Felszólalás adatai

DR. POKOL BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásom közvetlen kiváltó oka az a sajtóhír, amely szerint az adatvédelmi ombudsman ellenőrzése alá vonta az Országgyűlés állandó bizottságainak működését, ezen belül jelenleg a bizottságok zárt vagy nyilvános ülésezés közötti választási lehetőségét ellenőrzi le. A Házszabály ebből a szempontból egyértelmű, a 69. § (1) bekezdése szerint "államtitkot vagy szolgálati titkot jelentő adat tárgyalásakor zárt ülést kell, ezenkívül a bizottság bármely tagja kérésére zárt ülést lehet tartani".

Amikor tehát az adatvédelmi biztos úr elkezdte ellenőrizni a bizottsági zárt ülés tartásának lehetőségét, akkor ténylegesen az Országgyűlés házszabály-alkotási kompetenciájának ellenőrzésébe kezdett; annak ellenőrzésébe, hogy Házszabályba iktathatta-e az Országgyűlés, hogy bizottságainak üléseinél ilyen szélességben lehessen zárt ülést elrendelni.

(9.20)

Aki ismeri azt, hogy a parlamentáris kormányformában milyen szerepet játszik a parlament, és aki azt is ismeri, hogy az ombudsmanok hierarchusa mennyire alatta van Észak- és Nyugat-Európában annak, hogy a parlamentet ellenőrizni tudnák, az mint alkotmányjogi kuriózumot kezdi rögtön elemezni az esetet.

A kérdés tehát az, tisztelt képviselőtársaim, miként juthattunk el eddig. Miképp lehet az, hogy míg Észak- és Nyugat-Európában az ombudsman hatásköre az állampolgárok hatóság előtti védelmének segédeszközét jelenti a bíróságok mellett, vagy ahogy az ombudsmantörvény megalkotásakor nevezte 1992-ben az akkori igazságügyi államtitkár, a bírósági védelem puha jogi kiegészítője ez a szerv, addig nálunk a kormány, az Országgyűlés - és nincs kétségem arról, hogy 2000 júliusa után a Köztársasági Elnöki Hivatal - ellenőrzőjeként tud fellépni az adatvédelmi ombudsman?

A politikai demokráciát a szabad pártalapítás, a választások és a népszuverenitást ezen az úton átvevő Országgyűlés jelenti, kiegészítve a közvetlen népszavazáson nyugvó demokráciával. A hatósági igazgatási hiba kijavítására kitalált ombudsman intézménye - eredeti eszméje szerint - meg sem jelenhet a szuverenitás szintjén. Az Alkotmánybíróság az a szerv, amely a modern demokráciában a többségi törvényhozás felett a hosszabb távra figyelő jogállami komponenst is beépíti a magyar parlamentáris kormányformába.

Ma már nem nagyon vitatja nálunk senki, hogy a világ talán legszélesebb hatáskörű alkotmánybíróságát hoztuk létre, tehát a demokrácia felett a jogállami kontrollt a Nyugathoz képest szokatlanul kiterjesztettük. Most, hogy a második ciklus alkotmánybírái szorosabban látszanak tapadni az írott alkotmányhoz a korábbi, aktivistább elődjeikhez képest, a demokrácia és a jogállam közötti egyensúly nyugatiasabb formájához kezdünk közeledni. Ennek fényében válik különösen feltűnővé, ahogyan az ombudsmanok szintjén megjelentek az első precedensek arra, hogy ellenőrzésük alá vonják az Országgyűlés és szerveinek működését.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilvánvaló, hogy néhány rövidlátóbb ellenzéki képviselőtársunk esetleg örömmel konstatálhatja, ha a kormánypártokkal szembeni harcukban egyre nagyobb szerephez jutó ombudsmanokat vagy más jogállami eszközt tudnak maguk mellett. Azonban annak belátása, hogy ez végzetes rövidlátás, rögtön kiderülne számukra - feltéve, de semmiképpen meg nem engedve -, ha ők kerülnének a kormányrúd mellé 2002 után. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ez így lesz!) Elnézést, Vancsik képviselő úr... Kissé kihegyezve úgy jellemezhetjük ezt, mint a demokratikus választásokon vesztes párt bosszúját magával a demokrácia formájával szemben. "Mindent a jogállamnak, semmit a demokráciának!" - a rövidlátó ellenzékinek ez a ki nem mondott, de mindennap gyakorolt alapelve.

Hadd emlékeztessem a korábbi szocialista-szabaddemokrata kormánypártok képviselőit arra a beállítódásukra - mert sajnos a politikában rövid az emlékezet -, amikor az első ciklus nemzeti-konzervatív kormányával szembeni nagyon aktivista Alkotmánybíróság törvénymegsemmisítő tevékenységét mint felhőtlen boldogságot élték meg, és ezzel hozzájárultak a világon egyedülállóan széles alkotmánybírósági ellenőrzés állandósulásához. Ám amikor ők kerültek kormányra '94 után, igencsak megrökönyödtek az alkotmánybírósági túlhatalom döntésein.

Azzal zárom felszólalásomat, hogy csak reménykedni lehet abban, hogy most nem ismétlik meg rövidlátásukat szociálliberális ellenzéki képviselőtársaink, és nem járulnak hozzá az Országgyűlés további megbéklyózásához.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Kisgazdapárt, a Fidesz, az MDF és a MIÉP padsoraiban.)