Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tulajdonképpen az Alaptörvény hetedik módosításából következően vagyunk most itt, hiszen az tartalmazza már az előszelét ennek a konkrét javaslatnak, a közigazgatási bíróságokról szóló javaslatnak a megalapozása részben. Azonban néhány megállapítással kezdeném itt mindenekelőtt a felszólalásomat. Egyrészről bármit is mondanak, valódi, érdemi párbeszéd az ellenzékkel, ami eséllyel befolyásolhatta volna a javaslat tartalmát, ilyen értelemben nem volt, nem is lehetett, hiszen nagyon világos politikai szándékaik vannak ezzel az előterjesztéssel. Ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy lehetne-e olyan javaslatról tárgyalni, amivel akár egyet is érthetne több frakció is itt az Országgyűlésben, akkor biztos lehetne ilyenről tárgyalni, lehet nemzetközi példákat hozni, és tudom azt is, hogy miniszter úr nagyon komoly szakértője ennek a területnek. Azonban ki kell mondani, hogy nem lehet egy-egy ilyen javaslatot tértől, időtől függetlenül szemlélni és tárgyalni. Nem lehet az Orbán-kormány eddigi hatalomgyakorlási módszereitől és a felhasznált eszközöktől függetlenül egy-egy ilyen javaslatot végigtekinteni.

Tulajdonképpen kijelenthető, hogy az lesz bíró ebben a rendszerben, akit a miniszter akar, addig, amíg akarja, és ebből következően várható az, nagyon erősen fennáll a gyanúja, hogy sok esetben a mindenkori igazságügyi miniszter és ezáltal a kormány nagyon erősen befolyásolhatja az egyes ügyekben meghozott döntéseket. A javaslatból erőteljesen sugárzik a historizmus, az esztergomi székhely kijelölése is pontosan azt mutatja, hiszen a székhelyválasztásnak pusztán történelmi okai vannak, praktikussági, gyakorlati okokból ez erőteljesen kifogásolható. Hadd hozzak egy hazai példát: Kelet-Magyarországról például Esztergom megközelítése sokkal nehezebb, mint Budapesté. Miskolcról közel két órával hosszabb az út vonattal, és átszállás nélkül ez nem oldható meg. A történelmi minták utánzása jelenik meg akkor is, amikor a közigazgatási felsőbíróság második emberét másodelnökként intézményesítik.

Sajnos azonban nemcsak a szimbolikus megnevezésekben, hanem tartalmában is a múltat idézi a javaslat, hiszen a jogállamiság követelményeivel össze nem egyeztethető rendelkezéseket tartalmaz, a bírói, bírósági függetlenség semmilyen formában nem biztosított. Erről egyébként előttem szóló ellenzéki képviselőtársam nagyon érdekes jogtörténeti példákat is hozott arra, hogy a XIX. század végén hogy ítélték meg a helyzetet.

A bírósági szervezetrendszert teljesen átpolitizálja a javaslat. Úgy tűnik, hogy minden szinten a politikai akarat érvényesítése a fő cél, amelyet a javaslat garanciákkal is bebetonoz. A javaslat büszkén hirdeti, hogy megfelel a Velencei Bizottság ajánlásainak azáltal, hogy a költségvetésben külön fejezetet rendel a közigazgatási bíróságoknak, hiszen ezzel megteremtik a közigazgatási bíróságok pénzügyi függetlenségét. Ez látszólag jól hangzik. A Velencei Bizottság ajánlásaiban valóban szerepel is ez mint a pénzügyi függetlenség kritériuma, jelen javaslat azonban ennek csak látszatban tesz eleget. Ennek oka az, hogy a mindenkori igazságügyért felelős miniszternek rendkívül széles jogosítványai vannak a bíróság költségvetésének meghatározása körében. A miniszter gyakorolja ugyanis a fejezetgazda jogait a közigazgatási bíróságok költségvetési fejezete fölött, legalábbis a javaslat szerint, ami, nagyon remélem, hogy még változik majd az általános vita tapasztalatai alapján.

A javaslat ezen részében, ennek keretében a miniszter határozza meg a közigazgatási bíróságok költségvetését. A különböző bírósági szerveknek ugyan van véleményezési joga, és ezt a véleményt a miniszternek ismertetnie is kell, azonban a bíróság által küldött véleményekhez semmilyen formában nincs kötve, gyakorlatilag szabadon állapíthatja meg a közigazgatási bíróságok költségvetését. Itt összehasonlításképpen fontos megjegyezni, hogy a rendes bíróságok esetén a fejezetirányító hatásköröket az OBH elnöke gyakorolja, amely sokkal nagyobb függetlenségi garanciákat biztosít, mint amit a közigazgatási bíróságok esetén alkalmazni javasolt megoldás tervez bevezetni.

Ebből a szempontból kifejezetten érdekes a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 65. §-a, amely az OBH elnökét mint fejezetirányítót pont azért tartja indokoltnak, hiszen a bírói függetlenség alkotmányos elvét csak így látja biztosítottnak. Tehát pont ezzel ellentétes érveket hoz fel ez a 2011-es törvény. Ez azt jelenti, hogy az Orbán-kormány 2011-ben még úgy gondolta, hogy a pénzügyi függetlenség csak úgy garantálható, ha a bíróságok maguk dolgozhatják ki a költségvetésüket. Úgy tűnik, hogy az Orbán-kormány véleménye a bírói függetlenségről nagyon sokat változott az elmúlt hét év alatt.

A politikai akarat érvényesítése iránti igény a személyi kérdésekben a legerőteljesebb a javaslat szerint. Az Országos Közigazgatási Bírói Tanács, amely gyakorlatilag az Országos Bírói Tanács közigazgatásban jelentkező szerve lesz, és a közigazgatási bírák döntéshozó testülete, tehát ez az OKBT, amennyiben személyi tanácsként jár el, kifejezetten felháborító összetétellel működik. Ebben a formációban az OKBT kilenc tagból áll a tervezet szerint. Ebből a közigazgatási felsőbíróság elnöke az egyik tag  ami érthető , további négy tag az OKBT rendes tagja, ami szintén érthető. A maradék négy tag közül viszont egyet az Országgyűlés igazságügyért felelős bizottsága, egyet a legfőbb ügyész, egyet a Miniszterelnökséget vezető miniszter, egyet pedig a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke delegál. Ez utóbbi négy tag delegálása ebben a formában elfogadhatatlan. A személyi ügyekben döntő tanácsban összesen négy nem bíró tag delegálása esetén fennáll a gyanú, hogy lehet politikailag motivált szereplőt delegálni. Ez alapjaiban ássa alá a bírói függetlenség követelményét és ezzel a tisztességes eljáráshoz való jogot. Az OKBT személyi tanácsa tesz majd javaslatot ugyanis például a bírói kinevezésekre is.

Ahogyan azt később lehet látni ezt követően a javaslatban, a miniszter rendkívül széles, a bírói kinevezésekhez kapcsolódó jogai mellett  ami egyébként szintén elfogadhatatlan  semmi nem indokolja az OKBT személyi tanácsának ilyen személyekkel történő feltöltését, legalább ennek objektív alapon működő, szakmai szervnek kellett volna lennie. Remélem, hogy változik ez még itt a következő hetekben az Országgyűlés előtt. Ez azonban, tehát a függetlenség és a tisztességes eljáráshoz való jog ilyen összetételben nyilván nem fog megvalósulni.

A miniszter előbb említett bírói kinevezéssel kapcsolatos jogai jelentik azonban a legnagyobb veszélyt a jogállamiságra álláspontunk szerint. Szintén veszélyt jelentenek a bírói függetlenségre és a tisztességes eljárásra. Az OKBT személyi tanácsa ugyanis különböző szempontok alapján pontozza majd az azonos álláshelyre jelentkezőket. A pontok 80 százaléka szakmai jellegű pont lesz, 20 százaléka meg, mondjuk úgy, hogy elhivatottsághoz kapcsolódik, amelyet a meghallgatáskor értékelnek. Ha picit megpróbálok megengedőbb lenni, akkor azt mondom, hogy ez a 20 százalék erőteljesen szubjektív pontszám lehet, vagy akár, ha egy kicsit erősebben fogalmazok, azt is mondhatom, hogy gyakorlatilag politikai szempontok is meghatározhatják ezt a 20 százalékot. Ezen pontszámok alapján összeállítanak egy rangsort, amely rangsort felterjesztenek a miniszter elé. A miniszter ezen rangsorhoz semmilyen formában nincs azonban kötve a javaslat szerint. A jelentkezőket meghallgatja, és a rangsort szinte teljesen szabadon módosíthatja, így mást téve az első helyre.

(10.40)

Ez azért jelentős, mert a javaslat alapján első helyre rangsorolt személyt kell felterjeszteni bírónak. Tehát abban az esetben, ha valaki a szakmai pontok kevesebb mint felét érte el, tehát a maximum 80 százalékból, mondjuk, 30 százalékot ért el, de megkapja a 20 százaléknyi, szubjektív módon megítélhető pontszámot, akkor 50 százalékot elér  egyébként ez a minimumfeltétele annak, hogy ő kinevezésre kerülhessen, első helyre kerülhessen , tehát a szakmai pontok kevesebb mint felével is dönthet úgy a miniszter, hogy mégis első helyre rangsorol valakit.

Ez a miniszteri döntés semmihez nincs kötve, semmi nem befolyásolja, egyedül indoklási kötelezettség szerepel ezzel kapcsolatban, azonban ez sem gátolja meg a minisztert a rangsor megváltoztatásában semmilyen módon a javaslat szerint. Így tehát a bírók személyéről való döntés szinte kizárólag a miniszter kezében van, a köztársasági elnök ugyanis nem tagadhatja meg a kinevezést főszabály szerint.

Nem ez az egy egyetlen joga azonban a bírákkal szemben a miniszternek. Ő gyakorolja a törvényszék elnökei felett a munkáltatói jogokat, akik pedig a törvényszéken dolgozó bírák felett gyakorolják azt. Így a miniszteri hatalom, bár közvetve, de tulajdonképpen kiterjed az összes bíróra. A miniszter írja ki továbbá a bírósági titkári és fogalmazói pályázatokat a tervezet szerint. A bírósági titkárok és fogalmazók kinevezésére a javaslatot a bíróság elnöke teszi meg ugyan a miniszternek, de  mint az előbb elmondtam  fölötte a munkáltatói jogköröket a miniszter gyakorolja, így a kiválasztás objektivitása erőteljesen megkérdőjelezhető.

A közigazgatási felsőbíróság jelentős hatalma érvényesül abban is, hogy amennyiben az egyes bíróságok közigazgatási bírói tanácsai személyi tanácsként járnak el, abban az esetben a közigazgatási felsőbíróság elnöke két tagot delegálhat a testületbe, akik ennek a gyűlésén teljes joggal vesznek részt. Ez a megoldás, bár elsőre hasonlónak tűnik a rendes bíróságok szervezetrendszerében megszokottakhoz, mégis van egy nagyon is jelentős különbség, amely ez esetben sokkal visszásabbá teszi majd a gyakorlatot véleményünk szerint. Ez a különbség az egyes bíróságokon található közigazgatási tanácsok összetételével kapcsolatos. A rendes bírósági rendszerben ezek a tanácsok az adott bíróság döntésétől függően 5 és 11 tag között lehetnek, a közigazgatási bíróságok esetén ez a szám eltérést nem megengedő módon öt fő. Nem nehéz belátni, hogy itt mennyivel nagyobb lesz majd a súlya ennek a két főnek. Ráadásul a közigazgatási felsőbíróság másodelnöke sem lehet ellensúlya az elnöknek, a másodelnököt ugyanis pályázat nélkül nevezi ki a köztársasági elnök, mégpedig az elnök javaslatára. Így gyakorlatilag a másodelnök személye fölött semmiféle szakmai kontrollja nem lesz senkinek, a másodelnök az elnök első számú beosztottja lesz. Vélhetően a fegyelmet és a politikailag befolyásolható, politikailag elfogadható döntések meghozatalát célozza az a rendelkezés is, amely értelmében a határozott időre kinevezett bíró a kinevezését követő egy éven belül nem járhat el egyesbíróként. Ez a rendelkezés nyilvánvalóan azt hivatott biztosítani, hogy a közigazgatási bírák elsajátítsák a közigazgatási bíróság szokásait, amelyek a fentebb bemutatott okok miatt várhatóan egyértelműen átpolitizáltak lesznek.

A jogállamiság fogalmába  az erről író, gondolkodó tudósok által széles körben elfogadottan  beleértik több más elem mellett a bírói függetlenséget, a jogbiztonságot, a törvények uralmát, a bírák törvényhez kötöttségét, valamint az alapvető emberi jogok elismerését és garantálását. Ezeket azért fontos kiemelni, mert mindegyik sérül a jelen javaslat szerint, és azt gondoljuk, hogy ez nagyon komoly problémákat vet föl.

A bírói függetlenség, a bírák törvényhez kötöttségének elve és a jogbiztonság követelménye sérül a bírósági szervezetrendszer és a bírák személyével kapcsolatosan már az előző percekben általam bemutatott politikai befolyás miatt. Azt mondhatjuk, hogy a közigazgatási bírák inkább politikához, mint joghoz kötöttek lesznek sajnos, a politikai befolyás ellen, legalábbis fogalmazhatunk úgy, hogy a javaslat nem nyújt védelmet a bírák számára, sőt a korábban bemutatottak alapján több esetben lehetőséget ad a politika számára arra, hogy csak olyan bírákat válasszon, akik az aktuálpolitikai értékrendnek, a kormány értékrendjének megfelelnek, ahhoz illenek, de arra is, hogy megregulázza a munkáltatói jogkör költségvetési hatalma útján a bírákat vagy az egész bíróságot akkor, ha nem a politikai akaratnak megfelelően döntenek. Ez pedig önmagában is alapvetően és súlyosan sérti a jogállamiság elvét.

Az Alkotmánybíróság több határozatában is megállapította, hogy a közhatalommal rendelkező szervek törvény alá rendeltsége a jogállamiság elengedhetetlen követelménye. Ilyen például az 56/1191es Ab-határozat, vagy a 31/2010-es, a 29/2011-es Ab-határozat.

Ahogyan az bemutatásra került már általam, a közigazgatási bíróságok ebben a formában a javaslat szerint a politikának és sokkal kevésbé a jognak alárendelt szervként fognak funkcionálni, így önmagában sérti a jogállamiságot az ilyen típusú bírói hatalomgyakorlás, de a közigazgatás joghoz kötöttsége feletti kontrollt sem tudják majd megfelelően ellátni.

A törvényhozó, illetve a végrehajtó hatalom bírói ágba történő túlzott beavatkozásának veszélyeire az Alkotmánybíróság már korábban szintén felhívta a figyelmet. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint ugyanis, és itt idéznék pontosan: az ítélkezési tevékenységbe történő bármely külső beavatkozás sokkal súlyosabb fenyegetést jelent az alkotmányos berendezkedésre, mint a bírói hatalom esetleges túlsúlya. Ez a 17/1994-es Ab-határozatból való.

A politikai befolyásoltság okán sérül a tisztességes eljárás követelménye is. Szintén idéznék: ez ugyanis megköveteli a bíráktól, a bíróságtól, hogy a másik két politikai jellegű hatalmi ággal szemben semleges legyen, és azt is, hogy csak a törvényeknek legyen alárendelve. Ennek következtében a bíróság nem is lehet olyan kölcsönös meghatározottságban és függésben a többi hatalmi ágtól, amilyenben azok egymás között vannak. Ez a 38/1993-as Ab-határozatból való.

Végezetül fontos megjegyezni, hogy az összes olyan kényes ügy, amely valamilyen szempontból politikailag befolyásolt lehet, fontos az önök számára, hogy azokat befolyásolni tudják vagy egyszerűen kezelni tudják  ilyenek például, mondjuk, a gyülekezési joggal kapcsolatos ügyek, a közbeszerzések felülvizsgálatával kapcsolatos ügyek , azok ezekhez a bíróságokhoz fognak kerülni. Azt mondhatjuk tehát, hogy a törvény elfogadása esetén kialakítanak egy rendszert, amelyben a Fidesz-KDNP-kormány tulajdonképpen maga dönthet arról, hogy saját cselekedetei jogszerűek-e vagy sem. Az ilyen ítéletek tartalma már most könnyedén előre látható ezekben az ügykörökben.

A fentiek alapján világos a frakciónk véleménye: jelen formában nem tudjuk támogatni a javaslatot. Köszönöm, elnök úr.