Készült: 2024.09.21.16:16:56 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

41. ülésnap (2014.12.16.),  19-22. felszólalás
Felszólalás oka Napirend előtti felszólalások
Felszólalás ideje 10:26


Felszólalások:   15-18   19-22   23      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. (Csenget.) Tisztelt Országgyűlés! Kérem, vegyék figyelembe, hogy a parlament ülésterme nem sétatér, aki beszélgetni akar, fáradjon ki a folyosóra; jelezni fogjuk, hogyha határozathozatal következik.

Most pedig szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Tuzson Bence képviselő úr, a Fidesz részéről: „Érte-e sérelem Magyarország szuverenitását?” címmel. Öné a szó, képviselő úr. És kérem, foglaljanak helyet az ülésteremben!

TUZSON BENCE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Talán kevesen emlékeznek arra, amikor 1990-ben megalakult az első szabadon választott Országgyűlés és megalakult az első szabadon választott kormány, hogy milyen érzés volt az, amikor az ország részben visszanyerhette szuverenitását, és kevesen emlékeznek talán arra, amikor 1991. június 19-én az utolsó szovjet katona, az utolsó szovjet katona is elhagyta az országot. Ekkor nyerte vissza az ország a szuverenitását, és megszűnt egy állapot.

Megszűnt egy állapot, ez az állapot pedig az volt, hogy egy ország kormánya - fel­használva az itt Magyarországon állomásozó, általa finanszírozott hadsereget ‑ nyomást gyakorolt egy másik ország kormányára, hogy rákényszerítse arra, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön. Ez az állapot szűnt meg ebben az időben, és ezt az állapotot nevezzük a szuverenitás megsértésének.

Fel kell tehát tennünk a kérdést, hogy vajon előállhat-e még olyan helyzet, hogy ez a szuverenitás megsérül, vagy a szuverenitás maga egy konstans állapot. Fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy sajnos nem, az nem egy konstans állapot, mindig figyelnünk kell arra, hogy ez a szuverenitás ne sérüljön meg. Figyelnünk kell erre nekünk, magyaroknak különösen, hiszen nekünk van e tekintetben egy történelmi kötelességünk is, hiszen évszázados követelésünk valósult meg azzal, hogy a szuverenitásunk helyreállt. (Zaj.)

Szeretném felhívni a figyelmet egy közelmúltbeli eseményre, amikor az amerikai külügyminisztériumnak az egyik államtitkára mondott egy beszédet, mondott egy elég érdekes beszédet, ami elsősorban a korrupcióellenességről szólt. Itt szeretném kiemelni, nekünk elkötelezettségünk az, hogy a korrupció ellen a lehető legnagyobb mértékben fellépjünk, de ez a beszéd részben a szuverenitásról is szólt; a szuverenitásról, ami azt jelentette, és egy olyan állítás fogalmazódott meg ebben a beszédben, hogy az Amerikai Egyesült Államok támogat bizonyos társadalmi szervezeteket annak érdekében, hogy nyomást gyakoroljon az egyes államok kormányára. (Az elnök csenget.) Én azt gondolom, hogy ha ez az állítás igaz lenne, akkor ez azt jelentené, hogy egy adott ország kormánya, felhasználva egy másik országban működő társadalmi szervezetet, azt működtetve és támogatva, nyomást gyakorolna egy másik ország kormányára annak érdekében, hogy rákényszerítse, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön.

Azt gondolom, ez megengedhetetlen, és még inkább megengedhetetlen, ha a szavakat tovább hallgatjuk, és tovább nézzük ezt a beszédet, mert ez arról is szól, hogy két tucat olyan állam van Európában, amelyikben valamilyen akciókat készít elő az Egyesült Államok. Ha ez igaz lenne, és ezt valóban akciók követnék, és olyan akciók, amikkel nyomást lehet gyakorolni az államokra, akkor ez valószínűleg a szuverenitás megsértését jelentené.

Példaként hozza fel ez a beszéd a csehországi példát, amikor húsz társadalmi szervezet munkáját fogták össze az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériumának és nagykövetségének segítségével, hogy gyakoroljanak nyomást az ottani kormányra. Én azt gondolom, ez összességében megengedhetetlen, és nem jó az, ha ilyen irányba mennek a dolgok, és azt gondolom, ez valamilyen tévedés lehet. Nem hiszem, hogy az Amerikai Egyesült Államok politikája ebbe az irányba megy el.

Így kérdezem én és kérdezzük mi, vajon szükséges-e az, hogy a magyar kormány, illetve a magyar állam fellépjen a saját szuverenitásának megvédése érdekében mind az Európai Unióban, és szükséges-e az, hogy az Európai Unió maga fellépjen a saját tagállamai szuverenitásának megsértése érdekében, illetve azért, hogy a megsértését megelőzzük, mert ha ennek veszélye fennáll, az igen komoly probléma, hiszen ezek az állítások nem vagy nemcsak Magyarországot érintik, hanem több európai uniós tagállamot is.

Ezért szeretnénk ezt a kérdést feltenni, mert azt gondolom, ennek igen komoly súlya van, és szükséges, hogy ebben a kérdésben mielőbb választ kapjunk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Tuzson Bence képviselő úr. A kormány nevében Szijjártó Péter miniszter úr fog válaszolni.

SZIJJÁRTÓ PÉTER külgazdasági és külügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A válaszom elején szeretnék néhány tényt leszögezni. Ezeket a tényeket már nagyon sokszor elmondtuk, de tekintettel ennek a kérdésnek az érzelmekkel való átitatottságára, én azt gondolom, nem lehet elégszer megismételni ezeket a tényeket.

(9.50)

Először is, az Egyesült Államok Magyarország egyik legfőbb szövetségese, ezért az Egyesült Államokhoz fűződő kétoldalú kapcsolatunkban Magyarországnak az az elemi érdeke, hogy az együttműködés zökkenőmentes legyen.

Azt is el tudom mondani képviselőtársamnak, hogy a magyar-amerikai kétoldalú kapcsolatokat alapvetően három területre oszthatjuk, és ezen három terület közül (Zaj. ‑ Az elnök csenget.) két területen kifogástalan az együttműködésünk. Így van ez a gazdasági, befektetési és kereskedelmi együttműködés területén. Az amerikai vállalatok magyarországi beruházásainak összértéke meghaladta a 9 milliárd dollárt; az amerikai cégek több mint 80 ezer magyar embernek adnak munkát; az idei esztendő első kilenc hónapjában az Egyesült Államokba irányuló magyar export 30 százalékkal növekedett; és immár kilenc amerikai vállalatot mondhatunk Magyarország, illetve a magyar kormány stratégiai partnerének.

A védelmi együttműködés tekintetében Magyarország erőfeszítéseit és hozzájárulását a nemzetközi erőfeszítésekhez egyértelmű elismerés övezi, akár az afganisztáni, akár az Iszlám Állam elleni szerepvállalásunk tekintetében, akár a NATO berkein belül a készenléti akciótervhez való hozzájárulásunk vagy a balti légtérvédelem esetében.

Abban igaza van a képviselő úrnak, hogy az együttműködés harmadik területén, a politikai együtt­működés területén több nyitott kérdéssel is szembesülünk. Azonban szeretném azt is leszögezni, hogy ezeknek a nyitott kérdéseknek a lezárása Magyarország nagyon fontos érdeke. Azonban annak érdekében, hogy ezeket a nyitott kérdéseket le tudjuk zárni, nyugalomra és higgadtságra van szükség, mert csak a nyugalom és a higgadtság tudja garantálni az alapvető feltételeket az érdemi és konstruktív párbeszédhez.

Persze ahhoz, hogy lezárjuk ezeket a nyitott kérdéseket, nem elég, hogy mi akarjuk, ezen nyitott kérdéseket nemcsak nekünk, hanem az Egyesült Államoknak is akarnia kell lezárni, és abban az esetben tudunk majd eredményesek lenni. És persze a nyugodt körülmények és a nyugodt párbeszéd feltételeinek megteremtésében nem segítenek az olyan nyilatkozatok, amelyek magyar állampolgárokat, adott esetben magyar kormányzati tisztségviselőket vádolnak anélkül, hogy a vádak állítólagos alapjául szolgáló bizonyítékokat is nyilvánosságra hoznák.

Tisztelt Képviselő Úr! A korrupció elleni fellépés a magyar kormány egyik legfontosabb célkitűzése, nem véletlenül hirdetett a miniszterelnök zéró toleranciát, és nem véletlenül döntött úgy a kormány, hogy néhány közbeszerzési szabályt hatályon kívül helyez, és nem véletlenül készül új közbeszerzési törvény az európai jogszabályoknak és előírásoknak megfelelően.

Ami Sarah Sewall államtitkár asszony beszédét illeti, tisztelt képviselő úr, a Magyarországot és a közép-európai országokat illető részek miatt a tegnapi napon a Külügyminisztériumban konzultáltunk az Egyesült Államok budapesti ideiglenes ügyvivőjével. Az államtitkár úr, aki konzultált az ügyvivővel, elmondta, hogy a szuverenitásunk szempontjából aggodalomra okot adónak tartanánk, ha egy ország akciótervet akarna végrehajtani Magyarországon a velünk való egyeztetés, illetve a mi egyetértésünk nélkül. És elmondtuk azt is, hogy nem tartanánk helyesnek azt sem, ha egy ország azért részesítene támogatásban ‑ legyen ez pénzügyi vagy erkölcsi támogatás ‑ civil szervezeteket, hogy azok nyomást gyakoroljanak bármilyen ügyben egy másik ország demokratikusan megválasztott kormányára.

Tisztelt Képviselő Úr! Mivel az államtitkár asszony beszéde két tucat közép- és kelet-európai országról beszél, és kizárásos alapon néhány európai uniós országnak lenni kell ezen országok között, ezért a tegnapi napon Szabó László külügyminiszter-helyettes felvetett ezt a kérdést Brüsszelben a külügyek tanácsának ülésén, hiszen az uniós országok korrupcióellenes fellépése elsősorban európai ügy, és az Európai Unióban megvannak a megfelelő eljárások és a megfelelő keretek ebben a tekintetben.

Tisztelt Képviselő Úr! Összegzésként engedje meg, hogy elmondjam önnek, hogy Magyarországnak az az érdeke, hogy minden partnerével, főleg minden szövetségesével a lehető legjobb kapcsolatokat építse ki és tartsa fenn, és a lehető leghatékonyabb együttműködésünk legyen. Mindezekhez azonban, mi azt gondoljuk, hogy a legjobb, legbiztosabb alapot a kölcsönös tisztelet talaján való állás jelenti. Éppen ezért a kétoldalú kapcsolatokban Magyarország megadja minden partnerének a tiszteletet, ugyanakkor elvárjuk azt is, hogy ezt a tiszteletet Magyarország is megkapja, minden partnerünktől elvárjuk, hogy tartsák tiszteletben Magyarország szuverenitását, és tartsák tiszteletben a magyar embereknek az idei esztendőben már három választáson is elmondott elég egyértelmű akaratát Magyarország jövőjére nézve.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)




Felszólalások:   15-18   19-22   23      Ülésnap adatai