Felszólalás adatai

Növekvő aggodalommal figyeljük, hogy mintha az Orbán-kormány lemondott volna arról, hogy közös hazánkat egy olyan országgá tegye, ahol jó élni, amelyhez fiai és leányai nem csupán patriotizmusból és nem csupán azért maradnak hűek, mert azt 18 évesen egy szerződésben vállalták.

Az egymást követő fideszes megszorító és népnyúzó csomagok közös jellemzője, hogy a szegények, a kiskeresetűek és a középosztály megsarcolásával, a közszolgáltatások leépítésével járnak. Az oktatásban dolgozók reáljövedelme eközben a KSH adatai szerint 10 százalékkal csökkent az idei első félévben, de az egészségügyben dolgozók fizetése is kevesebbet ér idén, mint tavaly.

Ebben a kontextusban döntött úgy a szaktárca, hogy ahelyett, hogy a közalkalmazottak százezreit - ápolókat, orvosokat és persze, pedagógusokat - sújtó adótáblára szavazott volna nemmel; hogy a szakápolókat 30-40 százalékos jövedelemcsökkentéssel fenyegető új munkatörvénykönyv-tervezet ellen tiltakozott volna Matolcsy Györgynél, néhány száz rezidensnek ösztöndíjat ajánl, de csak ha 20 évre előre lemondanak a szabad lakóhelyválasztás jogáról.

Az Orbán-kormány kipécézte magának az egyetemistákat és a főiskolásokat. Terveik szerint a következő években fokozatosan csökkenne a hallgatói létszám. A legrosszabbul azok a diákok járnának, akik jogi, művészeti, bölcsész, agrár- vagy társadalomtudományi képzésre jelentkeznének, hiszen itt a tervek szerint meg is szűnne az államilag finanszírozott képzés lehetősége. Ezentúl csak a gazdagok gyerekéből lehetne közgazdász, ügyvéd vagy akár agronómus.

Bár az elképzelések szerint az önköltségi árat megfizetni nem tudó családoknak rendelkezésére állhatna az emelt összegű diákhitel lehetősége, de az önköltségi ár az eddigi költségtérítés duplája lenne, amit magyarul tandíjnak hívunk, ez ugyanaz, ami ellen a Fidesz ellenzékben sikeres népszavazást indított. De ha valakinek mégsem kellene tandíjat fizetnie, akkor jön a röghöz kötés. Az egészségügyben megbukott terv kudarca nem szegte kedvét az államtitkárságnak, a NEFMI most a felsőoktatásra kívánja kiterjeszteni ezt a módszert. Szerződni kell, különben nem kaphatja meg a felvételi eredménye alapján amúgy járó, államilag finanszírozott helyet a hallgató. Vállalnia kell, hogy itthon marad, ha törik, ha szakad.

Egyetértünk abban, hogy ez az ország nem engedheti meg magának, hogy a közpénzből finanszírozott diplomások egy-két éven belül külföldre menjenek. De kérem, uraim, erre nem a röghöz kötés a megoldás! Hiszen ha kényszerből itthon maradnak ezek a fiatalok, milyen jövő vár rájuk? Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az LMP padsoraiban.)