Felszólalás adatai

DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP): Köszönöm szépen. Szeretnék visszatérni a privatizáció és az amortizáció kérdésére, ami több hozzászólásban felmerült, s ami mindenekelőtt a forrásokat is érinti, hogy mennyi jut az egészségügy számára.

Említettem már, hogy több szerződés van a kezemben, több olyan szerződést tekintettem át, amely a funkcionális privatizáció kapcsán jelent meg. Ez egy kicsit bújtatott, vagy ha úgy tetszik, teljes mértékben bújtatott privatizáció, hiszen ennek a törvényi rendezése nem történt meg, ezt '96-97-ben indították el.

Végigtekintve majdnem 30 ilyen szerződést, különböző megyei és más fekvőbeteg-ellátó intézményeknél, kórházaknál, egyértelműen kimondja a szerződések többsége, hogy az üzemeltető a szolgáltatás megrendelőjének, tehát a fekvőbeteg-ellátó intézménynek, a kórháznak a szolgáltatás díjában elszámolja a 20 százalékos leírási kulcsnak megfelelő amortizációs összeget, amely összeget - természetesen ez kérdés - a fekvőbeteg-ellátó intézmény megfizet. Miből fizeti meg, ha az amortizáció nincs a működési költségekbe, de még a fejlesztési költségekbe se beépítve? Itt valamiféle költségelszámolási kérdőjel is van.

A másik, ezzel függ össze, hogy a privatizáció esetében a funkcionális privatizációk, amelyek többek között a diagnosztikánál, a laboratóriumi vizsgálatoknál és más ilyen tevékenységek elvégzésénél jelennek meg, olyan szerződéseket tartalmaznak, amelyekből mindenekelőtt a beteg jogai maradtak ki.

(13.00)

Tisztázva vannak a pénzügyi elszámolások, tisztázva van bizonyos profitérdek, de hogy a beteggel - a folyamatos ellátás fenntartása biztosításával - történik-e valami akkor, ha ez a vállalkozás csődbe jut, erre egyetlenegy szerződés sem tér ki. Ebből adódóan nagyon sürgősen rendezni kell ezt a funkcionális privatizációt, felül kell vizsgálni, és ezt a fajta vad privatizációs folyamatot minél előbb le kell állítani. Köszönöm szépen.