Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Megdöbbentő jelenségre figyelt fel egy hazai kutató, állítása szerint egyre több család kényszerül választásra aközött, hogy kiskorú gyerekét iskolába járassa, vagy 16 évesen kenyérkeresővé tegye. Egy tiszaigari fiú esetében is ez történt, a szakmunkástanuló édesapja agyvérzést kapott, és kerekes székbe került, az édesanya pedig betegség miatt szintén munkaképtelen volt. A két szülőnek két gyerekről kellett gondoskodnia. A család szorult helyzetében úgy döntött, hogy kiveszi a 16 éves gyereket a szakmunkásképzőből, hogy elmehessen dolgozni. A fiú a közmunkaprogramban kötött ki a nyolc általános végzettségével.

Mindezt az tette lehetővé, hogy önök 16 évre szállították le a tankötelezettségi korhatárt. Gyermekmunkásokat csináltak azokból a fiatalokból, akikkel nem tud mit kezdeni az iskola, és akik a túlélési esélyt jelentik a nyomorban élő családjuknak. Azt hiszem, nem kell bizonygatnom, hogy mi véd jobban a leszakadástól, a szegénység biztos újratermelődésétől; vagy hogy mi lesz azzal a 16 éves gyerekkel, aki hasznosítható végzettség nélkül kerül ki a munkaerőpiacra, és esik egyből a közmunka csapdájába. A KSH napokban megjelent szegénységi jelentésében az áll, hogy 2014-ben a legfeljebb általános iskolát végzettek között csaknem minden második fő él szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben. Ismétlem, minden második!

Önök szerint tényleg az szolgálja a gyerek hosszú távú érdekét, ha beterelik a közmunka zsákutcájába? Továbbra is jó döntésnek tartják a tankötelezettségi korhatár leszállítását? Még mindig azt mondják cinikusan, hogy aki tanulni akar, az továbbra is megteheti? Kérdésem az, hogy tesznek‑e bármit a gyermekmunka visszaszorítása érdekében? Várom válaszát.

Felszólalások:  <<  202  >>    Ülésnap adatai