Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Kuncze Gábor frakcióvezető úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából... (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) - képviselőtársaim! -, "A parlamentről" címmel. Öné a szó, frakcióvezető úr.

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Március 15-e kapcsán két hír ütötte meg a fülemet, az egyik, hogy a Parlamentben megvolt a kitüntetési ünnepség, és mindenki mindenkivel kezet fogott; a másik pedig, hogy voltak olyan vidéki helyszínek, nem sok - mondta a hír -, ahol a parlamenti pártok együtt ünnepelték meg a nemzet ünnepét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azért ez érdekes, hiszen hírként jelenik meg az, aminek egyébként normálisnak kellene lennie, és ez azért van, mert természetessé vált az, ami abnormális. És azon gondolkodtam, hogy tulajdonképpen hogyan jutottunk ide, hiszen a rendszerváltást követően még tudtuk, hogy a kitüntetést nem X. Y. adja, hanem a köztársaság nevében a köztársasági elnök, és aki átveszi, az nem X. Y.-tól kapja, hanem a köztársaságtól, akinek nevében a köztársaság elnöke adja át neki. Tudtuk, hogy a nemzeti ünnepek arra valók, hogy megálljunk egy pillanatra, és közösen megemlékezzünk valakiknek a magyar történelemben vitt nagyszerű szerepéről, megemlékezzünk róla, és próbáljunk a jövőre nézve tanulságokat levonni belőle. És azon gondolkodtam, hogy hol rontottuk el. Én arra a következtetésre jutok, hogy akkor kezdett elromlani ez a dolog, amikor a parlamentben érdemi, valódi viták helyett felolvasott, egymás mellett elmenő monológokat kezdtünk el mondani egymásnak; akkor, amikor a választópolgár véleményének a képviselete helyébe hamis történésekről való meggyőzése lépett; akkor rontottuk el, tisztelt képviselőtársaim, amikor egyházak propagandaanyagait kezdtük el felolvasni a parlamentben, mint például azt az iménti felszólalásban is hallhattuk, ami egyébként egy régi vélemény, legfeljebb egy újszülöttnek lehet minden vicc új, aki most kezdett el olvasni - hadd utaljak Veér András éveken át tartó küzdelmére ezzel a problémával -; és akkor rontottuk el, képviselőtársaim, amikor a parlamenti viták kikerültek a Parlament falai közül, amikor az utcán keresztül próbáltuk meg a parlamenti politikát helyettesíteni, és sokszor persze befolyásolni.

Vagyis, tisztelt képviselőtársaim, én arra a következtetésre jutok, hogy amikor a parlament minőségét leromboljuk, akkor leromlik a politika minősége is (Babák Mihály: Közöd van hozzá!), és akkor bizony a politikusok megítélése is igen jelentősen csökken. Ennek vagyunk sajnos a tanúi a rendszerváltás óta és különösen az elmúlt öt-tíz évben. És ebből az következik - számomra legalábbis -, hogy ezen a helyzeten fordítani viszont akkor lehet, ha mindent elkövetünk annak érdekében, hogy a parlament újra felértékelődjön, hogy a parlament újra az érdemi viták színtere legyen, ahol a másik véleményét akarjuk kétségbe vonni, megtámadni, nem pedig a másiknak a jogát ahhoz, hogy egyáltalán létezzen és itt legyen a parlamentben. És nem arról beszélek, hogy ne legyenek kemény viták, hiszen attól él a parlament, ha kemény viták, sőt, ha bekiabálások vannak. Ha valaki olvasgatja Deák Ferenc beszédeit, akkor azt látja, hogy folyamatosan kiabáltak a beszédei alatt, igaz, azt, hogy "Úgy van!", "Igaza van!", "Jól mondja!". (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Ma nem lévén Deák Ferencek, ezt egyelőre még nélkülöznünk kell, de ugyanakkor viszont azt gondolom, a parlament akkor él, ha valódi, kemény viták vannak, és keményen ütköznek a nézetek, de érdemi kérdésekről, érdemi javaslatokkal.

Én az elmúlt években meglehetősen sokszor szóltam hozzá. Amikor úgy éreztem, hogy megsértettem valakit, akkor rögtön elnézést kértem tőle (Moraj a Fidesz soraiban.) - erről a jegyzőkönyvek tanúskodnak -, amikor mások úgy érezték, hogy megsértettem őket, akkor lehet, hogy csak nem bírják elviselni az iróniát, de ez nem az én problémám. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Igaza van! - Derültség a kormánypárti padsorokban.) Ugyanakkor viszont én nem érzem úgy, hogy bárki megsértett volna engem a bekiabálásaival, sem a felszólalásaival itt a Parlament falai között.

Szeretném önöknek megköszönni az együttműködést, és mindannyiunknak azt kívánni, hogy a parlament tekintélyének helyreállításával tudjunk tenni a magyar demokrácia erősítése érdekében. És ez lesz az a pont, amikor önök is, én is sokkal népszerűbbek és megbecsültebbek leszünk politikusként.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Nagy taps. - Gyurcsány Ferenc Kuncze Gáborhoz lép és kezet fog vele.)

(13.40)