Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BŐSZ ANETT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Itt a tisztelt Házban, talán mert szigorúan szakmai megoldásokat kíván, és nagyon nehezen tudja politikai csatározások tárgyát képezni, kevés szó esik a főváros, illetve vonzáskörzetének közlekedéséről. Ez azonban egy egyre égetőbb probléma, ami haladéktalanul kötelezne bennünket, illetve a szakmát arra, hogy elkezdjük a megoldáskeresést. A főváros környékén élők azonban ezt a problémát nem tudják elfelejteni, mert nap mint nap szembesülnek az autópályán való vesztegléssel, a P+R parkolók szűkösségével, valamint azzal, hogy nem férnek fel a zónázó vonatokra, ha azok egyáltalán közlekednek, mert rengeteg járatkimaradás van, és nagyon sok ráhordójárat-hiánnyal is szembesülnek ezek az emberek. Világtendencia, hogy 2050-re a lakosság fele a fővárosokban, illetve vonzáskörzetükben fog élni. Ez alól hazánk sem kivétel, éppen ezért nagyon fontos, hogy időben el tudjuk kezdeni a megoldáskeresést, ugyanis amelyik társadalom nem készül fel időben a jövő kihívásaira, egyszerűen lemarad a nemzetközi társaktól, és nem lesz képes arra, hogy a közlekedésszervezésben vagy gazdaságban megugorja az újabb kihívásokat és megfelelő válaszokat találjon rájuk.

Ugyan említettem már, hogy szigorúan szakmai megoldásokat kíván ez a kihívás, amennyiben központi politikai szándékot nem találunk, úgy igen nehéz megoldani ezt a kérdéskört. A probléma nem megoldható a jelenlegi eszközökkel sem, ezzel is tisztában kell lennünk. A Times of Londonnak egy 1894-es cikke arról értekezett, hogy ha ilyen mértékben növekszik a szekér- és lóforgalom, akkor London utcáin 1950-re, minden egyes utcában kilenc láb magasan fog állni a lócitrom. Mint ismeretes, ez nem történt meg, de nem azért nem történt meg, mert feltalálták azokat a lovakat, amelyek kevesebbet esznek, vagy több utcaseprőt alkalmaztak. Ezért tehát azt állítom, hogy a jelen kihívásaira sem pusztán mennyiségi megoldás vagy mennyiségnövelési válasz adható. Új paradigmára van szükség, olyan hálózatban és rendszerben gondolkodásra van szükség, amely egyúttal a fővárosiak, illetve az agglomerációban élők életére és kihívásaira is választ tud találni.

Említhetném a kivéreztetett önkormányzatok problémáját, amelyeknek ilyen módon alig maradt eszközük arra, hogy egyezkedjenek akár a Volán-járatok sűrítéséről, akár arról, hogy helyi járatokat indítsanak és ráhordó járatokat teremtsenek ezáltal a saját polgáraik számára. Világos az, hogy az eddig járt utak nem folytathatók, s az is világos, hogy fontos volna az, hogy nemcsak a helyi politikai vezetés, hanem a központi politikai vezetés is belássa, hogy a Volánt, a vasutat, illetve a Budapesti Közlekedési Központot ideje most már partnernek kezelni, egy asztalhoz ültetni és közösen keresni a megoldást.

(9.30)

Mindez persze nem jelenti azt, hogy a mennyiségi fejlesztést meg lehetne takarítani. Minél többek számára kell hálózatszerűen igénybe vehető közlekedési lehetőségeket biztosítani. Elsősorban a kötöttpályás tömegközlekedési eszközökre kell fordítani a figyelmet, amelyek nem pusztán nagy tömegeket képesek elhordani a munkahelyükre, de arra is képesek, hogy a környezetvédelemben merőben segítsenek minket.

Ritkán esik szó arról, hogy a legjobb P+R parkoló a kert, egészen egyszerűen azért, mert az agglomerációban élők nagyon nagy tömege nem is tud arra gondolni, hogy kizárólag tömegközlekedési eszközzel jusson el a kertkaputól egészen a munkahelyéig vagy a gyermeke iskolájáig. Nagyon fontos lenne az, hogy ezekben a járatokban úgy minőségileg, mint mennyiségileg meg tudjanak bízni azok az emberek, akik ott laknak helyben. Nagyon fontos lenne, hogy ezek a járatok pontosan érkezzenek, megfelelően legyenek finanszírozva. Tudjuk azt, hogy egyik pillanatról a másikra nem következik be, mondjuk, ezekben az eszközökben olyan állagromlás, amit már nem tud, mondjuk, a helyi vezetés vagy akár a Volán kezelni, ezzel a kihívással is szembesülünk az ország számos régiójában.

Amennyiben az agglomeráció városainak önkormányzatai forráshiányosak maradnak, nem lesznek képesek érdemi válaszokat adni, tisztelt képviselőtársaim, erre a kihívásra. Amennyiben a központi politikai szándék nincsen meg arra, hogy megoldják a fővárosban, illetve az agglomerációban élő polgártársainknak a mindennapos problémáit, azzal fogunk szembesülni, nemcsak a kertvárosban élők, de azok is, akik itt Budapesten maradtak, és próbálják szervezni az életüket, nap mint nap, hogy egy életminőség-romlással találkozunk. Én nagyon bízom abban, hogy lesz erre politikai szándék, és abban is nagyon bízom, hogy a kormány nyitott arra, hogy szigorúan szakmai alapon megszervezze a megoldáskeresést. Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)