Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Végighallgattam az előttem felszólalókat. Nyilvánvalóan aki kívülről követi a vitát és nem jogász, az úgy gondolhatja, hogy egy rendkívül száraz vita az, ami itt folyik, pedig minden életviszonyt, akár az Unión túli viszonyokra gondolunk, akár részben azért az uniósra is, hiszen hiába az uniós rendeletek, Róma I., Róma II. szabályozza alapvetően az Unión belüli országok kollíziós viszonyait, de azért ha csak a Kárpát-medencét nézzük, akkor is ezen túlnyúlik, sok esetben nem minden környező tagország, főleg nem, ahol magyarok élnek, az Unió tagja; erre egyébként majd ki fogok térni. Tehát a vita izgalmasabb is lehetne, mint ahogy tűnik.

Pont emiatt szeretném azt mondani, hogy egy egyébként jól megírt javaslattal állunk szemben, de én is hiányolom azért az egyeztetések elmaradását. Államtitkár úrnak talán, ha jól gondolom, a szűzbeszédét hallhattuk fenn a pulpituson. El kell mondjam önnek is, hogy azokban az esetekben is, és ebben az esetben Bárándy Gergelyhez tudnék csatlakozni, amikor feles törvényről van szó, akkor is, ha egy kódex jön be a parlamenthez, bár a jövőben nem tudom, hogy még mely kódexek azok, amelyek nem futottak át a kezünk között, de ha lesz ilyen vagy egy komolyabb módosítás, azért nem árt egy ötpárti egyeztetést összehívni, hiszen akkor az olyan vélemények is elmondhatók, illetve beépíthetők, amelyek így már, azt kell mondjam, hogy kevésbé. S azt is el kell mondjam, hogy sok esetben, és ez pont egy ilyen javaslat lett volna, a szakmai vitának egy előzetes egyeztetés esetében is helye lett volna, hiszen erre talán nem lehet azt mondani, hogy túl sok politikát lehet belecsempészni; illetve mindenbe lehet, de a nemzetközi magánjog új kódexe azért egy-két egyeztetési kör megfutását megérdemelte volna.

Egyébként ahogy mondtam, látszik, hogy dolgoztak ezen néhány évet. Az indokolás megírása is javarészt majdhogynem tankönyvi jellegű. Persze, van egy-két pont, amire ki fogok térni, ahol az indokolás, illetve a lefektetett szabályok számomra még mindig nem teljesen egyértelműek, hogy a kitűzött célokkal összhangban vannak. Ezekre a pontokra is vissza fogok térni, de ezt leszámítva látszik, hogy egy átgondolt anyagról beszélünk.

S azzal is teljes mértékben tisztában vagyok, hogy amikor ezekről a szabályokról beszélünk, akkor, ahogy mondtam, egyrészt az EU-rendeleteken túl, tehát az uniós országokon túli jogi kategóriákról beszélünk, nagyon sokszor nagyon egzotikus jogszabály alkalmazásáról, illetőleg azt kell mondjam, hogy ezernyi-milliónyi felmerülhető élethelyzetről, hiszen a világban nemcsak hogy annyi jog van, ahány ország, hanem a nagyobb szövetségi országokban különböző, akár állami, akár helyi jogokkal, vagy akár a személyi kör tekintetében is külön jogokkal rendelkeznek, és akkor ezeknek a felmerülő problémáknak a rendezését kell így előzetesen néhány jogszabályban, illetve jogszabályi passzusban rendezni. Tehát nem egyszerű a feladat. Ami nyilván abba az irányba mutat, hogy ezeknek a passzusoknak rugalmasoknak is kell lenniük, hiszen ha nem kellően rugalmasak, akkor nyilvánvalóan lesznek olyan élethelyzetek, amikre nehezen alkalmazhatók.

Kiemelnék egy-két pontot azon túl, hogy, ahogy a felvezetőben is elmondtam, azt tartom, hogy időszerű volt, majdnem negyvenéves ez a javaslat, nem fogja megérni a negyven évét, mert ’79-ben lett hatályba helyezve, és ha ez elfogadásra kerül, akkor jövőre hatályba lép, tehát a negyvenéves évfordulóját nem fogja megérni, és talán jobb is így. Azóta nyilvánvalóan nagyon sokat változtak a gazdasági és politikai viszonyok, még úgy is, hogy nagyon sok módosítás elvégzésre került ebben a javaslatban.

De egy-két konkrétumra is kitérnék. Örömmel nyugtáztam, ha már a rugalmas szabályokról beszélünk, hogy a javaslat kimondja, hogy a külföldi jog tényleges alkalmazásához nem kell feltétlenül viszonosság. Ahogy én tudom, azért bonyolult folyamat volt megtudni, hogy hogyan állunk a viszonossággal, illetve ez a bíróságoknak is a munkáját elhúzta. Ha jól tudom, az Igazságügyi Minisztériumot is be kellett vonni, ha olyan esetek voltak, és azt kell mondjam, hogy ez önmagában egy pozitív irányú változtatás, ezért ez kikerült a törvényből. Ahogy az is logikus, hogy az államra külön nem alkalmaz kollíziós szabályokat. Ez is valószínűleg az állampárti rendszerből maradhatott velünk, és ha az állam vagyoni viszonyoknak az alanya, akkor ezekben az esetekben rá is ugyanazok a szabályok vonatkoznak. Ez természetesen a mai viszonyokhoz alkalmazkodik.

Aztán a külföldi jog tartalmának megállapítása is rugalmasabbá válik a bíróságok számára. Ez azért jó, mert megfelelő bizonyítottság után különböző körben elfogadhatja adottnak az alkalmazandó külföldi jogot. Ez, ahogy mondtam, különböző egzotikus országok esetében a bíróságot komoly nehézségek elé állíthatja, hiszen egy távoli ország jogszabályait, a jogszabályi rendelkezéseit nem is olyan egyszerű tisztázni. S az is észszerűnek tűnik, hogy ha ez nem állapítható meg észszerű időn belül, akkor a magyar jogot kell alkalmazni, illetőleg, ha ezt nem lehet, akkor az ahhoz hasonló jogot, mármint az alkalmazandó egzotikus ország jogához hasonló más ország könnyebben kideríthető jogszabályait kell alkalmazni. Ezek abszolút rugalmasak, a modern kor követelményeinek megfelelnek, és a bíróságnak kellő mozgásteret adnak.

(14.30)

Ami viszont számomra nem kielégítő, az az, hogy egy tollvonással a családkapcsolás kihúzásra került ebből a javaslatból. Erre valószínűleg egy módosító javaslatot is be fogok nyújtani. Engem nem győzött meg az, hogy az egyéb közrendi klauzulák és a különböző jogelvek alkalmazásával minden esetben kizárható a családkapcsolás. Talán az indokolásban még azt is olvashattuk, hogy az Unióban és a modern világban mindenkinek van egy szabadsága abban is, hogy melyik jogot kívánja alkalmazhatóvá tenni. Ez is igaz, bár hozzáteszem, a jogválasztással tudnak élni a legtöbb esetben, akár állami jogot választanak ki, akár a választottbírósági kikötésekkel már teljesen eltávolodhatunk. Ugye, ott már mintajogok és különböző kereskedelmi szokások is választhatóak lesznek.

A választottbírósági kikötésekkel nyilvánvalóan azért nem szeretnék itt foglalkozni, mert ezen jogszabály, a kódex az állami jogokra szűkíti a jogválasztás lehetőségét, és ugyanúgy az EU Róma I. rendelete sem foglalkozik a választottbírósági kikötésekkel. Illetőleg annyiban, hogy külön kategóriaként kimondja, hogy a választottbírósági eljárásokra külön nemzetközi szerződések alkalmazandóak. Tehát valóban, az egy függetlenül működő jogrendszer. De ebben az esetben is lehetőség van akár bármely állami jogot választani. Nyilvánvalóan megvannak azok a rendelkezések, amelyektől nem lehet eltérni.

De a családkapcsolás még így is felmerülhet, lehetnek olyan életviszonyok, amikor jogválasztás nem történt, de mégis úgy próbálják egy kicsit alakítani a jogviszonyokat, hogy az az egyik vagy a másik félnek vagy mindkettőnek kedvező legyen. Én nem tartom ördögtől valónak a régi szabályozást, ami kimondta, hogy akkor nem lehet alkalmazni a külföldi jogot, ami egyébként a kollíziós szabályok alapján megállapítható lenne, ha az egyébként irányadó jogszabály megkerülése céljából, mesterséges vagy színleléssel létrehozott külföldi elemként került bele a szerződésbe vagy inkább az egész jogviszonyba. Tehát nemcsak szerződésekre kell gondolni, hanem akár egy családjogi esetben egy családkapcsolással élnek.

Itt is nyilván megvan a bíróság lehetősége, hogy eldöntse, valóban erről van szó, valóban a jogszabályok kijátszása a cél és akár az egyik fél kedvezőbb helyzetbe hozatala, vagy a másik fele igaz, hogy indokoltan alkalmazandó az a jogszabály, amire a magyar kollíziós szabályok utalnak. Ebben az esetben meghagynám a bíróságnak a döntési lehetőséget, hogy ha egyértelmű csalárdságot észlel egy jogesetben, akkor ezzel éljen.

A másik pont, ami számomra nem teljesen egyértelmű, pedig, ha jól figyeltem, államtitkár úr részéről is elhangzott, illetve Vejkey Imre is elmondta, az indokolásban is szerepel, de engem egyik sem nyugtatott meg a három forrás közül, hogy egy változás áll be a többes állampolgárságú magyar állampolgárok esetében. Ugye, eddig úgy volt, hogy ha magyar állampolgársággal is rendelkezik valaki, akkor a személyes joga a magyar jog. Ez a hatályos szabályozás. Az új szabályozás, a változtatások alapján a mondat első fele szintén így szólna, hogy ha többes állampolgársággal bír, és az egyik a magyar, akkor a főszabály szerint a személyes joga a magyar jog. De ez alól kivétel, így szól a jogszabály, ha a személyt másik állampolgársághoz szorosabb kapcsolat fűzi.

Na most, ez számomra nem lehetőségként merül fel. Úgy értettem, önök azt mondták, hogy ez egy lehetőség. De ha megnézzük a törvényjavaslatban a 15. §-t, akkor ez egyértelműen kimondja, hogy ha a másik állampolgársághoz szorosabb a kapcsolata, akkor az lesz a személyes joga. Ez hol lehet probléma? Például, ha az Unión kívülre megyünk, egy kárpátaljai vagy akár egy szerbiai kettős állampolgár, magyar állampolgár, és kint él, mondjuk, Kárpátalján, akkor nagyon könnyen a bíróság azt fogja mondani, hogy az ő személyes joga az ukrán jog, hiszen ott él, életvitelszerűen ott tartózkodik, ott van a lakcíme, Magyarországon nem bír lakcímmel, tehát az ő személyes joga az ukrán jog. Ezt meg fogják állapítani eltérést nem tűrően, hiszen egyértelműen kimondja a törvény. Nem is tehet mást a bíróság.

Ha viszont így van, akkor, azt gondolom, vannak olyan jogesetek, amelyekben ez neki egy magyar bíróság előtt hátrányos is lehet. Lehet, hogy a rokonai már Magyarországon élnek, nem is kevesen, magyarországi lakcímmel rendelkeznek, lehet, hogy már az egész család itt él, mondjuk, csak a felmenő vagy az idős szülő maradt kint Kárpátalján, és már ő is rendelkezik magyar állampolgársággal, akkor bármely jogviszonyban, ami felmerül, magyar bírósághoz fordul, magyar bíróság elé kerül az ügy, mindenki magyar az ügyben, az ügy vonatkozása is magyar, de amiatt, hogy a családban annak az egy adott személynek még Kárpátalján, mondjuk, Beregszászon van a lakcíme, ezért ezen törvény alapján, úgy értelmezem, kötelezően úgy fogja tekinteni a magyar bíróság, hogy az ő személyes joga az ukrán jog lesz.

Ez nem minden esetben lesz rá nézve feltétlenül pozitív. Úgy gondolom, egy módosító javaslatot ehhez be fogok nyújtani, hogy itt is az eset körülményeit kelljen vizsgálni. Ugye, abban az esetben, ha többes állampolgárságú személyről van szó, de egyik állampolgársága sem a magyar, a következő bekezdésben úgy fogalmaznak, hogy az ügy lényeges körülményeire tekintettel fogja megállapítani a bíróság, hogy hol szorosabb a kapcsolat. Úgy gondolom, ez magyar állampolgárság esetében is indokolt lenne. Tehát ha a magyar bíróság úgy tekinti, hogy magyar állampolgár, de mondjuk, a határon kívül élő, lakcímmel rendelkező állampolgár esetében azon ügy körülményei, ami előtte van, jobban kötik Magyarországhoz, a magyar jogszabályokhoz, akkor a személyes joga lehessen a magyar jog, ha már magyar kettős állampolgár. Tehát úgy gondolom, itt egy korrekcióra lesz szükség.

Természetesen meggyőzhető vagyok, hogy én ezt rosszul értelmezem, de ez nekem így, átolvasva ezt a javaslatot, mindenképpen szemet szúrt. Természetesen ezért is lett volna jó vagy optimális egy egyeztetés akár államtitkári szinten. Most nem azt mondom, hogy miniszteri szinten, persze az is indokolt lett volna, hogy ezeket tisztázni lehessen.

Egyébként, ahogy mondtam, a javaslat valóban rendkívül kidolgozott, látszik, hogy dolgoztak vele. De egyébként megint csak csatlakozni tudok Bárándy Gergelyhez, hogy engem nagyon érdekelt volna, hogy a különböző hivatásrendek, bíróságok hogyan álltak a témához. Ezeket a véleményeket átfutottuk volna, és lehet, hogy meggyőztek volna minket, hogy de jó, voltak felvetések, a javaslat nem innen indult, a bíróság, az ügyvédi kamara vagy akár az egyéb hivatásrendek is megtehették a véleményüket, és az is beépítésre került. Ezt sajnálattal kell látnom. De ettől függetlenül a válaszokat meghallgatva akár támogatható is lesz a javaslat. Mindenképpen megvárom államtitkár úr válaszait. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)