Felszólalás adatai

MILE LAJOS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, itt a költségvetési vita kapcsán is tökéletes egyetértés van közöttünk abban, hogy a 2011. január 1-jével kezdődő EU soros elnökség óriási feladat az ország számára, és gondolom, abban sincs közöttünk véleménykülönbség, hogy ennek a sikere össznemzeti érdek. Gondolom, abban is egyetértünk, hogy komoly lehetőség és alkalom ez a féléves elnökség arra is, hogy megpróbáljuk visszaszerezni a megbízható, hatékony nemzetközi partner elillanni látszó presztízsét.

Tehát ez a feladvány, ez a komoly feladat, ami előttünk áll, több szempontból is érinti a költségvetést, én itt most csak két aspektusra fogok kitérni. A XVIII. fejezet összesen 85 milliárd 889,9 millió forintot tartalmaz a Külügyminisztérium 2011. évi költségeinek finanszírozására. Kormánypárti tájékoztatás szerint ez a 25 milliárd 846,1 milliós növekedés a soros elnökség költségeit fedezné. És itt megint van egy kis vudu, egy kis trükk, tudniillik ebből ki kell vonni az Információs Hivatal 8 milliárd 248,1 millióját. Nem értem, hogy ezt miért nem lehetett külön kezelni. Marad tehát 17 milliárd 598 millió az elnökségre.

A Külügyminisztérium tehát kapott ugyan pluszforrásokat az elnökséggel járó feladatok lebonyolítására, de a több száz főt kitevő delegációk és szakértői csapataik mozgatása, kiszolgálása 238 szervezett rendezvény esetében soha nem látott feladatot jelent. Nehezen tűnik elkerülhetőnek, pedig fontos lenne, hogy Magyarország és Budapest ne a közlekedési káosz hazájaként maradjon meg az idelátogatók emlékeiben. Tehát úgy értékelem, hogy az EU-s elnökségre szánt pénz ebben a fejezetben nem biztos, hogy fedezni tudja a költségeket, ennek az egész rendezvénysorozatnak az összes logisztikai és egyéb ellátnivalóját és feladatát nem biztos, hogy lehet sikeresen teljesíteni ilyen költségvetéssel.

Még egy elemét szeretném ugyanennek a kontextusnak megemlíteni, ami még talán ennél is fontosabb, hogy a magyar állampolgárokat minél intenzívebben be kellene vonni az EU-s elnökség folyamatába. Az európai elnökség rendezvényei nem olyanok, mint a G20-találkozók. Az események egyik központi eleme kellene hogy legyen az európai állampolgári tudat erősítése. Ha figyelemmel követték a kedves képviselőtársaim a felméréseket, akkor lehet látni, hogy az integrációval, az Európai Unióval szemben megfogalmazódó kétségek egyre erősebbek. A felmérések azt mutatják, hogy a szkepszis egész Európában és nálunk is erősödik.

(13.50)

Nagyon fontos lenne, hogy az EU-s elnökséget kihasználva próbáljuk valóban alakítani egy kicsit az emberek szemléletét, felismertetni velük annak fontosságát, hogy mit is jelent az Európai Unió, miért vagyunk ráutalva, és miért vagyunk egymásra utalva ezen a közösségen belül. Nem beszélve olyan programok sikerességéről, mint a stockholmi program vagy akár az európai kezdeményezések programja. Ezeknek a sikeressége állampolgári részvétel nélkül kivitelezhetetlen és elképzelhetetlen. A kommunikáció legalább felének emiatt befelé kellene szólnia, de nem látjuk rá a keretet sem a Külügyminisztérium költségvetésében, sem más fejezetekben nem találtunk erre elkülönített összeget.

S még egy elemet megemlítenék, hogy Magyarország európai uniós tagsága egyéb kötelezettségeket is ró az országra. Ahogy korábban is mondtuk, Magyarországnak fel kell nőnie a hozzá hasonló gazdasági erejű országok szintjére a nemzetközi fejlesztések területén is. A nemzetközi fejlesztéspolitika nemcsak egy elitklub jótékonykodó hobbija, amit a kevésbé tehetős szomszéd akár el is felejthet. Ez fontos, Magyarország hosszú távú megítélését érintő vállalás, amire ebben a költségvetésben nem látunk fedezetet. Magyarországnak a saját vállalásai alapján a GDP 0,17 százalékát kellene nemzetközi fejlesztésekre fordítania. Ettől nagyon messze elmarad a költségvetésben tervezett 302 millió forint.

És akkor még egy elemről beszélnék a költségvetésben, ez pedig az úgynevezett Terrorelhárítási Központ lenne. A Belügyminisztérium honlapján olvasható a következő mondat: "A terrorizmus elleni fellépéshez rendelkezésre álló személyi, tárgyi és költségvetési források hatékonyabb, centralizáltabb felhasználása érdekében szükséges a Terrorelhárítási Központ létrehozása." Nem vonjuk kétségbe, hogy a globális terrorizmus olyan kihívást jelent minden állam számára, amely legalább az érdekelt szolgálatok információs rendszerének összehangolását szükségessé teszi. Talán még a központosított, hierarchikus szervezet is javíthat a működésen, de a fent idézett mondat a meglévő erőforrásokról beszél. A költségvetési törvényjavaslatban viszont plusz 13 milliárdos tétel az új központ. Ez az összeg a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat technikaigényes költségvetésének 86 százaléka, az Alkotmányvédelmi Hivatal költségvetésének pedig majdnem a kétszerese. Azért ez egy kicsit túlzás!

Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy más országok hasonló funkciójú szervezetei viszont még véletlenül sem foglalkoznak az állami vezetők személyi védelmével. Ha kifogásolnivalót találtak a Köztársasági Őrezred tevékenységében, célszerűbb, de legalábbis olcsóbb lett volna ott átszervezésekbe kezdeni.

Talán egyetértünk abban, hogy Magyarország nem tartozik a legnagyobb terrorfenyegetettségnek kitett országok sorába. Talán abban is, hogy az ország ilyetén fenyegetettsége tavaly óta nem változott jelentősen. Kocsis Máté képviselőtársam említette, hogy az uniós elnökség kapcsán természetesen megnőnek a feladatok, de itt 2011 egészéről beszélünk, és az elnökség június 30-ával véget ér.

Megértjük, hogy a hangzatos nevű új intézmények létrehozása pénzbe kerül, ezt a 13 milliárdot viszont kicsit sokalljuk. Az adófizetők pénzének új intézményekbe betonozása nem a meglévő források leggazdaságosabb felhasználása. Ez a költségvetési döntés szerintünk látványos ugyan, de hibás.

És végezetül, egy közkeletű aforizma szerint: a bölcs döntések a felhalmozott tapasztalatból fakadnak; a tapasztalatok többsége pedig hibás döntésekből származik. Attól tartunk, a kormány most készül megalapozni jövőbeli bölcs döntéseit.

Köszönjük szépen. (Taps az LMP padsoraiban.)