Felszólalás adatai

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Horváth János képviselőtársam nagyívű gondolatai után szeretnék visszatérni az Állami Számvevőszék 2000. évi tevékenységéről szóló jelentéshez. Az elmúlt hét évben minden alkalommal felszólaltam akkor, amikor a jelentést az ország Háza megbeszélte, és most is ezt teszem.

Mint korábban, most is hangsúlyozom, hogy az Állami Számvevőszék munkája figyelemre méltó, ellenőrzései, elemzései segítik a közpénzek felhasználásának nyomon követését. Sajnos, a törvényi szabályozás nem teszi lehetővé azt, hogy az Állami Számvevőszék ellenőrzési javaslatainak hasznosítását kikényszerítse, mint ahogy a jelentésben ez szerepel is. Egy kuriózumra hadd hívjam fel a képviselőtársaim figyelmét, arra tudniillik, hogy a Pesti Hírlap Naptára 1918-ban a következőket írta, idézem:

"A magyar királyi legfőbb Állami Számvevőszék háromemeletes terméskőpalotájában a Margit rakparton, a Margit híd közelében az állam legfőbb könyvvezetése folyik. A hivatali helyiségek nagyúrian díszesek. Ez illeti meg azokat, akik az ország számadását tartják rendben, és még a miniszterekre is ráreccsenthetnek, ha nincs valami rendben a kréta körül."

Ezzel a ráreccsentéssel van probléma most, mert, mint ahogy a jelentés is tartalmazza, bizony az Állami Számvevőszék ellenőrzési javaslatainak hasznosítását nem tudja kikényszeríteni, és számtalan esetet tudnék mondani az elmúlt években arra vonatkozóan, hogy ez a ráreccsentés úgymond elmaradt, pedig néha-néha, mint ahogy a Pesti Hírlap Naptára is írja, a kréta körül baj volt. Ebben persze nemcsak az Állami Számvevőszék hibádzik, hogy csúnyán fejezzem ki magam, hanem mi is, országgyűlési képviselők, és esetenként vagy sokszor a kormány is.

Az Állami Számvevőszék évek óta szorgalmazza az államháztartási reformot. Ennek valóra váltása a kedvezőbb makrofolyamatok miatt talán a jelenben kisebb zökkenőkkel történhetne meg, de sajnos a kormány a reformot nem valósította meg. Helyesen állapítja meg az Állami Számvevőszék, hogy az államháztartás alrendszereiben jelentkező hiányosságok rendszerbeli problémákra vezethetők vissza, de ez nemcsak most, hanem az elmúlt hét évben is megjelenő gond volt. Megkönnyítené egyértelműen az Állami Számvevőszék munkáját az, ha a központi költségvetésből adott támogatásokhoz teljesítménykövetelményeket határoznának meg, ez ugyanis a forrás felhasználása ésszerűségének mérlegelését is lehetővé tenné, és pontosabb elemzéseket tudna elvégezni ennek kapcsán az Állami Számvevőszék.

Nagy gondot jelent az, hogy a költségvetési támogatások fejezetek közötti felosztása nem a feladatok rangsorolásához igazodva történik meg, hanem sokszor a báziselvből kiindulva végzi ezt a kormány, mint ahogy az elmúlt években nagyon sokszor. Ennek alapján alakulnak ki olyan ellentmondások, amelyek akadályozzák a nagyobb támogatások hatékonyabb felhasználását. Például a Széchenyi-terv támogatja a gyógyturizmust, ugyanakkor a közlekedési tárcának nem biztosítanak annyi forrást, hogy a gyógyturizmushoz kapcsolódó infrastruktúra is fejlődjék, és ezáltal a gyógyturizmus még jobban működjön.

Az államháztartás alrendszerei közül a következőkben csak az önkormányzatok gondjaival kívánok foglalkozni. Sándor István alelnök úr is sokoldalúan elemezte ezt, és hadd köszönjem meg, azt hiszem, valamennyi képviselőtársam nevében azt a kedves gondolatsort, amelyet befejezésképpen elmondott nekünk. Köszönjük a munkáját, azt hiszem, valamennyien, akik segítségre szorultunk, mindig segített ő is, és az Állami Számvevőszék minden dolgozója bennünket.

Évek óta rögzíti az Állami Számvevőszék a jelentésében, hogy nagy űr tátong az önkormányzatok meghatározott feladatai és a pénzügyi forrásai között. Dologi kiadásokra alig van lehetőségük egyes önkormányzatoknak, ez pedig a jövőben sok negatív következménnyel jár, mert így a jövőben sokszorosa lesz a felújítási költség a jelenleg szükséges költségnek.

A rendszerváltás óta több mint háromezer feladattal, hatáskörrel ruházták fel az önkormányzatokat. 1990-ben az államháztartás kiadásainak 20 százalékát kapták az önkormányzatok, jelenleg mintegy 12 százalékát biztosítják részükre. Igaz, hogy az önkormányzatok számára biztosított normatívák emelkedtek, de most már nagyobb a takaró, és többet lehetne az önkormányzatoknak adni, hiszen a bruttó nemzeti termékből az oktatásra 1999-ben 4,7 százalék, 2002-ben csak 4,2 százalék jut. Ugyanakkor az egészségügyre a bruttó nemzeti termékből 1999-ben 4,4 százalék, 2002-ben 3,7 százalék jut. Tehát ennek a takarónak a nagysága jóval nagyobb, a nemzeti termék jobban lehetővé tenné azt, hogy az önkormányzatok finanszírozásában hatékonyan előrelépjünk.

(14.20)

Az átruházott hatósági jogkörök valóra váltásához jelenleg 25 milliárd forint támogatás kellene, ugyanakkor ezen a címen településüzemeltetési normatívaként csak 13 milliárd forintot biztosítanak az önkormányzatoknak.

A szűkös források miatt egyre nő az önhibáján kívüli hátrányos helyzetű települések száma. Ezen a címen 2000-ben 12 milliárd forintot kellett az önkormányzatoknak adni. Ez az utólagos pénzforrás igen megnehezíti az önkormányzatok számára az előrelátást, így azok nem a jövőnek, hanem sokszor csak a mának élnek. Sajnos, a cél- és címzett támogatási rendszer működése sem hatékony, állapítja meg helyesen a jelentés.

Az Állami Számvevőszék a zárszámadási törvényjavaslatra fordított több mint háromezer ellenőrzési napból igen sokat szánt az önkormányzatok vizsgálatára. Szeretném még megjegyezni gyakorlati tapasztalat alapján, hogy az önkormányzatoknak ezek az ellenőrzések nemcsak ellenőrzésként szerepelnek, hanem nagyon sok segítséget nyújtanak az Állami Számvevőszék dolgozói azoknak az önkormányzatoknak, amelyek erre sokszor rászorulnak.

A következőkben néhány gondolatot kívánok elmondani arról, hogy az Állami Számvevőszék törekvései ellenére is nehezen tudja megvalósítani a közélet tisztaságának vizsgálatát; erre már Latorcai képviselőtársam is rámutatott. Ehhez ugyanis a törvényes alapot kellene megteremteni. Ennek kapcsán célszerű más országok gyakorlatát is figyelembe venni. Például Izraelben 1952-ben törvénybe foglalták az etikus magatartás követelményeit. Az állami ellenőrzésről szóló törvény Izraelben kimondja, hogy "Az állami ellenőrző hivatal vizsgálja tevékenység törvényességét, a közélet tisztaságát - még egyszer hangsúlyozom, a közélet tisztaságát -, a vezetés színvonalát, az ellenőrzött testületek eredményességét és a takarékosságát." Izraelben a közélet tisztasága megóvásának ellenőrzési kötelezettsége öt alkalommal szerepel az állami ellenőrzésről szóló törvényben. Az izraeli állami ellenőrzési hivatal dolgozói fellépnek a közel álló családtagok, barátok magas közéleti beosztásba helyezése ellen és minden olyan esetben, amikor az alapvető etikai normák megsérülnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy hazánkban ezen a területen nagyon sok a tennivaló. Nem kívánok én most leltárt készíteni arról, hogy magas közéleti beosztásba az elmúlt években hány meg hány alkalommal kerültek barátok, közel álló családtagok. Ezt azonban a jövőben megakadályozni fontos kötelességünk.

Megköszönve az Állami Számvevőszék 2000. évi tevékenységéről szóló jelentését, nekünk a törvénykezésben még nagyon sokat kell tennünk azért, hogy a neves intézmény ellenőrző munkáját elősegítsük. Jó lenne, ha a következő években is érvényesülne a Pesti Hírlapban 1918-ban megfogalmazott gondolat, amely szerint az Állami Számvevőszék a miniszterekre is ráreccsenthet, ha nincs valami rendben a kréta körül.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)