Felszólalás adatai

Miniszter úr, önnek optimizmusért azért nem kell a szomszédba mennie, úgy látom, de az optimizmus értékéből nem is keveset levon, hogy az elmúlt években ön rendre elhibázta a saját prognózisát is. Nincs olyan szám az elmúlt pár évben, amely teljesült vagy akként teljesült volna, mint ahogyan azt ön állítja. Attól tartok, hogy ez a következő évben is így lesz. Ön büszkén említi az államadósság csökkentését, és rendre, folyamatosan elhallgatja, hogy az a pár százalékpontnyi államadósság-csökkentés, ami lényegében egyetlenegy forrásból származik, nagyjából a nemzeti jövedelem 10 százalékát kitevő magánnyugdíjvagyon elkonfiskálásából, összességében tehát Magyarország jövőbeli államadóssága - elegánsan úgy szokták mondani az önök köreiben, közgazdászköreiben, hogy explicit és implicit adóssága - az önök kormányzása ideje alatt nem csökkent, hanem növekedett. Nincs oka önnek arra, hogy büszke legyen. Nincs oka arra, hogy ön növekedési és beruházási fordulatról beszéljen akkor, amikor a saját idén nyári növekedési prognózisát rontotta le éppen ön is az elmúlt hónapokban. Igen, nulla körüli növekedésről beszélnek ma már páran Európában és itthon, mindezt a harmadik negyedév recesszióban eltöltött időszaka után, Magyarország közös, nagy jövedelem- és vagyontortája az ön minisztersége alatt nem növekedett, hanem csökkent.

Ami pedig ezzel a költségvetéssel történik, az őszintén szólva példátlan Magyarország legújabb kori történelmében. Önök nyáron, rendkívüli körülményeket teremtve, a stabilitás ígéretével elfogadtatják a 2013. év fő számait, majd öt hónappal később, a mai napig összesen legalább négy alkalommal módosítják ezt, és tesszük ezt most, úgy, hogy a költségvetés fő számait is, a főösszegeit is módosítjuk. Soha ilyen korábban nem történt! Persze, a kétharmaddal meg lehet teremteni mindennek a jogi feltételeit. Ezt önök megtették, de ettől még ugye, azért az világos, hogy itt állunk december közepén, és ma, december közepén fogjuk módosítani a költségvetés fő számait. Nem növekedett az előrelátás képessége, nem több időt adtunk Magyarország szereplőinek, az intézményeknek, a vállalatoknak, hogy alkalmazkodjanak a 2013-ban várható hatásokhoz, hanem éppen hogy bezártuk őket egy csapdába; most, január elseje előtt pár héttel lehet megtudni, hogy mi fog történni az egyes fejezetekben. Nincsen ok, azt gondolom, arra a büszkeségre, amit ön, miniszter úr, ebben a Házban példának okáért az előbbi percekben mutatott.

Ami pedig a jövő évet illeti, mert mégiscsak erről érdemes beszélni, az a módosító indítvány, amit ön benyújtott a kormánya nevében, abból nagyjából azért mégiscsak az derül ki valóban, hogy a következő évben Európa legmagasabb inflációja lesz, nulla körüli növekedés, növekvő munkanélküliség, legalább fél százalékponttal és tartósan alacsony beruházási hányad, mindeközben csökkenni fog a lakosság fogyasztása is. A magyar gazdaságnak egyetlenegy reménysége marad, hogy a határán kívüli világ, amelynek nincsen befolyása, ott nem fog megállni úgy az élet, mint minálunk.

Szégyellném magam, ha nekem kellene a miniszter úrnak közgazdasági szemináriumot tartani, de jól tudja ön, hogy a növekedésnek három nagy motorja van: a beruházás, a lakossági fogyasztás és az export. Miniszter úr, ebből a három motorból kettő lefagyott, ön ezt tudja. A 16 százalékos beruházási hányad még ahhoz sem elegendő, hogy a befektetett állóeszközök fizikai és erkölcsi kopását újrapótolja, még ahhoz sem, nem ahhoz, hogy növekedést generáljon. A lakosság nagyjából 4 százalékkal csökkenő jövő évi fogyasztása azt vetíti előre, hogy fennmarad a 2008-ban kitört világgazdasági válság időszakában is példátlan méretű magyar cégfelszámolási, végelszámolási és csődhelyzet. Soha annyi céget nem számoltak fel Magyarországon, mint éppen az ön minisztersége alatt az elmúlt hónapokban.

Ráadásul, hogy tetézzük a bajt, vagy tetőzzék önök a bajt, miközben alacsony a beruházási hajlandóság, önök az európai beruházási források magyar társfinanszírozási összegét csökkentik ebben az új javaslatban, emlékeim szerint olyan 30-40 milliárddal. Ennek az a következménye, hogy az egyetlen, szinte lehetséges és rendelkezésre álló komoly forrásmennyiségből az európai fejlesztési alapokból jövőre több mint 100 milliárddal kevesebb fog jutni mindazoknak, akik azt gondolták, ebből fognak beruházni. És valóban, ezt tetézi az a helyzet, amiről ön csak egy olyan fél mondatban beszélt, hogy Magyarországon lényegében szinte megállt a hitelezés.

(Földesi Gyulát a jegyzői székben dr. Tiba István váltja fel.)

De miniszter úr, miért tesz úgy, minthogyha ez természeti csapás lenne? Ez nem azonos azzal a helyzettel, ahogyan hófúvás volt az országban az elmúlt napokban, arról valóban sokan nem tehettek, de hogy nincsen hitelezés Magyarországon, annak elsősorban ön és az ön kormányfője a felelős, aki úgy gondolta, úgy kell csinálni gazdaságpolitikát, hogy odáig terhelem azokat az intézményeket, jelesül a bankokat, ameddig csak szuszognak, hogy véletlenül se legyen kedvük Magyarországon beruházást, forgóeszközt finanszírozni. Ezzel pedig lényegében az történik, hogy Magyarországra nem jönnek a vállalkozások, nem jönnek a beruházások, hanem mennek innen. Ezért, miniszter úr, ön a felelős. Önnek ezt a felelősséget vállalnia kell!

Kik lesznek a jövő évi költségvetés nagy vesztesei? Nyilvánvalóan az egészségügy az egyik oldalról. Önök látták, hogy az, amit terveznek, olyannyira lehetetlen, hogy most az utolsó módosító körben legalább a gyógyszerkasszába visszaemeltek vagy 60 milliárd forintot.

(16.30)

Így is lényegében két év alatt több mint egyharmadával csökkentették a gyógyszerkassza kiadásait. A gyógyító-megelőző teljes kassza kiadása kisebb lesz - több mint 5 százalékos infláció mellett - 2013-ban, mint idén, miközben soha nem látott, hosszú várólisták vannak lényegében minden kórházban. Budapest elegánsabb részén, ahol egyébként korábban is jobb volt az ellátás, Budán, egy nem túl bonyolult bőrgyógyászati beavatkozásra több mint fél évre adnak időpontot. És akkor nem beszélek azokról az ügyekről, azokról a gondokról-bajokról, amelyek lényegesen súlyosabban rontják az emberi életminőséget.

A következő év a magyar egészségügy gyászéve lesz akkor is, ha ön abban reménykedik, hogy egy esetleg nagyobb növekedésből majd jut pénz béremelésre. Olyan sokaknak ígértek béremelést - többek között pedagógusoknak -, hogy se szeri, se száma, márpedig nem az ön jóslata fog beteljesedni jövőre, hanem azoké, akik rendre mindig reálisabban látták Magyarország jövőjét, akik most sem 0,9 százalék növekedést látnak, hanem jó esetben nullát vagy 0,3 százalék növekedést látnak.

Nem kell ahhoz éles eszű elemzőnek lenni, hogy lássuk, mi történik az oktatásban. Nem egyszerűen csak szervezetlenség van, nem egyszerűen csak megjósolhatatlan, hogy például ki fogja kifizetni a pedagógusok bérét január 3-án, de az is teljesen világos - mint ahogy az önök egyik kormány-előterjesztése bevallotta -, hogy arra az átszervezésre, amelynek önök az éceszgéberei, önök találták ezt ki, ami a teljes közoktatást érinti, annak az anyagi fedezetei ebben a költségvetési tervezetben nincsenek benne.

Ön képtelen volt biztosítani saját kormányának köznevelési-közoktatási programjához a forrásokat. Sokat fog csuklani a jövő évben, miniszter úr, emiatt nem irigylem. Akik még nem tanulták meg az ön nevét, meg fogják tanulni, emlegetni fogják, és attól tartok, hogy nem pozitív kontextusban.

Nem nagyon marad más választása Magyarországnak: megpróbáljuk túlélni önt, túlélni az ön miniszterelnökét, meg nagy nehezen túlélni a következő évet. Minden bizonnyal túl fogják ezt élni a magyar lakosok, minden bizonnyal további hatalmas tehervállalással, minden bizonnyal azzal, hogy növekedni fog azon családok száma, akik hónap közepén már képtelenek a legalapvetőbb szükségleteiket kifizetni; ön pedig elmondhatja magáról, hogy sok-sok optimista ígéret után, sok-sok büszkén elmondott mondat után nincs egyetlenegy olyan programja, ami teljesült volna, hacsak nem titkon van egy másik programja, a magyar gazdaság romba döntésének programja, mert ha van egy ilyen programja, akkor ön, ebben, miniszter úr, végtelenül sikeres volt.

Köszönöm szépen.