Felszólalás adatai

DR. SOÓS GYŐZŐ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Figyelve a költségvetési vitát, egy dolog nyilvánvalóvá vált: a kormánypárti képviselők függetlenítik magukat a tényektől. Valódi válasz felvetéseinkre, aggályainkra nem fogalmazódik meg. Érdemes lenne összeszámolni, hogy bizonyos szlogenek hányszor fogalmazódtak meg a vitában.

Azt halljuk, hogy a társadalom számára nagyon fontos kérdésekről kinyilatkoztatások hangzanak el. Ezekkel a célokkal mindenki egyetért. Ki ne támogatná nagyobb mértékben a családokat, az oktatást, a kultúrát? (Glattfelder Béla: Bokros! - Vancsik Zoltán: El vagy tévedve!) Ki ne javítaná a közbiztonságot? Van-e valaki, aki nem ért egyet területfejlesztési célkitűzésekkel, adócsökkentéssel? (Glattfelder Béla: Bokros!) Nem hinném, hogy ilyen képviselő vagy ilyen párt lenne a parlamentben! (Glattfelder Béla: Bokros!) Képviselőtársam, Bokros úr még visszajöhet, ha ilyen költségvetéseket csinálnak! (Derültség és taps az ellenzéki padsorokban. - Vancsik Zoltán: Beleférne ebbe a kormányba is!)

A vita során sokféle minősítés elhangzott a költségvetésről. A kormány és a kormánypárti képviselők a legjobbnak minősítik - hát ez hamarosan kiderül. Az ellenzéki minősítések közül csak kettőt emelnék ki: ez a költségvetés a megalapozatlanság, a bizonytalanság költségvetése. De ha már a jelzőknél tartok, hozzáteszem a sajátomét is: ez a költségvetés a demagógia költségvetése. Úgy csökkenti az adókat, hogy a valóságban nem csökkenti. Úgy támogatja a családokat, hogy a valóságban nem támogatja. Úgy emeli a béreket az oktatásban, hogy pénzt nem ad hozzá. Úgy támogatja az elmaradott területeket, hogy csökkenti az önkormányzatok támogatását. A sor folytatható. Ez a költségvetés a jómódúakat támogatja a szegények és a nyugdíjasok terhére. Ez a költségvetés a hatalomkoncentrációt támogatja, a decentralizáció és az önkormányzatiság ellenében.

De nézzük a számokat! Ha az államháztartási hiány 4 százalék alatti mértékét vagy az infláció 11 százalékos alakulását vizsgáljuk, ezek önmagukban nézve, értékelve elfogadhatóak. De ha hozzáteszem, hogy ez 5 százalékos gazdasági növekedést feltételez, amikor ma már nyilvánvaló, hogy ez nem teljesülhet, akkor megalapozatlan a tervezett hiány mértéke. Nemcsak szokatlan, hanem törvénytelen is az 1,9 százalékos zárolás, illetve annak általános tartalékká minősítése. Demokratikus viszonyok között semmilyen módon nem szokás a bíróságok vagy az országgyűlési biztosok munkájába a kormánynak beavatkoznia. Nem érv, hogy nincs pénz a táblabíróságokra.

És hogy miért törvénytelen a tartalékolásnak ez a módja? Az államháztartási törvény előírja a költségvetés általános tartalékolásának mértékét és módját is. Ennek megfelelően 19 milliárd forint általános tartalék megtervezésre került. Ezt a kormány saját hatáskörben használhatja fel, előre nem látható feladatokra. Ezt egészítik ki az 1,9 százalékos zárolásból 33 milliárd forinttal a központi költségvetésben és 7 milliárd forinttal a társadalombiztosítási költségvetésben. Tehát nem is arról van szó, hogy a gazdasági növekedés kedvezőtlen alakulása esetére történik a zárolás, a tartalékolás. Arról van szó, hogy a kormány és annak vezetője a saját mozgásterét 40 milliárd forinttal úgy akarja növelni, hogy megkerüli a parlament döntését és a nyilvánosságot.

Az elmúlt három évben nagy áldozatokat hozott a társadalom a költségvetési egyensúly megteremtéséért. Ma még elmondható, hogy az eredmények kimagaslóak. Valóban kialakultak egy kiegyensúlyozott gazdasági növekedés feltételei; ehhez persze az új kormánynak semmi köze nincsen. Tény az, hogy három év alatt az adósságállomány a nemzeti össztermék 90 százalékáról 60 százalékra csökkent, a fizetési mérleg hiánya a kezdeti 4 milliárd dollárról 1,5 milliárd dollárra csökkent. Az export növekedési üteme meghaladja a 20 százalékot.

És mi várható az új költségvetés szerint? Az adósságállomány csökkenése megáll, a fizetési mérleg hiánya nő, és meghaladja a működőtőke beáramlásának mértékét. Az export növekedésének üteme 10-12 százalékra csökken. Vagyis a fenntartható export- és beruházásorientált növekedés helyett megalapozatlan gazdasági növekedés, az export és a beruházások növekedésének mérséklődése és újabb eladósodás vár ránk. Ezt most meg lehet tenni súlyos következmények nélkül, sőt talán még utána is egy-két évig - aztán ismét lehet elölről kezdeni a kínlódást. Addig persze kialakulhat egy pártközeli polgárság, lehet támogatni a családokat - különösen, ha ezek rokonok is.

Összegezve a makrogazdasági pályát: 1-2 százalékkal túltervezett gazdasági növekedés, romló külkereskedelmi pozíciók, az egyensúlyi helyzet romlása.

A bevételekről, kiadásokról néhány szó:

Minden tervezésnek alapvető feltétele, hogy először a bevételeket, a különféle forrásokat kell számba venni, és ehhez igazítani a kiadásokat. Úgy tűnik, hogy ez most fordítva történt. Először az kerülhetett meghatározásra, hogy mennyi pénz szükséges a központosítási intézkedésekre, a kormányszervek megerősítésére, a megnövelt nemzetbiztonsági, titkosszolgálati feladatokra, és persze különféle ideológiai kiadásokra. Azért mégis furcsa, hogy egy jogállamban a bírák száma csökken, a titkosrendőrök száma nő! Ez már a "szép új világ"?

Nem elfogadható, hogy költségvetésből támogassunk rá nem szorulókat, miközben a rászorulók támogatása lényegesen csökken.

A kiadási oldalon tehát jelentős túlfinanszírozások vannak. Ennek forrása kettős: egyrészt elvesz a ténylegesen rászorulóktól és a nyugdíjasoktól a módosabbak javára, és elvesz az önkormányzatoktól a központi irányítás javára.

Ezt összeállítva fordulhattak a tervezők a bevételek irányába. És mit láttak? Kevés volt a bevétel! Ezt bizonyítja, hogy a kormány által a parlamenthez az adótörvények tárgyalásához benyújtott tájékoztató még közel 150 milliárd forinttal alacsonyabb adóbevétellel számolt, mint a két hét múlva benyújtott költségvetés. Így például a fogyasztási és jövedéki adónál 50 százalékos egyébként a növekedés '98-hoz képest; az adótörvényeknél még majdnem 100 milliárd forinttal kevesebbet nyújtottak be. Közben vajon mi történt? Az adótörvényekben nem történt jelentős változás! De túltervezett az áfabevétel is, 19 százalékos a növekmény, miközben 11 százalékos az infláció és 2-3 százalékos a fogyasztásnövekedés. A vámbevételek 25 százalékkal nőnek, miközben a vámtételek csökkennek és az import is csökken.

Furcsa persze, ha egy ellenzéki képviselő a bevételek túltervezése ellen szól, hiszen korábban az volt a gyakorlat, hogy a képviselők teljesíthetetlen kiadási követelésekkel álltak elő, és ehhez nem reális bevételeket társítottak. Most viszont a kormány furcsa helyzetet teremtett azzal, hogy nem megalapozott költekezésbe kezd a korábban már felsorolt céljai érdekében. És ehhez a rászorulóktól szerzi a pénzt, és túltervezi a bevételeket.

És mi van az ígéretekkel? 7 százalékos gazdasági növekedés? Szerencsére szó sincs róla! Adócsökkentés? Százból nem hatvan lesz az elvonás, hanem negyven, megfordítjuk az arányokat; igaz, három év alatt - ezt el kellett volna kezdeni! Nem lesz belőle semmi! Köztisztviselői, közalkalmazotti bérek emelése? Nulla százalék! A normatívák emelése az önkormányzatoknál nem nyújt erre fedezetet.

Egyszóval ez a megalapozatlanság költségvetése, a bizonytalanság költségvetése és a demagógia költségvetése. Azé a politikai erőé, amely demagóg ígéretekkel jutott hatalomra, az ígéreteit teljesíteni nem tudja, de a hatalomkoncentráció érdekében nem sajnálja az adófizető állampolgárok pénzét. Valóban jó ez a költségvetés - jól megmutatja a hatalom valódi céljait. Ezek azonban számomra és a Szocialista Párt számára nem támogathatóak.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)