Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! További felszólaló nem jelentkezett. Megkérdezem az előterjesztőket, kívánnak-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Nem kívánnak válaszolni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az együttes általános vitát lezárom. Módosító javaslat nem érkezett, ezért részletes vitára nem kerül sor. Az előterjesztés elfogadásáról a következő ülésünkön határozunk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Közbeszerzések Tanácsának a közbeszerzések tisztaságával és átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatairól, valamint a 2001. január 1. és december 31. közötti időszakban, továbbá a 2002. január 1. és december 31. közötti időszakban végzett tevékenységéről szóló beszámolók és az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslatok együttes általános vitája a lezárásig. Az előterjesztéseket J/743. és H/3840. számokon, J/2607. és H/3841. számokon kapták kézhez a képviselők.

Megadom a szót Berényi Lajosnak, a Közbeszerzések Tanácsa elnökének, húszperces időtartamban.

BERÉNYI LAJOS, a Közbeszerzések Tanácsa elnöke, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény 15. § (2) bekezdése szerint a Közbeszerzések Tanácsa évente beszámol az Országgyűlésnek a közbeszerzések tisztaságával és átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatairól, valamint saját tevékenységéről.

A Közbeszerzések Tanácsa 2001. és 2002. évi beszámolóját ez év májusában az Országgyűlés alkotmányügyi, gazdasági, költségvetési és számvevőszéki bizottságai megvitatták, és egyhangúlag alkalmasnak találták azokat általános vitára.

A jelenleg hatályos közbeszerzési törvény szerint a közbeszerzés a piacgazdasági országokkal egyezően Magyarországon is közpénzekből eszközölt vagy kizárólagosan gyakorolt közszolgáltatás ellátása érdekében történő, szigorúan szabályozott beszerzést jelent. A közbeszerzés célja a nyilvános versenyeztetés, ahol a nyilvános jelleg érvényre juttatja az átláthatóságot és az ellenőrizhetőséget, az esélyegyenlőség alapján történő versenyeztetés pedig biztosítja a közpénzek takarékos felhasználását.

Az 1995. óta hatályos Kbt. az érvényes nemzetközi szerződések alapján átmenetileg tartalmazza a hazai termelés védelmének célját, az ennek alapján megfogalmazott piacvédelmi klauzulák azonban az Európai Unióval kötött társulási megállapodás alapján csak 2004. február 1-jéig alkalmazhatók.

(18.10)

Az 1995 júniusában elfogadott és november 1-jén hatályba lépett törvény az elmúlt két évben is több alkalommal módosításra került. Ezen módosítások közül ki kell emelni a 2002 júniusában elfogadott és júliusban hatályba lépett változtatást, amikor is a törvény alanyi hatályának kibővítésére került sor.

A törvénymódosítás, amely a Magyar Fejlesztési Bankot és azon kapcsolódó szervezeteket, amelyekben a Magyar Fejlesztési Bank Rt. külön jogszabályban meghatározott ellenőrző részesedéssel rendelkezik, alanyi jogon a Kbt. hatálya alá helyezte. Ettől az időponttól kezdve Magyarországon az autópálya-építések a közbeszerzési törvény hatálya alá tartoznak.

Az Európai Bizottság 2002. október 9-én nyilvánosságra hozott országértékelésében már pozitív fejleményként értékelte ezt a módosítást. Ismeretes, hogy az előző évek országjelentései kifogásolták, hogy az autópálya-építés nem a közbeszerzési törvény előírásai szerint történt. Ugyanakkor a 2002. évi jelentés azt is megjegyezte, hogy különös erőfeszítést igényel a közbeszerzéssel kapcsolatos jogszabályok elfogadása és annak biztosítása, hogy mind a jog, mind a gyakorlat összhangba kerüljön a Közösség normáival.

Az Európai Unióhoz történő csatlakozásig a többi új tagországgal együtt meg kell teremteni a közösségi közbeszerzési joggal teljesen összeegyeztethető magyar szabályozást. Az új szabályozásnak eleget kell tennie a WTO kormányzati beszerzésekről szóló megállapodásának is. A Kbt. átfogó felülvizsgálatát a nemzetközi követelmények mellett indokolja a törvény hatálybalépése óta eltelt nyolc év működése során szerzett tapasztalatok hasznosításának szükségessége és a problémák kezelésének igénye is.

Az új Kbt. széles körű egyeztetése jelenleg is folyamatban van, a Közbeszerzések Tanácsa javaslatait a törvény kidolgozásáért felelős Igazságügyi Minisztériumnak eljuttatta, mind a koncepcionális kérdések, mind a normaszövegek tekintetében.

Az új Kbt. megtárgyalása és elfogadása a törvényalkotási program szerint a tisztelt Országgyűlés ez év őszi ülésszakának napirendjén van. A törvény tervezete szerint az új törvény 2004. május 1-jén lépne hatályba, egyes előírásait azonban már jövő év elejétől alkalmazni kell.

A közbeszerzésben részt vevő szervezetek felkészítésére kiemelkedő figyelmet kell fordítani, amely a végrehajtásért felelős szervezetekre, így a Közbeszerzések Tanácsára is jelentős többletfeladatokat ró. Az Európai Bizottság a közbeszerzésekért felelős szervezetek feladatának tartja és kéri számon a közbeszerzési politika kialakításában való aktív szerepvállalást, a jogorvoslati rendszer működtetését, az ellenőrzésben való részvételt, a közbeszerzésekkel összefüggő statisztikák, nyilvántartások vezetését, a közbeszerzésekben részt vevő szervezetek támogatását.

Az új Kbt. kidolgozását nehezíti, hogy az Európai Unió jelenleg hatályos közbeszerzési irányelveit kell átvennünk a nemzeti joganyagba, ugyanakkor az Európai Unióban több éve napirenden van a közbeszerzési irányelvek módosítására irányuló munka. Az új irányelvek elfogadása azonban legkorábban a 2003. év végére várható, és a nemzeti joganyagba való átültetése a meghatározott, több mint másfél éves időtartamot figyelembe véve azt jelenti, hogy alkalmazásuk csak 2005-től lesz kötelező.

A Bizottság a tervezett módosításoknak a harmonizációt megvalósító jogszabályba történő beépítésére így nem lát módot, így átvételükre csak a csatlakozásunkat követően, újabb törvénymódosítás keretében lesz lehetőség.

Tisztelt Országgyűlés! A közbeszerzések összértéke Magyarországon 2002-ben 805 milliárd forintot tett ki, szemben a 2001. évi 607 milliárd forinttal, ez közel 33 százalékos növekedést jelentett egy év alatt, és a hazai költségvetési kiadások majdnem 20 százalékát teszi ki. A magyar közbeszerzési gyakorlat jelentős eredménye, hogy a közbeszerzési eljárások számát és összértékét tekintve, a nyílt eljárások részesedése egyaránt 80 százalék körüli. A Kbt.-ben rögzített alapelvek: az esélyegyenlőség, a nyilvános, tisztességes verseny, a nemzeti elbánás, a közpénzekből való hatékony gazdálkodás érvényesülése ugyanis leginkább a nyílt eljárások kiírásával biztosítható.

A meghívásos eljárások alkalmazása a hazai közbeszerzési gyakorlatban továbbra is kivételesnek tekinthető. A tárgyalásos eljárások részesedése csökkent 2001-hez viszonyítva, 27 százalékról 20 százalékra, ezen belül a hirdetmény közzététele nélkül indított és a nyilvánosságot a legkevésbé kielégítő tárgyalásos eljárások részesedése a közbeszerzések összértékéhez viszonyítva nem érte el a 8 százalékot sem. 2001-ben ez az arány még 14 százalék volt. Ez a csökkenés összefügg az ilyen típusú eljárásokkal kapcsolatos előzetes közbeszerzési döntőbizottsági kontroll működésével.

A közbeszerzések tisztaságával és átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatokat a Közbeszerzések Tanácsa beszámolója részletesen tartalmazza. Megállapítható, hogy a közbeszerzésekkel kapcsolatban időről időre felmerülnek visszaélésekre és a beszerzések tisztaságát sértő és veszélyeztető cselekményekre utaló jelek, amelyek oly mértékben torzíthatják el a közbeszerzési pályázatok eredményét, hogy a pénzügyi források adta lehetőségekhez képest alacsonyabb mértékű szolgáltatás valósul meg. Az viszont jelentős mértékben a Kbt.-nek köszönhető, hogy a korrupciógyanús ügyek egyáltalán ismertté válhatnak. Önmagában azonban egyetlen jogszabály sem lehet alkalmas arra, hogy megakadályozza a helytelen gyakorlat kialakulását, ehhez a jogalkalmazók megfelelő hozzáállására, illetve felkészítésére van szükség, és hozzáteszem, hogy megfelelő ellenőrzésre.

Az Állami Számvevőszék ellenőrzései és tanulmányai is azt állapították meg, hogy a Kbt. többnyire megfelelően működik, és az előforduló hibák elsősorban a jogalkalmazók felkészületlenségére, szemléleti okokra, az átláthatósággal szembeni ellenérdekeltségre vezethetők vissza. A Közbeszerzések Tanácsának tapasztalatai - egyezően az ÁSZ ellenőrzésének megállapításaival - azt is mutatják, hogy az elmúlt években egyes szervezetek részéről jelentős törekvés volt arra, hogy elkerüljék a Kbt. alkalmazását. Hozzá kell tenni, hogy ezt a törekvést elősegítette az is, hogy a jelenleg hatályos Kbt. és más jogszabályok lehetővé tették kivételek érvényesülését.

A Közbeszerzések Tanácsa figyelemmel kíséri és statisztikai jelentéseiben közreadja a közbeszerzési szervezetekben részt vevő intézmények szerepét, arányát a közbeszerzési eljárásokban. Figyelemre méltó volt 2002-ben, hogy az összes közbeszerzési eljárás több mint 50 százalékát kis- és középvállalatok nyerték el. Az is figyelemre méltó, hogy a Magyarországon bejegyzett vállalatok a közbeszerzési pályázatok több mint 90 százalékában lettek nyertesek. Fel kell azonban hívni a figyelmet, hogy az Európai Unióhoz történő csatlakozás után a közbeszerzési piacon is jelentős mértékben növekszik a verseny, ami a hazai kis- és középvállalatok versenyképességének erősítését igényli.

A tanács beszámolója számot ad saját tevékenységéről is. 2002-ben kiemelkedően fontos feladatnak tartottuk az új Kbt. kidolgozásához megfelelő javaslatok kidolgozását és ennek megvitatását az Igazságügyi Minisztériummal. A jogalkotásban ezt az együttműködést jónak és konstruktívnak tartjuk.

A Közbeszerzések Tanácsa, amelynek tagjai a kormányzati és egyéb államigazgatási szervek képviselői, az ajánlatkérők és az ajánlattevők, tehát a piac szereplői a delegáltjai, rendszeresen közzétesz ajánlásokat, elnöki tájékoztatókat, és a tanács titkársága megkeresésre több százas nagyságrendben állásfoglalásokkal segíti a közbeszerzési eljárásokban részt vevők munkáját.

A tanács oktatási programja keretében folytatta az önkormányzati tisztségviselők képzését, neves hazai és külföldi előadók részvételével országos konferenciát szervezett. A Budapesti Gazdasági Főiskolával együttműködve a közbeszerzési szakemberképzés elősegítése érdekében közbeszerzési tanfolyamokat indítottunk. Munkatársaink előadóként részt vesznek más felsőoktatási intézmények és egyéb szervezetek által meghirdetett konferenciákon, szemináriumokon is. A Kbt.-ben meghatározott célok hatékony érvényesítése érdekében a Közbeszerzések Tanácsa hosszabb távon szükségesnek látja a közbeszerzési feladatok ellátásának szakképesítéshez kötését.

A Tanács 2002-ben is összeállította a minősített ajánlattevők jegyzékét.

(18.20)

Gondoskodott hivatalos lapja, a Közbeszerzési Értesítő rendszeres, heti megjelentetéséről. Nyilvántartást vezetett a közbeszerzésekről, továbbá a közbeszerzési eljárásokkal összefüggő jogorvoslatokról.

A tanács 2002-ben is élénk nemzetközi kapcsolatot tartott fenn: részt vett az Európai Bizottság és más nemzetközi szervezetek konferenciáin, munkacsoportülésein, és kiemelt figyelmet fordított a közép-kelet-európai országok társszervezeteivel történő kapcsolattartásra is.

Az Európai Bizottság országjelentésében megállapította, hogy Magyarországon adminisztratív kapacitás tekintetében megerősítették a Közbeszerzések Tanácsát, valamint a Közbeszerzési Döntőbizottságot. Jelezték azt is, hogy Magyarország már létrehozta azokat a testületeket, amelyek a közösségi jog átvételéhez szükségesek, azonban további megerősítésre van szükség ahhoz, hogy ezek a testületek megfelelően elláthassák feladatukat. A Közbeszerzések Tanácsának létszáma 2002-ben 2 fővel, 54 főre növekedett.

Tisztelt Országgyűlés! A közbeszerzési rendszer működésének fontos eleme, hogy jogorvoslati eljárásra van lehetőség. A közbeszerzési törvény előírásai szerint a jogorvoslati eljárásokat a Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottsága folytatja le. A Közbeszerzési Döntőbizottság felett a munkáltatói jogokat a tanács gyakorolja, a döntőbizottság számára azonban a törvény teljes szakmai függetlenséget biztosít. A közbeszerzési biztosokra szigorúbb összeférhetetlenségi szabályok vonatkoznak, mint a köztisztviselőkre általában: évente vagyonnyilatkozatot tesznek, és oktató tevékenységen túl más díjazással járó tevékenységet nem folytathatnak.

A Közbeszerzési Döntőbizottság előtti eljárások száma 2002-ben 791 volt, szemben a 2001. évi 830-cal. A jogorvoslati eljárások száma tehát továbbra is magas, ami azt jelenti, hogy Magyarországon minden ötödik-hatodik közbeszerzési eljárás esetében vagy az érintettek, vagy a hivatalos eljárást kezdeményezők jogorvoslati eljárást indítanak.

A Közbeszerzési Döntőbizottság elnökét a törvény felhatalmazza arra, hogy a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárások pályázati felhívásait külön is vizsgálja, és szükség szerint jogorvoslati eljárást kezdeményezzen. 2002-ben ilyen eljárásra 138 esetben került sor.

A Közbeszerzési Döntőbizottság jogorvoslati eljárását még a közbeszerzési eljárás időszakában lefolytatja, ami azt jelenti, hogy 30 nap alatt, kivételes esetben 40 nap alatt lezárja a vitás ügyeket. A 2002. évi tapasztalatok szerint a döntőbizottság 791 esetből 267 esetben állapított meg jogsértést, a többi indítvány elutasításra került, vagy a felek megszüntették az eljárást. A döntőbizottság jogsértés esetén megsemmisítheti a közbeszerzési eljárás eredményeit, és erre 135 esetben került sor. A jelenleg érvényes törvény szerint jogsértés esetén minden esetben bírságot kell kiszabni.

A törvény előírásai szerint a Közbeszerzési Döntőbizottság döntését a Fővárosi Bíróságnál meg lehet támadni, a Fővárosi Bíróság döntését pedig a Legfelsőbb Bíróságnál. A 2002. évi tapasztalatok szerint a döntőbizottság határozatainak mintegy 20 százaléka esetében került sor fellebbezésre, az esetek nagy részében azzal a céllal, hogy az érintettek elérjék a bírság mérséklését vagy megszüntetését, esetleg a bírság kifizetésének felfüggesztését. A bírósági jogerős döntések része már akkor történik meg, amikor a közbeszerzési eljárás lezárult, és egyes esetekben a szerződés teljesítése is megtörtént.

A jogorvoslati rendszer hatékonyan működik, hiszen a közbeszerzési eljárások résztvevői a döntőbizottsági eljárás útján elérhetőnek látják a közbeszerzési eljárásokban jelentkező jogsértések kiküszöbölését, amely hozzájárul az átláthatóság növekedéséhez. Jelenleg a döntőbizottsági jogorvoslat az ellenőrzések közbeszerzési rendszeren belül működő, az eljárás folyamatában megvalósuló egyetlen állandó formája. Úgy ítéljük meg, hogy a Közbeszerzési Döntőbizottság tevékenysége segíti a közbeszerzési piac résztvevői körében a jogkövető magatartás és szemlélet kialakulását.

Tisztelt Országgyűlés! A Közbeszerzések Tanácsa a jelenlegi időszakban kiemelt feladatának tekinti a jogharmonizált közbeszerzési joganyag gyakorlati alkalmazásának előkészítését és elősegítését, a közbeszerzési oktatás és képzés erősítését, és az új Kbt.-ből adódó új és többletfeladatok ellátására való felkészülést.

A Közbeszerzések Tanácsa kéri a tisztelt Országgyűlést, hogy a bizottsági határozattervezettel egyezően fogadja el a tanács 2001. és 2002. évi beszámolóit.

Köszönöm figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Megkérdezem, hogy a költségvetési bizottság véleményét ki kívánja előadni. (Nem érkezik jelzés.) Senki nem jelentkezett.

Megkérdezem, a kormány részéről kíván-e valaki felszólalni. A lehetősége tízperces időkeret. Megállapítom, hogy a kormány részéről Hankó Faragó Miklós államtitkár úr kért szót.

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! A közbeszerzésekről szóló törvény megalkotásának és szabályai későbbi kisebb-nagyobb mértékű módosításának alapvető célja az volt, hogy áttekinthetővé, nyilvánossá tegye a közpénzek felhasználását, és biztosítsa az államháztartás alrendszerei vagyongazdálkodásának hatékonyságát, elősegítse a közpénzből beszerzett javak optimális minőségét és az esélyegyenlőségen alapuló verseny megvalósulását.

A törvényben meghatározott célok érvényesülésének biztosítására hivatott Közbeszerzések Tanácsának egyik nagyon fontos feladata az Országgyűlés évenkénti tájékoztatása, különösen a közbeszerzések tisztaságával és átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatairól, valamint saját tevékenységéről.

A 2001. és 2002. év tapasztalatait, illetve a Közbeszerzések Tanácsa tevékenységét összegző beszámolók megállapításai közül néhányat szeretnék kiemelni. A közbeszerzések összértéke mind 2001-ben, mind 2002-ben növekedett az előző évhez képest. Különösen szembetűnő a 2002. évi emelkedés, amely közel 33 százalékos emelkedést jelent a 2001. évihez képest.

Kiemelkedőnek tartom, hogy a közbeszerzési eljárások számát és összértékét tekintve igen magas a nyílt eljárások aránya. A 2002. évben ez megközelítőleg 80 százalék körül volt. A közbeszerzési törvényben rögzített alapelvek, a széles körű nyilvánosság és az átláthatóság követelménye leginkább a nyílt eljárásokban érvényesülhet. A nyílt eljárások száma az európai országok gyakorlatához képest is igen magas. A nyílt eljárások magas arányát az Európai Bizottság is visszatérően elismeri országjelentéseiben. Remélhetőleg ebben az idei, legutolsó éviben, amely november 5-én kerül majd nyilvánosságra, hasonlóan így tesz.

A nyílt eljárások számának növekedésével párhuzamosan csökkent a tárgyalásos eljárások részesedése, és ezen belül is csökkent a hirdetmény közzététele nélkül indított tárgyalásos eljárások száma és aránya. 2002-ben ez az arány a közbeszerzések összértékéhez viszonyítva nem érte el a 8 százalékot sem.

Fontos elemét képezi a 2001. évi beszámolónak a Közbeszerzések Tanácsa által a közösségi joggal teljes mértékben összhangban álló közbeszerzési szabályozás kialakításához tett javaslatsor. E törvénymódosítási javaslatokat a tanács a közbeszerzési szabályozás előkészítésért felelős Igazságügyi Minisztérium részére - ahogyan az el is hangzott - megküldte, és azt köszönjük. A javaslatokat a tárca a jogszabály-előkészítő munka során, amennyire lehetséges volt, figyelembe is vette. Továbbá a jogszabály-előkészítő munka során is szorosan együttműködött a tárca a Közbeszerzések Tanácsával, mind a koncepcionális kérdések, mind pedig a részletszabályok tekintetében. Ezért is szeretnék külön is köszönetet mondani.

Már a közbeszerzési törvény 1995-ben történő kidolgozása, valamint a későbbi módosításai során is figyelembevételre kerültek az európai közösségi jogi követelmények, így a törvény és a végrehajtására kiadott rendeletek már jelenleg is nagymértékben megfelelnek az európai közösségi jogi előírásoknak. Ugyanakkor - talán természetesen - ez az összhang még nem teljes. A teljes összhang megteremtése az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkat megelőző utolsó, fontos feladatok egyike. Erre a lépésre azért ebben az utolsó szakaszban kerül sor, mert a közösségi joggal teljes összhangot teremtő közbeszerzési törvényt az Európai Unió új közbeszerzési irányelveire tekintettel kívántuk kidolgozni.

(18.30)

Az Európai Unióban ugyanis évek óta folyamatban van a közösségi közbeszerzési irányelvek átfogó revíziója. Az Európai Bizottság már 2000-ben kidolgozta a hatályos irányelveket felváltó irányelvtervezeteket, azonban azok mind a mai napig nem kerültek elfogadásra, jóllehet szinte minden EU-elnökség prioritásként jelölte meg az irányelvek mielőbbi elfogadását. Erre is tekintettel húzódott el a hatályos közbeszerzési törvény jogharmonizációs felülvizsgálata, mert az előterjesztő szerette volna bevárni az új közbeszerzési irányelveket, annak érdekében, hogy már az új szabályokhoz lehessen igazítani a hazai szabályozást. Az új irányelvek elfogadása azonban mind a mai napig nem történt meg, így az Európai Unión belüli jogalkotási folyamat elhúzódása nem tette lehetővé, hogy az új törvény előkészítésével bevárjuk az új irányelveket, tekintettel arra, hogy a csatlakozási tárgyalásokon vállalt kötelezettségeink alapján közbeszerzési szabályozásunknak legkésőbb a csatlakozás időpontjára összeegyeztethetőnek kell lennie a közösségi joggal. Az Európai Unióhoz való csatlakozásra történő felkészülés részeként a hatályos közbeszerzési szabályozás felülvizsgálatra került, és ennek eredményeként kidolgozásra került a jogharmonizációs követelményeknek is maradéktalanul megfelelő új közbeszerzési törvény tervezete. A törvényjavaslatot a kormány rövidesen beterjeszti az Országgyűléshez.

A hatályos közbeszerzési szabályozás átfogó felülvizsgálata már a 2002. év elején megkezdődött. Az átfogó felülvizsgálat célja kettős: egyrészről a már említett jogharmonizációs kötelezettségünk maradéktalan teljesítése, másrészről a hatályos közbeszerzési törvény 1995. évi megalkotása és hatálybalépése óta eltelt időszak jogalkalmazási tapasztalatainak hasznosítása és ennek alapján a közbeszerzési szabályok kiigazítása.

Az említett felülvizsgálati szempontok mentén az igazságügyi tárca új törvényi formában tartotta célszerűnek kidolgozni a közbeszerzési szabályok módosítását. Hangsúlyozom azonban, hogy az új törvény nem jelent teljesen új, a korábbiaktól gyökeresen eltérő szabályrendszert, az eddigi eredményeket és a gyakorlatban bevált jogintézményeket továbbra is megtartja. A szabályozás elvei, célkitűzései változatlanok maradnak. A cél továbbra is az, hogy biztosított legyen az államháztartási forrásokból lebonyolított beszerzések átláthatósága, a közpénzek felhasználásának nyilvánossága, az esélyegyenlőségen alapuló verseny megvalósulása.

A fenti célok érdekében az új törvény tervezete a közbeszerzési eljárás lefolytatására köteles szervezetek körét a lehető legszélesebb körben határozza meg, megőrizve, de egyben továbbfejlesztve az e tekintetben elért eredményeket, ide értve a közbeszerzési törvény legutóbbi, úgynevezett üvegzsebtörvény keretében történő módosítását is. A kivételek körét azokra a helyzetekre szűkíti, amelyek esetében valóban indokolt a közbeszerzési eljárás lefolytatásának kötelezettsége alóli mentesítés. A közbeszerzési eljárásokban továbbra is alapelvi szinten érvényesül a nyilvánosság elve, az ajánlattevők esélyegyenlőségének biztosítása, valamint a verseny tisztaságának elve.

Mint ahogy már említettem, a kormány hamarosan beterjeszti az új törvényjavaslatot, így a vitában nyilvánvalóan mód lesz arra, hogy a közbeszerzési eljárások során szerzett tapasztalatokat is megvitassuk, valamint általában is és részleteiben is beszéljünk az új szabályozásról.

Mindezek alapján a kormány támogatja és az Országgyűlés számára elfogadásra javasolja a Közbeszerzések Tanácsának 2001. és 2002. évi beszámolóját, jelentését. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek. Megadom a szót az írásban előre jelentkezett képviselőknek, tízperces időkeretben.

Kérdezem, hogy Bőhm András szabad demokrata képviselő jelen van-e. (Jelzésre:) Úgy látom, hogy nincs. Szijjártó Péter, a Fidesz képviselője? (Jelzésre:) Úgy látom, hogy ő sincs. Pichler Imre, a Magyar Demokrata Fórum képviselője? (Jelzésre:) Jelen van.

Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó, tízperces időkeretben.

PICHLER IMRE (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Közbeszerzések Tanácsa elkészítette a 2001. január 1.-december 31. és a 2002. január 1.-december 31. közötti időszakokra vonatkozó beszámolóját a közbeszerzések tisztaságával és átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatairól, valamint a beszámolási időszakokban végzett tevékenységéről, és azokat az Országgyűlés elé terjesztette. A Magyar Demokrata Fórum parlamenti frakciója a beszámolókat tanulmányozta, a benne foglaltakat véleményezte. A beszámolók minden tartalmi és alaki követelménynek megfelelnek, így azokat elfogadjuk. A két beszámoló együttesen értékelhető, ezért észrevételeinket összevontan tesszük meg.

A közbeszerzések szerepének alakulása, a közpénzek felhasználásában a közbeszerzések útjának igénybevétele dinamikusan növekvő, az 1996. évi indulástól 2002-re az összértéke több mint ötszörösére növekedett. A beszámolási időszak adatai jól mutatják, hogy a közbeszerzési eljárások számát és értékét tekintve a polgári kormány kiemelt figyelmet fordított a közpénzek felhasználásának tisztaságára, és ez tisztelt kormánypárti képviselőtársaimnak is fel kell hogy tűnjön. A 2000. évben még 523,6 milliárd forintos közbeszerzési összérték 2001-re 606,9 milliárdra, 2002-re pedig 804,6 milliárd forintra növekedett. 2000-ben egy eljárásban átlagosan 5, 2001-ben 5,4, 2002-ben pedig már 8,3 ajánlat versengett. A mikro-, kis- és középvállalkozások növekvő szerepet kaptak a közpénzekkel finanszírozott megbízások teljesítésében.

A beszámolási időszak közpénzfelhasználását minősíti, hogy a leginkább átlátható és a nyilvánosság elé táruló nyílt eljárások aránya az Európai Unió megfelelő mutatójánál jóval magasabb volt: 2001-ben 70 százalékot tett ki, 2002-ben 80 százalékot, szemben az EU 53 százalékos mutatójával. A hirdetmény közzététele nélküli eljárások aránya csökkent, és ebben a Közbeszerzések Tanácsának gondos ellenőrző munkája nem kis szerepet játszott. Félreértés ne essék, ez a közbeszerzési eljárási forma jó és törvényes, de nagyfokú ellenőrzést igényel, és úgy tűnik, manapság a Közbeszerzések Tanácsának ellenőrzésére még nagyobb szükség van, mint valaha is volt.

A magyar közbeszerzési törvény szigorúbb az EU szabályrendjénél, akár a közbeszerzési értékhatárokat, akár a kormányzati beszerzők eljárási formaválasztási szabadságát tekintjük. Kormányzati szerepkörben is úgy gondoltuk, és most, ellenzékben is úgy gondoljuk, hogy ez így helyes, a szabályrend enyhítését nem támogatnánk.

A beszámolókra hivatkozva tisztelettel szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az Európai Unióban a közbeszerzési piacok meglehetősen zártak más tagországok, de különösen harmadik országbeli ajánlattevők felé. 2001-ben a kormányzati beszerzéseik 90 százaléka, a közszolgáltatói beszerzéseik 75 százaléka nemzeti piacaikról származott. Magyarországon 2000-ben a külföldi székhelyű ajánlattevők a WTO kormányzati közbeszerzési megállapodáson kívüli megbízási érték 9,6 százalékát, 2001-ben 7,7 százalékát és 2002-ben 3,4 százalékát nyerték el. Az adatok értékelésében a külföldi székhely megjelölést és a kormányzati közbeszerzési megállapodáson kívüliséget hangsúlyosan kell figyelembe venni. A statisztika nem mutatja ki a belföldi székhelyű, külföldi tulajdonú nyertes ajánlattevők arányát, másrészt a megállapodáson kívüliség elzárja a magyar ajánlattevők elől az EU-tagállamok kormányzati beszerzési piacát.

Az EU 2001. évi országjelentése joggal kifogásolta, hogy a Magyar Fejlesztési Bank Rt. és annak meghatározó részesedésével működő társaságok nem álltak a közbeszerzési törvény hatálya alatt, de meg kell jegyeznem, hogy a hazai vállalkozások előnyben részesítése még így sem volt az EU gyakorlatától oly távol eső, mint azt számos önostorozó megnyilvánulás tartalmazza. A hibát el kell ismerni, ki kell javítani, de a magyar gazdaság erősítésének szándékához aligha fér kétség.

(18.40)

Az ajánlattevők összetételét tekintve látható, hogy az eljárások számát és értékét tekintve is az önkormányzatok és intézményeik vezetik a listát. Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy míg az eljárások 39,1 százalékát képviselték az önkormányzatok 2001-ben, addig ez az arány 2002-re 43,8 százalékra növekedett, vagyis a finanszírozási forrásaik kedvezően alakultak. Kíváncsian várjuk a vonatkozó mutatók 2003-as értékét.

Nem megnyugtató a közszolgáltatói kezdeményezésű eljárások arányának mérséklődése. Nem megnyugtató, ha ez a közbeszerzési eljárások mellőzésére vezethető vissza, de még kedvezőtlenebb az adat, ha a legnagyobb közszolgáltatók tulajdonosai forrást biztosító kötelezettségének elhanyagolására vezethető vissza.

Valamennyi európai uniós értékelés a hazai közbeszerzési kultúra intézményrendszerét, szigorát, jogorvoslati rendjét alapvetően jónak minősítette. 2002. január 1-jétől az eljárásokat lezáró szerződések is nyilvánosak, hiszen a társadalom ez irányú igényét még kormányzati pozícióban is elfogadtuk, kielégítését szorgalmaztuk. Most akár csak újságolvasó polgárként is örülünk neki, hogy erre van kötelezés, ugyanakkor hiányoljuk, hogy a kormány az ellenőrző apparátusnak a Közbeszerzések Tanácsa által is szorgalmazott megerősítésével késlekedik. Remélhetőleg a lassú munkavégzésnél nyomósabb oka erre nincs.

A beszámolókból megnyugvással olvasható ki, hogy a döntőbizottság a beszámolási időszakban feladata magaslatán állt. A döntőbizottság elé vitt eljárások száma és aránya 2000-ről 2001-re növekedett, de 2002-re már csökkent, ami arra utal, hogy az eljárások szabályszerűsége - nem utolsósorban a színvonalas jogorvoslati tevékenység nyomán - javuló tendenciájú. A hirdetmény közzététele nélküli bejelentési kötelezettség alá eső eljárásoknál a 2001-ben még 42 százalékban jogsértő minősítés is kedvezőbbé vált.

Sajnálatos, hogy az önkormányzatok és intézményeik körében a közbeszerzési eljárások törvényessége 2001-ről 2002-re nem javult. A kifogások legnagyobb része az önkormányzatok vízi közmű tárgyú közbeszerzéseihez kötődött. Ezen a területen az ellenőrzés erősítése elengedhetetlen.

Hét hónappal az európai uniós csatlakozás előtt nyugtalanító, hogy a közbeszerzési törvény a közösségi közbeszerzési joggal még harmonizálatlan sok vonatkozásban. Kiemelem - és erre a beszámolók is kitérnek - a WTO kormányzati beszerzésekről szóló megállapodáshoz való csatlakozás magyarázhatatlan késedelmét. A 2000-ben már vállalt csatlakozás - melyet 2001-ben a megfigyelői státus követett - a jelenlegi kormány alatt megfeneklett. Ez azért is baj, mert éppen a csatlakozás nyitná meg a magyar vállalkozások előtt a kölcsönösség jegyében az európai uniós országok kormányzati beszerzési piacát. A vállalt kötelezettség teljesítése a vállalkozóbaráti szlogenek tartalommal való töltésében jó szolgálatot teljesítene.

A meghívásos eljárások gyakorlatának felülvizsgálatára szólítjuk fel a kormányt. 2002-ben az ajánlatkérők egyetlen esetben sem alkalmazták a meghívásos eljárás minősített, az ajánlattevők jegyzékén alapuló változatát. Valószínűsíthető, hogy az a szubjektív elemeket annyira kiszorítaná, hogy a kiírók a legkisebb lehetőségét is elveszítenék az eredmény irányításának.

A Közbeszerzések Tanácsa beszámolóiban számos javaslatot ismertet, melyek értékelése nem lehet a jelen felszólalás tárgya, azokat majd a közbeszerzési törvény módosításakor fogjuk számon kérni az előterjesztőn. Most csak annyit jegyzek meg, hogy a jogharmonizációs és a technikai javaslatokat egyaránt támogatjuk.

Felhasználom az alkalmat arra, hogy megköszönjem a Közbeszerzések Tanácsának és a döntőbizottságnak az ismertetett kétéves munkáját, és sikert kívánjak a további munkájukhoz.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem tisztelettel, hogy van-e felszólalási igény. Úgy látom, hogy nincs - illetve már jött egy. Megadom a szót Keller Lászlónak, a Magyar Szocialista Párt képviselőjének.

Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt közbeszerzési tanácsi Elnök Úr! Két részben szeretnék hozzászólni a beszámolóhoz, tekintettel arra, hogy a benyújtás is úgy történt, hogy a 2001-es és a 2002-es időszak elkülönül egymástól. Természetesen mind a két esztendőre vonatkozó beszámolót alkalmasnak ítéljük arra, hogy az Országgyűlés elfogadja azokat.

Nagyon érdekes volt 2001-ben az élet, amikor is az akkori kormánypártok azt kezdték bizonygatni, hogy azért nem érdemes a közbeszerzésekkel bajlódni, mert sokkal drágább azok lebonyolítása, sokkal körülményesebb közbeszerzéseken keresztül elérni azt a célt, amit mi abban az időben úgy neveztünk, hogy klientúraépítés. Ezért volt öröm olvasni a Közbeszerzések Tanácsának a véleményét, amely tulajdonképpen alátámasztotta azt az általunk folyamatosan, évről évre hangsúlyozott tényt, hogy a közbeszerzések a közpénzek szempontjából megtakarításokat eredményeznek. Azért, hogy ez mindenki számára világos legyen, jó lett volna, ha egyfajta elemzésig eljutott volna a Közbeszerzések Tanácsa, de legalábbis a beszámoló, hogy megpróbálja azokat az árakat, amelyeket a különböző építési beruházásoknál, árubeszerzéseknél, szolgáltatásoknál a piacon általában tapasztalni lehet, összevetni azzal, amit a közbeszerzési eljárások során sikerül elérni, illetve azokkal a közbeszerzési eljárások során elért árakkal, amiket a szabadkézi eljárásoknál vagy a nem közbeszerzési eljárásoknál elért árak mutatnak.

Mindenképpen egyetértünk a Közbeszerzések Tanácsának azzal a megállapításával, hogy a közbeszerzési eljárás lefolytatása nagyon fontos szempont a korrupcióellenes küzdelemben. Nagyon érdekes ez a kérdés is, mert mindnyájan tudjuk, hogy a korrupció ellen többek között pályázatokkal, a közbeszerzési eljárások lefolytatásával lehet küzdeni, többen viszont úgy vélik, hogy éppen a közbeszerzési eljárás a korrupció melegágya. Éppen ezért fontos ilyen szempontból a tanács beszámolója, mert úgy érzem, hogy ezt az ellentmondást megfelelően feloldja, és meggyőzi azokat a kétkedő embereket, akik úgy gondolják, hogy nem érdemes közbeszerzési eljárást lefolytatni. Persze, nyilván vannak kedvezőtlen tapasztalatok, amelyek a Közbeszerzési Döntőbizottság asztalán landolnak, vagy még ott sem, és csak a gyanú ébred fel az emberekben a tekintetben, hogy esetleg bizonyos korrupciós cselekedetek történtek. Úgy érzem, hogy a tanács beszámolója e tekintetben a helyére teszi az ügyeket.

Egy másik kérdést is szeretnék felvetni, ami az elmúlt hetekben-hónapokban szintén komoly súllyal került előtérbe a viták során. Ez pedig az a kérdés, hogy amikor a döntőbizottság azt tapasztalja, hogy nem megfelelően használták a törvényt, nem megfelelően éltek a törvény biztosította lehetőségekkel és adott esetben elmarasztalja azokat, akik ezt nem megfelelően tették - s ez nem derül ki a beszámolóból -, tehát azokban az esetekben, amikor alapos oka lehet a döntőbizottságnak arra, hogy nem egyszerűen csak tévesen vagy rosszul értelmezték a közbeszerzési törvényt, hanem tudatosan hágták át, akkor vajon nyomozóhatósági lépéseket életbe léptetett-e.

(18.50)

Úgy érzem, azért, hogy a szereplők még inkább komolyan vegyék a közbeszerzési eljárást, el kell azon gondolkodni, hogy ilyen lépések megtételére is szükség van.

Megítélésem szerint - éppen a 2001. évi beszámolóra alapozva és elég sok döntőbizottsági határozatot elolvasva mondom ezt - az az érzésem, hogy a legjobb szándék ellenére sem alakult még ki a döntőbizottság megfelelően egységes gyakorlata. Amikor ez a gondolat megfogalmazódott bennem, akkor eszembe jutott, hogy az Állami Számvevőszék nem is olyan régen összeállított a tapasztalataiból egy korrupcióellenes programot, illetve a tapasztalatokra alapozva levonta azokat a legfontosabb megállapításokat, amelyeket a korrupcióellenes küzdelemben az ellenőrzések során ő maga tapasztalt. Tehát úgy érzem, a Közbeszerzések Tanácsának és a döntőbizottságnak is egyre inkább felgyülemlenek olyan tapasztalatai, amelyeket érdemes lenne összegezni, szintetizálni, és ezzel a szintetizált megjelenítéssel az egységes jogalkalmazói gyakorlatot talán tovább lehetne erősíteni. Úgy gondolom, majd a következő években ebben az irányban is érdemes a tanács beszámolóját fejleszteni.

A 2002. évi beszámolóból a magam számára azt tartottam a legfontosabbnak, hogy ez a beszámoló a 2001. évihez képest is sokkal erőteljesebben foglalkozik, sokkal nagyobb hangsúlyt helyez a korrupcióellenes küzdelemben betöltött szerepére a közbeszerzésnek és a közbeszerzési intézményrendszernek, mert a törvény önmagában nyilván nem elégséges ahhoz, hogy a korrupció ellen megfelelően fellépjen, ehhez nyilván szükség van arra az intézményrendszerre, amely biztosítja a törvény érvényesülését.

Azért tartom szerencsésnek már a 2002. évi beszámolót, mert itt a korrupcióellenes küzdelemben már konkrét javaslatok is megjelennek a tanács beszámolójában, és talán lehet azt mondani, hogy ezzel is összefügg az oktatás kérdése. Mint közpénzügyi államtitkár is borzasztó jó érzéssel tapasztalom azt, hogy nagyon jó az együttműködés a Közbeszerzések Tanácsával akkor, amikor az oktatás fejlesztéséről, a képzésről próbálunk jövőbe mutató elgondolásokat megfogalmazni.

A beszámoló rögzíti azt, hogy itt elindult egyfajta képzés a Budapesti Gazdasági Főiskola bevonásával, közbeszerzési szakemberképzés, és látva a mostani fejleményeket, felmerül bennem az a gondolat, hogy miért pont ezzel a főiskolával, miért nem lehet szélesebb körűen nyitni ebbe az irányba. Azt tapasztalom, nem biztos, hogy ezzel összefüggésben, de mindenképpen van a közbeszerzési szakemberképzés akkreditálásával kapcsolatban egyfajta visszatartó erő - nyilván nem a tanács részéről -, önmagában az Országos Képzési Jegyzékben nem tud megjelenni a közbeszerzési szakértő mint olyan. Úgy gondolom, most már megérett a helyzet arra, hogy - lehet azt mondani - önálló szakmaként vagy hivatásként kellene definiálni.

Nos, úgy gondolom, a Közbeszerzések Tanácsának is minden fórumon elő kellene segítenie azt, hogy ezen a területen előrelépjünk, a képzési rendszer nyitottabb legyen, és ebben a képzési rendszerben szintén kialakuljon a verseny, mert akkor tudunk még magasabb szintű közbeszerzési szakértőket képezni.

Áttanulmányozva a 2002. évi beszámolót, azt hiszem, érdemes lett volna kicsit hangsúlyosan foglalkozni az MKGI-vel, a Miniszterelnöki Hivatalnak a közbeszerzések lebonyolításával foglalkozó szervezetével, hiszen egyetlen szervezetként hihetetlen nagy mértékű beszerzéseket bonyolít le. (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.)

Elnök úr, nyomjak egy ötpercest vagy egy újabb tízpercest? Megengedi, hogy még befejezzem?

ELNÖK: Kivételesen kapcsolódóként, pontosabban újbóli felszólalásként.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Ezt azért is tartottam volna fontosnak, mert itt az elmúlt hónapokban mind az elektronikus közbeszerzés, mind pedig a központosított közbeszerzés körül meglehetősen komoly szakmai viták alakultak ki, és úgy gondolom, ebben hasznos következtetéseket lehetett volna levonni a Közbeszerzések Tanácsa beszámolójából.

Figyelemmel az elnök úr kérésére is, megismételve mindazt, amit az elején mondtam, mind a 2001., mind a 2002. évi beszámolót elfogadásra javasolom. Arra kérem a Közbeszerzések Tanácsát, hogy legyen a kormányzat segítségére akkor, amikor itt a Házban majd a közbeszerzésekről szóló törvényt újragondoljuk, újratárgyaljuk, és mindazokban a fejlesztési elgondolásokban, amelyek a kormányzat részéről is megfogalmazódnak, a tanács a beszámolójában ezeket a fejlesztési irányokat jelölje meg, legyen ebben együttműködő partnere a kormányzatnak és nyilván az Országgyűlésnek is, amikor a törvény újrakodifikálása megtörténik.

Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Felszólalások:   134-148   148-160   160-184      Ülésnap adatai