Felszólalás adatai

Korábban azt kellett mondjam a 2011-es, majd a '12-es költségvetésről, hogy a helyben járás, majd a kilátástalanság költségvetése. Most azt látom, hogy a 2013-asról már fogalmazhatunk úgy, hogy ez lesz az összeomlás költségvetése sajnos. Nem látom azokat a pozitív elemeket, amikkel a permanens válságból - amiben most az egész Európai Unió és a világnak ez a nyugati része van, így vele együtt Magyarország - hogyan próbálna kimászni, hogyan próbálná ezt túlnőni Magyarország, mert hangzatos kijelentések mindig vannak. Sajnos ehhez nincs meg a megfelelő politikai és gazdasági eszköztár, sőt ami megvolt, arról is sokszor önként és dalolva mondott le Magyarország.

A fiskális politika irányításáról annyira nem rendelkezhet ma már Magyarország mint az Európai Unió tagja, hogy tényszerűen és gyakorlatilag nem is létezik már pénzügyminisztérium. Ennél beszédesebben és világosabban nem is kell kifejezni. Most ott tartunk, hogy a monetáris jogokat is el akarja már vonni az Európai Unió, ezért kell hogy előzetesen egyeztesse valamennyi tagállam, és közösségi kontrollra benyújtsa a saját költségvetését. Ezért szajkózzák a kormánypárti képviselők is kulcsszóként, hogy létezik ez a túlzottdeficit-eljárás, amibe a szocialista kormányzat különböző trükközései, a trükkök százai, a csalásai és a visszaélései lavírozták el Magyarországot, amit én nem is szeretnék cáfolni, mert így igaz.

(18.40)

Tehát olyan dolgokat engedtek meg maguknak, ami nem elfogadható, és nyilván egy olyan mélységbe lökték sajnos Magyarországot, aminek a negatív következményeit még most is kell viseljük. De nem látszik az a koncepció, hogy önök hogyan szeretnék kivezetni ebből a kátyúból az országot. Mert értem ezt a nemzetközi nyomást, nagyon világos, hogy az Európai Unió és az IMF milyen erős külső kényszer hatására próbálja önöket egyfajta pályára terelni. Csak lássuk be, és a teljes és pontos diagnózishoz nagyon fontos, hogy legyünk kíméletlenül őszinték magunkhoz és az állampolgárokhoz is: ezt a kötéltáncot lehet még egy kicsit játszani, de igazából anélkül, hogy meg tudnánk oldani a saját helyzetünket, itt a napról napra történő túlélés az, ami egyetlen pozitív célként szerintem megjelenik az önök számára is.

Nem lehet úgy eleget tenni a folyamatosan megszorításokat sürgető IMF- és EU-elvárásoknak, hogy azzal érdemi esélyt adjunk a magyar gazdaság számára is a kilábalásra, a növekedésre. Mert miről van szó? Én igazából még értékelem is azokat a fricskákat, amelyeket az Orbán-kormány azáltal tett, hogy az úgynevezett költségvetés-kiigazítási csomagokban ténylegesen a közvetlenül a lakosságot sújtó megszorítások helyett - amit ugye a szocialista kormányok mint egyetlen lehetőséget alkalmaztak folyamatosan - megpróbálták ezeket a terheket áthárítani a multinacionális és az egyéb olyan nagy bevétellel rendelkező nagyvállalati szektorra, amelyeknek valóban sokkal inkább lehetőségük van az adófizetés volumenét teljesíteni. Csak hát ugye itt is az a probléma, hogy minél teljesebben meg kell akadályozni, hogy ők ezt át tudják hárítani a magyar lakosságra, és sajnos látjuk, hogy vannak ilyen törekvések, amelyeket nem teljesen sikerül megakadályozni.

Az egész magyar gazdaság fő kulcskérdése, hogy az a nagyrészt külföldi érdekeltségű bankszektor, amely kitalálta - és a szocialista kormányok asszisztálása mellett kitalálhatta, sőt ugye, mint ahogy korábban rámutattunk, már az első Fidesz-kormánynak is volt bűne ezen a területen - a hitelezésnél ezt az egyoldalú szerződésmódosítást, és utána ezt az úgynevezett devizahitelezést, ami nem devizahitel volt, ezt számtalanszor elmondtuk, hanem forinthitel. De most ott tartunk, hogy ezzel körülbelül ezermilliárd forintos nagyságrendet szivattyúznak ki közvetlenül ezek a külföldi pénzintézetek az országból, és visznek ki az anyaországba, gyarmatként periférián tartva itt az országot, és folyamatosan ellehetetlenítve a további életfeltételeket. Ezzel kellene önöknek kezdeni valamit, és amíg ezt a kérdést nem sikerül orvosolni, addig ne húzzák ki magukat büszkén, hogy de hát munkavédelmi akciótervet alkottunk, s a többi. Persze, a semminél ez is több lehetne, de itt olyan alapvető problémák vannak, hogy látszatintézkedések már nem oldják meg ezt a gazdasági helyzetet.

Tehát itt egy helyben járás van, bátran szembe kéne menni ezekkel a trendekkel, és bátran rá kéne mutatni, hogy azt az adósságszolgálatot, amit most Magyarországra róttak, a jelen körülmények között egyszerűen nem lehet fizetni. Tehát az államadósság kérdésével is kezdeni kell valamit önöknek, és ehhez képest kevés - bár nyilván ez is ellenlépés -, hogy a korábbi 2,2 százalékot most a hiánycélban fölemelték 2,9-re. A bankszektor problémáját kell orvosolni, és az államadósság kérdését radikális módon megváltoztatni, mert enélkül kilábalásra, a gazdaság élénkítésére, gazdasági fejlődésre nincs lehetőség.

Köszönöm. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)