Felszólalás adatai

Nyilván nem árulok el azzal nagy titkot, hogy a Jobbik természetesen támogatni fogja a javaslatot, mint minden olyat, ami hazánk bármilyen szintű biztonságához hozzájárul, azt természetesen támogatni fogjuk. Ahogy elhangzott a bizottsági előadók részéről is, hogy szinte mindenhol egyhangú támogatást élvezett az előterjesztés, azonban én egy picit más aspektusból szeretném megközelíteni ezt az egész kérdéskört, mint az előttem szólók.

Felmerül rögtön a kérdés, ami a törvényjavaslat címéből adódik, hogy beszélhetünk-e Magyarországon terrorizmusról, van-e Magyarországon terrorizmus, mert ha az van, amit a mindennapokban látunk, hallunk, tapasztalunk, akkor nem biztos, hogy nekünk dolgunk van ezzel a javaslattal, túl azon, hogy nyilván az Európai Unió ajánlása miatt kell vagy szükséges ezzel foglalkoznunk, de kérdés, hogy ilyen súllyal és ilyen formában van-e mindennek értelme.

(20.10)

A jogszabálytervezet az EU pénzmosás elleni bizottságának az ajánlásán alapszik, tehát ismét egy olyan előírás, amelyet a Magyar Országgyűlés igyekszik betartani. A bizottság egyik célja, hogy az Unión belül összehangolja elsősorban az adóelkerülést feltáró hatósági tevékenységet, a másik nevesített fő szakterülete pedig a terrorista szervezetek pénzügyi támogatásának a felderítése. Ezzel kapcsolatban már ezzel indítottam a kérdést, hogy Magyarországon ennek így ebben a formában van-e értelme és van-e létjogosultsága. Persze mondhatnánk azt is, hogy addig jó, amíg nincs, mert valójában ez a helyzet. Ez utóbbi esetben, ha a terrorista szervezetek pénzügyi támogatásának a felderítéséről beszélünk, véleményünk szerint ez hatástalan és felesleges. Ennek a maximum eredménye mindössze annyi lehet, hogy valamely tagállam vagy valamely ország titkosszolgálatának a jelzése alapján foganatosítanak bizonyos intézkedéseket. De maga ez a rendszer, valljuk meg őszintén, ebben a formában kevés ahhoz, hogy egy tényleges, valós potenciális veszélyt jelentő vélt vagy valós terrorista szervezetekkel érdemben felvegye a harcot, ha úgy tetszik. A saját bejelentési rendszere önmagában ehhez alkalmatlan, ha végignézzük a paragrafuson belül a vonatkozó előírásokat, akkor ez teljesen nyilvánvaló.

Magyarországon a NAV-on belül a pénzmosás elleni információs iroda keretei között 2012. január 1-jétől főosztályként üzemel ez a pénzügyi információs egység. S itt jön az érdekesség: hazánkban 2002-ben ez az egység több ezer bejelentést dolgozott fel a pénzmosással kapcsolatba hozható esetekben, azonban akárhogy is kutakodtunk, vagy akármennyire utánanéztünk, a terrorizmus támogatásával kapcsolatba hozható bejelentések száma 0, azaz nulla volt Magyarországon. Persze ez jó is, de két dolgot felvet. Az egyik az, hogy ez a rendszer tökéletesen alkalmatlan erre, vagy pedig nincs értelme Magyarországon erről beszélni. Itt nyilván az utóbbival kell egyetértenünk, és ahogy már említettem, ez addig jó, amíg így van.

Érdekes az, hogy a terrorfenyegetettség - amelynek a veszélyeire vannak különböző besorolások - Magyarország esetében hova tehető, már csak azért is, mert a terrorizmus, az úgynevezett nagybetűs terrorizmus elhárítására költségvetési szinten sem keveset fordítunk. Itt nem tudjuk megkerülni azt a kérdést, hogy 2013-ban a magyar költségvetésből közel 14 milliárdot, emlékeim szerint 13,9 milliárdot költünk a Terrorelhárítási Központ létére vagy működésére. Most szándékosan nem szeretném felsorolni azokat a baklövéseket, amelyeket ebből a nem kis összegből, pénz, paripa, fegyverrel kistafírungozva minden szinten a Terrorelhárítási Központ éves szinten mit művel. Egy olyan területre áldozunk az adófizetők pénzéből, még egyszer mondom, közel 14 milliárd forintot egy évben, ami érdemben nincs. De itt természetesen a zárójel be van zárva, hiszen ez a javaslat nem kimondottan a terrorizmusról szól, azonban emögé rejtve nagyon sok minden történt már 2010. május 14. óta. És ha az anyagi vonzatokról beszélünk, akkor nagyon nem mindegy, hogy hogyan közelítjük meg ezt a kérdést.

A rendszer az Unión belüli teljes kiépítését követően valóban üzemelhet hatásosan, és valóban föltárhatja a tagországokban az adócsalókat vagy adóelkerülőket, de idehaza eddig egész más volt a helyzet. S még egyszer mondom, a 2007-es törvényjavaslathoz képest azért sok minden változott, de 2007-től az eredeti javaslat alapján olyan túl sok eredményt eddig nem tudunk felmutatni. Ilyen értelemben persze fontos, hogy szigorítunk vagy tágítunk a kereteken.

Kérdés azonban, és ezzel szinte a napi híreken belül mindenhol találkozhatunk, hogy mi van az Unió tagállamain kívül, hiszen az "adócsalók" és a hasonló nagyhalak előszeretettel az Unió tagállamain kívül helyezik el vagy rejtegetik a vagyonukat. Az igazi kérdés az, hogy nem az EU ajánlásán belül, az Európai Unió keretein belül hogyan működik ez a rendszer, hanem azokat az európai uniós tagállamokon belüli cégeket, magánszemélyeket, vállalkozásokat hogy tudja kiszűrni ez a rendszer, ha csak a kereteken belül tud működni. No mindegy, erre nyilván azt is mondhatnánk, hogy minden törvényjavaslat, minden cél, minden eszköz és minden tervezet annyit ér, ami abból megvalósul. Erre nyilván a jövő fogja megadni a megfelelő választ.

Nemzetközi szinten is érdekes példa volt nem is olyan régen - mind a világ-, mind a hazai sajtó felkapta -, hogy akadtak itthonról is zászlóvivői ennek, például Lázár János személyében, hogy az Amerikai Egyesült Államok olyan irányú igyekezetet mutatott, hogy a Svájcban tartott betéteket feltárja és az off-shore pénzeket megadóztassa. Nyilván ezzel alapesetben mindenki egyet tud érteni, és az érintettek döntő többsége ezt támogatandó intézkedésnek tartja, hiszen valóban adóztassuk meg ezeket az embereket, akiket ki csalóknak nevez, ki ügyes üzletembereknek, teljesen mindegy, a cél támogatandó.

A hírek viszont arról már nem szóltak, hogy mindeközben elsősorban az amerikai szigorú intézkedések hatására a svájci bankrendszerrel szemben megrendült a bizalom, és ezzel párhuzamosan csodák csodájára az amerikai egyesült államokbéli Floridában a korábban Svájcban működő bankrendszerhez kísértetiesen hasonló rendszert hoztak létre, és a jelenlegi becslések szerint - ezeket nyilván nagyon nehéz alátámasztani, hogy valóban így van-e, hiszen csak a rendelkezésünkre álló információk alapján tudunk tájékozódni - már több mint 100 millió amerikai dollár megtakarítás várakozik ilyen off-shore rendszerekben. Ez a példa is mutatja, hogy érdemes a hatás-ellenhatás elv alapján egy előzetes kockázatelemzést készíteni, annak tudatában a vélt vagy valós tapasztalatok alapján dolgozni és a valóságnak megfelelően igazítani a jogszabályi kereteket.

Ami esetleg rendvédelmi szempontból érdekes kérdés lehet e javaslat kapcsán, az a tényleges tulajdonos fogalma, ami elhangzott már az előterjesztők részéről is. A mi megítélésünk szerint ez elég tágra nyitja azt a bizonyos kiskaput, vagy olyan mérlegelési lehetőséget adhat, ami nem biztos, hogy jogi szempontból szerencsés. De bízunk benne, hogy ez a forma nem a hazai közép- és kisvállalkozók körében lehet alkalmas arra, hogy bűnbak szerepet töltsenek be azok, akik esetleg, még egyszer mondom, vélt vagy valós - ne állítsunk előre - okok miatt keveredhetnek ilyen ügyekbe. Ez felveti azt a kérdést, hogy jogi szempontból ez korrekt megfogalmazás-e, ami a tényleges tulajdonos szerepét leírja a javaslatban.

Szintén kérdéses a hazai ingatlanügyekkel foglalkozó szolgáltatók ügyfél-átvilágítási rendszere. Ez véleményünk szerint elsősorban alkotmányossági aggályokat vagy kérdéseket vethet fel, de erről is hallottunk már korábban. A pénzügyi információs egység működése során adatokat küld több szervnek, szervezetnek, hazainak és külföldinek egyaránt. A tervezet 14. §-ában a jogalkotó lehetőséget biztosít ennek a pénzügyi információs egységnek, hogy a NAV-nál folyamatban lévő titkos információgyűjtés keretei között rögzített adatokat is közvetlenül megismerje, illetve lehetőséget biztosít arra, hogy a társszervek felé ilyen irányú megkereséssel éljenek, annak ellenére, hogy ennek az intézménynek vagy szervezetnek nyomozóhatósági jogköre nincs. Ez megint egy olyan érdekes kérdés, hogy bizalmas, adott esetben akár minősített adatokhoz is hozzájuthat, olyan információkat kezelhet és adhat tovább, amire nem biztos, hogy van jogosítványa. Nem szeretnénk az állandó ellenzéki opponensi magatartásban ragadni, de azért érdemes lenne végiggondolni, hogy helyes-e ez így.

(20.20)

Többször láttuk már - akár a nemzetbiztonsági kérdéseket feszegető javaslatokban -, hogy ezek rendre problémát okoztak, amikor hatósági jogkörrel nem rendelkező és nyomozati hatósági jogkörrel nem rendelkező szervezeteknek olyan jogosultságokat adunk, amelyekkel beleszólhat ezen hatóságok munkájába, vagy akarva-akaratlanul is képes befolyásolni bizalmas információk továbbadása által ezeket a folyamatokat. Szóval, mi azt gondoljuk, hogy ezt mindenesetre minimum újragondolni vagy pontosítani érdemes.

Ezzel kapcsolatban vagy végezetül - hogy már ne ismételjek olyan fontos, akár építő jellegű, akár kevésbé építő jellegű kritikákat, amelyek már elhangzottak - az megállapítható, hogy a 2007-es szabályozáshoz képest nyilván egy komplexebb keretbe helyezi a pénzmosás elleni tevékenységet, de nem vagyunk benne biztosak, hogy teljes hatékonysággal és a kívánt cél maximális eszközeivel rendelkezik ez a jogszabálytervezet. Az egyébként egyértelműen támogatandó, hogy szerteágazóbb lett a 2007-es szabályozáshoz képest, és nagyon sok helyen teljesen joggal komoly szigorításokat foganatosít a szervezet, de még egyszer mondom, az elmondott kritikákat szerintem érdemes újragondolni és pontosítani, vagy kiegészíteni úgy, hogy ilyen aggályok ne merülhessenek fel.

Köszönöm szépen a figyelmet, és ahogy említettem, természetesen a Jobbik fogja támogatni ezt a javaslatot, mert egyébként nagyon fontos kérdés. Az már egy másik történet, hogy Magyarországon terrorizmusról vagy terrorizmust támogató pénzügyi tevékenységről beszélhetünk-e, mindenesetre ez a tervezet célkitűzéseit tekintve abszolút támogatható.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)