es év folyamán a gáz-, a távfűtés-, a villany-, valamint a víz- és csatornadíjak nem emelkedhetnek az inflációnál nagyobb mértékben. Fontosak a foglalkoztatásban elért eredmények is, a növekedés.

Rendkívül fontos elvárásunk nekünk, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében élőknek is, hogy munkahelyteremtést és -megőrzést szolgáló további intézkedéseket tartalmazzon a jövő évi költségvetés és az adószabályok. Hiszen településeinken nagyon magas a munkanélküliség, a munkaképes korú lakosság 30-40 százaléka. Nőként nagyon fontos célnak tartom a munkába visszatérő édesanyák segítését is, foglalkoztatási támogatásokkal. Kiemelten fontos, hogy a kisvállalkozások terheit, elszámolási, adózási szabályait egyszerűsítsük, az 5 millió forint alatti bevételt elérő, elsősorban önfoglalkoztató kisvállalkozások esetében.

Ettől azt is remélem, hogy a mi térségünkben ez is hozzájárulhat a vállalkozási hajlandósághoz. Kérem a kormányt arra, hogy a nehezebb helyzetű régiók kapjanak beruházási adókedvezményeket.

2013 sok szempontból olyan év lesz, amely változásokat hoz mindennapjainkban, a komoly, sok éve elhanyagolt szerkezeti átalakítások elindulásának éve. Természetesen ez a finanszírozásban is rendkívül fontos átalakításokat hoz. Az önkormányzatok 2012-ben elindultak az adósságcsapdából való kilábalás útján, ez a kedvező folyamat 2013-ban az új finanszírozási modellnek köszönhetően reményeim szerint felgyorsulhat. Ezt igazolja, hogy 2012-ben az önkormányzatok tervezett forráshiánya minden általam vizsgált önhikis megyei település esetében csökkent. Az óvodai feladatellátás települési szinten történik, amelynek feladatfinanszírozását két tétel biztosítja, a bér- és járulékköltségek, illetve a működési kiadások finanszírozása. Ez új szemléletet jelent a korábbi évekhez képest.

Túristvándi helyi gazdaságfejlesztési programja szempontjából nagyon fontos értéke a 2013-as költségvetésnek, hogy a gyermekétkeztetés, szociális étkeztetés települési önkormányzati feladat marad, hiszen az értékteremtő Start-munka, az "önellátó falu" program keretében több településnek is elsődleges piaca a közétkeztetést biztosító konyha. Örömmel láttam a Start-programban részt vevők számának növekedését a tervezetben. A szociális és gyermekjóléti ellátórendszerben a törvényjavaslatban megfogalmazott változásoktól azt remélem, hogy a szociálisan nehéz helyzetben lévők életfeltételei javulnak. Az elszegényedés veszélyével küzdők segítése nemzeti ügy, hiszen a szélsőséges élethelyzetek, a kirívó társadalmi különbségek, a társadalmi zárványok kialakulása, valamint az ezekhez kapcsolódó esélytelenség és a hátrányos helyzet generációkon keresztüli átörökítése az egész társadalom stabilitását veszélyeztetik.

Az elmúlt két évben túljutottunk azon a mély szakadékon, amit a 2002 utáni kormányok felelőtlen gazdálkodása idézett elő. De rendkívül nagy teher az, amit az előző kormány örökül hagyott, aminek fedezetét ennek a kormánynak kell megteremtenie, amiből sok-sok hazai forrású fejlesztést tudtunk volna támogatni. A maastrichti típusú államadósság 2010-re 21 790 milliárd forint. Ezeknek az átlagos futamideje 4,5 év. Ha lakosonként több mint 2 millió forint támogatást adtunk volna ez alatt a négy év alatt, akkor jelentett volna ez az összeg a költségvetésben ilyen nagyságrendet.

Ez a költségvetés nem kíván becsapni senkit. Ahogyan Joseph Levine mondja, bármikor becsaphatsz bárkit, ha jó a reklám, és elég nagy a költségvetés. Mint ahogyan mondtam, nem kívánunk becsapni senkit, hiszen mindannyiunk közös érdeke, hogy a költségvetési hiányt tartani tudjuk, érdekünk az, hogy időben legyen az országnak költségvetése, hogy az átalakítások kiadásaira megfelelő tartalékot képezzünk, és mindezt a 2013. évi költségvetésünk biztosítja. Ez a költségvetés nemet mond a stabilitás kockáztatására, nemet a további eladósodása, nemet a felelőtlenségre.

Mindezekre tekintettel kérem, hogy szavazataikkal támogassák a költségvetést. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

LAKATOSNÉ SIRA MAGDOLNA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt két évben számtalan intézkedést hozott a kormány, melyekkel a gyermekes családok helyzete jobbá tehető. Említhetjük itt a családi adókedvezmény bevezetését és a gyermekgondozási segély három évre történő visszaállítását is - csak hogy néhány példát említsek. Az OECD jelentése alapján ennek meg is lett a mérhető eredménye, hiszen 3,9 százalékkal csökkent a gyermekes családok átlagos adóterhelése.

Többévi munka szükséges még az általunk elérni kívánt célig, miszerint minden gyermek jobb körülmények között élhessen Magyarországon. Különösen nagyon magas a hátrányos gazdasági helyzetű településeken a nehéz körülmények között élő családok száma. Gyakran tapasztaltam települési vezetőként azt, hogy sajnos az intézményekben biztosított étkezési lehetőség az egyetlen a nehéz körülmények között élő gyermekek számára a mindennapi étkezésre. A tanév néhány napja befejeződött az intézményekben, és a működési szokások szerint ezzel nemcsak az oktatás, hanem az intézményi működéshez kapcsolódó tízórai és ebéd biztosítása is szünetel a nyár idején, és ez új problémákat vet fel. Megszűnik annak a lehetősége, hogy ezeknek a nehéz sorsú gyermekeknek a mindennapi étkezése, meleg étellel való ellátása megoldott legyen. Ez a szociálisan nehéz helyzetben lévő családok gyermekeit lehetetlen helyzetbe hozza. Számukra néhány hónapra megszűnik a mindennapi meleg ételhez való biztos hozzájutás.

Tudjuk azt, hogy az elmúlt két évben éppen a magas munkanélküliséggel sújtott településeken a kormány a Start-közmunkaprogram keretében mezőgazdasági programok indítására adott komoly anyagi támogatást az értelmes közfoglalkoztatás érdekében. Ennek köszönhetően sok településen konyhakerti növénytermesztésbe fogtak a szociális étkeztetéshez, így jobb minőségű étkezési szolgáltatást tudnak nyújtani a települések.

Erre tekintettel kérdezem: mit tesz a kormány a nehéz helyzetben lévő, esetenként éhező gyermekek megsegítésére az iskolai szünet idején?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban.)

LAKATOSNÉ SIRA MAGDOLNA (Fidesz): Örömmel hallottam, és különösen annak örülök kistelepülési polgármesterként, hogy ennek az étkeztetésnek a 30 százalékát kötelező helyi élelmiszerből biztosítani. Nagyon örülök annak is, hogy több mint ezer önkormányzat élt a pályázati lehetőséggel.

Örömmel tölt el az is, hogy 2,4 milliárd forintnyi az a támogatás, ami erre fordítható. Szívesen hallanék olyan jó példákról, ahol sikerült ezt a támogatást megfelelően és jól felhasználni, hiszen egyetlen cél vezérelhet bennünket ennek a támogatásnak a megítélésében, illetve önkormányzatként ennek a felhasználásában, hogy ne legyenek éhező gyermekek a településen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

LAKATOSNÉ SIRA MAGDOLNA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szél Bernadett képviselőtársamhoz kapcsolódva szeretnék reagálni.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kistelepülési polgármesterként szeretném arról tájékoztatni, hogy hogyan kapcsolódik a Start-közmunkaprogram és a helyi gazdaságfejlesztés egymáshoz, hiszen a Start-közmunkaprogramban a kormány két éve mezőgazdasági jellegű programot hirdetett meg, amihez nemcsak száz százalékban biztosítja a munkabért és járulékot, hanem lehetőséget ad arra, hogy az önkormányzatok beruházásokat is végezzenek annak érdekében, hogy később ezeken a halmozottan hátrányos kistelepüléseken is új munkahelyek jöhessenek létre. Hogyan tudnak létrejönni ezek az új munkahelyek? Egyrészt úgy, hogy működnek a Start-közmunkaprogramok, másrészt lehetőség van arra, hogy szociális szövetkezetbe tömörüljenek azok a munkanélküliek, illetve önkormányzatok, akik a helyi élelmiszer-ellátást meg tudják teremteni.

Hogy néhány számadatot is hozzak önnek: egy 750 lelkes kistelepülésen 12 millió forintnyi közétkeztetéshez szükséges élelmiszert lehet megteremteni. Ha mindezt a fehérgyarmati kistérségre vetítjük ki, akkor körülbelül 500 millió forint az a közétkeztetési kiadás, amit a 49 település éves szinten elkölt, és 400 millió forintba kerül egyébként a fehérgyarmati kistérségben a közmunkaprogram.

Tehát én azt gondolom, hogy a kormányzat igenis rendszerben gondolkodik, elindította a Start-közmunkaprogramot, megvan a szabályozása a szociális szövetkezeteknek, illetve az eszközvásárlással megteremti a lehetőséget arra, hogy olyan eszközöket, amelyek a mezőgazdasági műveléshez szükségesek, vásárolhassanak az önkormányzatok. Azért ez a gyerekétkeztetéshez is kapcsolódik, hiszen igenis lehet 30 százalékban helyből biztosítani az élelmiszert, tekintve azt, hogy a közmunkaprogramok működnek, és ezeknek jelentős része mezőgazdasági termelést végez, legalábbis azon a 700 településen, ahol pályáztak közétkeztetésre, merthogy gondolták, hogy fedezni tudják a helyi élelmiszer-szükségletet 30 százalékban (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) helyből. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

LAKATOSNÉ SIRA MAGDOLNA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! (Zaj. - Az elnök csenget.) A rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény előtörténetéhez tartozik, hogy 2006. január 1-jétől az akkori kormány felszámolta a három lábon álló és a polgári kormány által életbe léptetett családtámogatási rendszert. Volt a dolognak egy szépséghibája, mert az akkori vitában ellenzékiként keményen bíráltuk Gyurcsány Ferenc kabinetjét, hiszen az általa képviselt és kizárólag családi pótlékra épülő rendszerben a több gyermeket nevelő családok bizony kevesebb pénzt kaptak, mint az első Orbán-kormány által 1999. január 1-jétől biztosított támogatás. A summázata az lett a parlamenti vitának, hogy bevezették a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményt, illetve annak évente kétszer adandó pénzbeli juttatását.

2012 őszén ez a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény sok esetben nem a gyermekek védelmét, a gyermekekre fordítandó kiadásokat fedezi, hanem bizony félkarú automatákban és az úgynevezett kocsmahivatalokban tűnik el. Ez a természetbeni támogatás, amely évente kétszer 5800 forintot jelent, több mint 600 ezer gyermeket érint. Hiába írta elő a gyermekvédelmi törvény, hogy ez a juttatás elsősorban készétel, tanszer vásárlására és ruházkodásra használható fel, bizony sokan ennek az összegnek másféle módon léptek a nyakára.

A július elején elfogadott törvénymódosítás rendelkezett tehát arról, hogy ezt a támogatást ne készpénzben kapják a gyermeket nevelő és arra rászoruló családok. Mielőtt még bárki is arról beszélne, hogy ezt azért csinálta a parlament, mert meg kívánta változtatni az igénylés feltételeit, már most kijelenthetem, a kérelmeket továbbra is a gyermekeket nevelő szülő lakóhelye szerinti polgármesteri hivatalnál kell benyújtani, és továbbra is a jegyző dönt a támogatásról.

Miért jó a gyerekeknek, hogy a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményt Erzsébet-utalványban kapják? (Taps a kormánypártok soraiból.)

LAKATOSNÉ SIRA MAGDOLNA (Fidesz): Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kistelepülési polgármesterként rendkívül fontosnak tartom a megváltozott jogszabályokban annak garanciáit, hogy a juttatások a leginkább rászorulókhoz juthassanak el.

Az Erzsébet-utalványban nyújtott gyermekvédelmi támogatás, azt gondolom, hogy a leginkább rászoruló kisgyermekek érdekeit szolgálja. Így az államtitkár úr válaszát elfogadom. (Taps a kormánypártok soraiból. - Szórványos taps az LMP soraiból.)