Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Képviselő asszony elfogadta a választ.

Tisztelt Országgyűlés! Ikotity István és Hadházy Ákos, az LMP képviselői, interpellációt nyújtottak be a Miniszterelnökséget vezető miniszterhez: „Mikor fejezik be a munkaadókkal való alkudozást a közszféra munkavállalóiról?” címmel. Hadházy Ákosé a szó.

DR. HADHÁZY ÁKOS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az ön helyettese, Csepreghy Nándor a múlt hónapban egy fórumon azt mondta, hogy a szakképzett munkaerő hiányára részben megoldás lehet, ha a közszférában a következő években több tízezer vagy akár százezer dolgozót elbocsátanak, és majd velük fogják feltölteni a versenyszférában üresen maradt állásokat. Később egy véleménycikkben azt fejtegette, hogy milyen nagy teher Magyarországon a bürokrácia ‑ ami egyébként valószínűleg igaz ‑, és hogy akkor lenne versenyképes az állam, ha az állami alkalmazottak számát a felére csökkentenék. Az ő számolása szerint jelenleg a 4,2 millió munkavállalóból 1,1 millió dolgozik az államnak, de az lenne az optimális, ha a foglalkoztatottak 10-15 százalékát tenné ki a bürokráciaapparátus, magyarul 500-600 ezer fő fölösleges szerinte a közszférában.

Az elbocsátásügyi államtitkár nem valós számokkal dobálózik, az állami alkalmazottak száma nem 1 millió, hanem 870 ezer. Ebben benne van a 150-180 ezer fő közmunkás, az oktatásban a 2015-ös adatok szerint 230 ezren dolgoztak, a humán­egész­ségügyi és szociális szférában 306 ezren, a rendvédelemben 70 ezren, a bürokráciában pedig 140 ezren, 78 ezer kormánytisztviselő, 35 ezer köztisztviselő és 26 ezer bírósági és ügyészségi alkalmazott, tehát nem igaz az, hogy 1 millióan dolgoznak az államnak, és hogy 25 százalékos bürokráciaapparátusról van szó. Ha valóban kirúgnának 100-150 ezer embert a bürokráciában, ahogy ezt elvileg tervezik, akkor nem maradna senki a 140 ezer fős államigazgatásban, ráadásul önök is tudják, hogy sok helyen már ott is létszámhiány van, mert aki csak tehette, már rég átment a jobban fizető versenyszférába vagy külföldre ment, akinek meg nem volt lehetősége váltani, az nyolc éve ugyanazért a bérért dolgozik sokszor napi tíz órákat.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Nincs tehát lehetőség tovább csökkenteni az államigazgatásban dolgozók számát, legfőképpen nem úgy, ahogy a kormány a háttérintézmények esetében is eljárt. A háttérszámítások nélkül, fűnyíróelvszerűen véghez vitt intézménybezárások és a kilátásba helyezett 20 százalékos létszámleépítés minden, csak nem átgondolt reform. Ahelyett, hogy végiggondolták volna, milyen feladatokat lásson el az állam, és csak ezután határozták volna meg, hogy ehhez mekkora létszámra van szükség, a gombhoz varrták a kabátot. És most jön a munkaerőhiány is. A munkaadóknak munkaerő kell, a kormány szabadulna az állami alkalmazottaktól, csakhogy nehezen érthető, hogy a hivatalnokok hogyan tudnák pótolni a szakképzett munkaerőt, az asztalosokat, a hegesztőket, a villanyszerelőket, a feldolgozóipari szakmunkásokat. Ezek a kirúgott dolgozók csak növelnék a munkanélküliek számát, és sokan közülük biztosan külföldön kötnének ki ahelyett, hogy itthon minimálbérért futószalag mellé álljanak.

Meddig szeretnék folytatni ezt a bürokráciacsökkentésnek nevezett folyamatot, és mikor fejezik be a munkaadókkal való alkudozást a közszféra mun­kavállalóiról? Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Szeretettel köszöntöm képviselőtársaimat. A választ Lázár János miniszter úr fogja megadni. Parancsoljon, miniszter úr, öné a szó.

LÁZÁR JÁNOS, a Miniszterelnökséget vezető miniszter: Köszönöm szépen. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Több alkalommal, több parlamenti vitában, interpellációban és azonnali kérdésben tájékoztatta már az Országgyűlést a kormány, hogy a következő esztendő legfontosabb kihívása Magyarország versenyképességének a növelése. Képviselő úrnak szívesen rendelkezésére bocsátom azokat a hazai tanulmányokat és azokat a hazai összehasonlító tanulmányokat, amelyek a magyar folyamatokat elemzik, illetve amelyek a nemzetközi vizsgálatokat összerendezik. Egy folyamat és tendencia rajzolható ki belőlük, még akkor is, ha számos szubjektív elem alapján minősítik Magyarország versenyképességét.

Bizton állíthatjuk, hogy a 2010 óta folytatott gazdasági konszolidáció ellenére Magyarország versenyképessége nem a megfelelő ütemben növekedett a V4 országokban vagy Közép-Európában. Ha a versenyképesség elmaradására vagy a versenyképesség alacsony szintjére gondolunk, akkor nemcsak a nemzetközi minősítő intézetek és nemcsak azok az intézmények, amelyek a versenyképességi összehasonlításokkal foglalkoznak, hanem a magyar gazdaság szereplői is felvázolnak okokat.

(15.00)

A bürokráciát három pontban jelölik meg, mint a versenyképesség akadályozó tényezőjét; ezt már a magyar vállalkozások mondják. Az első az adóbürokrácia. Mennyi időt kell tölteni egy magyar kis- és kö­ze­pes vállalkozásnak azzal, hogy az adóbevallását elkészítse és az állam által kivetett adót megfizesse. Ha magyarországi munkaadókkal, vállalkozókkal be­szél, ők elmondják, hogy aránytalanul sok időt és ener­giát kell fordítani az eljárási szabályokra. Ezek csökkentése kiemelt cél a következő másfél évben. Hasonló bürokráciáról beszélnek a vállalkozások akkor, amikor az európai uniós pénzek kiosztásáról van szó, de ennek kereteit az Európai Unió Magyarországgal közösen határozza meg, itt szűk a mozgásterünk.

És beszélnek a központi közigazgatással és a közigazgatással kapcsolatos bürokráciáról. Mi tavaly megkérdeztünk 400 ezer embert, az idén 270 ezren válaszoltak a kormányhivataloknál, a kormányablakokban arra a kérdésre, hogy szerintük miben kellene csökkenteni a bürokráciát. Ebben voltak vállalkozók és voltak magánszemélyek. Két dolgot mindenképpen mondtak. Az egyik, hogy lassú a magyar állam ügyintézése, a másik pedig, hogy túl sokba kerül. Ezért jöttünk a parlament elé egyszer már 100 törvény módosításával, most pedig 47 jogszabály módosításával az eljárási határidők gyorsítása érdekében.

Tudom ismertetni azokat a számokat is képvi­selőtársaimmal, és önnek is meg fogom küldeni, hogy hány esetben sikerült eredményt elérni. Ezek az ügyek együttesen sem járulnak hozzá azonban ahhoz, hogy a bürokrácia érdemben csökkenjen, azért, mert Magyarországon, szintén csak nemzetközi összehasonlításokat mondok önnek, az összes magyar munkavállaló mintegy 20 százaléka az államtól kapja a fizetését. Ebben persze benne vannak azok a közösségek, amelyek önkormányzatok, benne vannak az állami vállalatok, benne vannak a közfoglalkoztatottak.

Lényeg a lényeg: 3 millió 400 ezer adófizető fizeti ki 1 millió, államból élő ember fizetését. Ez a 20 százalékos arány minden európai országhoz képest túl magas. Lengyelországban 15 százalék, Szlovákiában 13 százalék, Csehországban 10 százalék, Németországban 8 százalék csupán azoknak a száma, akiket a versenyből élő adófizetők tartanak el. Bárhonnan kezdhetjük és nézhetjük ezt a számot, itt valami nyilvánvalóan nincs rendben. És természetesen nem öncélú a leépítés, az átalakítás vagy átszervezés. A versenyképesség növelése és a bürokrácia csökkentése a cél, a bürokraták számának csökkentésével. Nekem az a meggyőződésem, hogy az adófizetők azért fizetik be az adót, hogy az ügyeiket olcsón, gyorsan, hatékonyan és lehetőség szerint a minimálisan szükséges létszámban intézzék el.

Meggyőződésem szerint ezért fordult a kormányhoz a Vállalkozók Országos Szövetsége, hogy most itt az alkalom arra, hogy amikor munkaerő-kereslet van, akkor lehet átképezni, lehet átszervezni munkavállalókat az állami érdekkörből a versenyszférába. Nem történik más, mint ennek alapos és megfontolt végrehajtása úgy, hogy a munkavállalókat „Karrier Híddal” és átlépési lehetőséggel fogjuk segíteni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Megkérdezem képviselő urat, elfogadja‑e a miniszter úr válaszát. Parancsoljon!

DR. HADHÁZY ÁKOS (LMP): Köszönöm szépen. Nem fogadom el a választ. Egyébként nagyon finoman fogalmazott a miniszter úr, amikor azt mondta, hogy a versenyképességünk nem nőtt túlságosan. Ez inkább csökkent, nagyon sok adat azt mutatja, hogy jelentősen csökkent, és nem a bürokrácia, hanem egy másik idegen szó, a korrupció miatt. Erre panaszkodnak leginkább. Abban, hogy a bürokráciát csökkenteni kell, ebben nincs vitánk egyébként, a számokban van a vitánk. Amikor ön azt mondja, hogy állami alkalmazottak, akkor ide beleveszi az államosított állami cégek alkalmazottait is, gyakorlatilag, ha magukat a köztisztviselőket lecserélik, leváltják, át akarják képezni, nem fog maradni.

Nem stimmelnek ezek a számok, önmagában ez a program, hogy majd a hiányzó villamos szakipari dolgozókat és a hiányzó feldolgozóipari dolgozókat az állami alkalmazottakból veszik, ez szerintem nonszensz. Köszönöm. (Sallai R. Benedek tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Képviselő úr nem fogadta el a miniszter úr válaszát. Kérdezem ezért, elfogadják‑e önök. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a miniszteri választ 108 igen szavazattal, 35 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Gúr Nándor képviselő úr, az MSZP képviselője, az Országgyűlés jegyzője interpellációt nyújtott be a nemzetgazdasági miniszterhez: „Álságos és hamis a kormányzati béremelés!” címmel. Gúr Nándor képviselő úré a szó. Parancsoljon!

Felszólalások:   61-66   67-73   73-79      Ülésnap adatai