Felszólalás adatai

DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A költségvetés tegnapi vitájában Kupa Mihály azt mondta, egyenletesebben kellene elosztani a forrásokat, és kevesebb prioritást kellene megjelölni a költségvetésben. Mélységesen egyetértek ezzel a megállapítással.

Ennél azonban nagyobb a baj, mert a kormány által megjelölt prioritások egymással gyakran szöges ellentétben állnak. Mondok egy példát, hiszen az oktatás kérdésével szeretnék foglalkozni: a kormány és a kormánykoalíciós pártok prioritásnak tartják a politikai deklarációk szintjén az oktatást - már régóta. A költségvetésben ugyanakkor kirajzolódik egy másik prioritás, amely az önkormányzatokkal szemben, az önkormányzatok rovására kiemeli a központi költségvetési szervek támogatását. A központi költségvetési szerveknél egy 26 százalékos többletforrást biztosít, az önkormányzatoknál azonban mindez már csak 9,5 százalék. Ez lehetetlenné teszi az oktatás kiemelt kezelését az önkormányzati fenntartású oktatási intézmények esetében!

A prioritások ellentmondásának egyenes következménye az, hogy a felsőoktatás és a közoktatás végletesen ellentétes költségvetési pozícióval rendelkezik a költségvetésben. A felsőoktatásnál, amely a központi költségvetési intézmények körébe tartozik, valóban megfigyelhető egy 26 százalékos forrásbővülés. Ez valóban lehetővé teszi, hogy a felsőoktatás terén folytatni lehessen azokat a fejlesztéseket, amelyeket korábban megkezdett a Horn-kormány. Ez lehetővé teszi annak az elvnek a további erősítését, hogy a felnövekvő korosztály minél nagyobb része minél tovább az oktatás keretei között maradjon és minél magasabb végzettséghez jusson.

Úgy tűnik, itt biztosított a 13 százalékos bérfejlesztés is, ellentétben az önkormányzati területtel, ahol csak deklaráció ez a bérfejlesztés, hiszen ennek forrását 3 százalékos létszámleépítésben és sajátbevétel-növelésben jelöli meg a költségvetés. Jó, hogy a felsőoktatás területén növekedett a normatív kutatás támogatása, és emelkedett például a doktori képzés normatívája is.

Azonban ezen a területen is belső feszültségekkel és ellentmondásokkal kell számolni a következő évben. Néhány ilyen feszültséget hadd idézzek mindannyiunk figyelmébe:

A 13 százalékos bérfejlesztés jó, de nem éri el a versenyszféra bérfejlesztését, amely évről évre 17 százalék körül mozgott, azaz tovább nyílik az olló az állami és a versenyszektor között, és erősödik a versenyszektor elszívó hatása.

A másik ilyen feszültség a vezető oktatók és az adjunktusi-tanársegédi kör között lesz megfigyelhető, hiszen mivel a bérfejlesztésben a pótlékok rendszere is benne van, amely a vezető oktatókat érinti, ezért más oktatói rétegekkel szemben nőni fog a tanársegédi-adjunktusi kör relatív hátránya.

De nőni fog - harmadik feszültségelemként - a kutatók és oktatók közötti bérhelyzet is, ez feszültséghez fog vezetni, hiszen a rendszer máig nem egységesíti a kutatói és oktatói pótlékokat.

Súlyosabb problémát jelenthet a felsőoktatás területén az, hogy sajnos veszít reálértékéből a dologi, a felújítási és a karbantartási célú támogatás, ami néhány intézmény esetében a következő évben kritikus helyzetet teremthet a működtetés és fenntartás terén.

Még egy problémára hadd hívjam fel a figyelmet a felsőoktatás területén: túlságosan erőltetettnek tűnik a bevételi előirányzat, főleg úgy, hogy nincs személyi juttatási előirányzatra emelt összeg. Ez alapvetően azért probléma, mert a felsőoktatási intézmények nemcsak az infrastruktúrájukkal jutnak bevételhez, hanem ehhez szeretnék felhasználni azt a szellemi kapacitást is, ami náluk rendelkezésre áll.

E belső feszültségek természetesen az intézményi költségvetésnél fognak lecsapódni, így a költségvetés az intézményi szintre telepíti az ebből származó feszültségeket és konfliktusokat. Mindemellett való igaz azonban, hogy itt a forrásbővülés realitás, és ez segíti a felsőoktatás fejlesztését.

Ahogy jeleztem, sokkal súlyosabb és kritikusabb a helyzet azonban a közoktatás rendszerében, akár a központi költségvetési előirányzatokat nézzük, akár az önkormányzati finanszírozás pozícióját. A központi költségvetési előirányzatoknál nem látszik nagynak a baj, de stílszerűen hadd hívjam egy kis számtanórára a tisztelt képviselőtársakat.

A közoktatásra fordítható összes központi előirányzat 1998-ban 219 milliárd volt; ez az összeg jövőre 251 milliárd lesz. A többlet 32 milliárd, s ez 14,6 százalékos forrásbővülést jelent. Igen ám, de ez év őszétől bevezetésre került a pedagógus minőségi bérpótlék, amelynek áthúzódó hatása van a következő évre: ez az áthúzódó hatás 7-7,5 milliárd forint. Vagyis ha az oktatás a jelenlegi szinten meg akarja tartani a kiadásait és jövőre ki akarjuk fizetni azt a bért, amit jelen pillanatban kapnak a pedagógusok, akkor az igazán rendelkezésre álló többletforrás mindössze 24 milliárd, azaz 11,5 százalékos. Ez a felhasználható többletforrás arra elegendő, hogy a költségvetés mérsékelje az inflációt, vagyis az oktatás megtartsa reálértékét.

Az már csak költői kérdés, hogy ebből hogyan lehet majd reálértékben növelni az oktatás pozícióját, és költői kérdés, hogy miből lehet finanszírozni azt a 17 százalékos bérfejlesztést, amit a politikai deklarációk szintjén mind a mai napig hangoztat a kormánykoalíció.

Természetesen adódik erre egy cinikus válasz, hogy ezeket a többletforrásokat teremtsék elő az önkormányzatok a saját bevételeikből. Ha azonban az önkormányzatok finanszírozási pozícióit nézzük, még tragikusabb a helyzet, mert az átengedett bevételek, a normatív célú támogatások és a várható saját bevételek rendszerét figyelembe véve mindössze 9,5 százalékkal fog bővülni az önkormányzatok forrástöbblete. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzati finanszírozás még a reálértékét sem tudja megtartani, egyetlen területen sem. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzat a jelenlegi kiadási struktúrájában 9,5 százalékos többletet tud adni minden általa kezelt terület számára. Ha valamely területén többletforrást akar efölött adni, ezt csak úgy tudja megtenni, hogy valahonnan elveszi.

Lehet ígérni az oktatás pozícióinak javulását, lehet ígérni a pedagógusbérek radikális emelését - az önkormányzatok azonban ezt nem fogják tudni végrehajtani. Hírek szólnak arról, hogy a költségvetési törvény elő kívánja írni a bérfejlesztést az önkormányzatok számára a költségvetési törvény módosításával. Ennek azonban súlyos következményei lesznek, mert az önkormányzat vagy az egészségügytől, a szociális területtől, az infrastrukturális beruházástól veszi el a pénzt ehhez - ennek kevesebb esélyt adok, mert ez túlságosan súlyos konfliktusokat eredményez -, vagy van egy másik megoldás, és ennek lesz nagyobb a realitása: az önkormányzatok csökkenteni fogják az oktatáshoz a saját hozzájárulásukat. Ki fogják fizetni a bértöbbletet, de nem fognak tudni annyit hozzátenni az oktatáshoz, mint ebben az évben. Ennek az lesz a következménye, hogy az oktatás dologi-működtetési kiadásai radikálisan csökkenni fognak, hogy az átlagos támogatási többlet ne menjen 10 százalék fölé. Ennek az lesz a következménye, hogy növelni fogják a csoportlétszámokat, ismét összevonnak osztályokat, iskolákat, és ellátatlanul hagynak feladatokat. És ebben a körben ezt mindig azok a feladatok sínylik meg, amelyek az esélyegyenlőtlenségek mérséklését segítik: a napköziotthon, a felzárkóztató programok, az osztály- és csoportbontás egész rendszere.

És itt egy újabb súlyos ellentmondáshoz jutunk, mert ennek a kormánynak a deklarált célja az, hogy javítsa az esélyegyenlőséget, mérsékelje a feszültségeket. Ezt azonban nem fogja tudni megtenni, már csak azért sem, mert a költségvetésből kirajzolódó általános társadalompolitika is ezzel éppen ellentétes irányban hat.

(14.00)

Mert a szegényeket még szegényebbé teszi, a jobb helyzetben lévők helyzetét jobban javítja, így nőni fog azoknak a gyerekeknek a száma, akik súlyos indulóhátránnyal jelennek meg az oktatás kapujában.

Akármerre nézünk tehát ebben a költségvetésben, súlyos ellentmondásokat tapasztalunk. Richelieu bíboros jut eszembe, ha nézem ezt a költségvetést, aki a felszínen társadalmi békét hirdetett, az ország javának szolgálatát, a valóságban, mélyen azonban feszültségeket gerjesztett, szembefordított rétegeket, hogy érvényesíteni lehessen az oszd meg és uralkodj elvét. Ez a költségvetés is egy kicsit erről szól, mert szembefordítja a köztisztviselői rétegeket, szembefordítja egymással a közalkalmazotti rétegeket, szembefordítja egymással az önkormányzatokat és központi költségvetési szerveket, valószínűleg azért, hogy gyakorolhassa az oszd meg és uralkodj elvét. De felhívom mindannyiunk figyelmét: olyan konfliktusokat jelent majd ez a következő évben, amely szinte kezelhetetlen lesz a politika számára. Ezért elfogadhatatlan a szocialista frakció számára a benyújtott költségvetési tervezet.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)